Előzetes általános észrevételek
a magánszemélyek adósságkezeléséről szóló törvényjavaslatról
2001. június
Az elmúlt évek kormányzati és önkormányzati szintû lakossági adósságkezelési intézkedései eredményeképpen elkezdett kialakulni az a szakember hálózat, amely az eladósodott háztartásoknak próbál szakszerû segítséget nyújtani adósságaik megszüntetése, újraeladósodásuk megakadályozása érdekében. A sajátos hazai fejlõdés következtében e szakemberek döntõ részben az önkormányzatok szociális ellátó szervezeteinél (szociális ügyekkel foglalkozó hivatali egységében, vagy családsegítõ központban) dolgozó szociális munkatársak. Az elmúlt években - különbözõ formákban - elkezdõdött e szakember kör speciális adósságkezelési képzése, továbbképzése is. Ezzel párhuzamosan, erre épülve - a folyamatos szakmai információáramlás, továbbképzés érdekében - létrejött és mûködik az ún. Országos Adósságkezelõ Mûhely és a Budapesti Adósságkezelõ Mûhely. E szakember kör egy része a 2000-2001. években szakmai tanulmányút keretében közvetlenül tanulmányozta Németország és Ausztria “magáncsõd törvénye” bevezetésének és mûködtetésének tapasztalatait.
Ezek és a hazai viszonyok mindennapi tapasztalatai alapján megpróbáltuk összefoglalni a “Magánszemélyek adósságkezelésérõl” szóló törvényjavaslatra (továbbiakban csupán az egyszerûség kedvéért: “csõdtörvény”) vonatkozó szakmai álláspontunkat.
Jelen észrevételeink elsõ és általános észrevételeknek tekinthetõek, a közeli jövõben összegezzük részletes észrevételeinket.
Elõljáróban rögzítenénk, hogy határozottan üdvözöljük e törvényjavaslati kezdeményezést, egyrészt, mert a lakossági eladósodás kezelésének rendszerszerû és áttekinthetõ szabályozására tesz kisérletet, láthatóan felhasználja - ugyan rendkívül leegyszerûsített formában - a már meglévõ, hasonló tárgyú külföldi törvénykezési mintákat, másrészt mert lehetõséget nyújthat az érintett érdekcsoportok, szakmai szervezetek problémamegoldó elképzeléseinek konstruktív és strukturált ütköztetésére, tisztázására. Egyben alkalmat nyújthat a döntérhozók számára, hogy a lakossági eladósodás problémájának áttekintése révén összefüggõ programot alakíthassanak ki, melyben egy ilyen tárgyú törvényi szabályozás elhelyezhetõ.
1.
Hazai és külföldi tapasztalataink alapján azt látjuk, hogy a magánszemélyek “csõdeljárására” vonatkozó önálló törvény megalkotását néhány nagyon konkrét ok/cél teszi szükségessé. Ilyen cél az, hogy
- a hitelezõk és adósok esetleges alkufolyamatát egy körültekintõen szabályozott eljárásrendbe “kényszerítse”,
- bizonyos - erõsen meghatározott - körülmények, feltételek mellett követelésenyhítésre (kamatmérséklés, -elengedés, átütemezés stb.) “kényszerítsen” egyes hitelezõket,
- illetve bizonyos - erõsen meghatározott - körülmények, feltételek mellett követeléselengedésre (részbeni adósságelengedésre) “kényszerítsen” egyes hitelezõket - mindezt részben azért, hogy az érintett háztartások “tiszta lappal” újra a piac normális szereplõivé válhassanak.
Az említett, kiemelt kérdések - normális piacgazdasági jogi környezetet feltételezve - kizárólag törvényi szinten szabályozhatók
Elsõ általános észrevételünk ennek következtében az, hogy ugyan éppen, részben ezen okok miatt szükségesnek látjuk egy ilyen törvényi szabályozás megalkotását, ugyanakkor viszont a konkrét törvényjavaslat jelenlegi formájában az elsõ célt csak részben, a másik két célt egyáltalán nem tartalmazza.
Párhuzamosan vizsgáltuk azt a kérdést is, hogy az ún. Szociális törvény keretében mennyiben alkothatóak meg a magánszemélyek eladósodását kezelõ szabályok, illetve milyen összhang lenne kívánatos e törvényjavaslat és a Szociális törvény között. A fentebb összefoglalt célokra vonatkozóan megállapítható, hogy azok a Szociális törvényben kellõ módon nem szabályozhatóak, csak önálló törvény keretében.
2.
Fontosnak tartjuk azt is kiemelni, hogy egy ilyen lehetséges törvény megalkotásakor számba kell venni mindazon másodlagos társadalmi-gazdasági hatásokat is, amelyek a bevezetéssel (sõt már a bevezetést megelõzõ kommunikációs lépésekkel) együttjárhat. Csak példaszerûen, ilyen lehet az, hogy a hitelezők majd számolnak ezzel a csődeljárási lehetőséggel (kényszerrel) és óvatosabbak lesznek a reklámmal, nehogy túlzott hitelfelvételre csábítsák a fogyasztókat, ugyanakkor az adósságkezelési tanácsadók kliensei is rosszabb helyzetbe kerülhetnek a hitelfelvételi piacon, vagy éppen a törvény bevezetését megelõzõ idõszakban a behajtási eljárások elszaporodása következtében...
3.
A “magánszemélyek adósságkezelésérõl” szóló törvényjavaslat és a párhuzamosan megismert jelemlegi Szociális törvénymódosítási javaslat összefüggéseire vonatkozó általános észrevételeink:
Az elõzõekben már érintettük, hogy a piaci szereplõk érdekeit (szerzõdéses jogait és kötelezettségeit) érintõ fontos viszonyokat, kérdéseket a Szociális törvényen belül nem, csak önálló törvényben lehet szabályozni.
Másik fontos összefüggésként emeljük ki a terhek megosztását az állam-hitelezõk-adósok között.
- A csődtörvény-tervezet az adósok és hitelezők között osztja meg a terheket.
- A Szociális törvény-tervezet az adósok és az állam (önkormányzat) között osztja meg a terheket.
(Ugyanakkor a jelenlegi Szociális törvény-tervezet 30 %-os tehervállalást várna el az adóstól, a csődtörvény-tervezet nem határoz meg ilyen hányadot...)
- A speciális jelenlegi hazai eladósodási szerkezet miatt (melyben egészen sajátos folyamatok következtében a lakhatáshoz szorosan kapcsolódó adósságok kerültek elõtérbe), valamint a terhek optimális megosztásának indokoltsága miatt szakmai mûhelyünkben az az álláspont fogalmazódott meg, hogy kisérletet kellene tenni a két törvénytervezet olyan összehangolására, mely szerint a Szociális törvény-tervezet biztositékot nyújtana a lakhatás fenntartásához szorosan kapcsolódó adósságok esetében állami tehervállalásra is, ugyanakkor a csõdtörvénytervezet ezekre az esetekre vonatkozóan is, de az ezen kívüli esetekre vonatkozóan is megosztaná a terheket az adósok és hitelezõk között.
- Az ilyen tartalmú törvényi összehangolás különbözõ módokon is megoldható, ezek közül az egyik lehetséges mód, hogy a csődtörvényben szabályozott eljárás során a lakhatással összefüggő adósságok esetében a törlesztési kapacitással nem rendelkező adósok adósságtörlesztéséhez az állam - törvényben szabályozott módon - hozzájárul.
4.
Végül, megítélésünk szerint olyan tartalmú határozatokat, melyeket észrevételeink legelején említettünk, közigazgatási szervezet nem, kizárólag bíróság hozhat, ezért - a külföldi példák tapasztalatai alapján is - szükségesnek (elkerülhetetlennek) látjuk a bíróságok bekapcsolását a törvénytervezetben felvázolt eljárásba.
Szintén szükségesnek látjuk a folyamatos szakmai képzésben résztvevõ, már évek óta dolgozó hazai adósságkezelõ tanácsadó szakemberek bekapcsolását a törvényileg szabályozott adósságkezelési eljárásokba.
(Sarokpontoknak tekintjük azt, hogy álláspontunk szerint az önálló adósságkezelési törvény szükséges a magáncsőd kezelésére, ugyanakkor pontosan definiálni kell, hogy mit minősítünk magáncsődnek, a törlesztési kapacitás, terhelhetőség megállapításához meg kell határozni az eljárásban elismert szociális minimumot, időben optimálisan be kell határolni a csõdeljárási folyamatot és az eljárás meghatározott szakaszába szükséges bekapcsolni a bíróságokat.)
Szándékaink szerint az elsõ általános észrevételeken túli konkrét kodifikációs kérdések vonatkozó részletes észrevéteinket a közeli jövõben juttatjuk el Önökhöz a törvényjavaslat kapcsán folyó munkálatok elõsegítése érdekében.
Budapest, 2001.06.27. Országos Adósságkezelõ Mûhely Budapesti Adósságkezelõ Mûhely.