A polgári balközép pártja
Miután mára lezárulni látszik az SzDSz átalakulásának egy fontos előkészitő szakasza, talán már lehet és érdemes is szólni néhány szót arról az irányvonalról, programról, amelyet korábban némileg elfedett az elnökségért ringbe szálló „két Gábor” személyére irányuló közfigyelem.
A hivatásszerű politológusok körében, vagy akár a közvéleményben még soha nem merült fel, hogy az SzDSz a mai Fidesz-vezette pártszövetségtől jobbra állna, vagy az MSzP által hirdetett politikától balra helyezkedne el. Az tehát tulajdonképpen nem is kérdéses, hogy ez a párt „valahol középen” van. A kérdés ezen belül szokott fölmerülni, hogy vajon a közép baloldalán (egyesek szerint a „baloldali blokkban”), avagy középen (úgymond „egyenlő távolságban”), esetleg attól némileg jobbra látjuk-e ezt a pártot.
Korábban, az alapitáskor azt mondtuk, hogy az SzDSz egy „szociálliberális” párt, összefoglalóan azért, mert egyenlő súllyal képviselte politikájában a szolidaritás és a szabadság, az emberi jogok és a jogállamiság értékeit. Később (a koaliciós évektől), s ma is inkább a „liberális párt” megjelölést használják, el is készült a „magyar liberalizmus programja” - miközben a Fidesz megpróbálta magát (nem kis sikerrel) az egyetlen Magyar Polgári Pártként (MPP) feltüntetni. Már kezdetben sem kis megütközésünkre, hiszen azt hittük, úgy éreztük, s politikánk is ezt mutatta, hogy az SzDSz politikája egy klasszikus polgári párt politikája - ennek ellenére megpróbálták a pártot ettől az énképtől megfosztani és a „baloldali blokkba” szoritani.
Ha valaki veszi a fáradtságot és megismerkedik az SzDSz jelenleg elfogadott „Korszakváltás programjával”, vagy akárcsak figyelemmel kiséri parlamenti, vagy fővárosi, önkormányzati szerepléseit, akkor nehezen kérdőjelezheti meg, hogy ez a párt ma is, eddig is egy polgári értékeket és gyakorlati megoldásokat képviselő politikai szereplő. Ez is (persze sok más is) jelentősen különbözik az MSzP magát szociáldemokratának valló irányvonalától (azzal együtt, hogy természetesen sok szál összekötheti, közelitheti egymáshoz egy valóban modern szociáldemokrata párt és egy polgári balközép párt irányvonalát, gyakorlatát). Ugyanakkor számomra az sem kérdéses, hogy az SzDSz a jelenlegi Fidesz-vezette irányvonaltól balra áll, ha csak mondjuk az állam és egyházak szétválasztásának kérdését, a jobboldali szélsőségekhez való viszonyt, a verbális politikai stilus és jelkép-rendszert, vagy a független sajtóhoz, a demokratikus intézményekhez való viszonyt tekintjük. De ha a gazdaság- és szociálpolitikáról vallott (és a kormányzati, illetve a fővárosi szintereken gyakorolt) értékeket tekintjük, akkor is erre az eredményre jutunk. Ezért is, de az SzDSz egész eddigi működése alapján is magam ezt a mai magyar politikai palettán egy mérsékelt polgári balközép pártnak látom.
Ráadásul egy olyan polgári balközép pártnak, amely - szociálliberális elveit nem megtagadva - partnerként keresi a számára elfogadható polgári jobbközép irányzatot vallókat, akik ma szintén csak próbálnának megerősödni, de keresné a számára partnerképes modern európai szociáldemokrata irányzatot képviselőket is a másik oldalon.
Ennek a helyzetnek „egyenlő távolságként” történő aposztrofálása két okból is botorság lenne: egyrészt, mert egy párt helyét saját programja, tagjainak, szimpatizánsainak nézetrendszere határozza meg, másrészt, mert ha például a jobboldal vezető ereje látványosan még jobbra tolódik - akár a szélsőjobb kihivására hivatkozva -, akkor az „egyenlő távolság” eleve borul, vagy csak általános jobbra tolódással lenne fönntartható. Ugyanez elmondható a másik oldal esetleges elmozdulásáról is.
Jelenleg azonban a kérdés még inkább az, hogy van-e, s mekkora társadalmi bázisa, illetve megszólitható szavazóbázisa (ami nem ugyanaz) Magyarországon egy mérsékelt polgári balközép pártnak? Szerintem ez a kérdés azon dől el, hogy hol tart, s merre halad az ország társadalma a polgárosodás útján. Sokak osztják azt az álláspontot, hogy rendkivül ellentmondásos társadalmi folyamatok,mozgások zajlottak az elmúlt időszakban a magyar társadalomban, s ennek következménye a feltett kérdésre adandó válasz bizonytalansága, nehézsége is.
Miközben alapvető tulajdon- és gazdasági formaváltás történt, s az önálló vállalkozások legkülönbözőbb formái, alakjai váltak természetes, vagy kényszerű életközegévé családok százezreinek, aközben a központi és helyi állam, politika és ideológia számos olyan helyen is jelen van, ahol nem sok keresni valója lenne. A szemünk láttára, tevékeny részvételünkkel kialakuló „első generációs kapitalista társadalom” - a korábbi intézményes struktúrákat jelentősen átalakitva, de azok társadalmi bázisán felépülve - rendkivül ellentmondásos viszonyok között halad a polgárosodás útján. (E folyamat racionális társadalmi feldolgozását tovább zavarta a Fidesz mára némileg elhalt, unalomig szajkózott szlogenje a polgárokról, amikor éppen polgárosodás nélküli „polgárságot” akartak kialakitani...)
A korábbihoz képest ugyan jelentős teret nyertek a polgári társadalom értékei, de ezek az értékek még „nem értek be”, nagyon sokak számára még nem váltak magától értetődő természetes társadalmi ténnyé - miközben sokakban él a vágy a hagyományos polgári értékek iránt, aközben igen erőteljesen jelen vannak az intranzigens, szélsőséges, vagy csupán a polgárosodástól eltérő attitűdök is. A polgárosodás viszonyrendszerei túlnyúlhatnak a polgárok körén. Feltehetően ma Magyarországon ennél is szélesebb azoknak a köre, akik egy megfelelő, mérsékelt balközép pártban megnyugtató politikai képviseletre találnának. A politikusok közül is sokan tudják, érzik ezt. A rendszerváltást követő Antall-kormány politikájában is érzékelhetőek voltak ennek jelei - miközben a verbális politizálás ettől gyakran eltért. Az MSzP 1994-es „visszatérése”, de szerintem a Fidesz 1998-as választási eredménye is, sőt az egykori MDF 1990-es választási eredményei is részben ebből a mérsékelt balközép iránti vágyból táplálkoztak. Különböző okokból mindhárom esetben csalódniuk kellett a szavazóknak. „Csak” részben azért, mert a piacgazdaság kialakitásának körülményei kevésbé kedveztek az ilyen értékek képviseletének. Legalább ekkora szerep tulajdonitható annak, hogy a választók politikai képviseletére szerveződött pártok és politikusok valójában meg tudtak-e felelni felvállalt feladataiknak.
Ebből a megközelitésből tekintve, a szabaddemokraták mostani megújulási kisérletekor nem csak egy rendszerváltó párt, az SzDSz sorsáról van szó, hanem arról is, hogy vajon végre sikerül-e egy olyan pártot felmutatni a hazai politikai mezőben, amely alkalmas a mérsékelt és modern balközép polgári értékeket vallók politikai képviseletére, melynek hiányában nem kell szkeptikusan elfordulni a demokrácia intézményeitől és amelynek érdekében érdemes legalább elmenni szavazni.
Győri Péter
fővárosi képviselő (SzDSz)