Fôvárosi Közgyülés
Szociálpolitikai és
Lakásügyi Bizottsága
Tárgy: Rendelet a fôvárosi kerületi önkormányzatok tulajdonában lévô lakások
A/ Bérbeadása során érvényesitendô szociális, jövedelmi, vagyoni feltételekrôl
B/ Cseréje esetén a hozzájárulás, illetôleg a megtagadás feltételeirôl
Tisztelt Közgyülés!
A Fôvárosi Közgyülés A fôvárosi és a fôvárosi kerületi önkormányzatokról szóló 1991.: XXIV. tv. 1O. (3) bek. p/ pontjában lévô felhatalmazás alapján A lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenitésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993.: LXXVIII. tv. (továbbiakban Lakástörvény) keretei között alkothat rendeletet.
A Lakástörvény 86. (1) bek. szerint a Fôvárosi Közgyülés rendeletben határozza meg a kerületi önkormányzatok tulajdonában lévô lakások
a/ bérbeadása során érvényesitendô szociális, jövedelmi, vagyoni feltételeket,
b/cseréje esetén a hozzájárulás, illetôleg a megtagadás feltételeit.
A (2) bekezdés szerint a kerületi önkormányzat e törvény és a Fôvárosi Közgyülés (1) bekezdésen alapuló rendeletének keretei között alkot önkormányzati rendeletet.
A Fôvárosi Törvény, a Lakástörvény a hatásköröket oly módon decentralizálta, hogy csak minimális hatáskör maradt a fôvárosnál. Rendkivül nehéz akárcsak elfogadható fôvárosi rendeletet alkotni ugy, hogy az egyes szabályozási részek el vannak szakitva egymástól. Ugyanakkor a törvény teljesen nem tudta megkerülni azt a tényt, hogy a fôváros lakásügyi szempontból egységes kellene hogy legyen.
1) A rendelet-tervezetnél külsô körülményként vettük figyelembe, hogy több tizezer lakástalan és lakásproblémáját önerejébôl megoldani képtelen ember él a városban, miközben lényegében megszünt az önkormányzati bérlakásépités. Rövid távon csak a még éppen meglévô önkormányzati lakások bérbeadásával lehet kalkulálni.
Ehhez még hozzátartozik, hogy a lakáshoz jutást elôsegitô központi intézkedések, igy a támogatások, hitellehetôségek nem nyujtanak elegendô esélyt az önálló lakás megteremtéséhez.
2) A Lakástörvénybôl adódó - a rendelet megalkotása szempontjából fontosabb - ellentmondások és megfontolások: a vételi jog, a lakbérstop és a csere.
Emiatt a három fô rendelkezés miatt szinte lehetetlen a lakáshoz juttatás során érvényesithetô szociális célcsoportokat kijelölni és egy olyan fôvárosi önkormányzati bérlakásrendszer szabályait megalkotni, mely a szociális szempontokat is a megfelelô pénzbeli támogatások formájában tartalmazza. Most, amikor az önkormányzatoknak ismét lehetôségük nyilt az önálló, racionális szabályozásra, az uj törvény minden eddigi koncepciót felboritott.
a) Felmerült a vételi jog törvényben szabályozott formája után, hogy egyáltalán van-e helye és értelme a továbbiakban bármilyen - észszerüségre törekvô - bérlakásokra vonatkozó szabályozásnak. A jelenleg bérlakásban lakók oldaláról nézve a vételi jog durván kettévágja a bérlôk társadalmát: rövid és hosszu távon várhatóan sokkal rosszabb helyzetbe kerülhetnek a lakásukat megvásárolni nem képesek. Ezért kérdéses volt, hogy helyzetüket további szigoritásokkal lehet-e, szabad-e sulyosbitani.
A bérlakások értéke (csereértéke) az uj szabályok miatt várhatóan jelentôsen csökken (rövid távon a vételi jog miatt, bizonyos lakások értéke még növekedhet).
A kérdés ugy is feltehetô, hogy rövid távon kik juthatnak lakhatáshoz az önkormányzatokon keresztül, majd a bérleti szerzôdés megkötése után induló vagyonhoz.
b) Megprobáltuk megôrizni - még a megváltozott jogszabályi körülmények között is - azt a koncepciót, hogy az önkormányzati bérlakások szociális jellegét elsôsorban a szociális alapu lakbértámogatásnak kell biztositania. Ezen tulmenôen, mindenki jövedelme, lehetôségei szerint bérelhessen lakást.
Tekintettel azonban a jelenlegi lakáshiányra és különösen a lakbérek befagyasztására, azok akik a jelenlegi helyzetben ilyen lakást bérelhetnek, lényegében egyfajta szubvencióban, támogatásban részesülnek.
Ezért rendeletünkben nem kötjük különbözô jövedelmi, vagyoni, szociális feltételekhez azoknak a bérlakásoknak a bérbeadását, amelyek lakbére a jelenlegihez képest lényegesen emelkedik, ugyanakkor továbbra is ilyen feltételekhez kötnénk a befagyasztott lakbérü lakások bérbeadását.
Nem törekedtünk arra, hogy akárcsak ennek a fogyó állománynak a bérbeadhatóságát csak egy "szük" csoportnak az un. legrászorultabbaknak biztositsuk.
A jelenlegi helyzetben ezt nem tartjuk idôszerünek, reálisnak. Ilyen megszoritással csak a szükséglakások esetében éltünk.
c) A Lakástörvény olyan tágan szabályozta a bérlakások elcserélhetôségének lehetôségét, hogy kalkulálhatóan továbbra is müködni fog az un. szürke piac a bérlakásszektorban.
Ez a meglévô bérleteknél megakadályozhatatlan, kérdéses, hogy az uj bérbeadásokkor lehet-e, érdemes-e különös akadályokat kiépiteni.
Következményként továbbra is lényegében egy elképzelt szempontrendszer (pl. szociális szempontok) nélküli, vegyes társadalmu bérlakásszektor várható.
A rendeletben egyéb jogszabályi összefüggéseket is megprobáltunk figyelembe venni: igy elsôsorban a Szociális törvény és az eddigi lakásügyi szabályozás bizonyos elemeit.
A Fôvárosi Közgyüléshez delegált abszurd részszabályozási feladatot közepesen jól sem lehet megoldani.
Budapest, 1993. szeptember
Gyôri Péter
a Bizottság elnöke
Szavazati arány: minôsitett többség