1998-08-07 Összefoglaló 1994-1998!! BIZBESZ

Bizottsági beszámoló

1994. októberében nyújtottuk be a Közgyűléshez beszámolónkat  az 1990. november - 1994. szeptember közötti időszakról. Ez a rendszerváltást, ezen belül is a fővárosi önkormányzati, közigazgatási rendszer alapvető megváltozását követő első évek és teendők rövid bemutatását és értékelését tartalmazta. A most röviden áttekintett elmúlt négy év bizottságunk munkája szempontjából ilyen alapvető változást a külső körülményekben nem hozott, talán ennek is köszönhető, hogy ezt a négy évet inkább jellemezhette a megváltozott önkormányzati rendszerhez adaptálódó szisztematikus épitkezés.

Elmondható, hogy a bizottság munkájának szakmai szinvonala - a személycserék ellenére - az 1994-1998-as periódusban érzékelhetően emelkedett, mely köszönhető a teljes jogú nem-képviselő bizottsági tagok kiválasztásának éppúgy, mint a közgyűlési párt-frakciókból delegált tagoknak. (Zárójelben azért jelezzük, hogy folyamatosan aggasztóan kevés felkészült szakértő-politikus reprezentálja a lakásügyet és a szociálpolitikát a Fővárosi Közgyűlésben. Emiatt többletfeladatok hárultak a bizottság tagjaira, melyeket szivesen megosztanánk másokkal.)

Elmondható az is, hogy a bizottságban a különböző pártállású tagok között elsősorban szakmai, illetve szakmai érvekkel alátámasztott felfogásbeli, politikai viták folytak - a viták alapján az előterjesztett határozatok kiegészültek, kicsiszolódtak, a döntések jelentős része - természetesen nem mindegyike - konszenzuson alapult.

Ez annak is volt köszönhető, hogy az eltérő véleményekkel együtt a bizottság tagjai fontos alapértékeket és célokat tekintve egyetértettek. Ilyenek többek között:

- az alapvető emberi és szociális jogok maximális tisztelete és érvényre juttatása,

- az eltérő vélemények, értékek, szociális segitési formák tolerálása, tiisztelete,

- a szociálisan rászorultak esélyeinek javitása a piacgazdaság körülményei között,

- a szociális lakáspolitika igen szerény eszközeinek megvédése, fenntartása, lehető bővitése,

- a fővárosi és a kerületi önkormányzatok szociális és lakásügyi tevékenységét elősegitő új eszközök ösztönzése,

- a nem-önkormányzati ellátó szervezetek szerepének elismerése és támogatása    

A teljesség igénye nélkül beszámolunk néhány - a bizottság szakmai munkája szempontjából fontosabb - kezdeményezésről, melyek az elmúlt években jöttek létre, s létrejöttük, működtetésük sok feladatot jelentő, felelősségteljes munkát jelentett számunkra.

Fővárosi Városrehabilitációs Keret

A Lakástörvény azon előirása, hogy a volt állami tulajdonú bérlakások privatizációjából befolyó bevétel 50%-át a fővárosban egy fővárosi elkülönitett számlára kell befizetni, s azt pályázat útján visszajuttatni azon kerületekhez, melyek önkormányzati lakóépületeik felújitásához kezdenek, igen szerény keretek között reményt nyújtott arra, hogy ne álljon le teljesen a város épületei elmaradt felújitásának a folyamata. Az erre vonatkozó alaprendelet még az 1990-1994-es periódusban megszületett, a jelenlegi periódus során többször módositottuk, többek között azért is, mert a Fővárosi Önkormányzat időközben aktiv finanszirozási szerepet is vállalt a városrehabilitáció épületfelújitási munkálataiban. Miközben a privatizációs bevételekkel rendelkező kerületek némelyike - a törvénytől eltérően - más célokra forditja e bevételeket, illetve nem fizeti be az elkülönitett számlára azok 50%-át, aközben más kerületek jelentős sajátrész vállalással tudnak kapcsolódni az - ilyen tipusú privatizációs bevételekkel nem rendelkező - évi 700 mFt - 1 md Ft-tal kiegészitett fővárosi pályázati rendszerhez. A tulajdonviszonyok jelentős megváltozására tekintettel ma már társasházak is pályázhatnak a kiegészitett keretre. További fővárosi és kormányzati forrásokra, új eszközökre van szükség a jövőben, hogy a szintén jóváhagyott Budapesti Városrehabilitációs Program fokozatosan megvalósulhasson. A pályázatokat kerületi és városházi döntéselőkészitést követően két bizottság birálja el, s e nem kis feladattal eddig sikerült megbirkóznunk.

Fővárosi Szolidaritási Alap  

199 -ban hagyta jóvá a Fővárosi Közgyűlés az évi 300 mFt-os forrással rendelkező Fővárosi Szolidaritási Alap létrehozására és működtetésére vonatkozó rendeletet. Időközben  a kezdeti tapasztalatok alapján e rendeletet is némileg módositottuk, de elmondható, hogy ennek a - forrásmegosztáshoz kapcsolódó - Alapnak a működése igen kiegyensúlyozott. Az Alap - akárcsak a Városrehabilitációs Keret - válasz volt, s ma már látjuk, hogy nehezen születő, de működőképes, konstruktiv válasz volt a sajátosan kétszintű fővárosi önkormányzati rendszer ellentmondásaira, arra, hogy hogyan lehet az új körülmények között új és kreativ kapcsolatrendszert kialakitani a fővárosi és a kerületi önkormányzatok között. Az Alap jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy meglévő fővárosi szociális ellátó hálózatok kiteljesedjenek, megerősödjenek, új ellátási formákkal kiegészüljenek, illetve egészen új ellátási formák is megszülethessenek, egyes kihivásokra rugalmasan reagálhasson a város szociális hálózata (családsegitő központok, szociális diszkontok, sérültek foglalkoztatói, rehabilitációja, idősek házi gondozása, gyermekjóléti szolgálatok, foglalkoztatási programok, adósságkezelés, szociális lakáscsere, hátralékkiegyenlités és hosszan lehetne sorolni a támogatott, életre hivott segitési formákat). Külön eredményként könyvelhetjük el, hogy az Alap ösztönzési rendszerével sikerült fontos kerületközi, illetve kerület-civil szervezeti közös programokat létre hivni. A pályázati rendszer igen sok munkát jelentett a teljes bizottságnak, a korrekt lebonyolitás jelentős szervezési, szerződéskötési, ellenőrzési munkálatok követel meg.

Közüzemi dijkompenzáció

Először is meg kell emliteni, hogy a közüzemi dijak meghatározásának döntéselőkészitő rendszerében az elmúlt időszakban kitüntetett szerepe volt - az előterjesztőkön túl - a közgyűlési frakcióknak, igy bizottságunk e folyamatokban „funkcionális” bizottsági szerepkörét érdemben nem tudta érvényesiteni. Az áralkura, ár- és költségellenőrzésre, ezek intézményes fórumaira vonatkozó kezdeményezéseink sikertelenek maradtak.

Ugyanakkor a legrászorultabb családok lakásfenntartásának segitése érdekében immár négy éve működtetjük a dijkompenzáció rendszerét. Az erre vonatkozó (szociális) szakmai kérdések tisztázására a bizottságban évről-évre sor került, ennek alapján folyamatosan aktualizált javaslatokat terjesztettünk a közgyűlés elé. E jelentős léptékű (ma már évi 1 md Ft összegű, 60-80 ezer háztartáshoz eljutó) támogatási forma túljutott a kisérleti szakaszon, széles körben elfogadott, s bizonyitottan beváltotta azt a hozzá fűzött reményt, hogy sikerül legalább stabilizálni a fővárosi hátralék-problémát súlyosan csökkenő életszinvonal és jelentősen emelkedő dijak mellett is. A bizottság tagjainak jelentős szerepük volt abban is, hogy ezen összvárosi támogatási forma szükségességéről álhatatosan meggyőzték a kételkedőket.

Ugyanakkor a bizottság néhány tagja rendszeresen dolgozik kurátorként a Hálózat Alapitvány kuratóriumában is, ahol szintén meghatározott támogatási és eljárási rendszerben a hátralékos háztartások támogatásáról kell időről-időre dönteni.

Itt sem mulaszthatjuk el megemliteni, hogy e „simának tűnő” kompenzációs rendszer „folyamatos karbantartása”, szervezése szintén igen jelentős munkálatukat kivánt meg az elmúlt években. Ugyanakkor kirajzolódtak mára azok a fontos változtatási lehetőségek is, amelyek még szervezettebbé tehetnék e „Budapesti Modellt” egy jogszerűen járó, kiegészitő fővárosi lakásfenntartási támogatás formájában.

Szociális célú civil szervezetek pályázati támogatása

Fővárosi Szociális Közalapitvány

Budapesti Szociális Forrásközpont

Először itt is kritikával, önkritikával kell kezdenünk: a periódus eleji szándékok ellenére nem sikerült lelket lehelnünk az ún. civil albizottságba, többszöri bizottsági, bizottságközi próbálkozás ellenére sem tudtuk működtetni ezt a szervezeti formát. Ez legalább is azzal a közvetlen következménnyel járt, hogy bizottságunkra terhelődtek olyan feladatok, felelősségek, melyeket korábban megosztani kivántunk volna.

Másfelől viszont az is elmondható, hogy az 1994-1998-as periódusban, a korábbihoz képest lényegesen megnőtt a civil szervezetek szerepének fővárosi elismerése, ez részben az e szervezetek támogatására forditott összegekben is megnyilvánult (melyekkel soha nem lehetünk elégedettek), de különösen e szerveződések támogatásának rendszerszerűvé válásában. Sajnálatos, hogy  a civil szervezetek átláthatóbb, pályázatokon alapuló, szerződésekben formát öltő fővárosi támogatási rendszerére vonatkozó előterjesztésünk nagyobb részét  csak ajánlásként fogadta el a közgyűlés, de szerencsére ennek ellenére több bizottságban, végrehajtói körben utat tört magának az a felismerés, hogy közpénzeket nyilt pályázati úton, jól megfogalmazott, szerződésben is lefektethető, ellenőrizhető formában juttassunk el civil szervezetekhez. Ez szolgálhatja a civil szervezetek hosszú távú érdekeit is. Ebben szervezéssel, szerződésmintákkal, tanácsadással bizottságunk segitséget tudott nyújtani.

Bizottságunk amellett, hogy évről-évre meghirdette és elbirálta a fővárosi szociális célú civil szerveztek pályázatait, tagjain keresztül résztvett a Fővárosi Szociális Közalapitvány hasonló célú munkájában is. PHARE támogatás elnyerésével a Közalapitvány létre tudta hozni a Budapesti Szociális Forrásközpontot, mely egyrészt aktiv szerepet vállal a pályázati rendszer továbbfejlesztésében, a szakmai ellenőrzésben, másrészt - minimális támogatás mellett - egyre jelentősebb szociálpolitikai módszertani munkákkal segiti nem csak a fővárosi, hanem a kerületi önkormányzatok szociális szakmai tevékenységét. A közvetlen pályázati támogatásokról rendszeresen beszámoltunk a közgyűlésnek, melyekből megállapitható, hogy a relative szűkös keretek ellenére megpróbáltunk új kihivásokra válaszoló, vagy hiányterületeket szolgáló civil kezdeményezéseknek segitséget nyújtani.

Azt itt már reflénszerűen sem merjük emliteni, hogy e pályázatok lebonyolitása mekkora feladatok elé állitotta a bizottságot. Azt azonban szükségesnek látjuk megemliteni, hogy a Főpolgármesteri Hivatal szervezeti rendszere nem illeszkedett ezen új feladatfinanszirozási formákhoz, a lebonyolitás, szerződéskötés, ellenőrzés stb. nem lehet a bizottságok szűk apparátusának feladata, s a szakmai apparátus sem tekintette át a változásokkal párhuzamosan, az egyes fontosabb szerződési formákat (ellátási, közszolgáltatási, támogatsási). Ezen nyilván változtatni kell a jövőben.

Lakásgazdálkodás - szociális intézmények  

A Lakás Ügyosztály előkészitésével minden évben - bizottsági vitát követően, módositó javaslatokkal - a közgyűlés elé került jóváhagyásra az önkormányzat lakásgazdálkodási terve. Ennek funkcionális és finanszirozási aspektusokból összekapcsolódó elemei: nyugdijasházi lakásokhoz juttatás - átadott lakások értékesitéséből önkormányzati lakásfelújitási alapképzés - átmeneti lakások és szobabérlők háza lakrészeinek nyilvános pályázati úton történő piaci és szociális bérbeadása határozott időre - bérlőkijelölési jogok kvóta szerinti pályáztatása, illetve juttatása egyéb szervek részére - bérlőkijelölési jogok nyilvános pályáztatása volt állami gondozottak, illetve karitativ szervezetek részére. Miközben bizottságunk folyamatosan résztvett e döntések előkészitésében, a végrehajtás kontrollálásában, mégis megitélésünk szerint továbbra is bizonyos értetlenség és zavar övezi az önkormányzat lakásgazdálkodási tevékenységét. Ennek feltételezhető oka lehet e lakásgazdálkodás rendkivüli szűkössége, „súlytalansága”, az igen bonyolult lakásügyi szabályok ismeretének hiánya, az önkormányzat (szociális) lakásgazdálkodásra vonatkozó szerepének elháritása, a kerületek lakáspolitikájának hiányosságai, s az ehhez kapcsolódó fővárosi szerepvállalás súlyának rendezetlensége. Nem véletlen, hogy éppen ezeken a területeken (lakások privatizálása, nyugdijas házak kerületeknek ajándékozása) voltak a legnagyobb viták a bizottságban is, sokszor szemelől tévesztve, hogy a főváros „mini-lakásgazdálkodása” sajnos fontos hiányokat pótol ma a városban, s bármely elemének kiragadása e gazdálkodás megszüntetésével fenyeget. Számos olyan szakmai elképzelés, javaslat fogalmazódott meg ezalatt a bizottságban, melyek szakmai alapjául szolgálhatnak a későbbi továbblépésnek.

Kiemelést érdemel, hogy a bizottság ezirányú munkáját a kicsi, túlterhelt, de jól felkészült és jól vezetett Lakás Ügyosztály nagy mértékben segitette, s az elmúlt négy évben a Fővárosi Önkormányzatban egyetlen panasz, bejelentés nem érkezett, mely kétségbe vonta volna  a lakásügyi dolgozók korrekt munkáját.

A fővárosi bentlakásos szociális intézmények működtetése-felújitása-fejlesztése szempontjából megitélésünk szerint az 1994-1998. közötti időszak két periódusra osztható. Az időszak első éveiben továbbfolytatódott a finanszirozási feltételek relativ romlása, s ennek következtében az ellátási körülmények rendkivüli beszűkülése. Ráadásul a bizottság hatásköréből kikerültek olyan apró közérzet-, ellátásjavitó lehetőségek is (prémium feladatok, jutalmazás, belső szakmai programok stb.), melyekkel korábban megpróbáltuk legalább részben áthidalni a finanszirozás-ellátási szinvonal ellentmondásait. A periódus második felében - részben a központi jogszabályok hatására is, részben a fővárosi finanszirozás racionalizálási alapon keresztüli rugalmasabbá tétele következtében, részben talán a helyzet tarthatatlanságának felismerése következtében - a várospolitika érzékelhető javulása következett be. Ennek során a szakmai prioritások megfogalmazása volt a bizottság feladata. Egy-két jelentősebb kapacitásnövelő beruházásra került sor, olykor azonban az elfogadhatónál nagyobb kompromisszumok köttettek a jövőbeni ellátás rovására, kevésbé látványosan, de érzékelhetően javultak a működtetés-felújitás lehetőségei.

Igen alapos előkészitést követően előterjesztésre került az ágazat középtávú rekonstrukciós programja. Mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ennek végrehajtására is megfelelően szervezetten sor kerüljön. Ez szintén érinti a Főpolgármesteri Hivatal új feladatokhoz történő adaptációjának kérdését, melynek elmaradása a szakágazati program végrehajtásának elmaradását jelentheti.  

Az ágazaton belül a „hajléktalanellátó alágazat” rekonstrukciós programja, középtávú szakmai koncepciója még nem került döntési szakaszba. Az 1994-ben létrehozott fővárosi hajléktalanellátó intézmény (FSzKI) bizottsági hatáskörbe tartozó önkormányzati kérdéseivel is számos esetben részletesen foglalkozott a testület.

A bizottsági, ágazati munka eredményességének feltétele a néhány éve létrehivott ágazati szervezeti egység új feladatokhoz szakmai szinvonalában is illeszkedő megújitása. Számos önkormányzati szociálpolitikai szakfeladatnak ma egyáltalán nincs letéteményese a hivatalban (nem is beszélve az ágazatközi kérdésekről pl. gyermekvédelem), mely sokszor  igencsak megnehezitette a bizottság munkáját is...

Szabályozási - együttműködési kérdések

Az ún. Lakástörvény több keret-rendelet, illetve saját hatáskörű önkormányzati rendelet fővárosi megalkotását irta elő. Ezek vonatkoznak a lakások szociális bérbeadásának, a lakbérek meghatározásának, a lakbértámogatások és a lakáshoz juttatási támogatások keret-feltételeinek a meghatározására.  E rendeletek komoly és újszerű szakmai munkát kivántak, számos önkormányzatközi egyeztetést igényeltek, alapos szakmai előkészitéssel folytak. Ennek ellenére úgy érezzük, hogy e rendeletek egy részében számos vonatkozásban nem sikerült megnyugtató módon egyeztetni a nagyon eltérő nézeteket, érdekeket., mind a lakástörvény, mind a fővárosra sajátos szabályokat megállapitó önkormányzati törvény súlyos ellentmondásait fővárosi önkormányzati rendeleti szinten lehetetlen volt feloldani. Miközben a lehetőségekhez képest jól előkészitett, a lakbérek meghatározása tekintetében logikus játékszabályokat biztositó keretszabályokra tettünk javaslatot, ez nem volt elégséges ahhoz, hogy ne alakuljanak ki olykor kaotikus kerületközi helyzetek, s nem volt elégséges ahhoz sem, hogy a más (Szociális) törvényben szabályozott lakásfenntartási támogatások összehangolt rendszere jöjjön létre. Ezek az ellentmondások súlyosan visszahatnak a fővárosi lakásviszonyokra is.

Saját hatáskörű lakásrendeleteinkben megpróbáltuk a gazdálkodási és a szociális szempontok megfelelő egyensúlyát megtalálni.

A szociális intézmények téritési dijainak megállapitására vonatkozó rendeletek előkészitése a korábbi időszakban kialakitott, elfogadható szinvonalon megtörtént minden évben - a finanszirozási és jogi változások átvezetésével.  Az időközben kialakult néhány megoldatlan részletkérdés feloldása további szakmai munkálatokat igényelne.

Az 1990-1994-es periódushoz hasonlóan nagy hangsúlyt helyeztünk a bentlakásos intézményekben lakók életkörülményeit, érdekvédelmét szabályozó házirendek megújitásának. Ez a legutóbbi négy év tapasztalatait, az újabb szakmai állásfoglalásokat figyelembe véve megtörtént. Ugyanezt nem mondhatjuk el a nagyon kiszolgáltatott embereket ellátó önkormányzati intézményünkről (FSzKI), melynek jogszabályoknak megfelelő, jóváhagyható SzMSz-e és házirendjei mindmáig nem készült el. A hajléktalanellátás területén - törvényben szabályozott új feladatként - előkészitettük a speciális, hajléktalanok segélyezéséről szóló rendeletet, melyet a közgyűlés elfogadott, folyamatosan figyelemmel kisérjük annak működését. Szintén az országban egyetlen önkormányzatként szabályoztuk a főváros területén hajléktalan átmeneti szállóférőhelyeket fenntartó nem-önkormányzati szervezetek garantált kiegészitő normativ támogatását, s ennek megfelelően kiegyensúlyozott ellátási szerződéseket kötöttünk e feladatokra vonatkozóan.

A különböző pályázati, szerződéses, támogatási formákon kivül is jelentősen fejlődtek a bizottság szakmai, szakmapolitikai kapcsolatai. Számos lakáspolitikai, illetve szociálpolitikai konferenciának, tanácskozásnak adtunk helyet az elmúlt években, ezeken ismertettük a Fővárosi Önkormányzatban folyó szakmai munkát, s meghallgattuk, felhasználtuk a megfogalmazott véleményeket. Létre hivtuk a Fővárosi Hajléktalanügyi Konzultativ Tanácsot, a Fővárosi Szociális Bizottsági Elnökök Fórumát, számos nagyobb aktuális kérdésre vonatkozóan Konzultációs Fórumot tartottunk a kerületek képviselőinek részvételével. A bizottság tagjai maguk is számos fórumra kaptak meghivást, aktiv és elismert szereplői a szakmai közéletnek.

E szakmapolitikai tevékenység-sorozat egyik nagyon fontos dokumentuma az ún. Budapesti Szociális Charta, melyet saját munkájára vonatkozóan kezdeményezőként elfogadott a Fővárosi Közgyűlés, majd mára már a kerületek többsége is. Ebben megpróbáltuk lefektetni azokat a konszenzuális közös alapértékeket és önkormányzati szociálpolitikai teendőket, melyeket nyugodt szivvel vállalhat minden önkormányzati képviselő akár a fővárosi, akár a kerületi önkormányzatokban egy modern, szolidáris várospolitika szolgálata során.  

A Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottság

munkájához kapcsolódó közgyűlési előterjesztések