Ellátási minimumok és sztenderdek

a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott

szociális otthonokban

(Vitaanyag)

1996

1.  Az ellátási minimumok és sztenderdek szükségessége

A Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő szociális otthonok szakmai feladatairól és működésük feltételeiről jelenleg ötféle (jog)forrás intézkedik:

1. a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény (továbbiakban: Sztv.),
2. a 2/1994. (I. 30.) NM rendelet (továbbiakban: Rendelet),
3. a szociális otthonok alapító okirata,
4. a szociális otthonok szervezeti-működési szabályzata, és
5. a szociális otthonok házirendjei.

További szabályzást jelent az intézményi infrastruktúra szempontjából:

1. a  2/1986. (II.27.) ÉVM rendelet az Országos Építésügyi Szabályzat közzétételéről
2. a 30/1994. (X. 6.) KTM rendelet egyes környezetvédelmi és építésügyi nemzeti szabványok kötelezővé nyilvánításáról
3. a 17/1973. (V. 15.) ÉVM rendelet a felvonók létesítéséről, üzemeltetéséről és ellenőrzéséről, illetve
4. a  29/1993. (II. 17.) Korm. rendelet a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások térítési díjáról

Az intézmény és a gondozottak (lakók) jogi kapcsolatát a Sztv. V. fejezete alapján az intézményi jogviszony határozza meg, amely viszont nem rendelkezik azokról a konkrét szolgáltatásokról, ellátási - szakmai normákról, amely az egyén számára juttatott ellátások és szolgáltatások teljes körét (de legalább annak nagyobbik részét) felölelné. Az SZMSZ-ek alapján a lakók (gondozottak)  mindennapi életét a Házirendek szabályozzák, amelyek ugyancsak nem terjednek ki az ellátások teljes körére.

A szociális otthonok szakmai feladatairól és működésük feltételeiről továbbá azért is szükséges a fenntartó önkormányzatnak rendelkeznie, hogy

1. a nyújtott szolgáltatások szakmai színvonala és tartalma mérhető legyen,
2. az intézmény által nyújtott ellátások egymással összehasonlíthatóak legyenek,
3. az egyes ellátások biztosítását szolgáló költségvetési fedezet feladat-arányosan megállapíthatóvá váljék,
4. és a lakók számára biztosított  ellátás (illetve annak elmaradása, hiánya) a gondozottak részéről az érdekképviseleti mechanizmusban számonkérhető legyen.

Az úgynevezett "minimumok" tehát az ellátások, szolgáltatások azon körét jelentik, amelyek a Fővárosi Önkormányzat szociális otthonaiban

1. általánosan elvárhatóak,
2. lehetőség szerint egységesek,
3. és amelyet az intézményfinanszírozás jelenlegi szintjén az otthonok garantáltan biztosítani képesek.

Az úgynevezett "sztenderdek" azok  az ellátások, szolgáltatások és egyéb viszonyok, amelyek a Fővárosi Önkormányzat szociális otthonaiban

1. a vonatkozó jogszabályok előírásaival harmonizálnak, ^[1]
2. képesek az elérő profilú és programú intézmények sajátos és eltérő szakmai koncepciójának, intézményi filozófiájának megfelelni,
3. és amelyet az intézményfinanszírozás majdani, elvárt szintjén és módszereivel az otthonok biztosíthatnak.

A minimumok és sztenderdek tehát azok a szolgáltatások és egyéb viszonyok, amelyeket az intézmények lakóiknak nyújtanak és amelyeket  a fenntartó önkormányzat  az intézményekkel, az érdekképviseleti szervekkel egyeztetve és számukra a szükséges feltételeket biztosítva meghatároz.

E tanulmány keretében a minimumok és sztenderdek tartalmi kialakítása

1. a hatályos jogszabályok figyelembevételével,
2. az intézményekben 1995. és 1996. évben lefolytatott adatfelvételek,
3. és az e célra alakult szakmai team-ek 1996. évi adatgyűjtése alapján történt meg.

A minimumok és sztenderdek kitérnek:

1.         Az intézményi környezetre (tágabb környezet)

2.        A szállásnyújtásra és az elhelyezési feltételekre (szűkebb környezet), ezen belül

2.1.az épületekre

2.2.a gondozási egységekre

2.3.a lakószobákra

2.4.a közösségi helyiségekre

2.5.a kommunális helyiségekre és létesítményekre

2.6.a kiszolgáló helyiségekre

2.7.a foglalkoztató helyiségekre

2.8.a gondozók és a személyzet helyiségeire

2.9.az ellátások egyes céljaira szolgáló műszaki feltételekre

2.10.az energetikai és kommunális hálózatokra, rendszerekre és ellátásokra

3. Az ellátottaknak nyújtott közvetlen, naturális szolgáltatásokra, ezen belül

3.1. A  tárgyi ellátásokra

3.1.1 az élelmezésre

3.1.2.a ruházatra és textíliákra

3.2. Az egészségügyi ellátásokra (ápolás)

3.2.1. a gyógyító-megelőző ellátásokra

3.2.2. a szakorvosi ellátásra

3.2.3. az ápolásra

3.2.4. a gyógyszerellátásra

3.2.5. a gyógyászati segédeszközökkel való ellátásra

3.3. A gondozásra

3.3.1. a mentálhigiénés ellátásra

3.3.2. a foglalkoztatásra

3.3.3. az egyéni gondozásra

3.3.4. a kulturális és szabadidős foglalkoztatásra

3.3.5. egyéb programokra

4. A személyzeti ellátásra, szakszemélyzet alkalmazására

5. A lakók, gondozottak jogaira

6. Egyéb normákra

A minimumok és sztenderdek - ott, ahol a három intézménytípus ^[2] szakmai különbségei a javaslatok alapján indokolják - intézménytípusonként kerültek kialakításra.

1.   Minimumok és sztenderdek

Az e célra létrejött munkacsoport és az intézményi menedzsment ajánlásai alapján a minimumok és a sztenderdek némely kérdéseiben teljes egyetértés mutatkozik; ezeket a mutatókat az alábbi kimutatás részleteiben tartalmazza. Ott, ahol szakmai jellegű véleménykülönbség tapasztalható, a kimutatások erre utalnak.

Az általános egyetértéssel találkozó minimumokat és sztenderdeket mindenütt "x" jel mutatja.

A minimumok kérdésében az egyes ellátások / szolgáltatások előforduló legrosszabb / legalacsonyabb szintű paraméterei voltak figyelembe véve.

1.  Mellékletek

1.  A szociális  otthonok legfontosabb műszaki-infrastrukturális paraméterei

A szociális otthonok tervezési előírásait  az  MSZ-04.206/2-81. határozza meg.

Ennek alapján:

Telek nagysága legalább: 50 m² / férőhely

Beépítési arány: 25%

A 30-35 m² /férőhely bruttó épület alapterület mellett és a 25%-os beépítést figyelembe véve 100 m² -es telek szükséges.

Helyiségek nettó alapterületei:

        lakószoba 1 férőhelyes területe                                10 m² /férőhely

        lakószoba  több  férőhelyes területe                        7,5 m² /férőhely

        társalgó 22 m² 50 férőhelyes otthon-egységre                0,44 m²/férőhely

        foglalkoztató        22 m² 50 férőhelyes otthon-egységre        0,44 m²/férőhely

        étterem (kulturális helyiség)                                1,0 m²/férőhely

        illemhely (OÉSZ 147.§)

                        1   -   10 fő legalább         1 közös illemhely kell

                        11 -   20 fő legalább         1 db illemhely

                        21 - 100 fő legalább         1 db / 20 férőhely

A konyha és mosoda alapterületét az MSZ-04.206/2-81. nem határozza meg. "Tervezési program" szerint kell tervezni. A Kórházi Műszaki-Gazdasági Normatíva területi előírásainak 0,65 - 0,7 csökkentő tényező alkalmazásával megfelel a szociális otthoni igényeknek.

Az elmúlt időszakban  létesített korszerű konyhák és mosodák alapterületei cca. ezen területi nagyságoknak megfelelőek, így

        a konyha technológiai alapterülete        1,35 m² / férőhely

        a mosoda technológiai alapterülete        0,7 m² / férőhely

Újonnan létesítendő  intézmények nettó területének számításához a 30 m²/ férőhely mutatószám az irányadó, amely tartalmazza a korszerűbb kialakítás feltételeit és a közlekedő területet is.

A későbbiek során kialakuló építményekben általában kívánatos a helyiségek funkció szerinti megbontása az alábbiak szerint:

        1. Gondozotti helyiségek

        Lakószobák

        Társalgó        

        Teakonyha        

        Fürdő-zuhanyozó

        Csoportos illemhely

        Elkülönítő külön WC, fürdővel

        Foglalkoztató helyiség

        2. Kiszolgáló helyiségek

        Gondozási szoba

        Személyzeti WC, mosdó

        Szennyesruha tároló

        Tiszta ruha tároló

        Takarító eszközök tároló        

        3. Lakók kiszolgáló helyiségei

        Ebédlő

        Mosó- vasaló helyiség

        Fodrász helyiség

        Orvosi szoba        

        Csomagtároló

        4. Személyzeti helyiségek

        Személyzeti (nővér-)szoba

        Öltöző, zuhanyozó

        Illemhely

        5. Üzemi helyiségek

        Melegítő konyha + tároló, mosogató

        6. Üzemeltetési helyiségek

        Javító varroda

        Kazán helyiség

        Műhely + garázs

        7. Közlekedés:    20 %

A Fővárosi Önkormányzat szociális otthonaiban szociális szakmai oldalról kívánatos, különös szempontok:

1. Az újonnan létesítendő szociális otthoni férőhelyek többsége 1-2 ágyas szoba legyen (úgynevezett "minőségi férőhely-fejlesztés" történjen),
2. Az új férőhelyek között arányaiban legalább annyi legyen képes megfelelni a mozgásában korlátozott személyek elhelyezésével szemben támasztott követelményeknek, mint amilyen arányban mozgássérült emberek  élnek a lakosság egészében,
3. Az új férőhelyek térbeni elhelyezésénél, kialakításánál figyelemmel kell lenni arra, hogy az idős lakók egészségi állapota romlásával párhuzamosan az úgynevezett "gondozási" feladatra alkalmas részeket (osztály, szint, emelet, stb.) idővel ápolási feladatra kell átalakítani. Ezt az ingatlanon belüli profilváltási kényszert az építészeti megoldásoknak biztosítani célszerű, jelentősebb átalakítások nélkül.
4. A gondozotti helyiségek tereinek egyszerre kell biztosítania az intimitást, a magánszféra elkülönülési lehetőségeit, illetve a közösségi alkalmakra való megfeleltethetőséget, együtt az otthonosság érzetével.
5. A gondozotti és a kiszolgálói tereket csupán olyan mértékben lehet elkülöníteni, amely az üzemszerű, alaprendeltetés szerinti (gondozási - ápolási feladat) tevékenységet nem korlátozza.
6. Az  új férőhelyek kialakítása  során -  a  fenti szociális szempontok betartása mellett - arra is figyelemmel kell lenni, hogy a létesítmények egyben a személyzet munkahelyéül is szolgálnak.
7. Az új férőhelyek létrehozása után kialakuló ellátórendszer működtetése semmilyen körülmények között sem jelenthet magasabb üzemköltségeket (működési - fenntartási költségeket) a tulajdonos Önkormányzat számára. Ennek érdekében kívánatos a kivitelezés során az energiatakarékos, racionalizált, szükséglet-orientált, térben és működési időben koncentrált  megoldások, gépészeti - működtető, stb. rendszerek preferálása.
8. A kivitelezés során lehetőség szerint figyelmet kell fordítani (legalább opcionális lehetőségeket teremteni) a biztonsági (lakó - személyzet - látogató) és ki-beléptetési rendszerek beépítésére, különös tekintettel a nővérhívó berendezésekre.

A fejlesztésnek figyelemmel kell lennie az intézményen belüli és kívüli kommunikáció lehetőségeire.

1. Ajánlások a szociális otthonokban lehetséges egészségügyi ellátáshoz

1.  Szakmai koncepció-tervezet és tanulmány fogyatékos emberek szociális otthonokban való elhelyezésére ^[25]

SZAKMAI KONCEPCIÓ-TERVEZET

FOGYATÉKOS EMBEREK SZOCIÁLIS OTTHONOKBAN TÖRTÉNŐ

ELHELYEZÉSÉRE

Általános igények:

Fogyatékos emberek szociális otthonba történő beutalásánál ma még sajnálatos az a gyakorlat, hogy szakosított intézmények hiányában a rászorulókat idősek szociális otthonaiban fogadják be. Az ilyen esetekben csakúgy, mint az értelmi fogyatékosoknál is véleményem szerint az alapvető célkitűzésnek nem annak kellene lennie, hogy bármilyen jó intézményi ellátást biztosítsanak számukra, hanem minden erőfeszítést abba az irányba kellene összpontosítani, hogyan lehetne ezeket az embereket újból visszahelyezni normál környezetbe. Mindaddig azonban, amíg ennek feltételei nem állnak elő az alábbi elveket tartom fontosnak szem előtt tartani:

Minden fogyatékos ember elhelyezésénél alapkövetelmény az emberi méltóság megőrzése. Ennek fő eleme a képességeiknek és elvárásaiknak megfelelő cselekvési és tevékenységi, valamint önkifejezési szabadság biztosítása. Minden fogyatékos emberre nézve az intézet vezetésével közösen kialakított egyéni gondozási terv felállítása lenne szükséges, mely részletesen tartalmazná a felkeléstől a lefekvésig tartó időszak ellátási formáit. Ez tartalmazná az egyes helyzetekben szükséges segítségnyújtás mértékét, a gondozott igényeit. Rehabilitációs szakemberekből és pszichológusokból álló team közreműködésével még idős emberek esetén is meghatározható olyan rehabilitációs program, amely a szociális otthoni elhelyezést nem a leépülés, a teljes tespedés folyamatával teszi  egyenértékűvé, munkaképes korú gondozott esetén pedig az említett szakembercsoport javaslatot tehet elhelyezkedésre, vagy képzésben, tovább-, illetve

átképzésben való részvételre. Értelmi fogyatékosok esetében is felállítható egyénre szabott program a család, hozzátartozók és szakemberek bevonásával. Minden olyan intézetben, amelyekben fogyatékosok ellátásával is foglalkoznak elengedhetetlenül szükséges egy erős és jól képzett szociális munkás és gondozói team létrehozása, akik egyrészt napi kapcsolatot tartanának a bentlakókkal, másrészt össze tudnák gyűjteni a részükről felmerülő speciális igényeket. A dolgozói létszám ilyen összetétele biztosítékot nyújthat arra is, hogy a külön költségigények fedezetét esetleg pályázati pénzekből és karitatív szervezetek segítségével próbálják előteremteni és ez által legalább részlegesen, azonban bizonyos esetekben teljesen tehermentesíteni tudnák az intézet fenntartásával megbízott management-et. Nagyon fontos az intézeti ellátottak szabadidejének változatos eltöltésére történő igény és támogatandó törekvésnek tartanám a nyaralási, üdülési feltételek megteremtését is, mégha csak olyan módon is, hogy néhány napos, esetleg egy-két hetes gondozotti csere történik az intézetek között.

A fentiek figyelembevételével, az egyes fogyatékossági csoportok számára az alábbi elhelyezési módszerek látszanak kívánatosnak:

Hallássérültek:

A hallássérültek elhelyezésénél elsődleges szempont az érintettek kommunikációs lehetőségeinek biztosítása. Ennek elérése érdekében elhelyezésüket célszerű oly módon megoldani, hogy egy intézetbe lehetőleg 3-4 hallássérült kaphasson beutalót, hacsak nem lehetséges szakosított intézet, vagy szárny kialakítása. Ilyen kisebb csoportok létrehozásával elkerülhető lenne az olyan típusú szegregáció, amely egyetlen hallássérültnek teljesen halló közösségben történő elhelyezése jelent. Mindezen intézkedés mellett is szükségeltetne azonban megfelelő ellátásra kiképzett nővér alkalmazása is, aki alapfokú szinten képes használni a jelnyelvet és a mindennapi szükségletek szintjén ért a segédeszközök kezeléséhez, karbantartásához. További igények: vészjelző rendszer kiépítése, TXT-s televíziók beszerzése, indukciós hurkok telepítése.

Mozgáskorlátozottak:

A mozgáskorlátozottak megfelelő életkörülményei otthoni elhelyezésnél kétféle szempont az irányadó: akadálymentes épített környezet és a mozgásszabadság biztosítása.

Epített környezet

Az akadálymentes épített környezetre vonatkozó ajánlásokat az előterjesztés mellékleteként csatolt ajánlás tartalmazza.

Mozgásszabadság biztosítása

Minden fogyatékos ember számára meg kell adni a teljes mozgásszabadság lehetőségét. A gyakorlatban mindez annyit jelent, hogy még a legkisebb önellátásra sem képes személynek is meg kell adni a lehetőséget napirendjének önálló kialakítására -természetesen az Otthon szabályzatához illeszkedően- és ehhez a megfelelő személyzetet kell biztosítani. Ennek szellemében egyénenként kell meghatározni a felkelés és a lefekvés időpontját, továbbiakban pedig minden szükséges segítséget meg kell teremteni számukra az otthonon belüli és kívüli cselekvési szabadság megteremtéséhez. Az optimális ebben a tekintetben egy egyénre szóló cselekvési terv meghatározása lenne, melyben az intézet vezetése és a bentlakók konszenzusos úton rögzítenék a napi ellátás rendjét.  Személyzeti ellátásban mindez azt jelenti, hogy a házirendben megszabott esti lefekvési időig gondoskodni kell olyan emberekről, akik képesek ellátni nehezebb fizikai terheléssel járó feladatokat is. A napközbeni ellátás, amely nem igényel szakirányú ismereteket, hanem kizárólag a rendelkezésre álló idő hasznos és az illető személy által  meghatározott eltöltésében segít, megoldható polgári szolgálatosok, közhasznú munkások és önkéntes személyi segítők bevonásával. Eszközellátás tekintetében az otthonokat szükséges lenne fölszerelni minden olyan technikai segédeszközzel, amelyek a mozgatás területén jelenthetnek könnyítést, például hálótermekben, fürdőszobában, WC-ben. Rehabilitációs szakemberekkel történő együttműködés keretében fel kell térképezni, milyen testközeli segédeszközök tehetnék könnyebbé a bentlakók mindennapi életét.

Értelmi fogyatékosok:

Elsődleges fontosságú az értelmi fogyatékosokat gondozó otthonok személyzeti arányaiban történő változtatás. A szakképzett ápolók mellett elengedhetetlen szükség van képzett pedagógusokra és más szakemberre. Csak így érhető el, hogy a bentlakók ne csak vegetáljanak, hanem célirányos habilitációs és rehabilitációs folyamatokban vegyenek részt, amelyek segítségével optimális esetben elérhető cél lehet még akár a családokhoz történő visszahelyezés, de legalább egy hosszabb idejű együttlét biztosítása. Az intézeten belüli elhelyezésük tekintetében szükséges lenne a személyes élettér, a visszavonulási lehetőség biztosítása, ami maga után vonná a hálótermek létszámának csökkentését. Általánosságban is elmondható, hogy fokozott figyelmet kell fordítani a személyes szabadság, az integritás figyelembevételére. Szintén lényeges változás lenne az ellátás területén, hogy a gondozási folyamat kidolgozásába értelmi szintjének határáig bevonnák magukat az érintetteket is. Fontos terület ezen kívül az értelmes munkavégzés intézményes feltételeinek megteremtése. Ebben kiemelt szerephez jutna a különböző pályázati lehetőségek feltérképezése, a kész munkák értékesítési lehetőségeinek megtalálása. A finanszírozás kérdése nagy fontossággal bír ugyan, de véleményem szerint a foglalkoztatási lehetőségek megteremtésében nem játszhat kizárólagos szerepet, hiszen ezen tevékenység elengedhetetlenül fontos az érintettek szocializációja tekintetében

Látássérültek:

A vak és látássérült gondozottak intézménybe történő bekerülésénél az első legfontosabb lépés a házon belüli önálló mozgás lehetőségeinek megteremtése. Ezért az érintettek legelső lépésként azt várnák el, hogy miután a csomagjaikat elhelyezik a szobában, a gondozók rögtön mutassák meg a szobán belüli lényeges tárgyak elhelyezkedését, a biztonságos közlekedés vonalát. Alapvető fontosságú, hogy zavaró tények megléte esetén azonnali intézkedés történjen azok eltávolítására, vagy konzultáljanak az átrendezés lehetőségéről. Amikor egy új beköltöző rögtön ilyen igényekkel lép föl szobatársával szemben, sok esetben tapasztalható meg nem értés, ragaszkodás, bizonyos dolgok megszokott helyen tartásának igénye iránt. Ezért amennyiben több látássérült is található egy otthonban, megfontolandó ezek egy szobába költöztetése. Mindez természetesen szükségtelen, ha az újonnan érkezett látássérült szobatársa, vagy szobatársai eleve segítőkésznek mutatkoznak, ilyen esetekben ugyanis már az érkezés utáni első percek egy kellemesebb alaphangulatot teremthetnek. Amint az újonnan érkező megszokta szűkebb környezetét, az intézeti gondozók fordítsanak fokozott figyelmet az otthon más helyiségeinek megismertetésére is, megmutatva azok épületen belüli elhelyezkedését, az odajutáshoz vezető útvonalat. Az ilyen bejárások mentén derül fény arra, hogy milyen tárgyak akadályozzák az érintettek mozgását. Ezeknek eltávolításáról a lehető legrövidebb időn belül gondoskodni szükséges. Amennyiben az érintettek részéről erre igény mutatkozik, lényeges lenne megmutatni számukra az épületen kívüli fontosabb intézmények elhelyezkedését, a tömegközlekedési  járatok megállóit.

A látássérült emberek számára természetesen nemcsak az épületen belüli önálló mozgás feltételeit lenne szükséges megteremteni, hanem gondoskodni kell kikapcsolódásuk, szórakozásuk feltételeinek megteremtéséről. Ennek kapcsán lényeges intézkedés szükséges, hogy az intézmény könyvtárában mód legyen hanghordozón is könyvekhez hozzájutni. Amennyiben az érintettnek igénye van rá, az intézet vezetése gondoskodjon megfelelő Braille-nyelvű anyagok hozzájutási lehetőségeiről. Esetleg elképzelhető, hogy az új beköltözők a mindennapi életüket megkönnyítő segédeszközöket hoznak magukkal, olyanokat is, amelyek nagy értéket képviselhetnek. Ilyenkor szükséges annak feltételeinek megteremtése, hogy a tulajdonos számára az eszköz a felmerülő igényei szerint mindenkor elérhető legyen, de az is elengedhetetlen, hogy biztosítsák az értékek megfelelő őrzését. Azokban az esetekben, amikor a látássérültek segédeszközei folyamatos karbantartást igényelnek, szükséges, hogy a gondozó személyzetben legyen megfelelő számú ember, aki ezeket a feladatokat szakszerűen ellátja.  Mindezek az intézkedések az intézmény vezetésének részéről semmilyen többletkiadást nem igényelnek, a feladatok megfelelő munkaszervezéssel elláthatók. Vannak azonban olyan intézkedések is, amelyek szükségképpen anyagi ráfordítást igényelnek, ám olyan esetekben, amikor több látássérült is él egy otthon falain belül, a beruházás elkerülhetetlen. Ilyenre van szükség azokban az épületekben, ahol ilyenek nem találhatók, lépcső melletti korlátok beszerelésére, továbbá a lényegesebb helyiségek megközelítési útvonalán az önálló közlekedést elősegítő vezető korlátok elhelyezésére. Az egy otthonon belüli ellátottak számától és igényeitől függően a vezető korlátok mellett szükség lehet a padlózaton egy színes vezetősáv felfestésére is.

dr. Csorba Zoltán:

Javaslat a szociális otthonok építése, korszerűsítése és felújítása során a mozgáskorlátozottak közlekedését megkönnyítő intézkedésekre.

.Jelen javaslat az 1990-ben Utrechtben kiadott EC manuál ajánlásainak figyelembe vételével készült. Az ajánlás az "accessibility",- magyar szóhasználattal "akadálymentesség"- alapul.

A mozgáskorlátozottak közlekedésének megkönnyítését célzó előírásokat és ajánlásokat a jelenleg érvényes magyar építési előírások, - így például mindenekelőtt az Országos Építési Szabályzat - tartalmaznak. Ezek betartására természetesen ügyelni kell. Miután az OÉSZ felülvizsgálata jelenleg is folyik, erre külön nem tértem ki. A Budapesti Városépítési Szabályzatba célszerűen ugyancsak beilleszthető lenne ilyen követelmény. Ez azonban nem a jelenlegi feladat.

1. Az akadálymentesség elve.

Az akadálymentesség elve feltételezi, hogy kerekesszéket használók külső segítség igénybevétele nélkül folyamatosan tudnak közlekedni, ebben őket sem a helyiségek mérete, sem a folyosók kialakítása, a padozat egyenetlensége nem akadályozza. A szintkülönbségek leküzdésére lehetőleg rámpát kell kialakítani, illetve megfelelő felvonót beépíteni. A leglényegesebb azt a felfogást, széles körben tudatosítani, hogy a mozgáskorlátozottak részére ne csupán az egyes helyiségek,

épületrészeket tegyük hozzáférhetővé, hanem mozgásuk részére lehetőleg összefüggő útvonalat alakítsunk ki. ahol külső segítség igénybevétele nélkül közlekedhessenek. Különösen arra kell vigyázni, hogy aránylag könnyen elhárítható akadályok (küszöbök, esetleg szintkülönbség, vagy egyetlen túl keskeny ajtó) ne "felejtődjenek" az átgondolt útvonalon. Túlmenően a mozgáskorlátozottak közlekedési helyzetén, az akadálymentesség elvének érvényesítése a szociális otthonon belül megkönnyíti a személyzet napi munkavégzését, mindenekelőtt szállítóeszközök alkalmazását, ilyen értelemben a kiszolgálás hatékonyságát általánosan is javítja. Ahol az akadálymentesség nem értelmezhető, például lépcsőházban, gondolni kell azok mozgásának megkönnyítésére, akik kisebb mértékben mozgáskorlátozottak, ezért segédeszközzel igénybe tudják venni a megfelelően méretezett berendezést, illetve szerkezetet. Ezeket a helyeket is hozzáférhetővé kell tenni a nehézkesen mozgók számára. Az akadálymentesség elvének megfogalmazása során arra is indokolt kitérni, hogy az egyes ember testalkata szerint akkor is akadályokba ütközhet, ha az átlagmál sokkal alacsonyabb, magasabb, vagy testesebb. Mozgáskorlátozottak részére is jelent akadályt a szokásos magasságban elhelyezett berendezés használata, ha kerekesszékhez kötötten közlekednek. Az elv érvényesítése tehát csupán néhány paraméter alkalmazásával nem valósítható meg, ezen túlmenően, megfelelő empátiát, törődést is igényel.

2. Külső környezet.

A szociális otthonok lakói és látogatóik között gyakrabban találunk mozgáskorlátozottakat, mint más közösségekben. ezért a tömegközlekedési eszközök megállóinak kialakítása során, a megálló, a járda és az otthon bejárata között a járdaszegélyeket, lépcsőket küszöböljük ki, rámpás magoldásokat alkalmazzunk. Az útkereszetezéseknél megfelelően jelezni kell, hogy a lassabb reflex mellett is biztonságos legyen az átkelés. Korlátok, oszlopok, esőtetők és kisebb építmények elhelyezésénél ügyeljünk arra, hogy a megmaradó felület a kerekesszékkel történő közlekedés céljára elég széles legyen. ( min. 900mm.) a fordulók kialakításánál a szükséges térméreteken túl arra is gondolni kell hogy a kerekesszékben ülő szemmagassága 1200-1300 mm, ezért ebben a magasságban ne legyen az áttekinthetőséget zavaró tárgy. A küszöbmagasságot az EU. ajánlás 20mm-ben, a 100mm-nél nem magasabb felhajtónál a lejtést 10%-ban, a lejtők arányát 1:20-ban, a forduláshoz szükséges térméreteket 1500x1500 mm-ben állapítja meg.

Parkolók kialakításánál gondoljunk arra, hogy a mozgáskorlátozottak részére a bejárathoz közeI legyenek parkoIók megfelelő számban. Ezeket mások lehetőleg ne vehessék igénybe, és a gépkocsiból zavartalanul lehessen átülni a kerekesszékbe. A parkolók kialakításánál különösen ügyeljünk arra, hogy azok a szegélyek és berendezések, amelyek megakadályozzák a gépkocsik behatolását a gyalogos területekre, ne tegyék lehetetlenné, illetve ne nehezítsék meg a kerekesszékkel közlekedők mozgását. Kerékpárutak akkor használhatóak kerekesszékkel, ha a fordulatok, emelkedők, és az esetleges küszöbök ennek megfeleIően vannak kialakítva. A kerékpár ugyanis mozgékonyabb, ezért erősebb emelkedőt is leküzdhet. A tervezés során azonban a kerekesszék többletigénye figyelembe vehető. Rámpák és tereplépcsők kialakításánál a bottal közlekedők részére szükség szerint létesítsünk korlátokat. A korlátok magassága 850 ill. 1100 mm legyen, az alacsonyabb az ülő, a magasabb a bottal közlekedő testhelyzetre tekintettel. A lépcsők magassága ne legyen 175 mm-nél több. a belépő pedig legalább 300 mm legyen. A gyalogutak és a kerékpárutak kialakításánál célszerű pihenő tartózkodókat kialakítani, ezek legalább 1500mrn szélesek legyenek. Hosszú, erősen lejtős útvonalakon I0m-ként egy-egy 1,5 m hosszú, vízszintes szakasz beiktatása indokolt. A hosszú lejtős útvonalak íves vezetése kellemesebb. és biztonságosabb.

A járdaszegélyek alkalmazása általában ellentétes az akadálymentesség elvével, ha mégis szükséges akkor jól látható módon meg kell különböztetni . A szegélyek magassága ma. 50 mm legyen, az ábra szerint. A vízszintes útfelület és a rámpa csatlakozásánál csuszásgátló burkolat alkalmazása indokolt.

3. Bejáratok.

Bejáratok kialakítása során a megközelíthetőség részben már ismertetett feltételei mellett nagy szerepet kap a tájékozódás, tájékoztatás, ellenőrzés. Az intézmény területén való tájékozódás céljára kitett térképek, feliratok, sémák elhelyezésénél tekintettel kell lenni arra, hogy azok ülő testmagasságból is jól érzékelhetőek, láthatóak legyenek. Megfontolandó a kapucsengő(k), névtáblák, kilincsek elhelyezése, elérhetősége. A gyalogutak és a kerékpárutak kialakításánál célszerű  pihenő tartózkodókat kialakítani, ezek legalább 1500mm szélesek legyenek. Hosszú, erősen lejtős útvonalakon 10 m-ként egy-egy 1,5m hosszú, vízszintes szakasz beiktatása indokolt. A hosszú lejtős útvonalak íves vezetése kellemesebb, és biztonságosabb. A járdaszegélyek alkalmazása általában ellentétes az akadálymentesség elvével, ha mégis szükséges akkor jól látható módon meg kell különböztetni . A szegélyek magassága max. 50 mm legyen, az ábra szerint. A vízszintes útfelület és a rámpa csatlakozásánál csuszásgátló burkolat alkalmazása indokolt. Mindenképpen indokolt előtető kialakítása, illetve annak biztosítása, hogy a várakozók lehetőleg kapjanak védelmet a csapadéktól. Célszerű ülőhelyeket is kialakítani, de a területet semmi esetre sem szabad zsúfolttá tenni. A bejáratokat lejtővel illetve rámpával meg kell közelíteni. Ha ez nem lehetséges, legalább egy, jól megközelíthető bejárathoz mindenképpen indokolt a lépcsőre kihajtható felvonót alkalmazni. A felvonó kezelését és felügyeletét úgy kell megoldani, hogy minden azt igénylő igénybe vehesse, illetéktelenek azonban ne rongálhassák meg. A felvonóval ellátott előlépcsős bejárathoz akadálymentesen csatlakozzon a vízszintes közlekedőrendszer. Az ajtó tokbelmérete egyszárnyú ajtó esetén Iegalább 850 mm

legyen, kétszárnyú ajtó esetében legalább 1500mm. Célszerű az ajtólapra 300 mm magasságig rúgásálló burkolatot tenni ott, ahol a kerekesszék lábtartójával ütközhet. A kilincs illetve korlát elhelyezésénél a 850- illetve 1100mm magasság ajánlott. A tok nélküli üvegajtókon jelzést kell alkalmazni.

4. Belső közlekedők, folyosók.

A belső közlekedőhálózat méretezésénél a kerekesszék mozgásához szükséges, legalább 850 mm szabad szélességgel kell számolni. A kerekesszék mellett egy gyalogosra 550 mm-t, a nyíló ajtó részére további 100 mm-t kell számítani. (850+550 +100 = 1500 mm) Lehetőleg küszöb ne legyen, ha ez nem kerülhető el, magassága ne haladja meg a 20 mm-t és lekerekített éleivel ne jelentsen akadályt a kerekesszékkel közlekedők részére. Burkolatok megválasztása során egyaránt ügyeIni kell a csuszás veszélyre és az egyenetleségek kiküszöbölésére. Rácsok elhelyezésénél a hézag mérete ne legyen több, mint 20 mm. Automata ajtók sebessége ne haladja meg a 0,5 m/s értéket. Ajtózáró berendezések méretezésénél max. 30 N vehető figyelembe. Derékszögű fordulókban 1100 mm sugár vehető figyelembe teljes fordulat megtételéhez 1500 mm szükséges. Függőfolyosó minimális szélessége 1200 mm legyen, magassága 2100 mm. Korlátok ill. fogódzkodók magassága 1 1100, ill. 850 mm legyen.

A függőleges közlekedés céljára felvonó beépítése szükséges, ennek  méretezésénél az ajtószélesség 850 mm, a szélesség 1 100 mm, a mélység 1500 mm minimális mérettel vehető figyelembe. A felvonó kezeléséhez szükséges berendezések kerekesszékről könnyen elérhetőek legyenek, 850 mm magasságban . Amennyiben az épületben nincsen felvonó, a lépcsőkre kell felszerelni kerekesszék

szállítására alkalmas felvonót. ( Esetleg felhajtható formában. ) A lépcsőpihenők előtt és a felvonók előterében a burkolatokat csuszásgátló módon kell kiképezni. A lépcső kialakításánál a bottal közlekedő mozgáskorlátozottak részére legalább 300 mm belépőt kell kialakítani. Korlátok és fogódzók beépítésénél a már rögzített elveknek megfelelően kell eljárni.

5. Mosdók, W.C.-k.

Kerekesszékkel is használható wc méretezése során legalább 1650 mm szélesség és 1800 mm mélység ajánlott. A 850 mm széles ajtó kifelé nyíljon. Az ajtó előtt legalább 1?00 mm területet kell szabadon hagyni. A wc berendezés elhelyezését úgy kell megoldani, hogy a kerekesszékből könnyen használható legyen: azaz az ajtót az egyik oldalra kell elhelyezni , és ezt a sávot végig szabadon hagyni. A wc

berendezést e mellett kell telepíteni. A megfelelő biztonság érdekében fogódzót kell elhelyezni, 850-1100 mm magasságban. A fogódzó lekerekített formában készüljön,  hogy ne jelentsen balesetveszélyt. A mosdó elhelyezésénél ügyelni kell arra, hogy kerekesszékkel könnyen hozzáférhető legyen és megfelelő magasságban legyen felszerelve. Általában wc csoportokként 1-1 fülkét kell ilyen módon kialakítani, de indokolt esetben létesíthető egy fülke a wc csoportoktól függetlenül .

6. Fürdőszoba, zuhany.

Akár lakóegységenként, akár több egység részére közös vizescsoportok kerülnek kialakításra, mozgáskorlátozottak részére használható fürdőt, (fürdőket) kell kialakítani. Ezeket zuhannyal vagy fürdőkáddal lehet berendezni. A fürdőkád pereme ne legyen 500 mm-nél magasabban, és fogózkodókkal( egy függőleges és egy vízszintes) is fel kell szerelni. A kád előtt 1400 mm mélységű területet szabadon kell hagyni. A vízszintes fogódzó magassága 750 mm, mindkét irányban a faltól 600-600 mm-re legyen. A mozgáskorlátozott által könnyen kezelhető speciális csaptelepet kell kiválasztani. A fürdőkádba a biztonságos beszálláshoz egy , a kád szélességével azonos szélességű és 500 mm hosszú, kivehető ülést kell elhelyezni. A mosdókagyló elhelyezésénél a szokásos, 900 mm magasság mellett a mozgáskorlátozottak részére alacsonyabban; 750 mm magasságban is kell mosdókagylót elhelyezni. A zuhanyfülke előtt 1300/ 1400 mm mozgásra és vetkőzésre alkalmas teret kell kialakítani. A zuhanyfülke mérete 900/1200 mm legyen, függőleges és vízszintes fogódzkodókkal. A függönnyel lezárható zuhanyfülkében 500 mm magasságban egy kivehető, 500 mm széles ülőke elhelyezése szükséges. A zuhanyfülkébe kerekesszékkel be kell menni. A szappantartó és polc 850mm magasságban legyen elhelyezve.

7. Öltözők, tárolási helyiségek.

Az ilyen célokra kialakított helyiségeknél a már rögzített méretezési elveket kell alkalmazni. célszerű a tárlóhelyiségeket járható szekrényként kiképezni, ahol a mozgásra biztosított legkisebb szabad tér szélessége 850mm, de a fordulás céljából indokolt az 1 1500 mm átmérőjű kör biztosítása. Raktározási polcfelület mélysége 600mm legyen A raktár fő belső méretei: 2000x3000 mm. A polcok magassága ne haladja meg az 1300 mm-t, ha kizárólag kerekesszéket használó mozgáskorlátozottak részére készül. Más esetekben 2000 mm-t. Ha a térkihasználás érdekében ennél magasabb tárolót létesítünk, meg kell oldani, hogy a felső polcok illetve tárolók egy biztonságos és egyszerű szerkezettel könnyen leemelhetőek, így mindenki számára hozzáférhetőek legyenek.

8. Várakozó,- étkező, -tanácskozó és munkahelyek, általában: ülőhelyek.

Egy ülőhelyre általában 600mm szélességet biztosítunk az asztal mellett. Ha mozgáskorlátozottak elhelyezésére is számítunk, a kerekesszék beállásának feltételeit meg kell teremteni. Erre 900 mm szélességet kell számítani és az asztallap alsó síkja alatt a térdnek és a székkarfának legalább 700 mm magasságot szabadon hagyni. Az asztalfelületen egy személyre 600X900 mm teret kell kialakítani, az asztallap szegélye és a fal között 1200 mm-t, a fal és a garnitúra között elhaladásra ugyancsak 1200 mm-t. Az asztallap magassága 800 mm legyen. Az asztal és a többi bútor között 900 mm tér legyen.

9. Hálóhelyek.

Egy fekvőhelyre 900x2100 mm-t számítsunk, franciaágyas elrendezésnél 1800X2100 mm-t. Az ágy mellett 900 mm kell mozgásra, ha ez a szobák közti kapcsolatot is szolgálja, 1400 mm biztosítandó.

10. Berendezések.

A különböző konyhai illetve fürdőszobai berendezések beszerzésénél, felszerelésénél és beépítésénél különös gonddal kell alkalmazni a felmerült szempontokat. Miután a kapható választék igen nagy, itt részleteiben nem foglalkozunk ezekkel. Konkrét igény esetén a közbeszerzési törvénnyel is összhangban a pályáztatást, illetve az adott program megvalósítása során szakértő bevonását látjuk indokoltnak.

[1] Az intézményi menedzsment javaslatait figyelembe véve a sztenderdek min "elérendő célok" szerepelnek, melyek közül némely a jogszabályok előírásait "túlteljesíti", de némely a jelenlegi szabáéyzásnak szakmai indokok alapján nem felel meg. Ez a kérdéskör a jogszabályok módosításának igényét veti fel.

[2] Idősek,  fogyatékosok, pszichiátriai betegek otthonai. A javaslatok nem egységesek abban a tekintetben, hogy a foglalkoztató otthonokban a minimumoknak és sztenderdeknek milyen mértékben kell/lehet eltérnie a "hagyományos" intézményektől.

[3] A fogyatékos intézetek esetében megoszlik a vélemény a nagyvárosi elhelyezkedésről annyiban, amennyiben a gondozottak társadalmi integrációja a gyakorlatban sikeresebb vidéken. Ezen belül is: a foglalkoztató intézetek jellegükben eltérő tágabb környezetet kiívánnak (a gondozottak külső foglalkoztatása megoldott kell, hogy legyen)

[4] E kérdésben nincs teljes egyetértés, azaz: elképzelhető az optimális környezet település belterületén. E kérdésben a lakók/gondozottak eltérő igényei az elsődlegesek.

[5] Általános vélemény, hogy a szakmai és az optimális üzemeltetési szempontok egymásnak ellentmondanak. Szakmai oldalról az 50-150 férőhelyes, fenntartási (optimális működési költségek) aldaláról a 150-300 férőhelyes intézmények volnának optimálisak. Ezt a dilemmát az osztott gondozási egységek képesek feloldani. (lásd: alább)

[6] Lásd: külön kimutatás a szociális otthonok ingatlanaira vonatkozó egyes előírások, különös szempontok, illetve a fogyatékosok elhelyezésére szolgáló ingatlanok optimális feltételeiről készített külön tanulmányok.

[7] Legfeljebb 4-6 ágyas szobák képzelhetőek el optimálisan

[8] Házastársak elhelyezése mindenütt megoldott legyen.

[9] Általánosan elfogadott az ilyen helyiség szükségessége. Optimális: legalább 240 nm az intézetben, de gondozási egységenként legalább 45 nm, illetve 4,5 nm / fő

[10] Optimális: legalább a lakók 10%-ának foglalkoztathatósága, a foglalkoztatható lakók legalább 30%-ának foglakoztatására alkalmas helyiség,                 

[11] Az 1-2 ágyas szobákban lennie kell mindenütt. Az ennél nagyobb szobákban legalább lézmosó szükséges.

[12]  Az ápolás-gondozás optimális és minimum feltételeit lásd külön szöveges mellékletben. (benne: szakszamélyzet is) 100 főre legalább 40 ágyas ápoló részleg szükséges, 5-10 betegszobával. Ehhez külön finanszírozást kell rendelni (OEP)

[13] Betegosztályok, ápoló részlegek területén 1 főre 4-6 nm optimális. A betegosztályokon a nővérhívó és a lift (több szintes intézménynél)  kötelező jelleggel kell.

[14] Általánosan elfogadott, hogy szakmai szempontból az az optimális, ha a lakó a saját megszokott ruházatát viseli. Emellett az intézménynek gondoskodnia kell a lakók évszakoknak megfelelő alsó és felsőruházatáról, lakónként minimálisan két váltásról.

[15] Átgondolandó a szűkített önköltségből számítható ruházati és textília "normatíva" kialakítás (Ft-összeg/fő/hó)        

[16] Elfogadott, hogy a foglalkoztathatóak számára min. két váltást biztosítani kell, de legalább a lakók 15%-a számára készletezve

[17] Elfogadott, hogy minimum a lakók 10%-a számára két váltás készletezve

[18] Általános vélemények: 1.: a közgyógyellátást valamennyi lakó számára ki kell terjeszteni. 2.: az OEP-listás alapgyógyszereket mindenütt biztosítani kell térítésmentesen

[19] Optimálisnak tartott, ha minden intézet saját mosodával rendelkezik.

[20] Elfogadott, hogy évente egyszer az erre képesek számára díjmentesen biztosítani kell a környezetváltozás lehetőségét.

[21] Optimális az intézet területén biztosítqani a lehetőséget.

[22] felmerül ennek normativitási igénye. Példa: 1 fő/nap 15 perc ápolási idő, 25 perc egyéni gondozási idő. Mindennek személyzeti kihatásai vannak.

[23] Általános különös igény: ideggyógyász heti 6 óra, nőgyógyász heti 6 óra, bőrgyógyász heti 6 óra, gerontológus havi 20 óra

[24] Fogyatékosok és pszich. betegek intézetei különös, minimális  igénye: 1 fő pszichológus / intézmény, 1 fő logopédus / intézmény, 1 fő gyógypedagógus/intézmény. Foglalkoztató intézetnél: 30 főre 1 fő munkavezető

[25] Készíttete: Zalabai Gábor rokkantpolitikai referens