Gyôri Péter
A kilakoltatásokról
Az elmúlt években Budapest néhány kerületében - lényegében néhány jól körülhatárolható leromlott városrészben - megszaporodtak a hatósági kiköltöztetések, melyek elsôsorban az önkényes lakásfoglalókat, kisebb részben a különbözô okból rosszhiszemü jogcím nélkülieket érintik.
Itt most mellôzzük a szociális háttér, illetve a változtatás okainak rövid összefoglalását. Csak a lehetséges és javasolt lépések ismertetésére szorítkozunk. Ezek tartalmi (mögöttes) célja: gyerekes családok, illetve magatehetetlen emberek a téli idôszakban az új önkormányzatok hatósági eljárásai révén ne kerüljenek az utcára, ugyanakkor ne adjunk alapot az önkényes lakásfoglalások tömeges elterjedésének se.
Javasolható eljárások
(Elôljáróban megjegyezzük, hogy nem "új ötletekrôl" szólunk, ilyen eljárásokat müködtettek már többször is Budapesten, müködtetnek a fejlett piacgazdaságokban jelenleg is.)
A jelenlegi gyakorlat jogszabályi alapja a következô:
1/1971.Korm.rendelet: 124.p. Aki a lakást, vagy annak helyiségét, illetôleg a közös használatra szolgáló helyiséget önkényesen foglalta el, arra kell kötelezni, hogy azt minden elhelyezési igény nélkül haladéktalanul ürítse ki.
Az általunk javasolt gyakorlat jogszabályi alapja:
1/1971.Korm.rendelet: 124.p. A 123.p. (1) bek. a) és c) pontjának rendelkezését ilyen esetben is alkalmazni lehet.
123.p. (1) A lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemü személy elhelyezésérôl maga köteles gondoskodni. Ha e kötelezett-ségét nem teljesítette, a körülmények mérlegelésével arra kötelezhetô, hogy a) költözzék vissza a korábbi lakásába, illetôleg a tulajdonában álló üres lakásba (szükséglakásba), ...c) költözzék a számára biztosított szükséglakásba, albérleti lakószobába, ágybérletbe vagy munkásszállásra.
Javaslatunk lényege, hogy az önkormányzatok eljárásuk során alkalmazzák az 1/1971.Korm.r. 123.paragrafus (1).c) pontját, vagyis lehetôség szerint biztosítsanak szükségelhelyezést a kilakoltatásra kerülôk számára.
A "körülmények mérlegelése" során kiemelt kategóriaként javasoljuk kezelni
- azokat a háztartásokat, amelyekben terhes nô, illetve kiskoru gyerek él (vagy csak a lakáskörülmények miatt van állami gondozásban és onnan visszakerülne a családhoz a körülmények változásakor),
- azokat a háztartásokat, ahol nyugdijaskoru eltartott személy, részlegesen, vagy teljesen munkaképtelen személy, hivatalosan munkanélküli személy él,
- ezeken belül azokat a háztartásokat, amelyek legalább egy tagja az elmúlt 3 évbôl összesen legalább 1,5 évet, az elmúlt 5 évbôl összesen legalább 2,5 évet, az elmúlt 10 évbôl legalább 5 évet bizonyíthatóan effektíve Budapesten dolgozott.
Lehetséges alternatívák
(Elôrebocsátjuk, hogy ha valaki szükséglakásnál, vagy esetleg komfortnélküli szoba-konyhás lakásnál jobb lakást foglal, akkor annak kiköltöztetése mindenképpen indokolt.)
Kiemelt Mindegyik
A beköltözés és a
végrehajtás idejétôl 1 2
függetlenül
Legalább 24 hónapja 3 4
beköltözött
1990.10.14-e (a válasz- 5 6
tások) elôtt beköltözött
1990.11.30. és 1991.03.15. 7 8
között végrehajtásra kerülne
1. alternatíva: A kiemelt kategóriáknál a 123.p.(1)c) pontjában említett szükségelhelyezést minden esetben biztosítani kell, vagyis végrehajtásra csak akkor kerülhet sor, ha az átköltöztetés feltételei megteremtôdtek.
Felmerülhet ennek igen szigoru leszükítése (3. és 5. alternatíva), ezt önmagában nem javasoljuk. Viszont felmerülhet az, hogy legalább az un. téli hónapokban függesszék fel a kiköltöztetési határozat végrehajtását e csoportnál (7. alternatíva), ez kompromisszumos megoldásként elfogadható.
Ennek alesete, hogy nem csupán a végrehajtás függesztôdne föl, hanem a «»kiemelt«» kategóriába tartózók (illetve szükítésként, ezeken belül a már 24 hónapja, vagy október 14-e elôtt ottlakók) ebben az idôszakban elhelyezésre is kerülnének.
2. alternatíva: Mindegyik kilakoltatásra kerülô esetében, a beköltözés és a végrehajtás idejétôl függetlenül alkalmazzák a 123.p.(1)c) pontot. Ez az alternatíva józan lakáspolitikai okokból nem javasolható.
Ezzel szemben a 4. alternatíva, vagyis, hogy mindazok, akik már legalább 24 hónapja az adott lakásban laknak, ne kerüljenek az utcára, elhelyezésben részesüljenek, kifejezetten javasolható. (Ha az adott lakás kiutalása merül fel, akkor természetsen feltétel, hogy arra a jogszabályok szerint igényjogosultak legyenek az érintettek mind a kiutaláskor, mind a beköltözéskor. De ekkor is csak a legfeljebb egyszobás, szükséglakások kerülhetnek szóba.)
Szociális szempontból - a józan kompromisszumokat is figyelembe véve - az 1. és 4. alternatíva kombinációja lenne a kívánatos.
A 6. alternatíva, vagyis, hogy a választások elôtt beköltözöttek mindannyian lehetôség szerint elhelyezésben részesüljenek, ugy gondoljuk, hogy politikai jellegü döntést igényel. Csak úgy javasolható, ha egyben az ezutáni beköltözôkre igen szigoru szabályok lennének meghirdetve. Tehát csak ilyen kiegészítésekkel lenne javasolható.
A 8. alternatíva egy idôleges, teljeskörü moratóriumot jelentene. Ez többször felmerült, hiszen így elérhetô, hogy az un. téli hónapokban effektív kilakoltatásra egyáltalán ne kerüljön sor, ezért kompromisszumos eljárásként elfogadható. Hátránya azonban, hogy alapjául szolgálhat egy -akárcsak idôleges - nagy beáramlásnak, ugyanakkor kevesebbet nyújt a már évek óta itt lakó, itt dolgozó legveszélyeztetettebb un. kiemelt kategóriába tartozóknak.
Az eljárásra vonatkozó további javaslatok
A) Az érintettek járatlanságára és a hangulati elemek meglétére tekintettel különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az ilyen ügyek intézésénél hiánytalanul és pontosan betartsák az államigazgatási eljárás vonatkozó elôírásait.
B) Az ügyintézés minden fázisában hangsulyozottan fel kell hívni írásban az érintettek figyelmét a vonatkozó jogszabályok pontos tartalmára, a lehetséges jogorvoslati, méltányossági eljárásokra.
C) Felül kell vizsgálni azt a büntetô elôírást, hogy az önkényesek, vagy a kilakoltatottak 5 évig nem adhatnak be lakásigénylést, illetve igénylésük megszünik ilyen esetben.
D) Kiskoru gyermek jelenléte esetén, amennyiben az csak lehetséges, kerülni kell az állami gondozásba vételt, viszont haladéktalanul be kell kapcsolni a Nevelési Tanácsadó, vagy a Családsegítô Központ munkatársait.
E) Már az eljárás legelsô (bejelentéskori) szakaszában be kell vonni - csupán véleményezési jogkörrel - a helyi családsegítô központot, vagy az önkormányzat segítségével létrehívott (néhány szociális munkásból, aktivistából álló) ad hoc "társadalmi bizottságot", hogy a "körülmények mérlegelésében" nyilatkozzanak.
Meg kell keresni azt a lehetséges és leghatékonyabb hivatalos megoldást (rendelet, határozat, irányelv, körlevél...), amely elôsegítheti, hogy a kerületi önkormányzatoknál ez megvalósuljon.
Budapest, 1990.nov.9.
_