Gyôri Péter
képviselô
Tárgy: Az un. "menekült"
(görög, chilei, erdélyi)
lakások ügye
Tisztelt Közgyülés!
A Fôvárosi Közgyülés 1991. dec. 20-i ülésén tárgyalta a Fôjegyzô Śr elôterjesztésében a Fôvárosi Tanács VB 363/1990.sz. határoza-tának megszüntetésére vonatkozó javaslatot. Ez a VB határozat (mely e testület utolsó ülésén született) kimondta:
"a VB elrendeli, hogy az eredetileg a menekültek részére bizto-sított lakások bármilyen jogcímen történô megüresedése esetén a rendelkezési jog kizárólag a Fôvárosi Menekültügyi Koordinációs Bizottságot illeti meg, amely szerv a Fôvárosi Tanács Végrehajtó Bizottság által jóváhagyott célra - a súlyos egészségügyi problé-mában szenvedô menekültek részére - használhatja fel ezeket a la-kásokat." (1990.szept.26.)
A Fôvárosi Közgyülés a VB határozatra vonatkozóan a következô döntést hozta 1991.dec.20-án:
"1405/1991. a Fôvárosi Közgyülés módosítja a Fôvárosi Tanács VB 363/1990.sz. határozatát oly módon, hogy a Menekültügyi Koordiná-ciós Bizottság, a bérleti szerzôdések 1990.dec. 31-i lejártát kö-vetôen a bentlakó bérlôkkel 6 hónapra meghatározott bérleti szer-zôdést köthet, addig a Fôvárosi Közgyülés rendezi az arra vonat-kozó bérlô kijelölési jogokat."
E határozat jegyében indult meg a jelen elôterjesztés elôkészíté-se, melynek során - a hosszú idôre visszanyúló rendezetlen mene-kültjogi, lakásjogi, eljárásjogi helyzetre is tekintettel - meg-beszélést folytattunk az érintett lakókkal, az érintett szervek munkatársaival és több ezer (!) dokumentum lett átvizsgálva. Határozati javaslatunk indoklásaként ezek lényegét foglaljuk össze.
A mára kialakult bonyolult helyzet - többek között - annak a kö-vetkezménye, hogy egészen a legutóbbi idôkig nem rendezôdött a hazánkba menekültek, menedék jogot kapottak jogi státusza, az ér-vényes magyar jogszabályok egyértelmüen nem voltak alkalmazhatóak e helyzetekre, a jelenlegi jogszabályok nem fedik le mindazokat a valós helyzeteket, amelyek kialakultak az elmúlt években, a ko-rábbi idôszakban ezeket a buktatókat különbözô bizonytalan státu-szú levélváltásokkal, iránymutatásokkal, nem mindig átgondolt intézkedésekkel próbálták áthidalni, messzemenôen érvényesült az informális hatalmi és pártirányítás, befolyásolás, s (bel- és külügyi) pártpolitikai szempontok miatt a nyilvánosságtól, a nyilvános szabályozástól elzártan folytak az ügyek, melyek a me-nekültek három jól elkülöníthetô nagyobb csoportját érintették, nevezetesen a görög, a chilei és az erdélyi (romániai) menekülte-ket.
Görög menekültek lakásügyei
A nyilvánosság teljes kizárásával elôször 1948-50-ben, a görög polgárháboru következtében érkeztek hazánkba görög menekültek, számuk ismeretlen. A pártközpont irányítása alapján közvetlen ellátásukat a Népjóléti, majd Egészségügyi Minisztérium végezte. Ehhez a minisztérium - jelenleg ismeretlen számu - tanácsi bér-lakás bérlôkijelölési jogát kapta meg, melyekbe határozatlan ide-jü albérlôként utalták be a menekülteket. Az 1/1971-es (II.8.) Korm.sz. rendelet 6.par.(4) bekezdése is úgy fogalmaz, hogy a menedékjogot élvezô külföldi állampolgárok esetében e miniszté-rium rendelkezik e bérlôkijelölési jogokkal. (Azt azonban nem rendezi e jogszabály, hogy mi történik, ha közben a bentlakó meg-kapja a magyar állampolgárságot.)
Idô közben azonban - az un. görög-kolóniák felszámolásakor - a minisztérium e rendelkezési jogait átadta a Fôvárosi Tanács VB Egészségügyi Fôosztályának (a mai Szociálpolitikai Ügyosztály "jogelôdjének"). A továbbiakban az Egészségügyi Fôosztály Szoci-álpolitikai Csoportja - mint a lakás fôbérlôje - kötötte meg az általa kijelölt lakókkal a határozatlan idejü albérleti szerzô-dést. (Lásd a 1-2.sz. mellékleteket.)
1966-ban számolták fel a Kôbányai úti un. Dohánygyári kolóniát (jelenleg fôvárosi átmeneti munkásszálló), az itt élô görögök hontalan emigránsokként az akkori angyalföldi, zuglói, pestlôrin-ci, kôbányai és a József Attila lakótelepeken kaptak albérleti elhelyezést 1,5-2 szobás lakásokban.
A 80-as évek elejétôl megszaporodtak azok az ügyek - a hazatele-pülési hullámok miatt, illetve a magyar állampolgárrá vált itt-maradottak lakáscsere-igényei miatt -, amelyekben a lakást el-hagyó görög menekültek használatbavételi díj térítést kérnek a fôbérlô fôosztálytól. Errôl külön un. 3000-es MT határozatok és szigoruan titkos iránymutatások születnek
(Lásd a 3-5.sz. mellékleteket.)
Közben, máig - elôször elsôsorban lakáscsere, bérlôi jogviszony folytatása, majd a lakás megvételének szándéka miatt - egyre gyakrabban azzal a kéréssel fordultak a bentlakók - immár görög származásu magyar állampolgárok - az Egészségügyi Fôosztályhoz (ill. Szociálpolitikai Ügyosztályhoz), hogy mondjon le fôbérlôi jogáról, annak érdekében, hogy a lakást a bentlakó albérlôknek, mint jóhiszemü jogcímnélkülieknek fôbérletként kiutalhassák. A 80-as évek elején ugyan felmerült az, hogy ezzel az eredendôen menedék jogot élvezôk számára az Egészségügyi Minisztérium által fenntartott bérlôkijelölési keret csökken, mégis az a máig tartó gyakorlat alakult ki az ilyen megkeresések esetében - a fôbérlô szerv általában csak ezáltal értesül, hogy egyáltalán az adott rendelkezési joggal rendelkezik -, hogy a Fôosztály/Ügyosztály automatikusan lemond rendelkezési jogáról a kerület javára, s az I.foku hatóság kiutalja azt a jogszabályoknak megfelelô haszná-latbavételi díj ellenében. Ez utóbbi tényt is több lakó sérel-mezi, ebben azonban a jogszabály alapján egységes gyakorlat volt eddig. (Lásd a 6-9.sz. mellékleteket.)
Az érvényes jogszabály szerint az un. I.foku (kerületi) hatóság feladata lenne, hogy vizsgálja azt, hogy a kiutalás egyéb köve-telményeinek megfelel-e a kérelmezô.
1990-ben 45 db, 1991-ben 36 db ilyen üggyel foglalkozott a Fôosztály/Ügyosztály.
Chilei menekültek lakásügyei
Az 1973-as chilei eseményeket, a szocialista országok havannai értekezletét követôen érkezett hazánkba mintegy 350-400 chilei, elsôsorban a fôvárosba, Gyôrbe és Székesfehérvárra. A pártközpont irányításával elôbb a Munkaügyi Minisztérium, majd megszünését követôen, 1982-tôl az Egészségügyi Minisztérium intézte ügyeiket, melynek lebonyolításába a fôváros Egészségügyi Fôosztályát is be-vonták (rendszeres jövedelemkiegészítés, beiskolázási, utazási segély, eü. ellátás, lakásberendezés stb.).
Az elérhetô iratokból az deríthetô ki, hogy a Fôvárosi Tanácsnak mintegy száz ujlakótelepi (III., X., XIV., XV.ker.), 2 szoba összkomfortos tanácsi bérlakást kellett elkülönítenie e célra, melybôl - a felkérésünkre készített 1992. márciusi összesítésbôl visszakövetkeztethetôen - 87 lakás bérlôjét a fôváros fôosztálya jelölte ki, s egy 1975-ös bizalmas összesítés szerint 26 lakás bérlôi jogát közvetlenül az MSzMP KB gyakorolta.
A "görög lakásokhoz" hasonlóan itt is a fôbérlô a Fövárosi Tanács Egészségügyi Fôosztálya volt, a kijelölt lakókkal határozatlan idejü albérleti szerzôdést kötöttek, majd amikor elindult a ké-relmek sora, hogy a Fôosztály/Ügyosztály mondjon le a rendelkezé-si jogról, ezt automatikusan teljesítették.
(Lásd a 10-17.sz. mellékleteket.)
1990-ben 21 db, 1991-ben 30 db ilyen üggyel foglalkozott a Fôosztály/Ügyosztály. Az ismert 87 "chilei lakásból" mára 44 lakás már a bentlakóknak ki lett utalva, további 13 lakás rendelkezési jogáról a Fôosztály lemondott, a többi ügy is folyamatban van, 17 lakásban pedig erdélyiek laknak.
Erdélyi menekültek lakásügyei
A 80-as évek elejétôl felerôsödött az Erdélybôl történô áttelepü-lés, 1988-89-ben pedig a menekülés. 1988 januárjában politikai döntés született, Tárcaközi Bizottság alakult, júniusban Letele-pedési Alapot hoztak létre, megalakult a Fôvárosi Menekültügyi Koordinációs Bizottság a VB-titkár vezetésével, a Koordinációs Iroda. A tömegesen menekülôket ekkor széles körü társadalmi tá-mogatás fogadta mind a munkába állást, mind a lakhatás biztosítá-sát tekintve. Ez utóbbi elôsegítésében fontos szerepe volt a pénzbeli letelepedési támogatásnak.
E mellett a fôváros elôször 1988 májusában 10 db szükséglakást biztosított gyógykezelés alatt állók részére, majd 30 db szükség-lakást családegyesítési célra, 1989 decemberéig 56 ilyen lakás volt összesen. Ebbôl 52 szükséglakást használtak fel ténylegesen, melyek ma is szerepelnek a Koordinációs Iroda nyilvántartásában.
Ezeket a szükséglakásokat a Koordinációs Bizottság jelölése alap-ján a fôvárosi, illetve a kerületi lakásosztályok utalták ki - a korábbi "menekült lakásoktól" eltérôen(!) - meghatárott idejü (un. átmeneti) bérleményként, általában az év december 31-éig. (Lásd a 18-23.sz. mellékleteket.)
A beköltözés óta (általában 1988-89) minden évben december 31-éig meghosszabítják ezeket a szerzôdéseket. (A megüresedés minimális, évente 1-2 lakás, a szükséglakásokban lakók - a rendelkezésünkre álló dokumentumok szerint - nem jelentkeznek kérelmekkel.)
Ezzel párhuzamosan a chileiek egy részének repatriálása miatt megüresedett 17 db lakótelepi összkomfortos "chilei lakás", me-lyekkel az Egészségügyi Fôosztály rendelkezett. Ezeket 1988-89-ben különbözô minisztériumok és az MSzMP KB megkeresése alapján hazánkba áttelepülô erdélyi vezetô értelmiségiek részére utalták ki úgy, hogy a fôbérlô továbbra is az Egészségügyi Fôosztály, de nem határozotlan, hanem az akkori irányelveknek megfelelôen meghatározott idôre. (Lásd a 24. mellékletet.)
Ez utóbbi 17 lakó - a környezetükben folyamatosan fôbérlôi joghoz jutó chileiek mintájára - komoly kollektív és egyéni érdekérvé-nyesítési küzdelmet indított azért, hogy a chileiekhez hasonlóan ôk is megkaphassák a fôbérlôi jogot, s megvehessék az általuk lakott lakást. (Ügyükkel megjárták a minisztériumokat, a minisz-terelnökséget, a Köztársaság Elnökének Hivatalát, s a Fôpolgár-mesteri Hivatalhoz is több beadványukat eljuttaták. Szándékukat tükrözi az un. "Lakástörvény-tervezet" 60. paragrafusa.)
Ezt a csoportot különösen érzékenyen érintette - az utólag rekon-struálhatóan igen meggondolatlanul és körültekintés nélkül meg-hozott - 363/1990.sz. VB határozat. Határozott idejü szerzôdésük december 31-i lejártával a lakás jogilag megüresedettnek tekint-hetô, ilymódon csak gyógykezelés miatt itt lévô menekültek számá-ra lehetett volna azokat újra kiutalni. Ekkor még újra megkötöt-ték velük 1991. dec. 31-ig a szerzôdést, ennek lejártát megelôzô napokban került a Fôjegyzô Śr elôterjesztésében, egyeztetés nél-kül a Közgyülés elé az ügy. Ekkor átmenetileg fél évre lettek megkötve a szerzôdések, melyeket véglegesen rendezni kell. Közben a Menekültügyi Koordinációs Iroda átkerült a Köztársasági Megbi-zott Hivatalához, egyben az ügyek intézését is átadták ennek az irodának. (Lásd a 25-26.sz. mellékleteket.)
Ugyanakkor rendelkezünk dr. Kárpáti Zoltán Köztársasági Megbizott Hivatala hivatalvezetôjének azon jogértelmezô állásfoglalásával, mely szerint ezen esetekben nem kell alkalmazni az 5 éves itt-lakás feltételét sem, mivel az érintettek már lakáshoz jutottak. (Lásd a 27-29.sz. mellékleteket.)
Mindezek alapján úgy itélem meg, hogy a mára kialakult helyzet, az életszerüség és a további jogbizonytalanságok igénye azt dik-tálja, hogy az un. menekült lakásokra vonatkozó még meglévô bér-lôkijelölési jogainkról egységesen mondjunk le, annak ellenére, hogy az itt tartózkodó menekültek lakáshelyzete túlnyomórészt teljesen megoldatlan. (Lásd a 30.sz. mellékletet.)
Ez az eredetileg összesen kb. 150 "görög", 100 "chilei" és 52 "erdélyi" menekült lakásból mára kb. 80 lakást érinthet, amelyek-nél az eddigi - kritikával is illethetô - gyakorlat ily módon belátható idôn belül rendezôdhetne.
Ezzel együtt továbbra is fenntartjuk azt az eddig követett (egyébként felsôbb jogszabályok szerinti) álláspontot, hogy a bentlakók a fôbérleti joghoz csak a megfelelô használatbavételi díj megfizetésével juthatnak.
Határozati javaslat:
a Fôvárosi Közgyülés úgy határoz, hogy
1. tudomásul veszi az elôterjesztésben foglaltakat és
amennyiben az érintett kerületek a "menekült lakások-
ban" bentlakók részére történô végleges lakáskiutalás
céljából 1992.dec.31-ig kérik, hogy a Fôvárosi Önkor-
mányzat mondjon le bérlôkijelölési jogáról, úgy errôl
a jogunkról lemondunk (ez nem mentesíti a jóhiszemü
jogcímnélküliként visszamaradt bérlôket a jogszabály-
ban elôírt lakáshasználatbavételi díj megfizetése
alól).
2. errôl a Fôpolgármester értesíti az ismert címen
lakókat, a Fôvárosi Menekültügyi Koordinációs Irodát,
az illetékes önkormányzatokat és szerveket.
3. egyben a kormányhoz fordul, hogy a kormány szerveinek
(KVSz) kezelésében lévô lakás- és szállásvagyonból tá-
mogassa a hazánkban tartózkodó külhoni állampolgárok
lakhatásának a biztosítását.
1992. április