BUDAPEST FÖVÁROS FÖPOLGÁRMESTERE
Szám:
Tárgy: Ajánlás a kilakoltatásokkal kapcsolatos eljárásokra
I -XXII.ker. önkormányzata polgármesterének
Helyben
Tisztelt Polgármester Ur (Asszony)!
Az elmúlt években Budapest néhány kerületében - lényegében néhány jól körülhatárolható leromlott városrészben - megszaporodtak a hatósági kiköltöztetések, melyek elsôsorban az önkényes lakás-foglalókat, kisebb részben a különbözô okból rosszhiszemü jogcím nélkülieket érintik.
Az egyes szakigazgatási szervek jelenlegi gyakorlata igen eltérô, sokszor a bizonytalanságból, a jogszabály-értelmezés hiányosságaiból, olykor a szubjektív helyzetmegítélésbôl adódóan is. Annak érdekében, hogy fôvárosi gyerekes családok, illetve magatehetetlen emberek a téli idôszakban az új önkormányzatok hatósági eljárásai révén lehetôleg ne kerüljenek az utcára, ugyanakkor ne adjunk alapot az önkényes lakásfoglalások tömeges elterjedésének se, az alábbiakra hívom fel Polgármester Ur (Asszony) szíves figyelmét, kérve megértô közremüködését és a szükséges intézkedések megtételét:
A jelenleg elterjedô gyakorlat jogszabályi alapja
A lakások elosztásáról és a lakásbérletrôl szóló 1/1971.(II.8.) Korm.rendelet, melynek 124.paragrafusa kimondja:
"Aki a lakást, vagy annak helyiségét, illetôleg a közös haszná-latra szolgáló helyiséget önkényesen foglalta el, arra kell kötelezni, hogy azt minden elhelyezési igény nélkül haladék«»-«»talanul ürítse ki."
Ugyanakkor az általunk javasolt gyakorlat jogszabályi alapja e paragrafus folytatása:
"A 123.p. (1) bek. a) és c) pontjának rendelkezését ilyen esetben is alkalmazni lehet.
123.p. (1) A lakásban jogcím nélkül lakó rosszhiszemü személy elhelyezésérôl maga köteles gondoskodni. Ha e kötelezettségét nem teljesítette, a körülmények mérlegelésével arra kötelezhetô, hogy a) költözzék vissza a korábbi lakásába, illetôleg a tulajdonában álló üres lakásba (szükséglakásba), ...c) költözzék a számára biztosított szükséglakásba, albérleti lakószobába, ágybérletbe vagy munkásszállásra."
Javaslatunk lényege, hogy az önkormányzatok eljárásuk során alkalmazzák az 1/1971.Korm.r. 123.paragrafus (1).c) pontját, vagyis lehetôség szerint biztosítsanak szükségelhelyezést a kilakoltatásra kerülôk számára.
A "körülmények mérlegelése" során kiemelt kategóriaként javasoljuk kezelni:
- azokat, akik érvényes fôvárosi lakásigényléssel rendelkeznek,
- azokat a háztartásokat, amelyekben terhes nô, illetve kiskoru gyerek él (vagy csak a lakáskörülmények miatt van állami gondozásban és onnan visszakerülne a családhoz a körülmények változásakor),
- azokat a háztartásokat, ahol nyugdijaskoru eltartott személy, részlegesen, vagy teljesen munkaképtelen személy, hivatalosan munkanélküli személy él,
- ezeken belül azokat a háztartásokat, amelyek legalább egy tagja az elmúlt 3 évbôl összesen legalább 1,5 évet, az elmúlt 5 évbôl összesen legalább 2,5 évet, az elmúlt 10 évbôl legalább 5 évet effektíve Budapesten dolgozott,
- azokat a háztartásokat, amelyek már huzamosabb ideje (legalább 12 hónapja) laknak az adott helyiségben.
Javasolom, hogy a körülmények alapos mérlegelése során legalább e "kiemelt kategóriák" esetében az utcára történô kilakoltatás helyett legalább átmenetileg szükséglakásban való elhelyezésre kerüljön sor. (Amennyiben a lakásügyi hatóság nem rendelkezne felhasználható szükséglakással, akkor a Fôvárosi Tanács elnökhelyettesének 55.980/1988.sz. iránymutatása alapján jelenleg lehe-tôség van más kerületektôl - késôbbi visszaszolgáltatás teljesítése mellett - kérni ilyen lakás átadását.)
Bizonyos esetekben az érintett lakás kiutalása is indokolt lehet, ez azonban általában nem ajánlott, a szükséglakásnál, vagy komfort nélküli szoba-konyhás lakásnál jobb lakásban történô elhelyezés - a lakásigény-kielégítés esetét kivéve - feltétlenül kerülendô.
Amennyiben a szükségelhelyezés semmilyen formában nem megoldható, úgy - komfort nélküli, legfeljebb egyszobás lakás esetében - javasolom a kilakoltatás végrehajtására vonatkozó eljárási rész 1991. április 15-ig történô felfüggesztését. Hasonlóképp javasolom az esetleges lakbérhátralék miatti eljárások e végsô szakaszának az adott idôpontig történô felfüggesztését.
Az ajánlott "kiemelt kategóriákon" kívüli esetekben a körülmények mérlegelése során vizsgálni kell a beköltözés elôzményét, a ki-költöztetés következményét és mérlegelni kell az ilyen cselekmények elszaporodásának lehetôségét is.
A humánus és jogszerü eljárás és az ilyen jellegü cselekmények tömegessé válásának megakadályozása érdekében még a következôkre hívnám fel a figyelmet:
A) Az érintettek járatlanságára és a hangulati elemek meglétére tekintettel különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az ilyen ügyek intézésénél hiánytalanul és pontosan betartsák az államigazgatási eljárás vonatkozó elôírásait.
B) Az ügyintézés minden fázisában hangsulyozottan «»fel kell hívni írásban az érintettek figyelmét«» a vonatkozó jogszabályok pontos tartalmára, a lehetséges jogorvoslati, méltányossági eljárásokra.
C) Nem célravezetô alkalmazni azt az eljárást, hogy az önkényesek, vagy a kilakoltatottak 5 évig nem adhatnak be lakásigénylést, illetve igénylésük megszünik ilyen esetben.
D) Kiskoru gyermek jelenléte esetén, amennyiben az csak lehetséges, kerülni kell az állami gondozásba vételt, viszont haladéktalanul be kell kapcsolni a Nevelési Tanácsadó, vagy a Családsegítô Központ munkatársait.
E) Már az eljárás legelsô (bejelentéskori) szakaszában célszerü bevonni - véleményezési jogkörrel - a helyi családsegítô központot, vagy az önkormányzat segítségével létrehívott (néhány szociális munkásból, aktivistából álló) ad hoc "társadalmi bizottságot", hogy a "körülmények mérlegelésében" nyilatkozzanak.
Ahol nagyobb számban találhatók elfoglalt lakások, ott a szociális bizottság és szakigazgatási szerv bevonásával megoldási terv elkészítése javasolható.
F) Tapasztalataink szerint a kerületek többségében nem kielégítô az ingatlankezelô és a lakásügyi szervek közötti információ-áramlás, részben ezért is állnak az indokoltnál hosszabb ideig üresen lakások. Megfelelô szervezéssel, érdekelt-séggel, a lakások megpályáztatásával az átmeneti idôszakban is csökkenteni lehet az ilyen lakások számát.
Kérem, szíveskedjen elôsegíteni, hogy az ajánlásban foglaltaknak megfelelô törvényes, de humánus, körültekintô, az egyedi eseteket gondosan mérlegelô, ugyanakkor e sajnálatos jelenség tömegessé válását meggátló eljárások szülessenek a fôváros egész területén.
Segítô közremüködését elôre is köszönöm.
Budapest, 1990.november
Üdvözlettel:
(dr Demszky Gábor)
_