Profitból támogatás
Ilyen egyszerű a válasz Molnár Pál december 9-én megjelent írására. Őszintén megvallva nem is tudtam követni azt a felvázolt gondolatmenetet, hogy a közüzemi vállalatok által finanszírozott kompenzáció hogyan is csordogálna a „külföldi befektetők” kasszájába. Az tény, hogy a rászorulók - és itt a nagyon alacsony létminimum alatt élőkről van szó valóban - helyett a kompenzáció összegét, ezt a fajta „szociális árengedményt” a kevésbé rászorulók fizetik meg. De ez minden szociális támogatásra ugyanígy igaz. Ezért tartjuk nagyon fontosnak, hogy ez a támogatás minimális bürokratikus költséggel, meghatározott célra (rezsidíj támogatás) odaérkezzen, ahova szánjuk, a rászorulókhoz. Egyébként a lakosság - felméréseink szerint 78 %-uk - egyetért e támogatással, sokkal inkább, mint bármilyen esetleges szankciókkal, melyet 70-80 %-uk határozottan elutasít. Ha végre nálunk is kötelező lenne - mint annyi más európai országban - lakásfenntartási támogatást nyújtani a legalacsonyabb jövedelműeknek (az adófizetők pénzéből), akkor valóban kompenzációra nem lenne szükség.
Annyiban magam is egyetértek Molnár Pállal, hogy a közüzemi díjemelések elviselhetetlen terhet jelentenek, s csak a lehető legkisebb mértékű díjemelés indokolható jelenleg.
Sőt az is igaz, hogy a kompenzáció szándékaink szerint nem a vállalatok veszteségét növeli, hanem éppen azt csökkenti. Ezzel a módszerrel sikerült elérni, hogy a hátralékosok (fizetésnélkül fogyasztók) száma nem növekszik drasztikusan, 62 ezer háztartás ennek segítségével ki tudja fizetni a számlát, s ezt nem másoknak kell megtenniük helyettük.
Ez a rászorulók, a többi fogyasztó és vállalatok közös haszna - ha nem is profitja.
Budapest, 1996. december 9.
Győri Péter
Hálózat Alapítvány
Kuratóriuma elnöke