Budapest  Főváros Önkormányzata

szociálpolitikai cselekvési programja

Adatok egyes budapesti szociális

ellátásokról      

Az Európai Szociális Charta

Budapest  Főváros Önkormányzata

szociálpolitikai cselekvési programja

Elfogadta

Budapest Főváros Közgyűlése az 1997 május 29.-i ülésén

Az Európai Szociális Charta

Adatok egyes budapesti szociális

ellátásokról      

Szerkesztette: Győri Péter, Ikvai-Szabó Imre, Krémer Balázs

Felelős kiadó: dr. Demszky Gábor

Kiadja: Budapest Főváros Önkormányzata

Főpolgármesteri Hivatala

Készült: a Főpolgármesteri Hivatal nyomdájában

Nyomdavezető: Szántó György

1997 június

1052 Budapest, Városház u. 9.-11.

E-mail: [email protected]

A Fővárosi Önkormányzat

szociálpolitikai cselekvési terve

Budapest Főváros Önkormányzata a fővárosi hosszú távú szociálpolitikai programon alapuló cselekvési tervet készít, amely a hosszú távú koncepcióval harmonizál, illetve megalapozza az abban foglalt elvek, irányok, részprogramok megvalósítását. A cselekvési tervnek nem célja valamennyi részkérdés részletes szabályzása, különös tekintettel arra, hogy egyes területeken ez idegen a Fővárosi Önkormányzat céljaitól. A program egyes kérdéseiben a Főpolgármester és helyettesei, az illetékes állandó bizottság, illetve maga a Közgyűlés dönt, illetve foglal állást a későbbiek során, az előterjesztők javaslatai alapján.

E cselekvési terv megnevezi azokat az operatív részterületeket és feladatokat, amelyeket az illetékes szerveknek a hosszú távú program megvalósítása során szabályoznia és tartalommal kitöltenie kell majd.

A legfontosabb területek:

• A Fővárosi Önkormányzat szabályzási feladatai
• Szociálpolitikai fejlesztések
• A szociális ellátások finanszírozásának egyes kérdései
• Az állami és nem állami szervezetek közötti együttműködés egyes kérdései
• A szociális ellátások biztosítására leginkább alkalmas igazgatási keretek kialakítása

1.  A Fővárosi Önkormányzat szabályozási feladatai

A Fővárosi Önkormányzat - élve jogszabályokban rögzített koordinációs jogával - a szociálpolitikai ellátások hatékonyságának, eredményességének javítása, az ellátások célcsoportjaira irányuló jobb célzás, a szociális igazgatás eljárásainak egyszerűsítése, illetve az ellátásokra vonatkozó jogszabályok harmonizációja érdekében végzi szabályzó tevékenységét illetve tesz kezdeményező lépéseket mindennek érdekében.

1.  Szakmai sztenderdek - garantált ellátási minimumok

Budapest Főváros Önkormányzata kezdeményezi a szakosított ellátást biztosító intézményekben az egyes ellátási formák konkrét szakmai tartalmainak a 2/1994 (I.30.) NM rendelet keretein belüli részletes meghatározását a szervezeti-működési szabályzatokon keresztül. Ezek a rendszeres és egységes felügyelet és ellenőrzés rendszerén keresztül érvényesülnek. Mindennek érdekében szükséges az intézményi SZMSZ-ek áttekintése és egységesítése legalább annyiban, amennyiben azok egy-egy azonos ellátás biztosítására szolgálnak a lakók, a gondozottak, a kliensek számára. Így első lépésben újra kell szabályozni a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő szakosított szociális intézmények SZMSZ-eit. Ehhez be kell fejezni a megkezdett sztenderdizációs folyamatot, amelynek során érvényesíteni kell:

• a többször módosított 1993. évi III. tv.,
• a 2/1994 (I.30.) NM rendelet,
• valamint a 161 / 1996 (XI.7.) Korm. Rendelet

által meghatározott ellátási minimumokat, előírásokat és normatívákat. A folyamatot a jogszabályban előírt határidőig, 1999-ig be kell fejezni. A szabályzási folyamat eredményeként valamennyi szakosított intézményben garantálhatóak az ellátások, szolgáltatások a gondozottak, lakók számára. Ezeket a garanciákat ajánlani kell azoknak a fenntartóknak, tulajdonosoknak, amelyek (akik) fővárosi lakosok számára nyújtanak szakosított ellátásokat.

1.  Teljesítménymérés és nyilvánosság

A Fővárosi Önkormányzat a kidolgozott sztenderdekről és minimumokról kialakítja a folyamatos és rendszeres tájékoztatási kötelezettség rendjét olyan normák szerint, amelyek alapján

• lehetséges a visszacsatolás az intézményi munkára,
• kontrollálható az alapfeladat szerinti működés,
• az elvégzett szolgáltatások elszámolt teljesítése és a finanszírozási prognózisok készítése is lehetővé válik,
• mind a beutaló, mind pedig a partner szervek és az ellátottak valamint a társadalmi nyilvánosság számára áttekinthetővé válnak az intézeteken belüli folyamatok

Ennek érdekében a Fővárosi Önkormányzat egyeztetési kötelezettséget vállal a kerületi önkormányzatokkal, a hasonló profilú társ szolgáltatókkal, a finanszírozókkal illetve az érintett érdekképviseleti szervekkel. A kölcsönösség elve alapján a Fővárosi Önkormányzat kezdeményezi a megjelölt szervezetek hasonló egyeztetéseit a Fővárosi Önkormányzattal. Az egyeztetések három szintje:

• területi
• intézményközi (szervezetközi)
• szakmák (ágazatok) közötti

1.  Területi és ágazatközi megállapodások a szociális szolgáltatókkal az ellátások biztosítására

Az ellátás zavartalanságának biztosítására, a kettős ellátás kiszűrésére, a garantált ellátások kialakítására, az alap- és a szakosított ellátások, valamint az egyes ágazatok közötti zavartalan átjárhatóság biztosítására a Fővárosi Önkormányzat kezdeményezi az ellátást nyújtó szervezetek (kerületi önkormányzatok, civil és karitatív szervezetek, piaci szolgáltatók, stb.) valamint az érintett szakigazgatási szervek közötti kölcsönös megállapodások kialakítást.

A megállapodások az ellátást biztosító szervezetek illetékes képviselőiből álló érdekegyeztetési mechanizmus által elfogadott alapelvekből, közös fellépésből, közös cselekvésből és a megállapított, sztenderdizált eljárási szabályokból alakíthatóak ki. A megállapodások kiterjednek továbbá a kölcsönös adatcserékre, egyeztetési előírások megfogalmazására (lásd:1.1.2. pont) és más, az egyeztetési folyamat során felvetődő kérdésekre.

A megállapodások szükség szerinti politikai (testületi) döntéseket követő, lehetőség szerint formalizált szerződések, amelyet az önkormányzatok szociális bizottságai elnökei, valamint a polgármesterek (lehetőség szerint az alpolgármesterek számára megállapított feladatként az alpolgármesterek) (Főpolgármester, illetőleg az ágazatért felelős Főpolgármester-helyettes) gondoznak, illetve kötnek meg.

1.  Szociálpolitikai adatbázis és adatcsere

A Fővárosi Önkormányzat kezdeményezi - a Fővárosi Informatikai Rendszerrel kompatíbilis és ahhoz illeszkedő- szociálpolitikai adatbázis és informatikai-kommunikációs rendszer kialakítását. A Fővárosi Önkormányzat hosszú távon vállalja a „rendszergazda” szerepét annyiban, amennyiben szükséges és lehetséges a szakmai adatszabványok, kommunikációs, személyiség- és adatvédelmi, átviteli, stb. szabványok egységes kialakítása (lásd: 1.1.2. és 1.1.3. pontok). Ugyanakkor az adatbázis feltöltését követően az informatikai rendszer szociális szakmai szegmense (alrendszere) képes lesz a másodlagos adatfeldolgozásra és az elsődleges adatszolgáltatók tájékoztatására. A kialakult struktúra tervezési, menedzsment- és vezetői szociálpolitikai informatikai rendszerként is alkalmazható.

A szociálpolitikai adatbázis kialakítása során érdemes biztosítani a feltételeit egyrészt a társ (közvetlen ellátást biztosító, pl. egészségügy, gyermekvédelem, stb.) szakterületek, másrészt a társ és partner nem állami-önkormányzati szervezetek kapcsolódásának lehetőségeit is.

1.  Felügyeleti és szakmai ellenőrzési rendszer kialakítása

A szociális ágazatban működő ú.n. „szupervíziós” rendszer átalakítása szükséges. A felügyeletnek - a kialakított ellátási minimumok és sztenderdek bázisán - egyaránt ki kell terjednie a hatósági felügyelet-jellegű, fogyasztóvédelem-jellegű, valamint az intézmény-üzemeltető jellegű tevékenységekre. A felügyeleti mechanizmust érdemben szét kell választani a tulajdonosi-fenntartói pozíciótól. Az ellenőrzési rendszernek többlépcsősnek, nyilvánosnak és jogszerűnek kell lennie, ahol a felügyeletet ellátó - figyelve az intézmények önálló jogi személyiségére, kvalifikációjára, gazdálkodási önállóságára - inkább a menedzsment felelősségére, mintsem a folyamatos beavatkozásra bízza a pontosan megfogalmazott szabályzóknak megfelelő működést .

Ezzel együtt biztosítani kell a fenntartó beavatkozási lehetőségeit a káros folyamatok észlelésének pillanatában, meg kell akadályoznia nemcsak a jogellenes, hanem a garantált minimumoktól eltérő működést. A felügyeleti és ellenőrzési rendszernek azonos mértékben kell támaszkodnia a szakmaiságra és a kliens (gondozott, ellátott) érdekképviseleti szervezetek által megfogalmazott jelzésekre, értékekre és érdekekre.

1.  Jogalkotás kezdeményezése

Budapest Főváros Önkormányzata kezdeményezi a jogalkotó irányában a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény módosítását. A módosítási javaslat egyrészt új személyes gondoskodást nyújtó intézmény-típus kialakítására (ápoló szociális otthon) másrészt az intézményi jogviszony tartalmi megújítására irányul.

A javaslat keretén belül a Fővárosi Önkormányzat kezdeményezi, hogy Sztv. 67. § (2) „Ápolást, gondozást nyújtó intézmény különösen az idősek otthona, a pszichiátriai betegek otthona és a fogyatékosok otthona” megfogalmazás a „valamint az ápoló szociális otthon” szövegrésszel egészüljön ki. Ehhez kapcsolódóan egy 71/B §-ban az ápoló szociális otthon intézmény cél és fogalmi meghatározására kerüljön sor: „71/B § Az ápoló szociális otthonban azoknak az ápolásra szoruló személyeknek az otthoni szakápolását végzik, akiknek egészségi állapota rendszeres gyógyintézeti kezelést nem igényel, de egészségi állapotuk miatt tartós és egyéni gondoskodásra szorulnak”

A javaslat felveti

„a” változat: az új intézménytípusban az állami normatív hozzájárulás a feladattal arányos, magasabb megállapítását, vagy

„b” változat: az új intézménytípusban az otthoni szakápolási feladat Egészségbiztosítási Pénztár részéről biztosított teljes körű, vagy kiegészítő finanszírozását.

A Sztv. az intézményi jogviszonyról szóló szakasza (94. §) az alábbi (6) bekezdéssel egészül ki:

94. § (6) A beutalt elhelyezését megelőzően a jogi személyiségű intézmény vezetője a beutalttal tartási szerződést köthet. Ha a beutalt cselekvőképtelen, a tartási szerződést törvényes képviselője kötheti meg.

A Ptk 586. § (1) alapján a tartási szerződés megkötésére a jogi személyiségű intézmények esetében mód van.^[1] Tekintettel, hogy a tartás kötelezettsége a gondozásra, a gyógyíttatásra, az ápolásra és az eltemettetésre is kiterjed, e feladatok a szociális otthonok gyakorlatában ma is jelentkeznek. Ez a tény jelentős többletterheket ró a működtető önkormányzatokra. Emellett a mai intézményi jogviszony tartalma gyenge érdekérvényesítő pozícióban tartja a gondozottat az elvárt ellátások elmaradása esetén, elsősorban nem az érdekvédelmet biztosító jogi keretek hiánya miatt, hanem inkább az ellátottak egészségi-mentális állapotából, korából, családi kötelékei hiányából, stb. eredően. A tartási szerződés kötésének a Szociális törvényben megfogalmazott lehetősége mindkét fél: a gondozott és az ellátást biztosító szervezet egymás iránti kölcsönös felelősségét nyomatékosítaná.

A Fővárosi Önkormányzat egyúttal kezdeményezi, hogy a 2/1986 (II. 27.) ÉVM rendelettel kihirdetett Országos Építésügyi Szabályzat térjen ki a szakosított szociális intézmények szabványainak megállapítására és rendelkezzen azok érvényesítéséről.

1.  Szociálpolitikai fejlesztések

1.  A szakosított ellátások fejlesztései

A szakosított ellátásokban hosszú távú fejlesztési programot kell készíteni, ami:

• számol a Fővárosi Önkormányzat ellátási kötelezettségeivel,
• a jogszabályokban előírt ellátási minimum-paraméterekkel és szabványokkal,
• a valós szükségleteket figyelembe veszi,
• tekintettel van a nem állami-önkormányzati szervezetek fejlesztési elképzeléseire,
• a rendelkezésre álló forrásokból finanszírozható,
• megállítja, de legalább csökkenti a Fővárosi Önkormányzat működési kiegészítő finanszírozását.

Ez a program a mennyiségi bővítést (visszapótlást) és a minőségi férőhely-fejlesztést egy koncepció keretében valósítja meg, illetve bemutatja a beruházások és az átmeneti működési többletkiadások megtérülési alternatíváit. A fejlesztési tervnek alternatív módon ki kell térnie az ágazat rekonstrukciós programja megvalósítására, illetve a korábban megkezdett ingatlan-hasznosítási programok helyzetére is.

1.  Ingatlan hasznosítás és gazdálkodás

A szociális ingatlanok megkezdett hasznosítási programjának - a Fővárosi Közgyűlés a 106/1996. (I.25.) Főv. Kgy. számú határozattal módosított 659/1994. (VI.23.) Főv. Kgy. számú határozata szellemében - úgy kell folytatódnia, hogy

• az ne rójon indokolatlan anyagi többletterheket a Fővárosi Önkormányzat költségvetésére,
• általa részben legyen végrehajtható a megkezdett rekonstrukciós folyamat,
• az intézményrendszer relatív működési költségei csökkenjenek,
• az ellátott lakók, gondozottak jobb és a minimum-előírásoknak megfelelő infrastrukturális körülmények közé kerüljenek.

Az ingatlan hasznosításnak arra is irányulnia kell, hogy a fővárostól távoli telephelyek lehetőség szerint kiválthatóak legyenek és helyettük Budapesten, vagy az agglomerációban legyen folytatható az ellátás. Új intézmény a fővárostól 100 km-es távolságon túl nem alakítható ki.

1.  Szociálpolitikai információs és adatbázis kialakítása

Az 1.1.4. pontban megjelölt tartalommal ki kell alakítani - a FIR-hez kapcsolódóan - az ágazati informatikai hálózatot. A rendszernek megtakarításokat kell eredményeznie egyrészt a szociális adminisztráció költségeiben, másrészt az adminisztráció egyszerűsítése és gyorsítása által az adminisztráció emberi erőforrásai területén.

1.  Szakmai támogatás intézményi rendszerének
   kialakítása

A fejlesztési programok eredményeként kialakuló ellátási struktúra szakmai támogatásának biztosítására - a Fővárosi Önkormányzat jogszabályokban rögzített módszertani feladatainak eleget téve - meg kell kezdeni a szakmai támogatás intézményi rendszerének kialakítását. Kívánatos, hogy a támogatás - szakmai tanácsadás és segítségnyújtás - elsősorban a Fővárosi Önkormányzat által fenntartott szolgáltatások szakemberei, de nem utolsósorban az ellátásokban partner társ-szervezetek szolgáltatói számára is hozzáférhető legyen. A támogatás tartalmilag:

• igazgatási,
• ügyviteli,
• elszámolási és költségvetési,
• tanácsadó-jellegű,
• képzési, és
• menedzsment információs

segítségnyújtást biztosít.

Az 1.1.2. - 1.1.3. pontokban megfogalmazott együttműködési rendszer kialakítását követően - illetve a kialakítás folyamatában - kívánatos, hogy a szakmai támogatást a kerületi önkormányzatok érintett és illetékes szakemberei, team-jei is igénybe vehessék.

1.  Képzés és továbbképzés

Ahhoz, hogy a szociális ágazatban a 2/1994. (I.30.) NM rendeletének keretein belül színvonalas, megfelelő és korszerű kvalifikációs követelmények legyenek állíthatóak mind a menedzsmenttel, mind pedig a szakszemélyzettel szemben, érdemben át kell alakítani a szociális szakmai képzések és továbbképzések rendszerét, illetve kezdeményezni kell azt az érintett szervek irányában (NM, MkM, oktatási és szakképzési intézményhálózat). A képzési rendszernek harmonizálnia kell mind a közalkalmazottak, mind pedig a köztisztviselők jogállásáról szóló törvényekkel, jogszabályokkal. A képzés és továbbképzés anyagi feltételeit az ágazatban érdemben támogatni szükséges, illetve a szakember-utánpótlás érdekében átgondolandó egy megfelelő és fenntartható (középtávú, 3-5 éves) ösztöndíj rendszer létrehozása, vagy más, létező rendszerekhez való kapcsolódás.

1.  A szociális ellátások finanszírozásának egyes kérdései

1.  A szociális ellátások költségei

A szociális ellátások költségeinek bemutatása és feltárása az ellátást biztosítók alapvető feladata. A hosszú távú program kezdeti időszakában ki kell alakítani azokat az elszámolási rendszereket, amelyek képesek bemutatni az egy-egy ellátás-típus, egy-egy új program költség-összetevőit, azok alternatíváit, a többletkiadásokat. Új, költségesebb ellátások bevezetése csak akkor indokolt, ha általa az ellátottak életminősége ráfordítás-arányosan javul és ezáltal van esély a ráfordítások társadalmi megtérülésére. El kell érni, hogy a meglévő szolgáltatások működési kiadásainak csökkentése a Fővárosi Önkormányzat által biztosított, aktív racionalizációs eszközök segítségével lehetővé váljon. Ehhez az elszámolások, megtérülések rendszerének „racionalizáció-konformmá” kell válnia úgy, hogy az elért „megtakarítás” mérhetővé váljék.

A szociális ellátások költségei átmeneti növekedésének elismerése akkor indokolt, ha az átalakítást követően az új szolgáltatás (a megújított szolgáltatás) eredményesség- (vagy bizonyíthatóan hatásosság-) javuláshoz vezet.

Fel kell készülni a társadalmi folyamatokból - elsősorban az elöregedésből és a munkanélküliség tartóssá válásából - fakadó költségnövekedésre, amely felveti a ráfordítások arányos növekedésének igényét. E folyamat pontos feltárására részletes szakmai prognózist kell készíteni, a finanszírozási alternatívák megjelölésével.

A költségek csökkentését eredményezheti a szektorsemlegesen, normatívan kezelt partneri viszony kialakítása az ellátásokban - ennek érdekében új módszerek alkalmazása is megengedett, pl. egy-egy szolgáltatás ellátásának „próba-tendereztetése” állami-nem állami ellátók között a költségek felmérése és összehasonlítása, a kibocsátások minőségének összemérése érdekében.

1.  A szociális ellátások forrásai

A szociális ellátások forrásainak hagyományosan hármas rendszere - normatív állami hozzájárulás, saját bevétel, kiegészítő támogatás - várhatóan érdemben nem változik. Kérdés, hogy feltárhatóak és realizálhatóak-e

• az államháztartási reformmal együtt járó költségmegtakarítások szociális célú átcsoportosításának lehetőségétől,
• a térítési díjak rendszerének arányos és méltányos emeléséből eredő többletforrásaitól,
• a szervezeti-strukturális átalakítások (KHT, közalapítvány, stb.) illetve a szektor-semlegesen kezelt, versenyeztetett ám együttműködő ellátók érdemi bevételeitől,
• a lehetséges közös finanszírozású társulások arányos tehermegosztásától,
• illetve a racionalizációs folyamat megtakarításaitól elvárt többletforrások?

Ha és amennyiben e változások többletforrásként szolgálnak a szociális ellátások (ellátást biztosítók) számára, akkor lehetővé válik:

• az átmenettel járó ideiglenes többletkiadások zavarmentes finanszírozása, és / vagy
• a (rendszerint az önkormányzatok költségvetését terhelő és általuk biztosított) támogatások reálnövekedésének mérséklése

Amennyiben a megjelölt források feltárása nem lehetséges, akkor a változások jelentős hatást gyakorolhatnak a feladatok és források arányának egymáshoz való viszonyára. Ennyiben fel kell készülni az önkormányzatoknak - s köztük a budapesti önkormányzatoknak - a politikák alakítására gyakorolt befolyása latba vetésére annak érdekében, hogy vagy a központi normatív állami hozzájárulások rendszerében, vagy az ellátási kötelezettségek szabályozásában elmozdulás történjen.

1.  Az állami és nem állami szervezetek közötti együttműködés egyes kérdései

1.  Ellátást biztosító szervezetek nem önkormányzati költségvetési gazdálkodási szervként való továbbműködtetése

A Fővárosi Önkormányzat kezdeményezi, hogy az ellátások hatékonyságának javítása, a költségek lehetséges csökkentése, illetve a források növelése érdekében készüljön átfogó megvalósíthatósági tanulmány egyes szociális ellátást biztosító szervezetek nem önkormányzati költségvetési gazdálkodási szervként való továbbműködtetéséről. Át kell tekinteni: milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az ellátások KHT, vagy közalapítványi működtetése. Az átalakítás fő feltétele, hogy sem az ellátási kapacitás, sem az ellátottaknak nyújtott szolgáltatások szakmai színvonala, illetve az ellátás biztonsága nem csökkenhet, illetve az ellátások relatív ráfordításai nem növekedhetnek.

1.  Szociális ellátás közszolgáltatási szerződés keretében

Ugyancsak megvalósíthatósági tanulmány segítségével fel kell tárni az önkormányzatok egyes szociális ellátási feladatainak nem állami - önkormányzati szervezetek keretében való biztosításának előnyeit és hátrányait. A tanulmányban egyebek között be kell mutatni:

• a lehetséges szerződési kereteket,
• az ellátás szakmai - biztonsági garanciát,
• az ellátás nem önkormányzati szerv hibájából való megszűnésének következményeit,
• a feladat finanszírozásának módját.

A feltárás eredményeként, illetve ahhoz kapcsolódóan javaslatot kell készíteni egységes, úgynevezett „szerződési kódexre”, amely a Fővárosi Önkormányzattal közszolgáltatási szerződéseket kötő valamennyi szervezetre szektorsemlegesen és diszkrimináció mentesen érvényes lehet, beleértve a szerződéses ajánlatok elbírálását, a biztosítékok rendszerét, az ellátások szakmai tartalmának bemutatását. A kódexet a lehető legszélesebb érdekegyeztetés után a Fővárosi Önkormányzat magára nézve kötelezőnek fogadhatja el, felajánlva más önkormányzatoknak a kapcsolódás, a csatlakozás lehetőségét, ami által Budapesten valamennyi szociális szolgáltatást nyújtó nem állami-önkormányzati szervezet működési, illetve a szerződést kötő önkormányzat jogi biztonsága nagymértékben megerősödhet.

1.  Szociálpolitikai vagyon- és kapacitás-kataszter
   elkészítése

A fővárosi szociális ellátások, ellátók valós kapacitásainak, a szolgáltatások működésének, az erőforrások feltárásának (lehetséges összehangolásának) érdekében el kell készíteni a fővárosi szociálpolitikai vagyon- és kapacitás-katasztert. A kataszter formailag egy hozzáférhető és nyilvános szakmai jegyzék, amely önkéntes adatközlésen alapul, s amelynek hitelességét az adatközlő garantálja. A kataszter alkalmas:

• az ellátások összehangolására,
• az ellátások terheinek megosztására, együttműködések kialakítására,
• a látszólag hiányzó szolgáltatások előtalálására és a kliensekhez való eljuttatására,
• az ellátók szolgáltatásai összehasonlítására,
• a felesleges, vagy párhuzamos ellátások kiszűrésére,
• a lakosság, a kliensek jobb tájékoztatására

A kataszter ezen túl egyik biztosítéka a szolgáltatók közötti - szabályozott, és a programban kifejtett - versenyeztetés objektív feltételei kialakításának.

1.  A szociális ellátások biztosítására leginkább alkalmas igazgatási keretek kialakítása

A szociálpolitikai program megvalósulása során kialakuló - a mainál korszerűbb és hatékonyabb - ellátások korszerűbb és hatékonyabb igazgatást igényelnek. Ennek elvei, minősítési rendszere nem térhet el az irányított ellátó hálózat menedzsmentjével, az intézményrendszerrel szemben támasztott követelményektől. Az igazgatási rendszerben az ellátó szervezetet közvetlen felelősséggel vezető intézményi menedzsment nagyfokú önállósága és hangsúlyozott felelőssége mellett, a monitoring és kontrolling funkciók megerősítésével a hálózatmenedzselés szemléletének és eszközrendszerének kell teret nyernie, az intézményfenntartó, üzemeltető szemlélet és eszközrendszer visszaszorításával. Az igazgatásban teret kell kapniuk a kis létszámú, magasan gépesített és erőteljes informatikai-kommunikációs háttérrel rendelkező, nyitott és rugalmas kis irányító team-eknek. Ki kell alakítani a területen (az alapellátásban, a partner-hálózatokban, a szakmai érdekképviseletei és kliens érdekvédelmi szervezetekben - és szervezetekkel, a partner ágazatokkal, a médiában, stb. ) intenzíven kommunikáló részleget (részlegeket) valamint a hosszú távú programokat rövid-és középtávon igen nagy önállósággal lebontani, menedzselni és megvalósítani képes, erőforrás-feltáró, tervező, kapacitás allokáló részleget (részlegeket).

Ennek megfelelően újra kell gondolni az intézményi menedzsment - ügyosztály - állandó bizottság(ok) - közgyűlés és tisztviselői felelősségi, tevékenységi és cselekvési rendszerét, ügyrendjét, helyét és feladatát az önkormányzati szakigazgatásban, különös tekintettel az ágazatközi együttműködés elmélyítésének lehetőségére és egyben szükségszerűségére.

Határozat

Budapest Főváros Közgyűlése

1./ úgy dönt, hogy elfogadja a szociálpolitikai szakmai programot és egyben felkéri Budapest Főváros kerületi önkormányzatainak képviselőtestületeit, hogy tárgyalják meg a szociálpolitikai szakmai programot, alakítsák ki álláspontjukat, és ennek figyelembe vételével dolgozzák ki, aktualizálják szociálpolitikai cselekvési tervüket. Ennek érdekében a Fővárosi Önkormányzat a szociálpolitikai szakmai programot teljes terjedelmében nyilvánosságra hozza.^[2]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: azonnal

2./ felkéri a Főpolgármestert, hogy biztosítsa a szociálpolitikai érdekképviseleti és szakmai szervezetek számára a szociálpolitikai szakmai programmal kapcsolatos álláspontjuk kialakításának lehetőségét, illetve a születő javaslatokat, kezdeményezéseket és véleményeket juttassa el a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságához.^[3]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: 1997 december 31.

3./ felkéri a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságát, hogy tegyen lépéseket az önkormányzatok közötti szakmai érdekegyeztetés szervezeti kereteinek az elfogadott koncepció szerinti kialakítására. ^[4]

Felelős: Győri Péter

Határidő: 1997 június 30.

4./ felkéri a Főpolgármestert, hogy

a.) készítsen előterjesztést  annak érdekében, hogy a szociálpolitikai szakmai programban megjelölt jogszabályhelyek tárgyában az illetékes szaktárcák vizsgálják meg a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény és a 2/1986 (II. 27.) ÉVM rendelettel kihirdetett Országos Építésügyi Szabályzat módosításának lehetőségét.^[5] 

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: 1997 december 31.

b.) tegyen kezdeményező lépéseket a kerületi önkormányzatok, valamint a nem állami-önkormányzati, szociális ellátást nyújtó szervezetek irányában a szervezetek közötti, a szociális ellátások biztosítására vonatkozó kölcsönös megállapodások kialakítása érdekében.^[6]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: 1997 december 31.

c.) készítsen előterjesztést a szakosított szociális intézmények hosszú távú fejlesztési programjára.^[7]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: 1997 december  31.

d.) készítsen előterjesztést a Közgyűlés számára a szakosított szociális intézmények működési engedélyei feltételeinek jogszabály szerinti biztosításához szükséges beruházásokról^[8]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: 1997 június  30.

e.) készítse el és hozza nyilvánosságra a fővárosi szociálpolitikai vagyon- és kapacitás-katasztert.^[9]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: 1998 január 31.

f.) vizsgálja meg a Fővárosi Informatikai Rendszerrel kompatíbilis és ahhoz illeszkedő- szociálpolitikai adatbázis és informatikai-kommunikációs rendszer kialakításának lehetőségeit, illetve tegye lehetővé, hogy a FIR részeként kialakítható legyen a szociális ágazati informatikai hálózat.^[10]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: a FIR kialakítása

g.) vizsgálja meg, hogy a szociálpolitikai szakmai program megvalósulása során kialakuló ellátások igazgatásának milyen szervezeti-működési feltételei szükségesek és szükség szerint tegyen javaslatot  a Fővárosi Önkormányzat SZMSZ-ének és Főpolgármesteri Hivatal  Ügyrendjének módosítására.^[11]

Felelős: dr. Demszky Gábor Főpolgármester

Határidő: 1998 december 31.

5./ felkéri a Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságot, hogy

a.) alakítsa ki álláspontját a Fővárosi Önkormányzat fenntartásában működő szakosított szociális intézményekben érvényes ellátási minimumokról és sztenderdekről és kezdeményezze azok érvényesítését, átvezetését  az intézmények SZMSZ-eibe és a házirendekbe.^[12]

Felelős: Győri Péter

Határidő: 1997 december 31.

b.) tekintse át a szociális ingatlanok megkezdett hasznosítási programjának alakulását - különös tekintettel a Fővárosi Közgyűlés 106/1996. (I.25.) Főv. Kgy. számú határozata végrehajtására.^[13]

Felelős: Győri Péter

Határidő: 1997 június 30.

c.) tűzze napirendre a fejlesztési programok eredményeként kialakuló ellátási struktúra szakmai támogatásának biztosítására szolgáló intézményi rendszer kialakításának, a szociális ágazat menedzsment, és szakember-képzésének, továbbképzésének kérdéskörét, a képzés és továbbképzés anyagi feltételeit ^[14]

Felelős: Győri Péter

Határidő: 1997 december 31.

d. ) készítessen átfogó megvalósíthatósági tanulmányt és tegyen javaslatot egyes szociális ellátást biztosító szervezetek nem önkormányzati költségvetési gazdálkodási szervként való további működtetéséről, valamint az önkormányzatok egyes szociális ellátási feladatainak nem állami - önkormányzati szervezetek keretében való ellátásának lehetőségeiről szóló javaslathoz. ^[15]

Felelős: Győri Péter

Határidő: 1997 december 31.

e.) dolgozza ki a szociális ágazatban működő. „szupervíziós” rendszer átalakításának szakmai tartalmát és feltételeit.^[16]

Felelős: Győri Péter

Határidő: 1998 január 31.

Budapest, 1997 május 29.-én

1. Melléklet

Az önkormányzati pénzbeni és természetbeni ellátások

fontosabb adatai, 1993

(Forrás: a KSH 1205. sz. kérdőív adatai)

Az önkormányzati pénzbeni és természetbeni ellátások fontosabb adatai, 1994

(Forrás: a KSH 1205. sz. kérdőív adatai)

Az önkormányzati pénzbeni és természetbeni ellátások fontosabb adatai, 1995

(Forrás: a KSH 1205. sz. kérdőív adatai)

Demográfiai adatok

Budapest lakossága korcsoportonként, fő

(KSH, 1996. január 1.)

.

Budapest lakossága korcsoportonként, %

Részletek Budapest statisztikai évkönyvéből

A fővárosi szociális ellátások egyes adatai

(KSH, 1996., 168 - 170 oldal)

TARTÓS BENTLAKÁSOS ÉS ÁTMENETI ELHELYEZÉST NYÚITTÓ INTÉZMÉNYEK INTÉZMÉNYTÍPUS SZERINT, 1995

        Tartós bentlakásos

Átmeneti elhelyezést nyújtó

MINDÖSSZESEN

ALAP- ÉS NAPPALI ELLÁTÁS

Étkeztetés

Házi segítségnyújtás

Étkeztetés és házi segítségnyújtás is

Idősek klubja

Fogyatékosok intézménye

Szenvedélybetegek intézménye

Hajléktalanok támogatása

ALAPELLÁTÁSBAN RÉSZESÜLŐK ÉLETKOR SZERINT, 1995

NAPPALI ELLÁTÁSÁBAN RÉSZESÜLŐK INTÉZMÉNYENKÉNT, 1995

A RÁSZORULTAK RENDSZERES PÉNZBENI ÖNKORMÁNYZATI TÁMOGATÁSA, 1995

A RÁSZORULTAK EGYÉB PÉNZBENI ÉS TERMÉSZETBENI ÖNKORMÁNYZATI TÁMOGATÁSA, 1995

Összesen

Ebből pénzbeni

Az Európai Szociális Charta ^[17]

Európa Tanács

Sajtó és Információs Igazgatóság

Strasbourg 1986. ^[18]

Tartalom

Bevezetés

A Charta szövege

Előszó

I. rész (célok)

II. rész (az I. részben említett jogok garantálásához végrehajtandó

rendelkezések)

III. rész (A Szerződő Felek által elfogadandó vállalások)

IV. rész (A Charta alkalmazásának ellenőrzése)

V. rész (A Charta aláírása és hatályba lépése - megszorítások és

korlátozások)

A Charta függeléke (megállapodások és magyarázatok)

Bevezetés

Amikor 1949-ben megszületett a döntés az Európa Tanács létrehozására a szervezet jövőbeni tagjai határozottan elkötelezték magukat amellett, hogy vállalkozásuk céljaként fogadják el az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok elismerését. Az Emberi Jogok Európai Konvenciója - e területen - az Európa Tanácson belül elfogadott első olyan nemzetközi szerződés volt, amelyik nemcsak az alapvető szabadságok és jogok védelme biztosításának eszköze, hanem egy olyan törvénykezési mechanizmust is létrehoz, amely képes e jogok figyelembevételének garantálására; ámbár a Konvenció csak a polgári és politikai jogokat érinti.

Az Európai Szociális Charta a gazdasági és szociális jogok területén az Európai Jogok Konvenciójának a párja; 1961. október 18-án írták alá Torinóban, 1965. február 26-án lépett hatályba öt tagállam általi ratifikálás után.

A Szociális Charta - megkülönböztetés né1kül - a következő alapvető jogokat garantálja:

- a munkához való jogot,

- az igazságos munkafeltételekhez való jogot,

- a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez való jogot,

- a tisztességes munkadíjazáshoz való jogot,

- a szervezkedéshez való jogot,

- a kollektív alkuhoz való jogot (beleértve a sztrájkhoz való jogot is),

- a gyermekek és a fiatalok védelemhez való jogát,

- a szakmai pályaválasztáshoz való jogot,

- a szakmai képzéshez való jogot,

- az egészség védelmének jogát,

- a szociális biztonsághoz való jogot,

- a szociális és orvosi segítségnyújtáshoz való jogot,

- a szociális jóléti szolgáltatásokból történő részesedés jogát,

- a fizikailag vagy mentálisan rokkant személyek jogát a szakmai képzésre, rehabilitációra és a szociális ellátásra

- a családok szociális, jogi és gazdasági védelemre való jogát,

- az anyák és gyermekek jogát a szociális és gazdasági védelemre,

- a többi Szerződő Fél területén történő hasznos foglalkozás elkezdésének jogát,

- a bevándorló munkások és családjuk védelemre és segítségre való jogát.

Köztudott, hogy az Európa Tanács legtöbb tagállamának szociális szintje kellően magas ahhoz, hogy a Charta által proklamált jogokat saját területükön már most is nagymértékben figyelembe vegyék. Mindamellett az érvényben lévő rendszerek eltérősége, a polgári jogot  illetve a közjogot alkalmazó országok gyakorlatának összeegyeztetése, vagy a magas fokon iparosodott országok és a kevésbé iparosodott országok különbözősége arra kényszerítette a Charta szerzőit, hogy egy kezdeti időszakban biztosítsák annak lehetőségét, hogy a Szerződő Felek ne legyenek kötelesek elfogadni a Charta összes rendelkezését, csupán annak egy részét, beleértve ebbe az ún. "kötelező mag"-nak tekintett 7 cikkely közül legalább ötöt.

Az Emberi Jogok Európai Konvenciójához hasonlóan a Charta egy nemzetközi rendszert állít fel a Szerződő Felek általi alkalmazás ellenőrzésére. De alapul véve egyrészről a polgári és politikai jogok, másrészről a gazdasági és szociális jogok eltérő jellegét, ez a rendszer természeténél fogva nem jogi természetű. Ezt a feladatot négy európai felügyelő szervre bízza rá, és azokra a kétévenkénti jelentésekre alapozza, amelyeket a Szerződő Felek kormányai az Európa Tanács elé terjesztenek. Az ellenőrző rendszerben egy nem jelentéktelen külön rész van fenntartva a munkavállalói és munkáltatói szervezeteknek. Ez a rendszer már néhány éve funkcionál, és mar jelentős előrelépéseket eredményezett az érintett országok jogalkotásában, rendelkezéseiben és gyakorlatában.

Ezek a bizonyíthatóan pozitív eredmények arra a reményre jogosítanak fel, hogy az Európai Szociális Charta, az általa megtestesített dinamizmus révén a jövőben hozzájárul az európai szociális védelem szintjének növekedéséhez.

Európai Szociális Charta

Az ezidáig aláíró kormányok, az Európa Tanács tagjaként, figyelembe véve, hogy az Európa Tanács célja a tagországai közötti nagyobb egység elérése, attól vezérelve, hogy a közös örökségük eszméit és alapelveit megvédjék és megvalósítsák, és elősegítsék gazdasági és szociális fejlődésüket, különösen az emberi jogok és az alapvető szabadságok fenntartását és további realizálását tekintve;

Figyelembe véve, hogy az 1950. november 4-én Rómában aláírt Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Védelmét Szolgáló Európai Konvencióban és az azt követően 1952. március 20-án Párizsban aláirt Jegyzőkönyvben az Európa Tanács tagországai megállapodtak abban, hogy lakosainak biztosítják az ezen dokumentumokban részletezett polgári és politikai jogokat és szabadságokat;

Figyelembe véve, hogy a szociális jogok élvezetét fajra, bőrszínre, nemre, vallásra, politikai nézetre, nemzeti hovatartozásra vagy szociális származásra való tekintet nélkül biztosítani kell;

Elszánva arra, hogy a megfelelő intézmények és akciók révén közösen minden erőfeszítést megtesznek az életszínvonal növelésére és támogatják mind a városi, mind a vidéki lakosság szociális jólétét,

Az alábbiak szerint állapodtak meg:

I. rész

A Szerződő Felek politikájuk céljaként fogadják el, hogy minden lehetséges - mind nemzeti, mind nemzetközi - eszközzel azon lesznek, hogy olyan feltételek jöjjenek létre, amelyek révén az alábbi jogok és alapelvek hatékonyan megvalósulhatnak:

1.) Mindenkinek legyen meg a lehetősége megélhetését szabadon választott foglalkozás révén biztosítani.

2.) Minden dolgozónak joga van az igazságos munkafeltételekhez.

3.) Minden dolgozónak joga van a biztonságos és egészséges munkakörülményekhez.

4.) Minden dolgozónak joga van a maga és családja számára megfelelő életszínvonalat biztosító tisztességes díjazásra.

5.) Minden dolgozónak és munkaadónak joga van gazdasági és szociális érdekei védelmében a nemzeti vagy nemzetközi egyesülés szabadságára.

6.) Minden dolgozónak és munkaadónak joga van a kollektív alkura.

7.) A gyermekeknek és fiataloknak az őket veszélyeztető fizikai és morális veszélyekkel szemben speciális védelemre van joguk.

8.) A dolgozó nőknek - anyaság esetén - és a többi dolgozó nőnek a megfelelő esetben munkájuk során joguk van a speciális védelemre.

9.) Mindenkinek joga van a pályaválasztás megfelelő lehetőségeire, arra való tekintettel, hogy az elősegítse a személyes adottságoknak és érdeklődésnek megfelelő szakma kiválasztását.

10. Mindenkinek joga van a megfelelő szakmai képzésre.

11. Mindenkinek joga van a lehető legmagasabb egészségügyi színvonal elérését lehetővé tevő minden intézkedésben részesülni.

12.) Minden dolgozónak és azok családtagjainak joga van a szociális biztonsághoz.

13.) Mindenkinek, aki nem rende1kezik megfelelő erőforrásokkal, joga van a szociális és orvosi segítségnyújtásra.

14.) Mindenkinek joga van részesülni a szociális jóléti szolgáltatásokból.

15.) A rokkant személyeknek a rokkantság eredetére és természetére való tekintet nélkül joguk van a szakmai képzésre, a rehabilitációra és ellátásra.

16.) A családnak - mint a társadalom alapvető egységének - joga van a megfelelő szociális, jogi és gazdasági védelemre a teljes körű fejlődésének biztosításához.

17.) Az anyáknak és gyermekeknek - tekintet nélkül a családi állapotra és a családi kapcsolatra - joguk van a megfelelő szociális és gazdasági védelemre.

18.) A Szerződő Felek bármelyike állampolgárainak. a nyomós gazdasági és szociális okokon alapuló korlátozásoknak alárendelten, joguk van bármelyik másik fél területén, annak állampolgáraival az egyenlőség alapján vállalkozásba fogni.

19.) Azon bevándorló munkásoknak, akik az egyik Szerződő Fél állampolgárai és ezek családjainak joguk van bármely más Szerződő Fél területén a védelemre és segítségnyújtásra.

II. rész

A Szerződő Felek, a III. részben leírtaknak megfelelően vállalják, hogy magukra nézve kötelezőnek tekintik a következő cikkelyben és paragrafusokban lefektetetteket:

1. cikkely

A munkához való jog

A munkához való jog hatékony gyakorlatának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) a teljes foglalkoztatás elérésére tekintettel elsődleges céljaik és felelősségeik egyikeként fogadják el a foglalkoztatás lehető legmagasabb és legszilárdabb szintjének elérését és fenntartását;

2.) hatékonyan védik a dolgozó azon jogát, hogy szabadon választott foglalkozás alapján biztosíthassa megélhetését;

3.) minden dolgozó által szabadon elérhető foglalkoztatási szolgáltatásokat alapít és tart fenn;

4.) megfelelő szakmai pályaválasztást, képzést és rehabilitációt biztosít és támogat.

2. cikkely

Az igazságos munkafeltételekhez való jog

Az igazságos munkafeltételekhez való jog hatékony gyakorlatának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) ésszerű napi és heti munkaórát biztosítanak, folyamatosan olyan mértékben csökkentve a munkahetet, amilyet a termelékenység növekedése és az egyéb kapcsolódó tényezők lehetővé tesznek;

2.) biztosítják a törvényes ünnepnapokra járó díjazást;

3.) legalább évi kéthetes fizetett szabadságot biztosítanak;

4.) előírás szerint további fizetett szabadságot vagy csökkentett munkaidőt biztosítanak a veszélyes vagy egészségtelen munkát végzőknek;

5.) heti pihenőidőt biztosítanak, amely amennyire csak lehetséges egybeesik az adott országban vagy régióban hagyományosan vagy a szokások alapján pihenőnapként számontartott napokkal.

3. cikkely

A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog

A biztonságos és egészséges munkafeltételekhez való jog hatékony gyakorlatának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1) biztonsági és egészségügyi rendelkezéseket adnak ki;

2) biztosítják ezen rendelkezések ellenőrző intézkedésekkel történő megerősítését;

3) az ipari biztonság és egészségügy fejlesztését szolgáló intézkedésekről megfelelő módon konzultációt folytatnak a munkaadói és a munkavállalói szervezetekkel.

4. cikkely

A tisztességes díjazáshoz való jog

A tisztességes díjazáshoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) elismerik a dolgozók azon jogát, hogy olyan díjazásban részesüljenek, amely mind a dolgozóknak, mind pedig családjuknak megfelelő életszínvonalat biztosít;

2.) elismerik a dolgozók jogát arra, hogy a túlmunkáért, egyes sajátos esetek kivételével, megnövelt mértékű díjazásban részesüljenek;

3.) elismerik a férfi és női dolgozok egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazásra való jogát;

4.) elismerik minden dolgozó jogát egy ésszerű felmondási időre;

5.) a fizetésből csak olyan levonásokat eszközölnek, amelyek megfelelnek az országos törvények vagy rendelkezések vagy a kollektív szerződések vagy bírói ítéletek által előirt feltételeknek és mértékeknek.

Ezen jogok gyakorlása a szabadon létrehozott kollektív szerződések, a törvényes bérrögzítő mechanizmusok, vagy a nemzeti feltételeknek megfelelő egyéb eszközöknek a révén érendők el.

5. cikkely

A szervezkedés joga

A dolgozók és a munkaadók azon szabadságának biztosítására és támogatására tekintettel, hogy gazdasági és szociális érdekeik védelmében helyi, országos vagy nemzetközi szervezeteket hozhatnak létre és csatlakozhatnak ezen szervezetekhez, a Szerződő Felek vállalják, hogy

a nemzeti törvények sem önmagukban, sem alkalmazásuk révén  nem csorbítják ezt a szabadságot. Az ezen cikkelyben biztosított garanciák politikai alkalmazásának mértékét a nemzeti törvények vagy rendelkezések határozzák majd meg. Ezen garanciáknak a fegyveres erőknél szolgálatot teljesítők esetén történő alkalmazásának irányító elveit és azon mértékeket, amelyeken belül az e kategóriához tartozó személyeknél a garanciákat biztosítják, ugyancsak országos törvények vagy rendelkezések határozzák meg.

6. cikkely

A kollektív alkuhoz való jog

A kollektív alkuhoz való jog hatékony gyakorlásának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) támogatják a dolgozók és a munkaadók közötti közös konzultációt;

2.) ahol szükséges és megfelelő, ott támogatják a munkaadók, vagy munkaadói szervezetek és a dolgozói szervezetek közötti önkéntes tárgyalási mechanizmusokat az alkalmazási feltételek és körülmények kollektív szerződésbeli eszközök általi szabályozása tekintetében;

3.) támogatják a munkaügyi viták rendezését szolgáló megfelelő érdekegyeztetési és önkéntes döntési mechanizmusok létrehozását és felhasználását és elismerik a:

4.) dolgozók és munkások jogát az érdekkonfliktusok esetén történő kollektív cselekvésre, beleértve a sztrájkhoz való jogot is, azon kötelezettségek függvényében, amelyek a korábban életbe lépett kollektív szerződésekből eredhetnek.

7. cikkely

A gyermekek és fiatalok védelméhez való joga

A gyermekek és fiatalok védelméhez való jogára tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) biztosítják azt, hogy a munkára történő alkalmazáshoz szükséges minimális életkor 15 év legyen, olyan kivételekkel, amikor a gyermek alkalmazása az egészségére, szellemére vagy oktatására veszélytelen könnyű munkára történik;

2.) biztosítják, hogy a munkára történő alkalmazás magasabb minimális életkorra kerül megállapításra a veszélyesnek vagy egészségtelennek tartott foglalkozások esetében;

3.) biztosítják, hogy azon személyek, akik még a kötelező oktatás alanyai, nem kerülnek alkalmazásra olyan munkában, amely megfosztaná oktatásuk teljes körű hasznosításától;

4.) biztosítják, hogy a 16 évnél fiatalabb személyek munkaidejét fejlődésük szükségleteinek megfelelően korlátozzák, különös tekintettel szakmai képzésük szükségességére;

5.) elismerik a fiatal dolgozók és tanulók jogát a tisztességes bérre vagy egyéb megfelelő juttatásra;

6.) biztosítják, hogy a fiatalok rendes munkaidő alatti szakmai képzésben a munkaadó egyetértésével eltöltött ideje a munkanap részeként lesz kezelve;

7.) biztosítják, hogy a 18 éven aluli dolgozók nem kevesebb mint 3 hét fizetett szabadságra lesznek jogosultak;

8.) biztosítják, hogy a 18 éven aluli személyeket nem alkalmazzák éjszakai munkára, kivéve a nemzeti törvények vagy rendelkezések által engedélyezett egyes foglalkozásokat;

9.) biztosítják, hogy a 18 éven aluli dolgozók, a nemzeti törvények és rendelkezések által előírt foglalkozásoknál rendszeres orvosi felülvizsgálatban vesznek részt;

10.) speciális védelmet biztosítanak azon fizikai és morális veszélyekkel szemben, amelyeknek a gyerekek és a fiatalok ki vannak téve és különösen azokkal szemben, amelyek közvetlenül vagy közvetve a munkájukból erednek.

8. cikkely

A dolgozó nők védelemre való joga

A dolgozó nők védelemre való jogának hatékony gyakorlása biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállaljak, hogy:

1.) akár fizetett szabadság, akár megfelelő társadalombiztosítási ellátás vagy közalapokból származó ellátás révén biztosítják, hogy a nők a gyermek születése előtt és után legalább 12 hét szabadságot kapjanak;

2.) jogtalannak tekintik, ha a munkaadó az anyasági szabadság idején alkalmaz felmondást, vagy olyan időpontra mond fel, amikor e felmondás az ilyen jellegű távollét alatt lépne érvénybe;

3.) biztosítják, hogy azok az anyák, akik maguk látják el gyermeküket, e célra időkedvezményt kapjanak;

4.) a., szabályozzák a dolgozó nők alkalmazását az iparban történő éjszakai foglalkozásoknál;

b., megtiltják női dolgozók alkalmazását a föld alatti bányászatban és minden más olyan munkánál, ahol veszélyességi, egészségi vagy megterhelési okok azt indokolják.

9. cikkely

A pályaválasztáshoz való jog

A pályaválasztáshoz való jog hatékony gyakorlása biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy ahol szükséges, ott biztosítják vagy támogatják azt a szolgáltatást, amelyik mindenkinek segítséget nyújt, beleértve a hátrányos helyzetűeket is, a pályaválasztással és a szakmai előrejutással kapcsolatos gondjaik megoldásában, kötelezően figyelembe véve az egyéni sajátosságokat és azok viszonyát a foglalkoztatási lehetőségekhez. Ezt a segítségnyújtást ingyenesen kell elérhetővé tenni, mind a fiataloknak, beleértve az iskolás gyermekeket is, mind a felnőtteknek.

10. cikkely

A szakmai képzéshez való jog

A szakmai képzéshez való jog biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) kizárólag az egyén adottságaira építve, a munkaadói és munkavállalói szervezetekkel konzultálva, szükség szerint biztosítják vagy támogatják minden személy technikai és szakmai képzését, beleértve a hátrányos helyzetűeket is, és biztosítják a magasabb technikai vagy egyetemi képzéshez való hozzájutás lehetőségét;

2.) biztosítják vagy támogatják az ipari tanulói rendszert és az egyéb olyan szervezett intézkedéseket, amelyek a fiatal fiúk és lányok képzését szolgálják a különböző foglalkozások esetében;

3.) szükség szerint biztosítják vagy támogatják:

a., a felnőtt dolgozók részére a megfelelő és könnyen elérhető képzési lehetőségeket;

b., a technológiai fejlődés vagy az új foglalkoztatási irányok által szükségessé vált, a felnőtt dolgozók átképzését szolgáló speciális lehetőségeket;

4.) olyan megfelelő intézkedésekkel bátorítják a biztosított lehetőségek teljes körű hasznosítását, mint például:

a., bármely részvételi díj csökkentése vagy elengedése;

b., a megfelelő esetekben pénzügyi segítség nyújtása;

c., a foglalkoztatás során a munkaadó kívánságára történő, a dolgozó kiegészítő képzésben való részvételi idejének a rendes munkaidőre történő beszámítása;

d., megfelelő ellenőrzés révén, a munkaadói és a dolgozói szervezetekkel konzultálva, a fiatal dolgozóknak nyújtott ipari tanulói és egyéb képzési lehetőségek hatékonyságának és általában a fiatal dolgozók megfelelő védelmének biztosítása.

11. cikkely

Az egészség védelemhez való jog

Az egészség védelemhez való jog hatékony gyakorlásának biztosítására való tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy akár közvetlenül, akár köz- vagy magánszervezetekkel együttműködve megfelelő intézkedéseket tesznek, többek között:

1.) amennyire csak lehetséges, felszámolják a rossz egészségi állapot okait;

2.) tanácsadói és oktatási lehetőségeket biztosítanak az egészségvédelemre és az egészségügyi kérdésekben történő egyéni felelősség növelésére;

3.) amilyen mértékben csak lehetséges, megelőzik a járványos, fertőző és egyéb betegségeket.

12. cikkely

A szociális biztonsághoz való jog

A szociális biztonsághoz való jog hatékony gyakorlatának biztosítására való tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) létrehozzák vagy fenntartják a szociális biztonság rendszerét;

2.) kielégítő szinten tartják fenn a szociális biztonság rendszerét, legalább annak a mértéknek megfelelően, mint amilyen a Szociális Biztonság Minimális Szabványaira vonatkozó Nemzetközi Munkaügyi Konvenció (No 102) ratifikációjához megkövetelnek;

3.) törekednek a szociális biztonsági rendszer folyamatosan magasabb szintre történő emelésére;

4.) a megfelelő két- és többoldalú egyezmények megkötésével, vagy egyéb eszközök révén, és az ezen szerződésekben lefektetett feltételek alapján lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy:

a) a szociális biztonságot érintő jogok vonatkozásában a saját állampolgáraikkal egyenlő bánásmódot biztosítsanak a többi Szerződő Fél állampolgárainak, beleértve a társadalombiztosítási rendelkezésekből eredő előnyök megtartását is, bármilyen mozgást is végezzen a biztosított személy a Szerződő Felek területei között;

b) biztosítsák, fenntartsák és folytassák a szociális biztonságra vonatkozó jogokat olyan módon is, hogy elismerik az egyes Szerződő Felek rendelkezéseinek megfelelően létrejött biztosítás vagy munkaviszony beszámítását is.

13. cikkely

A szociális és orvosi segítségre való jog

A szociális és orvosi segítségre való jog gyakorlásának hatékony biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) biztosítják, hogy bármely személy, aki nem rendelkezik megfelelő erőforrásokkal és aki nem képes biztosítani ezeket az erőforrásokat sem saját erőfeszítései révén, sem egyéb forrásokból, különösen pedig nem a társadalombiztosítási rendszer segítségével, annak megfelelő segítségnyújtásban legyen része és betegsége esetén az e helyzetnek megfelelő ellátást kapjon;

2.) biztosítják, hogy azok a személyek, akik ilyen segítségnyújtásban részesülnek, ezen okból kifolyólag nem veszíthetnek politikai, vagy szociális jogaikból;

3.) biztosítják, hogy a megfelelő köz- vagy magánszolgáltatások révén mindenki olyan tanácsot és személyes segítséget kap, amilyenre a saját vagy családja nélkülözésének megelőzéséhez, megszüntetéséhez vagy enyhítéséhez szüksége van;

4.) az ezen cikkely 1, 2 és 3-as paragrafusában hivatkozott rendelkezéseket egyenlően alkalmazzák a saját és a törvényesen az ő területén tartózkodó, a többi Szerződő Fél állampolgárai esetében, az 1953. december 11.-én Párizsban aláírt, a Szociális és Orvosi Segítségnyújtásról szóló Európai Konvenció kötelezettségeinek megfelelően.

14. cikkely

A szociális és jóléti szolgáltatásokból eredő előnyökkel való részesedés joga

A szociális jóléti szolgáltatásokból eredő előnyökből való részesedés joga hatékony megvalósulásának biztosítására való tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) támogatják vagy biztosítják a szolgáltatásokat, amelyek a szociális munka módszereinek felhasználásával hozzájárulnak mind az egyének, mind a közösségi csoportok jólétéhez és fejlődéséhez, és a szociális környezetükhöz történő igazolásukhoz;

2.) ösztönzik az egyének és az önkéntes vagy egyéb szervezetek részvételét ezen szolgáltatások létrehozásában és fenntartásában.

15. cikkely

A fizikailag vagy szellemileg rokkant személyek joga a szakmai képzésre, rehabilitációra és szociális ellátásra

A fizikailag vagy szellemileg rokkant személyek szakmai képzésre, rehabilitációra és szociális ellátásra való joga hatékony megvalósulásának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) megfelelő intézkedéseket tesznek a képzési lehetőségek biztosítására, ahol szükséges ott beleértve a köz- vagy magánjellegű speciális intézményeket is ;

2.) olyan megfelelő intézkedéseket tesznek a rokkant személyek munkába helyezésére, mint például speciális munkakereső szolgáltatások létrehozása, lehetőségek teremtése a védett foglalkoztatásra vagy intézkedések hozatala arra, hogy a munkaadók ösztönözve legyenek rokkant személyek alkalmazására.

16. cikkely

A család joga a szociális, jogi és gazdasági védelemre

A család, mint a társadalom alapvető egysége teljes körű fejlődéséhez szükséges feltételek biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy olyan intézkedésekkel támogatják a családi élet gazdasági, jogi és szociális védelmét, mint például a családi vagy szociális juttatások módjai, pénzügyi intézkedések, a családi otthonra vonatkozó rendelkezések, a házasságra lépőknek történő juttatások és egyéb megfelelő intézkedések.

17. cikkely

Az anyák és gyermekek joga a szociális és gazdasági védelemre

Az anyák és gyermekek szociális és gazdasági védelemre való joga hatékony megvalósulásának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják az e célt szolgáló megfelelő és szükséges intézkedések megtételét, beleértve a megfelelő intézmények és szolgáltatások létrehozását vagy fenntartását is.

18. cikkely

A többi Szerződő Fél területén történő hasznos foglalkozás folytatásának joga

A bármely más Szerződő Fél területén történő hasznos foglalkozás folytatásának joga hatékony megvalósulásának biztosítására tekintettel a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) az érvényben lévő rendelkezéseket liberális szellemben alkalmazzák;

2.) a meglévő formalitásokat egyszerűsítik, és csökkentik vagy megszüntetik a külföldi munkások vagy az ő munkaadóik által fizetendő kényszer illetékeket vagy egyéb díjakat;

3.) egyénileg vagy kollektívan liberalizálják a külföldi munkások alkalmazását szabályozó rendelkezéseket;

és elismerik:

4.) saját állampolgáraik jogát az ország elhagyására abból a célból, hogy azok a többi Szerződő Fél területén hasznos foglalkozásba kezdjenek.

19. cikkely

A bevándorló munkások és családjaik joga a védelemre és a segítségnyújtásra

A bevándorló munkások és családjaik bármely másik Szerződő Fél területén történő védelemre és segítségnyújtásra való joga hatékony megvalósulásának biztosítására tekintettel .a Szerződő Felek vállalják, hogy:

1.) olyan megfelelő és ingyenes szolgáltatásokat tartanak fenn, vagy bizonyosodnak meg azok létezéséről, amelyek a dolgozókat segítik,

különös tekintettel a pontos információk megszerzésében, és minden szükséges lépést megtesznek, beleértve az országos törvényeket és rendelkezéseket is, a ki- és bevándorlással kapcsolatos félrevezető propagandával szemben;

2.) saját hatáskörben megfelelő intézkedéseket fogadnak el ezen munkások és családjaik útrakelésének, utazásának és fogadásának elősegítésére és saját hatáskörben biztosítják az utazás során a megfelelő egészségügyi, orvosi és jó higiéniás feltételeket;

3.) ahol szükséges, támogatják a ki- és bevándorlási országokon belüli, köz- vagy magán szociális szolgálatok együttműködését;

4.) olyan mértekben, ahogyan azt a törvények vagy rendelkezések szabályozzák vagy amilyen mértékben azok az adminisztratív hatóságok ellenőrzésének tárgyai, a jogosan a területükön tartózkodó ezen munkásoknak a saját állampolgáraik lehetőségeinél nem kevesebbet biztosítanak az alábbi ügyekben:

a) a díjazási és egyéb alkalmazási és munkafeltétel;

b) szakszervezeti tagság és a kollektív alku előnyeinek élvezete;

c) szállás

5.) a saját állampolgáraikra érvényesnél nem kedvezőtlenebb elbánást biztosítanak a területükön jogosan tartózkodó ezen dolgozóknál a foglalkoztatási adók, díjak és fizetendő hozzájárulások vonatkozásában;

6.) amilyen mértékben csak lehetséges, elősegítik a letelepedésre engedélyt kapott dolgozó családjának újraegyesítését;

7.) az ezen cikkelyben hivatkozott ügyekkel kapcsolatos jogi eljárások vonatkozásában biztosítják, hogy azon dolgozók, akik jogosan tartózkodnak az adott ország területén, a saját állampolgáraiknál alkalmazottnál nem kedvezőtlenebb elbánásban részesülnek;

8.) biztosítják, hogy azon dolgozók, akik jogosan tartózkodnak az adott ország területén, nem kerülnek kiutasításra, feltéve, hogy nem veszélyeztetik a nemzetbiztonságot és nem sértik meg a közérdeket és közmorált;

9.) a törvényes keretek között lehetővé teszik ezen munkások keresetének és megtakarításainak az ő kívánságuk szerinti részének átutalását;

10.) az e cikkelyben biztosított védelmet és segítségnyújtást kiterjesztik, olyan mértékig, ahogy ezek az intézkedések alkalmazhatók az ú.n. ön-alkalmazó bevándorlókra is.

III. rész

20. cikkely

Vállalások

1) Minden Szerződő Fél vállalja, hogy:

a) a Charta I. részét azon célok deklarációjának tekinti, amelyek elérésére minden megfelelő eszközzel törekedni fog, ahogy az az I. rész bevezető paragrafusában megállapításra került;

b.) a Charta II. része alábbi cikkelyei közül legalább ötöt kötelezőnek tekint magára nézve 1., 5., 6., 12., 13., 16. és 19. Cikkelyek

c) az előző alparagrafusban kiválasztott cikkelyeken felül a Charta II. része számozott paragrafusai és cikkelyei közül olyan számút tekint magára nézve kötelezőnek, amennyit csak kiválaszt, de kötelezőnek tekintett számozott paragrafusok és cikkelyek teljes száma nem lehet kevesebb a cikkelyek esetében 10-nél, a számozott paragrafusok esetében 45-nél.

2) Az ezen cikkely l. paragrafusa b., és c., alparagrafusának megfelelően kiválasztott cikkelyekről és paragrafusokról az Európa Tanács Főtitkárát akkor kell értesíteni, amikor az adott Szerződő Fél a ratifikációs vagy megerősítő okiratot letétbe helyezi.

3) Bármely Szerződő Fél, egy későbbi időpontban a főtitkárhoz intézett jegyzék révén kijelentheti, hogy a Charta II. részének olyan cikkelyét és számozott paragrafusát is kötelezőnek tekinti magára nézve, amelyet az ezen cikkely 1. paragrafusa alapján még nem fogadott el. Ezek a vállalások ezt követően a ratifikáció vagy jóváhagyás szerves részeként kerülnek kezelésre és a jegyzék dátumától számított 30. nap elteltével azzal egyenlő hatállyal bírnak.

4) A főtitkár az összes aláíró kormányt és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatóját értesíti a Charta ezen részével kapcsolatban beérkezett összes értesítésről.

5) Minden Szerződő Fél a nemzeti adottságoknak megfelelő munkaügyi ellenőrzési rendszert tart fenn.

IV. rész

21. cikkely

Az elfogadott rendelkezésekre vonatkozó jelentések

A Szerződő Felek a Charta II. része általuk elfogadott rendelkezései alkalmazására vonatkozóan, a Miniszteri Bizottság által meghatározott formában kétévenként jelentést kell küldjenek az Európa Tanács főtitkárának.

22. cikkely

Az elfogadásra nem került rendelkezésekre vonatkozó jelentések

A Szerződő Felek a Charta II. része azon rendelkezéseire vonatkozó jelentését, amely rendelkezéseket a ratifikáció vagy jóváhagyás idején vagy azt követően jegyzék formájában nem fogadtak el, a miniszteri bizottság által kért időközönként megküldi a főtitkárnak. A miniszteri bizottság időről időre meghatározza, hogy mely rendelkezésekről és milyen formában kell a jelentéseket biztosítani.

23. cikkely

A másolatok megküldése

1.) Minden Szerződő Fél a 21. és 22. cikkelyben hivatkozott jelentései példányait megküldi azon országos szervezeteinek, amelyek a 27. paragrafus 2. bekezdése szerint a Kormányzati Szociális Bizottság Albizottsága ülésein történő részvételre meghívandó nemzetközi munkaadói és szakszervezeti szervezetek tagjai.        

2.) a Szerződő Felek - felkérésük esetén - a főtitkár felé továbbítják az ezen nemzetközi szervezetektől kapott, a jelzett jelentésekről szóló bármilyen véleményt.

24. cikkely

A jelentések vizsgálata

A 21. és 22. cikkelyeknek megfelelően a főtitkárnak küldött jelentések egy szakértői bizottság által megvizsgálásra kerülnek. amely bizottság elé kerül minden, a 23. cikkely 2. bekezdésének megfelelően a főtitkárnak beterjesztett vélemény is.

25. cikkely

A szakértői bizottság

1.) A szakértői bizottság a miniszteri Bizottság által egy független, a nemzetközi szociális kérdésekben magas megbecsülésű és elismert szaktekintélyű, a Szerződő Felek részéről jelölt szakértői listáról kinevezett nem több mint 7 tagból áll.

2.) A bizottság tagjai 6 éves periódusra kerülnek kinevezésre. Újra is jelölhetőek. Mindamellett az először jelölt tagok közül két tag hivatali ideje negyedik év végén lejár.

3.) A miniszteri bizottság azon tagokat, akiknek a hivatali ideje a négy év kezdeti periódusa végén jár le, közvetlenül az első kinevezést követően sorshúzással választja ki.

4.) A szakértői bizottság azon tagja, akit olyan tag helyére jelöltek, akinek hivatali ideje még nem járt le, addig marad hivatalában, amíg elődje megbízatása tartott volna.

26. cikkely

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet részvétele

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet felkérik arra, jelöljön képviselőt a szakértői bizottság vitáiban, konzultációs minőségben történő részvételre.

27. cikkely

A Kormányzati Szociális Bizottság Albizottsága

1.) A Szerződő Felek jelentései és a szakértői bizottság következtetései megvitatására az Európa Tanács Kormányzati Szociális Bizottsága Albizottsága elé kerülnek.

2.) Az albizottság minden Szerződő Fél egy képviselőjéből áll. Az albizottság nem több mint két nemzetközi munkaadói és nem több mint két nemzetközi szakszervezeti szervezetet kér fel képviselő kijelölésére az ülésein történő, konzultációs minőségű, megfigyelőként való részvételre.

Ezen felül konzultációt folytathat az Európa Tanáccsal konzultatív státuszban lévő nemzetközi nem-kormányzati szervezetek nem több mint két képviselőjével azon kérdések vonatkozásában, amelyekkel a szervezet kiemelten foglalkozik, mint például a szociális jólét és a család gazdasági és szociális védelme.

3.) Az albizottság a miniszteri bizottság elé terjeszti azt a jelentést, amely következtetéseit tartalmazza és mellékeli a szakértői bizottság jelentését.

28. cikkely

Konzultatív közgyűlés

Az Európa Tanács főtitkára a konzultatív közgyűlés elé terjeszti a szakértői bizottság következtetéseit. A konzultatív közgyűlés a következtetésekről alkotott véleményét a miniszteri bizottsághoz továbbítja.

29. cikkely

A miniszteri bizottság

A bizottsági tagságra jogosult tagok kétharmados többségével a miniszteri bizottság, az albizottság jelentése alapján és a konzultatív közgyűléssel történt eszmecserét követően minden Szerződő Fél felé bármilyen szükséges ajánlást tehet.

V. rész

30. cikkely

Háború vagy szükségállapot idején történő korlátozások

1.) A nemzet életét fenyegető háború vagy egyéb szükségállapot időszakában bármely Szerződő Fél intézkedéseket tehet a Charta kötelezettségei alóli mentesülésre, szigorúan olyan mértékben, amilyet a helyzet szükségletei megkívánnak, feltéve, hogy ezen intézkedések összhangban vannak az egyéb nemzetközi jogi kötelezettségeivel.

2.) Bármely Szerződő Fél, amely igénybe vette a korlátozás jogát, ésszerű időn belül köteles teljes körűen informálni az Európa Tanács főtitkárát a megtett intézkedésekről és azok okairól. Hasonlóan informálnia kell a főtitkárt, amikor ezen intézkedések hatályukat vesztik és az elfogadott Charta rendelkezései ismét teljes körűen végrehajtásra kerülnek.

3.) A főtitkár az ezen cikkely 2. paragrafusával kapcsolatos beérkezett összes értesítésről informálja a többi Szerződő Felet és a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal főigazgatóját.

31. cikkely

1.) Az I. részben leírt jogok és alapelvek hatékony megvalósulásnak esetén és a II. részben biztosított gyakorlati alkalmazásuk során semmiféle olyan korlátozásnak nem vethetők alá, amelyek e részekben egyébként nem kerültek leírásra. kivéve a törvény által előírt olyan eseteket, amelyek egy demokratikus társadalomban a többiek jogainak és szabadságainak, vagy a közérdek nemzetbiztonság, közegészségügy vagy közerkölcs védelmében szükségesek.

2.) Az e Chartában a lefektetett jogok és kötelezettségek vonatkozásában megengedett korlátozások a rendeltetésüktől eltérően semmilyen más célra nem alkalmazhatóak.

32. cikkely

A Charta viszonya a belső joggal vagy a nemzetközi egyezményekkel. 

E Charta rendelkezései nem befolyásolhatják a már hatályban lévő, vagy várhatóan hatályba lépő olyan belső jogi vagy bármely két-, vagy többoldalú szerződés, konvenció vagy megállapodás általi rendelkezéseket, amelyek révén a védett személyek kedvezőbb elbírálásban részesülnének.

33. cikkely

A kollektív megállapodások végrehajtása

1.) Azokban a tagországokban. ahol ezen Charta II. része 2. cikkelye 1., 2., 3., 4., 5. paragrafusa, 10. cikkelye 1., 2., 3., 4. paragrafusa rendszerint a munkaadók vagy a munkaadók szervezetei és a dolgozói szervezetek közötti ügy, vagy általában nem törvény útján rendezett, ott ezen paragrafusok vállalásai adottak lehetnek, és azok teljesítése hatékonynak tekinthető, amennyiben rendelkezéseik ezen más célú megállapodások részeként az érdekelt dolgozók nagy többsége számára alkalmazásra kerülnek.

2.) Azokban a tagországokban, ahol ezek a rendelkezések rendszerint törvénykezési kérdések, ott az érintett vállalások adottnak vehetőek. és azok teljesítése hatékonynak tekinthető, ha a rendelkezések törvény szerint alkalmazásra kerülnek az érdekelt dolgozók többsége számára.

34. cikkely

Területi hatály

1.) E Chartát az egyes Szerződő Felek az anyaországi területeikre alkalmazzák. Minden aláíró kormány az aláírás vagy a ratifikációs, vagy a jóváhagyási okirat letétbe helyezésekor, az Európa Tanács főtitkárához intézett nyilatkozatban meghatározhatja, hogy a szerződés tekintetében mely terület tekintendő anyaországinak.

2.) Bármely Szerződő Fél ezen Charta ratifikálása vagy jóváhagyása idején vagy azt követően bármikor az Európa Tanács főtitkárához intézett jegyzékben deklarálhatja, hogy a Charta egészben vagy részben kiterjesztésre kerül egy, az említett deklarációban meghatározott olyan nem anyaországi területre vagy területekre is, amelyek nemzetközi kapcsolataiért felelős vagy amelyekért nemzetközi felelősséget visel. A deklarációban meg kell határozni a Charta II. része azon cikkelyeit vagy paragrafusait, amelyet a deklarációban megjelölt területek vonatkozásában kötelezően elfogad.

3.) A Charta az ezen deklarációban megnevezett területre vagy területekre vonatkozóan a deklaráció főtitkárnál történő letétbe helyezésétől számított 30 nap elteltével lép hatályba.

4.) Bármely Szerződő Fél egy későbbi időpontban az Európa Tanács főtitkárához intézett jegyzékben kijelentheti, hogy az ezen cikkely 2. paragrafusával összhangban, egy vagy több terület vonatkozásában, amelyre a Charta kiterjesztésre került, kötelező érvényűnek fogad el bármely olyan cikkelyt vagy paragrafust, amelyet az adott terület vagy területek vonatkozásában még nem fogadtak el. Ezen vállalások ezt követően az eredeti deklaráció szerves részének tekintendők az érintett terület vonatkozásában és ugyanolyan hatállyal bírnak a jegyzék beérkezésétől számított 30 nap elteltével.

5.) A főtitkár az ezen cikkellyel összhangban hozzá eljuttatott minden jegyzékről értesíti a többi aláíró kormányt és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatóját.

35. cikkely

Aláírás, ratifikálás, hatályba lépés

1.) Ez a Charta nyitott az Európa Tanács tagjai által történő aláírásra. A Chartát ratifikálni kell vagy jóvá kell hagyni. A ratifikált vagy jóváhagyó okiratot az Európa Tanács főtitkáránál kell letétbe helyezni.

2.) A Charta az ötödik ratifikációs vagy jóváhagyási okirat letétbe helyezését követő 30. nap elteltével lép érvénybe.

3.) Bármely azon aláíró kormány tekintetében, amely ezt követően ratifikál, a Charta a ratifikációs vagy jóváhagyó okirat letétbe helyezésétől számított 30. nap elteltével lép hatályba.

4.) A főtitkár értesíti az Európa Tanács összes tagját és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatóját a Charta hatályba lépéséről, a ratifikáció vagy jóváhagyó Szerződő Felek nevéről és az ezt követően letétbe helyezett ratifikációs vagy jóváhagyási okiratokról.

36. cikkely

Módosítások

Az Európa Tanács főtitkárának címezve az Európa Tanács bármely tagja javasolhatja a Charta módosítását. A főtitkár minden ilyen módosítási javaslatot eljuttat az Európa Tanács többi tagállamához, amely javaslatokat aztán a miniszteri tanács áttekinti és véleményezésre a konzultatív közgyűlés elé terjeszti. A miniszteri tanács által jóváhagyott bármely módosítás az azt követő 30. nap elteltével lép hatályba, hogy az összes Szerződő Fél tájékoztatta a főtitkárt a módosítás elfogadásáról. A főtitkár az Európa Tanács összes tagországát és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatóját tájékoztatja ezen módosítások hatályba lépéséről.

37. cikkely

Felmondás

1.) Bármely Szerződő Fél csak a Charta hatályba lépésétől számított ötéves periódus végén, vagy az azt követő bármelyik kétéves periódus lejártával és minden esetben a hat hónappal korábban az Európa Tanács főtitkárához intézett feljegyzésben mondhatja fel ezt a Chartát, amely felmondásról a főtitkár értesíti a többi felet és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet főigazgatóját. Az ilyen felmondás nem érinti a Charta érvényességét a többi Szerződő Fél vonatkozásában, feltéve, hogy mindenkor legalább 5 ilyen Szerződő Fél van.

2.) Bármely Szerződő Fél, a megelőző cikkelyben leírt rendelkezésekkel összhangban, a Charta II. része által elfogadott bármely cikkelyét vagy paragrafusát felmondhatja, feltéve, hogy a Szerződő Felet kötelező cikkelyek és paragrafusok száma soha nem lesz kevesebb az előbbi esetben 10-nél, az utóbbi esetben 45-nél és a cikkelyek és paragrafusok e száma továbbra is magában foglalja a Szerződő Felek által kiválasztott azon cikkelyeket, amelyekre speciális utalás történt a 20. cikkely, 1. paragrafus 1. bekezdésében.

3.) Bármely Szerződő Fél felmondhatja a jelen Chartát vagy a Charta II. része bármely cikkelyét vagy paragrafusát az ezen cikkely 1. paragrafusában meghatározott feltételek mellett azokra a területekre vonatkozóan, amelyre a Charta a 34. cikkely 2. paragrafusával összhangban tett deklarációnak megfelelően alkalmazható.

38. cikkely

Függelék

A Charta függeléke annak szerves részét alkotja. Mindezek hitelesítéséül, a kellő felhatalmazás alapján az alulírottak e Chartát aláírták. A főtitkár minden aláíró félnek hitelesített példányokat küld meg.

A Szociális Charta függeléke

A Szociális Charta hatókőre a védett személyek vonatkozásában

1.) A 12. cikkely 4. paragrafusa és a 13. cikkely 4. paragrafusa sérelme nélkül az 1-es és 17-es cikkelyekkel érintett személyek a külföldieket csak olyan mértékben foglalják magukban, amennyiben azok a többi Szerződő Fél olyan állampolgárai, akik az adott Szerződő Fél területén törvényesen laknak vagy rendszeresen dolgoznak, feltéve hogy ezen cikkely a 18. és 19. cikkelyek rendelkezései függvényében kerültek értelmezésre. Az értelmezés nem sértheti a hasonló lehetőségeknek a bármely Szerződő Fél részéről az egyéb személyekre történő kiterjesztését.

2.) Minden Szerződő Fél, az 1951. július 28-án Genfben aláírt, a menekültek helyzetével kapcsolatos konvencióban definiált menekülteknek, akik törvényesen tartózkodnak területén, garantálja a lehető legkedvezőbb elbánást, és bármely esetben nem kedvezőtlenebbet, mint amilyet az említett konvencióban elfogadott kötelezettségek vagy az ezen menekültekre vonatkozóan a bármely más létező nemzetközi okmányok tartalmaznak.

Az I. rész 18. paragrafusa és a II. rész 18. cikkely 1. paragrafusa úgy értendő, hogy ezek a rendelkezések nem foglalkoznak a Szerződő Felek területére történő belépéssel és nem befolyásolhatják hátrányosan az 1955. december 13-án Párizsban aláírt, a felépítménnyel foglalkozó európai konvenciót.

II. rész

1.cikkely, 2. paragrafus

Ez a rendelkezés nem úgy magyarázandó, mintha tiltaná vagy elismerné bármelyik szakszervezeti kikötést vagy gyakorlatot.

4. cikkely 4. paragrafus

Ezt a rendelkezést úgy kell értelmezni, hogy bármely súlyos esetben nem tiltja az azonnali elbocsátást.

6. cikkely 4. paragrafus

Úgy értendő, hogy a Szerződő Felek olyan mértékben, ahogy érintettek, törvénnyel szabályozhatják a sztrájkjogot, feltéve, hogy minden további korlátozást, amely e jogokat érinti, a 31. cikkely szerint igazolni tudnak.

7. cikkely 8. paragrafus

Úgy értendő, hogy a Szerződő Felek az ebben a paragrafusban megkívánt vállalást akkor tehetik meg, ha törvény által biztosítják a vállalás azon szellemét, hogy a 18 éven aluliak nagy többsége nem kerül éjszakai munkában alkalmazásra.

12. cikkely 4. paragrafus

Az "ezen szerződésben lefektetett feltételek alapján" megfogalmazás ezen paragrafus bevezetőjében, többek között. magában foglalja azt, hogy az olyan előnyök tekintetében, amelyek bármely biztosítási hozzájárulás révén egyénileg elérhetőek, a Szerződő Felek megkívánhatják a letelepülés egy előírt időszakának teljesítését, mielőtt ezeket az előnyöket a többi Szerződő Fél állampolgárainak biztosítják.

13. cikkely 4. paragrafus

Azok a kormányok, akik nem részesei a Szociális és Orvosi Segítségnyújtás Európai Konvenciójának, a paragrafusra tekintettel ratifikálhatják a Szociális Chartát, feltéve, hogy a többi Szerződő Fél állampolgárainak is garantálják az említett konvenció rendelkezéseivel összhangban lévő bánásmódot.

19. cikkely 6. paragrafus

E rendelkezés szempontjából a "Külföldi dolgozó családja" kifejezést úgy kell érteni, hogy az legalább a feleséget és a 21 év alatti gyermekeket magába foglalja.

III. rész

Úgy értendő, hogy a Charta nemzetközi jellegű törvényes kötelezettségeket tartalmaz, amelyek alkalmazásának a IV. részben biztosított ellenőrzés az egyedüli kontrollja.

20. cikkely 1. paragrafus

Úgy értendő, hogy a "számozott paragrafus"-ok olyan cikkelyeket is magukban foglalhatnak, amelyek csak 1 paragrafust tartalmaznak.

V. rész

30. cikkely

A "háború vagy egyéb szükségállapot idején" kifejezés úgy értendő, hogy az a háború fenyegetésének idejét is magában fogla1ja.

[1] Ptk 568. § (1): Tartási szerződés alapján az egyik fél köteles a másik felet megfelelően eltartani. Tartási szerződést kötelezettként jogi személy is köthet.

[2] 799/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[3] 800/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[4] 801/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[5] 802/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[6] 803/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[7] 804/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[8] 805/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[9] 806/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[10] 807/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[11] 808/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[12] 809/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[13] 810/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[14] 811/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[15] 812/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[16] 813/1997 (V.29.) Főv Kgy. h.

[17] A Szociális Charta kiegészítése most is folyik. E szöveg a Charta 1961-es változata az Európa Tanács 1986-os bevezetőjével, amely az Esély 1991. 2. számában (74.-91. old.)  jelent meg. A 2. lábjegyzet hivatkozása: az Esélyben megjelent kiadás alapján.

[18] Magyarországon megjelent a Gazdaság és társadalom 1990. 4. számában. A dokumentum egésze vagy egy része újra kinyomtatható azzal a feltétellel, hogy utalás történik annak eredetére és egy példányt eljuttatnak az Európa Tanács Sajtó- és Információs Igazgatóságára.