Gyôri Péter
SZOCIÁLIS POLITIKA - HAJLÉKTALANSÁG – LAKÁSÜGY
A Fôvárosi Önkormányzat programjához
Elôljáróban meg kell említenem, hogy miután hosszú tépelôdést követôen eldöntöttem, hogy az elmult években összegyüjtött szakmai ismereteimet "felajánlom" az új, demokratikus önkormányzati rendszer szolgálatába, képviselôjelöltként összefoglaltam és közzétettem a magam szociális és lakáspolitikai "magánprogramját", melyet - bevallom, nem örömmel - jelentôsen módosítanom kellett már e rövid idô alatt is a Fôvárosi Önkormányzat szuverenitásának radikális összeszükülése miatt.
A fôváros társadalmát - teljes joggal - nem érdekelhetik az un. "hatásköri kérdések", azonban most felvázolt cselekvési programunk elhelyezéséhez pontosan kell tudni, mi az, amit a Fôvárosi Önkormányzat megtehet és mi az, amire semmilyen, vagy csak valamiféle áttételes befolyásunk lehet. Másképpen: nem "a" Fôváros szociális és lakásügyi programját, csupán az ennek egy kisebb szeletét befolyásoló fôvárosi önkormányzat tervezett és javasolt stratégiáját próbálom összefoglalni
Szociális program
Cselekvési programunk két, egymástól jól elkülöníthetô tevékenységi körre terjed ki:
(a)a kerületi hatáskörbe tartozó, de a város egészét érintô szociális feladatok megvalósításának "puha", közvetett eszközökkel történô elôsegítése,
(b) a fôvárosi önkormányzat saját hatáskörébe tartozó, illetve felvállalt feladatok ellátása.
Ezek kifejtése elôtt azonban tisztázzuk (néhány példa segítségével) azokat az alapelveket, amelyek napi tetteinket, s stratégiánkat is motiválják.
A szociálpolitikai eszközök ha közvetett módon is, de jól érzékelhetôen befolyásolják az adófizetô polgárok, az önkormányzat és a támogatásban részesülôk egymáshoz való viszonyát, az anyagi létfeltételeken túl a közhangulatot és közmorált, növelhetik, vagy csökkenthetik a társadalmi feszültségeket, a kiszolgáltatottságot. Tetteinkkel igazolhatjuk, hogy vallott értékeink alapján megfelelô válaszokat tudunk-e adni a valóság kihívásaira.
Alapelvünk az emberi jogok, az emberi méltóság maximális tiszteletben tartása, az egyének és szabad társulásaik tisztelete, a társadalmi béke, kiegyensulyozott társadalomszerkezet, toleráns közhangulat elôsegítése.
Ezekre az alapelvekre épül az Európai Közösség számos nemzetközi integrációs rendszere, programja (társadalombiztosítás, foglalkoztatáspolitika, menekültpolitika, szegénységprogram stb.), erre épül az un. Európai Szociális Charta és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet dokumentumai. Az ezekkel kompatibilis rendszerek kiépítése alapfeltétele az európai integrációs rendszerben való részvételünknek.
Társadalmunk egyik legsúlyosabb öröksége az az integráció-hiány, amely megjelenik az alapvetô élethelyzetek, konszenzuális normák, magatartásformák éles szétválásában, a föbb fejlôdési folyamatokból kiszakadt, az intézmény-használatból kirekesztett, szegregált tömegek újratermelôdésében. A "kettészakadt társadalom" dezintegrációs jelenségei sulyos akadályát jelentik további fejlôdésünknek, politikai következményei többek annál, mintsem, hogy "egyszerüen" vannak szegények és gazdagabbak egy országban. A szociálpolitika önmagában nem képes áthidalni a dezintegrációs szakadékokat, nagy a veszélye azonban annak, hogy sajátos eszközeivel még el is mélyíti e törésvonalakat.
Ezért is fontos számunkra, hogy tevékenységünk középpontjába helyezzük a szegregációs eljárások helyett az integrációt szolgáló eszközöket, a prevenciót, speciális helyzetekben a "pozitív diszkriminációt", egyébként a jogszerü normativitást, a segítségre szorulók autonómiájának tiszteletét, az érintettek számára a hatósági eljárások áttekinthetôségét és kontrollálhatóságát. Ezen alapelvekbôl nagyon is gyakorlatias következmények adódnak.
a) Közvetett részvétel a fôváros szociális politikájában
Mint említettük, tevékenységünk egyik szférája a kerületi hatáskörbe tartozó, de a város egészét érintô szociális feladatok megvalósításának "puha", közvetett eszközökkel történô elôsegítése.
Ezek azok a stratégiai, vagy aktuális kérdések, amelyek kezeléséhez a fôvárosi önkormányzatnak közvetlen hatásköre nincs, ebbôl következôen általában anyagi eszközök sem állnak a rendelkezésünkre, azonban részben a fôvárosi lakosság, illetve egyes speciális helyzetben lévô városi csoportok érdekvédelme, részben a szociális intézmény- és eszközhasználat koordinálásának igénye teszi szükségessé a lépések összehangolását.
1. Ennek eszköze a kerületi képviselôkkel, szociális szférában dolgozókkal való rendszeres konzultáció, a döntési helyzetben lévôk és az érdekvédelmi, segítô szervezetek "egymásra találásának" elôsegítése, a szakmai vélemények, az új kezdeményezések megismertetése. Ennek egyik formájaként - a Szociális Munkások Magyarországi Egyesületével és a Hilscher Rezsô Szociálpolitikai Egyesülettel közösen - rendszeresen nyilvános Szociálpolitikai Konzultációs Fórumokat rendezünk a fôvárosi és kerületi szociális bizottságok, a fôvárosi szociális szervezetek és egyesületek, a Népjóléti Minisztérium képviselôi és szakértôk részvételével.
(A készülô Szociális Törvényrôl, illetve a fôvárosi Családsegítô Központok jövôjérôl rendezett fórumot követi a mozgássérültek, a fogyatékosok, a munkanélküliek és más csoportok helyzetének meg-vizsgálása, az önkormányzati segélyezési rendszer, a válságkezelô intézmények fejlesztésének a megtárgyalása.) Az információ- és véleménycserén túl ez a forma alkalmas a megfelelô stratégiai irányok kijelölésére, a koordinációra és a munkához szükséges szakmai és személyes kapcsolatok kialakítására.
2. Ebben az évben - azon túl, hogy az önkormányzati intézmények többsége kritikus pénzhiánnyal küszködik - néhány fontos intézményhálózat léte is megkérdôjelezôdött, ezek - akár átalakított - fennmaradásával is foglalkoznunk kell. Ide tartoznak részben a bölcsödék, részben a családsegítô központok.
Egyéb hálózatoktól eltérôen a bölcsödék fenntartására, illetve a bölcsödés koruak ellátására az önkormányzatok nem kaptak normatív támogatást, Budapesten sajnos folyamatosan csökken a születések száma, s ezek motiválják a bölcsödék bezárásának szándékát. (Csak jelzésként: 1983-ban 400 bölcsödében 23 ezer gyereket gondoztak Budapesten, jelenleg 252 bölcsödében 13 ezer gyereket, a kihasználtság 82%-os.) Álláspontunk szerint a gyerekcsoportok létszámának csökkenése önmagában nem ok a bezárásra, sôt a gondozási szinvonal javulását tenné lehetôvé, sulyos - az önkormányzatokra is visszaható - következményei lehetnek annak, ha azoknak a nôknek is otthon kell maradniuk emiatt, akik ezt anyagilag "nem engedhetik meg maguknak" (a felmérések szerint a bölcsödések 25%-a létminimum alatt élô családból kerül ki, akik a téritési dijat sem tudják kifizetni), az indokolt összevonásoknál figyelemmel kell lenni a megfelelô közlekedési megközelíthetôségre, követendô példák vannak arra (XV.,XVI.ker.), hogy fogyatékosok foglalkoztatójaként, napközi otthonaként, Gyesen lévô, vagy munkanélküli anyukák és gyerekeik napközi otthonaként, vagy akár ingyenkonyhaként hogyan lehet szociális célokra átalakítani a megszünô intézmények müködését, az intézmények nem szociális célú hasznosítását ellenezzük, ugyanakkor a tényleges feladat-finanszírozással párhuzamosan, megfelelô szakfelügyelet mellett a privát, önszervezôdô ellátási formákat bátrabban kellene támogatni. Tipikusan un. "puha" eszközökkel próbáljuk mind a minisztériumnál, mind a kerületeknél álláspontunkat elfogadtatni.
A családsegítô központok kialakulása a helyi, területi szociális ellátás terén az utóbbi évek talán legfigyelemre méltóbb hálózat-fejlesztési eredménye. E központokban lehetôség nyílik arra, hogy a ma már kifejezetten szociális és mentális problémák megoldására kiképzett un. szociális munkások a családsegítés keretében hozzásegítsék az arra rászorulókat, hogy saját magukon segíteni tudjanak (segítséget nyujtanak ügyeik intézésében, családi viszonyaik rendezésében, speciális csoportok önszervezôdésében, a gyerekek korrepetálásában, a felnôttek rehabilitációjában stb.) Éppen a szociális támogatások hatékonysága érdekében erre a tevékenységre egyre nagyobb az igény, miközben az "elsôsegély-nyújtás", pénzbeni segélyezés oldaláról is elviselhetetlen nyomás nehezedik erre a hálózatra. Ezek a feszültségek, a pénz- és intézményhiány, valamint egyfajta idegenkedés, konzervatív viszony e nem direkt hatósági tevékenységi formától néhány helyen komoly veszélybe sodorta ezeket a bázisokat, miközben éppen fejlesztésükre lenne szükség, amit szerencsére más kerületekben idôvel felismertek. Azon túl, hogy ezévben - megintcsak un. "puha" eszközökkel - segítjük a meglévô hálózat fennmaradását, illetve a követésre méltó kezdeményezések elterjedését (a karitatív szervezetekkel való szoros kapcsolatok kialakítása, alapítványi formában történô finanszírozás stb.), az elkövetkezô években pályázati pénzalap megteremtésével közvetlenül is ösztönözni kívánjuk e jelenleg még csak részlegesen kiépült (a kerületek felében müködik ilyen központ) fôvárosi családsegítô hálózat megteremtését. A hangsúly ebben az esetben is a tényleges feladat-ellátás, a gondozói hálózatfejlesztés, iiletve az ezeknek legmegfelelôbb szervezôdési formák támogatásán, s nem egyes intézmények "önmagukért való" finanszírozásán van. (Tapasztalataink szerint az intézményhiány szakemberhiánnyal is párosul több kerületben, egyszerüen nincs, akikhez az önkormányzat forduljon egyes - nem pusztán hatósági - szociális problémák megválaszolásánál.)
3. A helyi szociálpolitika különbözô intézményhálózatai mellett (idôsek napközi otthonai, gondozási központok, házi szociális gondozás, szociális étkeztetés, egészségügyi gondozóhálózatok) az elmúlt években rendkívül megnôtt a helyi pénzbeni szociális támogatások súlya. (Csak példaképpen: a hetvenes évek közepén 10 millió Ft-ot fordítottak Budapesten rendkivüli szociális segélyekre, ez 1990-ben már meghaladta az 1 milliárd Ft-ot.)
A közismert okokon túl - hogy számában és mélységében is nôtt az elszegényedés, nô az egyedülállók, a töredékcsaládok aránya, emelkedik a devianciák (alkoholizmus, drog stb.) sulya - azt is látnunk kell, hogy milyen fontos«» strukturális átalakulás megy végbe immár hosszu évek óta a különbözô jövedelem-tulajdonosok között, a nagy elosztási rendszereken belül.
Radikálisan csökken a költségvetési támogatások, különösen az ártámogatások sulya, ugyanakkor a gazdálkodó szervezeteknél kifizetett bérek, illetve a társadalombiztosítás által folyósított jövedelmek nem tartanak lépést az infláció növekedésével, reálértékük csökken, s e széles tömegeket érintô folyamatok részleges kompenzálásaként felduzzadt a költségvetésbôl az önkormányzatoknak (korábban tanácsoknak) segélyezésre átadott pénzösszeg. Azon túl, hogy ez az összeg még ilyen növekedés mellett is természetesen soha nem volt elég a problémáknak akárcsak a részleges kezelésére sem, az alaptendencia is elhibázottnak tekinthetô, hiszen sem a nyugdíjasok, sem a betegek, vagy az aktív keresôk nem segélyek formájában kívánnak jövedelemhez jutni. Sem a gazdaság, sem a társadalombiztosítás torzulásait, máig megoldatlan diszfunkcióit nem egyenlíthetik ki az önkormányzatok.
A tanácsi (mára már önkormányzati) segélyezési rendszer sem a szabályait, sem a szervezetét tekintve nem ennek a tömegesen jelentkezô strukturális problémának a megoldására lett kialakít-va, de - jövedelemhiánnyal füszerezve - ezt, a korábbi államigazgatás legalsóbb, helyi tanácsi szintjére delegált problématömeget örökölték meg az önálló önkormányzatok.
A lakosságnak és az önkormányzatoknak nyilvánvalóan közös, elemi érdeke az említett diszfunkciók megszüntetése, azonban az elosztási rendszer strukturájának indokolt átalakulása megköveteli új önkormányzati támogatási formák, eljárások és szervezet kialakítását. Ezért sürgetjük az ezt lehetôvé tevô un. Szociális Törvény megszületését, ennek kialakításában is megpróbálunk közremüködni, ezért támogatjuk szervezéssel azokat a törekvéseket, amelyek a foglalkoztatási, társadalombiztosítási és önkormányzati támogatásokhoz kapcsolódó eljárások ésszerübb szervezeti kereteit alakíthatják ki, azokat a törekvéseket, amelyek például az un. hátralékos háztartások anyagi gondjain enyhíthetnek a kerületi önkormányzat és a szolgáltatók együttmüködésével, az olyan új formákat, ahol a problémának megfelelôen nem segélyt, hanem visszatérítendô támogatást (olcsó hitelt) kap a segítségre szoruló, ezért dolgozunk egy új, un. önkormányzati jövedelem-igazolási rendszer kialakításán.
4. A bevezetôben említettekhez kapcsolódóan: álláspontunk szerint a szociális ellátások, támogatások terén nem alkalmazhatunk megszégyenítô, kiközösítô eljárásokat, a közösség támogatására szorulók nem érezhetik magukat másodrendü állampolgároknak. Ezért ezen a téren is megpróbálunk polgáriasabb eljárásokat alkalmazni, ahol nem az esetleges benyomások, megítélések, hanem a központi és helyi rendeletek áttekinthetô szabályai jelölik ki a támogatásokra jogosultságot. Az egyén megalázó ellenôrzését szolgáló un. szegénységi bizonyítvány helyett mi olyan önkormányzati jövedelemigazolás kialakításán dolgozunk, amely nem nyomoz az egyén magánéletében, ugyanakkor tájékoztatást ad az adott jövedelem-szinvonal alatt kapható támogatásokról, s az információhoz való alapvetô jognak megfelelôen tiltja a különbözô támogatásokra vonatkozó adatok összekapcsolását, regisztrálását. Ez persze - s legfeljebb ennyi a fôvárosi önkormányzat hatásköre - csak az eljárásbeli lehetôségét biztosítja egyes támogatások egyszerübb, áttekinthetôbb megítélésének, esetleg automatikus, normatív folyósításának.
A már elkezdett és csak példaképpen felsorolt un. "puha", közvetett tevékenységek célja, hogy az elkövetkezô években egy, a bevezetôben vázolt szellemiséget tükrözô, a kezdeményezésekre fogadókész, a mainál differenciáltabb és többszereplôs szociális hálózat jöjjön létre a fôvárosban, nem azzal az illuzórikus céllal, hogy akkor "nem lesznek szegények", hanem azzal, hogy a bajba kerültek tudjanak hova segítségért fordulni, ne szakadjon szét a város társadalma polgárokra és számkivetettekre.
b) Saját hatáskörbe tartozó, illetve felvállalt feladatok
1. Legszükebb házunk táján kezdve: Napi gondjaink közé tartozik, hogy egy nagyon kislétszámú, összesen 9 fôs szociális egységet örököltünk - az egyébként többszáz fôs - Városházán, amely sem a korábbinál szükebb hatásköröket, sem az új, korábbinál komolyabb felkészültséget igénylô feladatokat így nem képes ellátni. Sürgetô e szociális egység szervezeti helyének rendezése, szakmai-vezetôi megerôsítése, a kialakuló uj feladatcsoportoknak megfe-lelô egyéni felelôsség megvalósítása. Ma még az is gond, hogy a Fôvárosi Önkormányzat megfelelôen fogadókész legyen a hazai és külföldi jótékonységi adományok, kezdeményezések fogadására, de gond a folyamatos és intenziv ügyfélfogadás rendezetlensége, az intézmények szakmai irányítása, a kerületi hálózatok koordinálá-sa, az információáramlás, a fôvárosi szociális hálózatokban dolgozók szakmai segítése, továbbképzése.
Ezeknek az anomáliáknak a kiküszöbölése és a kialakuló hatásköröknek is megfelelô fôvárosi szociális stratégia elôsegítése érdekében ebben az évben elôkészítjük a Fôvárosi Szociális Intézet (Központ) megalapítását, az anyagi háttér megalapozása érdekében létrehozzuk a Fôvárosi Szociális Alapot.
Ez biztosíthatja azt a stratégiai szervezeti keretet az elkövetkezô évekre, amely mind a válságkezelés, mind a hosszabb távu építkezés bázisa lehet. Olyan, ma teljesen szétszórt, vagy ellátatlan feladatok szervezeti kerete valósulna így meg, mint:
- a fôvárosi lakosság szociális helyzetének nyomonkövetése,
- statisztikai, információs rendszer müködtetése,
- fôvárosi létminimum-számítás,
- egyes hálózatok, illetve krízis-problémák célvizsgálata,
- a fôvárosi szociális ellátásban dolgozók továbbképzése,
- fôvárosi támogatási eljárások eszközeinek kifejlesztése,
- egyes (kerületi szintü) eljárások fôvárosi koordinálása,
- külföldi szociális projektek menedzselése,
- pályázati célprogramok lebonyolítása,
- illetôség nélküliek ügyeinek intézése.
Az elôsorolt tevékenységek mögött praktikusan egy-egy alprogram húzódik, melyek tisztességes megvalósítása a mai szervezeti keretek között igen nagy nehézségekbe ütközik.
2. Itt említjük meg, hogy a Fôvárosi Önkormányzat müködteti a fôvárosi Cigány Szociális és Müvelôdési Módszertani Központot, ahol rövidtávon (még ebben az évben!) szintén a stabil elhelyezés nehéz kérdését kell megoldanunk (korábban ezt is csak átmenetileg "oldották meg", örökségül hagyva ennek rendezését), ez önmagában legalább 50 millió forintot igényel, majd - a bevezetôben emlí-tett alapcéljainknak megfelelô kisebbségi politika érdekében - egy példaadó és elismert kisebbségi kulturális és szociális szervezô centrumként szeretnénk müködtetni ezt az intézményt.
A mai megoldatlan, sôt veszélybe került elhelyezési és finanszírozási körülmények között nem tudnak megfelelôen megvalósulni az intézmény olyan alapfeladatai, mint a cigány gyerekek korrepetálása, továbbtanulási ösztöndijrendszere, nyári foglalkozásaik, üdültetésük, az egyre tömegesebb krízishelyzetbe került cigány családok családsegítése, öntevékeny kulturális programjaik, továbbképzésük, a Cigány Szinház, Archivum, Dokumentációs és Müvészeti Központ. A központi költségvetés és a cigány szervezetek anyagi támogatására és aktív részvételére lesz szükség ezek folyamatos müködtetéséhez.
Fôvárosi Szociális Otthonok
A fôváros lakossága - más európai nagyvárosokhoz hasonlóan - fokozatosan elöregedik, nô az idôskoruak aránya. Jelenleg minden negyedik fôvárosi polgár már túl van a nyugdíjkorhatáron, a fôvárosi háztartások egyharmadában csak inaktívak élnek. Az idôsek anyagi viszonyait tükrözi, hogy közülük mintegy 160-180 ezer fô szorul Budapesten szociális segélyre.
A fôvárosi idôsgondozás rendszerének - pénzbeni szociális támoga-tások, lakbértámogatás, idôsek napközi otthonai, házi szociális gondozás - egyik szelete, a szociális otthonok müködtetése tartozik a Fôvárosi Önkormányzat hatáskörébe. Ez a hálózat az idôsek mellett az aktív koru elmebetegek, fogyatékosok elhelyezését is szolgálja. Jelenleg 26 fôvárosi szociális otthont müködtetünk (kb. 45 telephellyel), melyek közül - jellemzô módon - 10 otthon található Budapesten, 16 pedig vidéken, általában igen távoli településeken. Az összesen 6854 férôhely közül 4100 az idôsek, 1510 az elmebetegek, 1032 az értelmi fogyatékosok, 212 a szoci-ális foglalkoztatásra szorulók elhelyezését szolgálja.
Az Országgyülés döntése alapján egy-egy férôhely fenntartására 147 ezer Ft-ot kapnak az önkormányzatok, ami a fôváros esetében sem fedezi még a jelenlegi szinvonalu fenntartás költségeit sem.
(Nem is beszélve a legszükebben minimum 1 milliárd forintra kal-kulált un. elmaradt felújításokról.)
1. Miközben radikálisan nônek a rezsi-költségek, a gyógyszerárak (melyekhez az otthonok esetén a társadalombiztosítás nem ad támogatást!), az élelmiszerek árai stb., a térítési díjakra vonatkozó elôírásokat évek óta nem módosították. Ebben az évben elkezdjük a fôvárosi szociális otthonok térítési díjrendszerének fokozatos és - a nyújtott szolgáltatásoktól, illetve a jövedelmi helyzettôl függôen - differenciált átalakítását.
2. Az ezévi költségvetés és a stratégia kidolgozása során vált nyilvánvalóvá, hogy az önkormányzat, mint fenntartó, "gazda" elemi információkkal nem rendelkezik az intézményekrôl, nyilván-tartások nem léteznek, a szakmai, gazdasági, müszaki és irányítási tevékenységek még csak nem is találkoznak egymással. Már készül az az információs, nyilvántartási és szervezeti rendszer, amely használható módon áttekinthetôvé teszi egy-egy intézmény, illetve a hálózat müszaki, szakmai stb. helyzetét, amely a konkrét fejlesztési és egyéb döntések alapjául szolgálhat. Úgy gondoljuk, hogy nem kis horderejü gazdasági és szakmai döntésekrôl van szó.
3. Jelenleg a fôvárosi szociális otthonok az országban elszórtan, hallatlan ellentmondásos körülmények között müködnek: volt kastélyokban, kúriákban, istállóban, magtárban, irodaházban, bérházban, panelépületben, zárdában, kollégiumban stb. Egy részük még több tízmillió forintos beruházással sem tehetô alkalmassá jelen-legi feladata ellátására, ugyanakkor igen komoly értéket képvi-selhet más cél esetén. Egy jó részük meglehetôsen leromlott állagu, jelenlegi állapotukban emberek lakhelyéül nem fogadható el. Néhány kivételtôl eltekintve az egész hálózat - az épületeket tekintve is - alapvetôen a tömeges és szegregált elhelyezést szolgálta. Ez élesen ellentmond annak az alapelvünknek, mely az integrációt helyezi a középpontba. Mindezek miatt az elkövetkezô években amennyire lehet megpróbálunk egy olyan átalakítási programot beindítani, amelynek során egyes távoli férôhelyeket közelebbiekkel váltanánk ki, egyes nagyobb létesítmények ésszerübb más célu hasznosítása révén kisebb gondozási otthonokat alakítunk ki. Ezzel párhuzamosan folytatjuk az un. minôségi férôhely-fejlesztési programot, mely elfogadhatóbb szinvonalu és speciálisabb ellátásra ad módot.
4. Szakmailag is súlyos ellentmondásoktól, diszfunkcióktól terhes a mai szociális otthoni rendszer. Az idôskoruak otthona, illetve bizonyos sérült csoportok rehabilitációs otthona helyett tömege-sen befogadnak olyan betegeket, akik valójában egészségügyi, kórházi, utógondozói kezelésben kellene, hogy részesüljenek. Ezt a szakmai feszültséget növeli, hogy mára megnôtt az egészségügyi és a szociális hálózat közötti finanszírozási feszültség (az egész-ségügy könnyebben jut forrásokhoz a védtelenebb társadalombizto-sítástól, mint a szociális szféra az önkormányzatoktól, azok a költségvetéstôl), ami hat a bérekre, a felszereltségre, ellátásra stb. A szociális otthonok pénzügyi, ellátási, szakmai normái nem ezekre a speciális problémákra szabottak.
Nincs visszaút általában ezekbôl az otthonokból, miközben gyakoriak az otthonok közötti "átcsoportosítások", ami gátolja a megfelelô gondozói légkör kialakulását. A nagy távolság is sokszor akadályt jelent a hozzátartozókkal való kapcsolattartásban, a beutalástól kezdôdôen sokszor nem eléggé körültekintôen biztosít-ják a beutaltak szuverén emberi jogait, a szakmai, társadalmi ellenôrzés, nyilvánosság nem kielégítô e területen. A szemléletmódból, a hozzáértés hiányosságaiból és az anyagi szükösségbôl együttesen adódik, hogy a pozitív gondozói légkör, a kreatív habilitációs és rehabilitációs megoldások sok otthonban nem tudtak megfelelôen kialakulni.
Mindebbôl adódóan a fôvárosi szociális otthonokra vonatkozó több éves szakmai programunk lényege, hogy az izolációt és szegregációt az integrálódás irányába fordítsuk vissza:
- az eldugott és távoli intézményeket közelebbi otthonokkal cseréljük fel,
- a nagylétszámu intézeteket kisebb, speciális gondozói egységekre bontsuk,
- a kisebb, áttekinthetôbb gondozói egységeket, amennyire lehetséges az elhelyezésben is érvényre juttassuk,
- a szakfelügyeleti (szupervíziós) rendszer mellett aktívan bevonjuk a stratégiai irányításba a Hozzátartozók Fórumait,
- a mindennapi aktivitás, ahol ez lehetséges, ott a foglalkoztatás folyamatos fenntartása, az intézmények zártságának maximális oldása,
- az egyházak, szeretet-szolgálatok, karitatív csoportok bevonása a gondozói tevékenységbe,
- a szociális otthoni és a helyi házi szociális gondozás közötti határ átjárhatóvá tétele.
5. Ennek megalapozása és folyamatos fenntartása érdekében elkezd-tük megszervezni a rendszeres szakfelügyeleti rendszert, továbbképzési rendszert, melyben az otthonokat is érdekeltté tesszük. Az ebben a körben még nem teljesen elterjedt nyilt pályázati rendszert vezetünk be a vezetôkiválasztásnál. A szakmai célfeladatokhoz kötôdô jutalmazással is ösztönözni kívánjuk a sajátos, kreatív megoldások elterjedését. Ugy itéljük meg, hogy még a jelenlegi szorító anyagi körülmények között is néhány év alatt javítani lehet a hálózat szinvonalán, ha egyes területeken utat engedünk a piaci formáknak, bátrabban gazdálkodunk a vagyonnal, s ezek hasznait a hálózatba forgatjuk vissza, miközben felhasznál-juk a szakmai szinvonal emeléséhez azokat a belsô szakmai kapaci-tásokat is, amelyekkel a fôvárosi szociális hálózat egésze már ma rendelkezik.
A hajléktalanság kezelése
A hajléktalanság a jelenkori magyar társadalom sulyos krízisének egyik(!) megjelenési formája, melyet különös figyelem övez, mert látványos, látható, közvetlen módon zavarja a polgárok nyugalmát, mert szemtôl-szembe felmutatja a sokszor inkább elfedni kívánt társadalmi válsághelyzetet, mert nyilvánvalóvá teszi az integ-ráló, segítô intézmények hiányait.
A fôvárosi önkormányzat ezügyben minden támogatás nélkül jelentôs feladatokat vállal magára, mielôtt azonban errôl szólnánk, rövi-den néhány gondolat azokról az eszközökrôl, amelyeket csak részben tudunk befolyásolni.
A hajléktalanokkal kapcsolatban alapvetôen két területre kell koncentrálni. Az egyik a hajléktalanná válás, illetve a tartósan hajléktalan helyzetben maradás megakadályozása (mert az ezzel járó egyéni leépülési, illetve marginalizált szubkultúrába történô beépülési folyamat késôbb csak nagyon nehezen, vagy alig fordítható vissza), a másik a hajléktalan helyzetben lévôk alapellátása (létfenntartásuk biztosítása).
Milyen eszközök jöhetnek szóba?
A jelenlegi pénzbeli szociális támogatások és a családsegítô tevékenység koncentrálása a lakhatás fenntartására - ha ez veszélybe kerül (ez jelentheti az alacsonyabb szinvonalu lakásba költözés ösztönzését, a lakbér, az albérleti dij, vagy a rezsi támogatását, a munka-jövedelemszerzés elôsegítését).
A lakásügyi szabályok átalakításánál a magántulajdon védelme mel-lett is elkerülhetô a tömeges utcára kerülés, ha lehetôség van a szigorodó feltételekhez való fokozatos alkalmazkodásra (lakbér-támogatás, lakáscsere).
Az átalakulás során külön oda kell figyelni egyes speciális csoportokra, helyzetekre (hosszabb ideje jogcím nélkül, szolgálati, átmeneti lakásban lakók stb.)
Megszüntethetôk a hosszabb idôre börtönben, kórházban lévôk bérleti jogának hatósági megszüntetésére vonatkozó elôírásokat (ha közben fizetik a lakbért).
A gyerekek lakhatási, tulajdonosi jogainak garanciáit meg kell erôsíteni (ez nem jelenti a bérlakások mai örökölhetôségét, de jelenti a lakás használatához való jogot).
Indokolt lenne a lakcímbejelentés - sokak által igényelt - szigorubb visszaállítása, hogy az önkormányzatok önállóságának és önálló finanszírozási, feladatellátási rendjének megfelelôen minden magyar állampolgár illetôsége (hovatartozása) tisztázott legyen, s ehhez illeszkedhessen a segítségnyújtás, illetve annak anyagi fedezése.
A privatizáció során az eredeti funkcióra szükségtelenné váló munkásszállásokat az önkormányzatnak, társadalombiztosításnak, közjóléti szervezeteknek kellene átadni, ezeket, vagy az ezek után befolyó bevételeket csak a lakástalanok lakhatásának elôsegítésére szabadna fordítani.
Fokozatosan meg lehetne kisérelni a feketemunka és a hajléktalanok kizsákmányolásának visszaszorítását a magánvállalkozói szférában (Tb-járulék kedvezménnyel, adókedvezménnyel, tb-ellenôrzés, nyomorszállás-ellenôrzés erôsítésével, volt munkás-szállások bérelhetôségével).
A ma meglévô hajléktalansegítô, családsegítô és részben oktató bázison kiemelt programként széleskörü középfoku (munkanélküli) szociális-egészségügyi átképzô programot lehetne elindítani, mert ez jelenti ma több oldalról is az egyik legfeszítôbb hiányt.
Alapos felülvizsgálat után át kellene szervezni a különbözô devianciákra (alkoholizmus, egészségnevelés, drog-program, bünözés stb.) irányuló alapok és szervezetek dzsungelét, hogy létrejöhessenek az, akár többcélu, valóban müködôképes segítô, terápiás, rehabilitációs bázisok.
A munkanélküli támogatáshoz hasonló lakhatási támogatási rendszerrel lehetne a családos, kisgyerekes hajléktalanokon segíteni (meghatározott körülmények között, meghatározott ideig, meghatározott összegü támogatások, rásegítô alrendszerekkel).
A fôváros történelmében sajnos nem elôször kell szembenézni a menekültek, hajléktalanok tömeges megjelenésének problémájával.
A szegénység, hajléktalanság tiltott, tabu szó volt az utóbbi évtizedekben, alig másfél évesek az elsô, bizonytalan kezdôlépéseket. 1989 végén, 1990 elején két volt munkásôr objektumot (X. Bánya u., VIII. Vajdahunyad u.3.) és egy kiürült laktanyát (Buda-örs, Gyár u.4.) bocsátottak a hajléktalanok rendelkezésére.
Átgondolt programszerü lépésekre egyáltalán nem került sor. Ezek sulyos hiányát nekünk kell bepótolni, úgy, hogy a gyors, akár kényszerü intézkedések mellett egy perspektívikusabb megoldás körvonalai is kirajzolódjanak. Tennünk kell ezt az emberhez méltatlan helyzetben levô és gyors segítségre szoruló hajléktalanok és a biztonságosabb, konszolidáltabb városra vágyó polgárok érdekében egyaránt.
A fôváros jelenleg fenntart négy un. átmeneti munkásszállót:
Ffi Nô Együtt
XIII. Dózsa Gy. út 152.(volt Népszálló) 122 300 422
VIII. Könyves K.krt.84.(volt Dohánygyár) 147 68 215
VIII. Dobozi u.29.(volt Üdvhadsereg) 175 175
V. József nádor tér 10. 70 70
Ezek az átmeneti szállók elsôsorban a lakástalan, fôleg a fôváros egészségügyi intézményeiben dolgozóknak, illetve a börtönbôl kijötteknek, valamint bizonyítottan munkaképteleneknek állnak a rendelkezésükre. Effektív hajléktalanok befogadására részben üresedéskor van mód, részben a Dobozi utcai plusz 16 "fapadon" férfiaknak és a Könyves K.krt-on plusz 16 nônek és 8 férfinak "fapadon".
1. Ugyanakkor e szállások lakóinak rehabilitációja, szociális segítése máig megoldatlan, erre külön intézményi célprogram készül.
Az átmeneti munkásszállókon túl az 1989/90. évben megnyílt az említett
X. Bánya u. menhely, mely 160-200 fôvel üzemel, a gondozás részben megoldatlan, az ingatlan jogi helyzete rendezetlen,
Budaörs, Gyár u.4. Hajléktalanok Rehabilitációs Otthona, mely 300 fôvel üzemel, a gondozás csak részben megoldott, az ingatlan jogi helyzete rendezetlen,
VIII. Vajdahunyad u.3. menhely, 55 fôvel, a gondozás megoldott, az ingatlan jogi helyzete most rendezôdik.
A Bánya u-i és a budaörsi intézmény a Dózsa György úti Fôvárosi Szociális Otthon felügyelete alatt müködik, míg a Vajdahunyad u-i menhely a Menhely Alapítvány része.
A Menhely Alapítványt 1990. januárjában hozta létre közösen a Fôvárosi Tanács VB. Egészségügyi és Szociálpolitikai Fôosztálya, a Szegényeket Támogató Alap, a Hajléktalanokért Társadalmi Bi-zottság, az Oltalom Karitatív Egyesület és az Ujpesti Család-segítô Központ. Az Alapítvány az említett menhely mellett müködteti a Hajléktalanok Gondozási Központját (iroda: VIII. Illés u.36., ügyfélszolgálat: XIII. Dózsa Gy.ut.152.) 10 szociális gondozóval, akik ellátják a Bánya u-i menhely 40 lakójának, a budaörsi 60 lakójának és a Máltai Szeretetszolgálat Miklós téri menhelye 45 lakójának a gondozását, ügyintézését stb., valamint az utcai szociális munkában is részt vesznek, s ellátják a közvetlenül hozzá fordulókat. (Regisztrált gondozottaik száma máj. 1-ig 2700 fô.)
A felsoroltakon kívül a fôváros területén müködik még a Máltai Szeretetszolgálat Miklós téri 45 férôhelyes éjszakai szállása, a Fôvárosi Gyivi 10 férôhelyes szállása volt állami gondozott fiataloknak, a Magyar Vöröskereszt Szociális Információs Szolgálata és Madridi u-i 150 férôhelyes átmeneti szállása, melyhez tartozik a napi cca. 150 ebédet kiosztó VII. Damjanich u-i ingyenkonyha - ez utóbbiak a Népjóléti Minisztérium támogatásával.
2. Csak a hajléktalanokat befogadó, gondozó, már meglévô fôvárosi finanszírozásu intézmények puszta fenntartása ebben az évben mintegy 70 millió forintba kerül. Egyértelmü, hogy a fôváros nem vállalhatja magára a hajléktalanság országos és igen sokágu problémáját. Ezért folyamatosan tárgyalunk az ezzel foglalkozó kor-mányzati, önkormányzati és szakmai, állampolgári szervezetekkel. Az illetôség (bejelentett lakcím) nélküliek szociális alapel-látása, többek között segélyezése ma teljesen megoldatlan, erre a fôvárosi önkormányzatnak sincs pénze. Mivel Budapesten jelentkezik e probléma nagy része, ezért tárgyalásokat folytatunk a Népjóléti Minisztériummal, hogy ennek az alapellátásnak (lényegében gyorssegély-rendszernek) a fedezetét addig is megkapjuk, amíg ezt a megfelelô jogszabályok nem rendezik.
3. A gyorssegély-rendszer müködtetésének szervezeti, szakmai keretét az elmúlt hónapokban kidolgoztuk (személyi iratok beszerzése, egészségügyi ellátás, beutalás, munka- és szállásközvetítés, segélyezés stb.) Ennek során - többek között - intézkedni kellett arról is, hogy a hajléktalanok, az átmeneti szállókon és menhelyeken lakók rendszeres orvosi ellátásban részesüljenek, a fôvárosi kórházak fogadják a hajlék nélküli betegeket. Ez része annak a stratégiának, amelynek során megpróbáljuk biztosítani a hajléktalanok egy részének intézményes és stabil ellátását - az állandó "tüzoltás" helyett.
4. Az eddigi ad hoc eljárások mellett «»intézményeink helyzetét is stabilizálnunk kell«». Ebben az évben rendeznünk kell e szállások tulajdonjogi státuszát, ezzel sor kerülhet a Dobozi utcai szálló Üdv Hadseregnek történô, a Bánya utcai szállás Emberbarát Alapítványnak történô átadására, ugyanakkor a legnagyobb, budaörsi otthon esetleges kiváltása kb. 100 millió forintba fog kerülni.
5. A korábban említett Fôvárosi Szociális Alap, illetve a beérkezô adományok adhatnak módot arra az elkövetkezô években, hogy a fôváros a hajléktalanság kezelése kapcsán is a korábbinál sokkal jobban együttmüködhessen a különbözô egyházi és világi segítô szervezetekkel, egyesületekkel és alapítványokkal, non-profit vállalkozásokkal - a pályáztatás eszközét is felhasználva. Más alapok is segítséget nyújtanak abban, hogy az elkövetkezô években a szakmailag indokolt kisebb intézmények beindulhassanak, melyek a szállásbiztosítás mellett differenciált rehabilitációt nyujta-nak a különbözô problémacsoportoknak (alkoholbetegek, drogfo-gyasztók, volt állami gondozottak, nôk, idôs betegek stb.).
Még ebben az évben meg akarunk nyitni legalább kettô nappali melegedôt (tisztálkodási, mosási, fôzési lehetôséggel).
Bármilyen jól is hangzana, nem mondhatjuk, hogy a hajléktalanságot fôvárosi szinten meg tudjuk oldani, legfeljebb megpróbáljuk legalább emberségesen kezelni ezt a problémát mind a segítô hálózat kialakításával, fenntartásával, mind a tömeges hajléktalanná válás lehetô megakadályozásával (az állami gondozottak intézeteinek átalakításával, a volt állami gondozottak támogatásával, a tömeges kilakoltatás megelôzésével, lakbértámogatással, szociális foglalkoztatással stb.).
Lakásügyi program
(rövidített összefoglaló)
Elsôrendü céljaink közé tartozott már az önkormányzati választásokat megelôzôen is egy müködôképes fôvárosi lakásgazdálkodási rendszer tényleges kialakítása. Ennek alapja azonban - a korábbinál ugyan nagyobb önállósággal rendelkezô kerületekbôl álló, de - egy egységes fôváros lett volna. Köztudottan ma nem egészen ez a helyzet, s ennek komoly következményei vannak a lakásügy terén. Hiába állt készen a Fôvárosi Önkormányzat, hogy az új lakásügyi program kialakítását megkezdje, az elmúlt hónapok során alapvetôen megkérdôjelezôdött a Fôvárosi Önkormányzat minden (átfogó, vagy részterületet érintô) kompetenciája a lakásügy terén. Ennek következtében a konstruktív programalkotás ténylegesen nagy erôkkel csak az alapvetô hatásköri kérdések megválaszolásakor indul-hat meg.
Addig is a lakásüggyel kapcsolatos városüzemelés lehetô fenntartására törekedtünk:
- becsuktuk a VB 3%-os, központi keretbôl történô lakáshozjutási "kiskaput",
- elindítottuk a veszélyelhárítást és önkormányzati lakások gyos-szolgálatát ellátó vállalat piaci alapokra helyezését,
- elkezdtük, s az év során folytatjuk a piaci viszonyoknak meg-felelô információs megfigyelô hálózat kialakítását, átszervezését,
- a hagyományos lakáselosztási terv helyett átmeneti válságkezelô megoldásokat ajánlottunk a kerületek figyelmébe,
- vegyes visszhangra talált a bérlakások eladásának összehangolására tett javaslatunk,
- az átmeneti idôre is módosítani akarjuk az ilyen adás-vételek-kor alkalmazott vételár-megállapítást szabályozó fôvárosi rendeletet (liberálisabb és reálisabb irányban),
- a nyomasztó és igen nehezen feloldható örökségek áttekintésén túl felkészülünk a Fôvárosi Lakásügyi Szabályrendelet megalkotásának munkálataira, elôkészíttettük az új bérlakás-rendszernek megfelelô lakbértámogatási mechanizmus kidolgozását,
- rendszeres Konzultációs Fórumokat szervezünk a kerületi önkormányzatok részére a stratégiai kérdések megvitatása és a koordináció lehetô kialakítása érdekében, ilyen Fórumokat szervezünk a lakásügyi érdekképviseleti társadalmi szervezetek részvételével is, megpróbálunk folyamatos kapcsolatot tartani a Lakástörvényt elôkészítô kormányzati szervekkel. Számos szervezet és szakértô jelezte szándékát, hogy résztvenne a programalkotó munkában ahogy a hatáskörök tisztázódnak.
Rendezetlen a fôváros (illetve az állami költségvetés) pénzébôl lakásépítésre elôkészített telkek sorsa, a befejezetlen építések sorsa, a karületek közötti (hatósági) lakáscserék kérdése, a fô-város pénzébôl épült társasházi lakások sorsa, az átmeneti kiutalásban részesültek, a jóhiszemü jogcímnélküli (pl. szolgálati lakást) bérlôk, illetve az eladott házakban visszamaradt házmes-terek sorsa, a volt szovjet lakások kérdése, az állami gondozásból kijövôk lakáshoz juttatása és egyáltalán a 80 ezer lakási-génylô jövôje stb.stb.
Az ilyen és ezekhez hasonló "politikai" döntést is igénylô kérdésekkel való folyamatos foglalkozás jelenti ebben az évben az üzemképesség lehetô fenntartását.
A programalkotás és a program stratégiai kérdései
(a belépô törvények és jogszabályok függvényében):
1. Lakásügyi szabályozás
1992. jan. 1-re várható az új Lakástörvény megalkotása. Az elôkészítô munkában véleményünket kifejthetjük, ennek során arra töre-kednénk, hogy az igen tág, átfogó központi szabályozáson belül a Fôvárosi Lakásügyi Szabályrendelet szintjén jelenjen meg a fôváros egészét érintô, a lakásügyi viszonyokat, alapvetô eljárásokat kijelölô keretszabályozás, a részletes szabályokat pedig a kerü-letek állapítanák meg. (A fôvárosi szabályozás kitérne például a lakáshoz jutás alapvetô formáira, eljárásaira, a bérlôk és tulajdonosok közötti eljárásokra, a "kvázi tulajdonosi" jogosítványok és egyéb általános örökségek rendezésére.) Célunk, hogy a közpon-ti törvény megszületésével közel egyidôben megalkotható legyen az új, magántulajdonon (ideértve az önkormányzati tulajdont is) alapuló szabályozás.
Ezzel párhuzamosan ösztönözzük a központi és ennek függvényében a volt tanácsi jogszabályok deregulálását, az "örökségek" elrendezésével összhangban.
2. Tulajdonosi és bérleti viszonyok átrendezése
Az elsô nagy lépés már megtörtént, az állami lakásokat megkapták az önkormányzatok (ebbôl a fôváros kimaradt). Fizetôképes kereslet esetén - reális piaci feltételekkel - ösztönözzük a tulajdon-viszonyok olyan további differenciálódását, ahol tényleges tôke-tulajdonosok, piaci szereplôk kezébe kerül a lakások tulajdonjoga, legyen az pénzintézet, biztosítótársaság, vállalkozó, szövetkezet, vagy a lakók társasága, az önkormányzat, vagy magánszemélyek. E gazdagabb tulajdonosi skála mellett szeretnénk ösztönözni a bérleti viszonyok sokszinübbé válását is. Nem hirtelen és elhamarkodott, hanem jól ütemezett, nyilvánosan meghirdetett, a családok alkalmazkodására lehetôséget nyújtó programra gondolunk.
A szabad lakbér-rendszernek is alapvetô feltétele a piaci szereplôk megjelenése, addig egyfajta önkormányzati szabályozás fenntartása nélkülözhetetlen. Ehhez kapcsolódik a bérlôk aktuális vagyoni, jövedelmi viszonyait, családi összetételét figyelembe vevô lakbértámogatási rendszer bevezetése.
3. Lakásépítés, fenntartás
Az építési formák, szervezetek körében nagy átalakulások zajlanak le már ma is, a paneles nagy lakótelepi építkezések kora lejárt.
Minél hamarabb be kell következnie a monopolhelyzetben lévô IKV-k átalakulásának, felbomlásának, versenyhelyzetbe kerülésének is. Ugyanakkor ma még mind az építést, mind a fenntartást korlátozza a fizetôképes kereslet alacsony szintje, ennek változása csak a gazdaság egészének versenyképesebbé válásával várható.
A lakásépítés terén - a közvetlen önkormányzati szektorban - csak nagyon szerény céljaink lehetnek, de távlatilag sem azt a célt kell kitüznünk, hogy az idôk jobbra fordulását követôen majd folytatjuk a közvetlenül szubvencionált szociális építkezéseket. A város adókedvezményekkel, telekjuttatással, ingatlan-tranzakciókkal, és ezek fejében kedvezô szerzôdésekkel ösztönözheti a lakásépítést, az így épített lakásokat be lehet kapcsolni a lakás-mobilitási folyamatokba, hogy a szociálisan valóban rászorulók is - ha régebbi, kevésbé jó, de - lakáshoz juthassanak.
E folyamatba bevonhatók - a már létezô példák alapján - a város értékesebb részein helyet keresô hazai és külföldi tôketulajdonosok pénzeszközei is. Ezzel együtt továbbra is számolni kell azzal, hogy a lakásínség következményeit - lakásügyi és szociális - eszközökkel továbbra is kezelni kell.
A lakásfenntartás szervezeti átalakulása várhatóan ebben az évben dinamikusan megindul, az elkövetkezô években számos új szereplô vesz majd részt ebben a tevékenységben.«» Ehhez hozzájárulhat a fizetôképes keresletet alakító új lakbér és lakbértámogatási rendszer, az említett új lakásszabályozás. Ugyanakkor komoly átállási problémákra is számítani kell, amelyeket szervezéssel, tanácsadással, sôt egyes területeken továbbképzéssel, szervezett tájékoztatással stb. valamennyire enyhíthetünk.
4. Adózás, hitelezés, ingatlangazdálkodás
A lakáscélu hitelrendszer strukturális válsága az egyik, talán a legfontosabb probléma ma mind az állampolgárok, mind az önkormányzatok számára (hátráltatja a kívánatos tulajdonosváltást, vállalkozásba adást, de a folyó építkezéseket, fenntartást is). Nem véletlen, hogy több kerületben, s korábban a fôvárosban is felmerült egy saját pénzintézet felállítása. Egyik ezévi feladat ennek az elgondolásnak az ujramegvizsgálása. Ugyanakkor közbenjárunk minden olyan lépés érdekében, amely a már létezô bankrend-szert alkalmasabbá teszi a lakáscélu hitelezésre. Támogatjuk a Világbanknak az un. DIM-re (kettôs indexálásu hitel-re) vonatkozó javaslatát (már tegnap késô lett volna bevezetni). A forrásnöve-lés érdekében megvizsgálandó a«» Fôvárosi Kötvények«» kibocsájtásának lehetôsége, s a vagyonrendezést követôen a nagyobb pénzintézményekkel köthetô szerzôdések kérdése, kedvezô önkormányzati hitel-feltételek érdekében. Ezek enyhíthetnek a tôkeigényes lakásberuházásoknál ma meglévô feszültségeken.
A tulajdonrendezés teremtheti meg a valós ingatlangazdálkodás alapját is, melynek során a városépítési szempontok mellett prioritást jelölhetünk ki a lakáscélu felhasználás érdekében.
Az önkormányzati vállalatok már ma is résztvevôi a fôvárosi ingatlanpiacnak, folyamatosan dolgozunk versenyképességük javításán, hogy minél inkább megôrizzék, növeljék piaci szerepüket. (Ez komoly átalakításokat is kíván.) Hasznosan társulhat ehhez az az ingatlanpiaci információs rendszer, amely potenciálisan szintén a rendelkezésünkre áll.
Jelenleg csupán az un. iparüzési adó áll valamennyire rendelkezé-sünkre. Ennek az elkövetkezô években történô finomítása során lehet majd megfelelô kedvezményeket kialakítani. Igen jelentôs elôrelépést jelentene, ha megkapnánk a telekértéknövekedési adó bevezetésének lehetôségét. Ez mind az építkezések, mind a városfejlesztés ösztönzését jól szolgáná.
*
Tudom, hogy minden terv annyit ér, amennyit megvalósítanak belôle, viszont tény, hogy még oly sok elôtanulmány után is rengeteg nem várt problémával találtuk szembe magunkat az elmult hónapokban és várakozásaim szerint e "meglepetések" száma csak növekedni fog. Néhány részletet és néhány kulcspontot már látunk, s az sem titok elöttünk, hogy milyen nehéz ezeket jobb irányba terelni. Nem tagadhatom, hogy a szakszerü mérlegelést nélkülözô magabiztos hatalomgyakorlás megtapasztalt példái visszariasztanak, s csak remélni merem, hogy még így is megvalósulhat a leírtak lényege, szelleme.
Összefoglaló
Szociális politika
Szociálpolitikai Konzultációs Fórumok (érdekképviselet, koordináció, információs hálózat)
Uj önkormányzati támogatási formák, eljárások, szervezet kialakítása (önkormányzati jövedelemigazolás, területi tb-fiókok, lakásfenntartási támogatások)
Fôvárosi Önkormányzat Szociálpolitikai szervezetének kialakítása
Fôvárosi Szociális Intézet információs, képzési, szervezési elôkészítése feladatok müködtetése
Fôvárosi Szociális Alap létrehozása célprogramok pályáztatása
Cigány Szociális és Müvelôdési Módszertani Központ elhelyezésének megoldása valódi központtá fejlesztés
Szociális otthonok
térítési rendszerének kidolgozása, bevezetésének elkezdése differenciált formák kialakítása
a szakdolgozók bérének rendezése
információs, nyilvántartási rendszer kialakítása, az ingatlanösszetétel átalakításának elkezdése
integrációt segítô szakmai program kidolgozása és elindítása, áttekinthetô gondozási körök
kialakítása, szakmai továbbképzés, szupervízió, célpályázatok, karitatív, segítô szervezetek bevonása a müködtetésbe
Hajléktalan menhelyek tulajdoni helyzetének rendezése (budaörsi otthon kiváltása)
Átmeneti szállók beutalási,müködtetési rendjének átalakítása
Nappali melegedô megnyitása kisebb gondozási bázisok létrehozása szervezetek támogatásával
Illetôség nélküliek gyors-segély-rendszerének kialakítása, müködtetése
Lakásügy
Lakásügyi Konzultációs Fórumok (érdekegyeztetés, információs hálózat, stratégiák koordinálása)
"örökségek" feldolgozása áthúzódóak rendezése (lakótelepépítés, IKV, lakásigénylôk, szanálás, cserék stb. stb.)
Kerületközi koordináció az átmeneti válságkezelô megoldásokról (lakásigénylôk kielégítése) igénylési rendszer átalakítása
Elidegenítési eljárás módosítása új szabályok bevezetése
Fôvárosi Lakásügyi Szabályrendelet elôkészítése, kialakítása, deregulálás, új lakásügyi rendeletek megalkotása
Lakbértámogatási rendszer kidolgozása, bevezetés, müködtetés
Lakásfenntartás szervezeti átalakításának elôsegítése, külföldi szakértôk bevonása az átalakítás szervezésébe, rehabilitációs tevékenység szervezése projektekbe bekapcsolódva
Ingatlanpiaci információs rendszer kialakítása, vállalkozói lakásépítés új formáinak bevezetése