Dr. Demszky Gábor részére küldi Győri Péter
Néhány gondolat a
nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa
tájékoztatójához
A Kisebbségi Jogok Biztosának, illetve Gönczöl Katalinnak az állampolgári jogok országgyűlési biztosának beszámolója alapján is megállapítható, hogy az elmúlt években számos párhuzamos kezdeményezés történt az ombutsmanok, illetve a Fővárosi Önkormányzat részéről, melynek során az ombutsmanok megpróbálták a maguk speciális jogi eszközeikkel, a Fővárosi Önkormányzat pedig, mint a végrehajtó hatalom egyik szereplője a maga sajátos eszközeivel védeni, növelni az állampolgárok biztonságát.
Ennek egyik speciális és mindkét szervezet életében jelentős szereppel bíró területe a szociális biztonsághoz való jog védelme és biztosítása. A Magyar Köztársaság Alkotmánya, annak 70/e. §-a kimondja, hogy a Magyar Köztársaság állampolgárainak joguk van a szociális biztonsághoz, öregség, betegség, rokkantság, özvegység, árvaság és önhibájukon kívül bekövetkezett munkanélküliség esetén a megélhetésükhöz szükséges ellátásra jogosultak. E szerteágazó témakörön belül is kiemelkedik az obutsmanok tevékenységén belül a lakhatáshoz való jog biztosításának a kérdése.
Mind az állampolgári jogok biztosa, mind a kisebbségi ombutsman jelentésében külön alfejezetben foglalkozik azokkal a kérdésekkel, felvetésekkel, vizsgálatokkal, illetve ajánlásokkal, amelyek a lakhatáshoz való jog biztosításának kérdésére irányultak.
Ezek közül is kiemelkedik az a nem olyan rég igen nagy publicitást is kapott nagyjelentőségű alkotmánybírósági megkeresés, melynek során az állampolgári jogok biztosai az Alkotmánybírósághoz fordultak azzal a kérdéssel, hogy vajon a szociális biztonsághoz való jog itt és most Magyarországon tartalmazza-e a hajlékhoz, a lakáshoz való állampolgári jog biztosításának követelményét. Az Alkotmánybíróság 2000. november 8-án született határozatában kimondta, hogy itt és most Magyarországon a lakáshoz való jog közvetlenül nem vezethető le az Alkotmányból, mint alkotmányos alapjog, ugyanakkor az állam kötelessége a maga sajátos gazdaságpolitikai, szociálpolitikai eszköz és intézményrendszerével törekedni arra, hogy gondoskodjon valamilyen módon a szociális biztonsághoz való alkotmányos alapjog érvényesüléséről, illetve speciálisan kimondta ugyanez a határozat, annak indoklása, hogy az állam kötelessége a hajléktalanoknak szállás biztosítása. Ezzel kapcsolatban el kell mondanunk, hogy a Fővárosi Önkormányzat ezen alkotmánybírósági határozat megszületését megelőzően 10 évvel megalakulása óta arra az önálló, ámbár természetes következtetésre jutott, hogy a városban élő hajléktalan emberek számára szállást kell biztosítani. Ezt 1990. novemberében első érdemi közgyűlési határozatában meg is fogalmazta és azóta anyagi és szakmai lehetőségei keretén belül mindent meg is tett annak érdekében, hogy létrejöjjön Budapesten a hajléktalanokat ellátó intézményrendszer. Ma már nem fordulhat elő az, hogy ha valaki hajléktalan menhelyre, átmeneti szállóra, szállást biztosító intézménybe be akar kerülni, akkor ott, akkor erre ne lenne lehetősége. Nemrég az állampolgári jogok biztosa külön kiterjedt célvizsgálatot folytatott a fővárosi hajléktalan ellátó rendszer egyes speciális kérdéseire. Nevezetesen a hajléktalanok egészségügyi ellátása biztosítására vonatkozó kérdéskörrel kapcsolatban. Az elkészült jelentést a Főpolgármesteri Hivatal dolgozói, illetve a Fővárosi Önkormányzat hajléktalan ellátó intézményének munkatársai munkacsoportokban az ombutsmani hivatal munkatársaival együttműködve áttanulmányozták, feldolgozták az abból levonható következtetéseket, a megteendő intézkedéseket megtették. Ennek a vizsgálatnak a tanulsága is az volt számunkra, hogy ugyan egy kiterjedt ellátórendszer működik a fővárosban a hajléktalanok hajlékhoz való juttatása érdekében, ugyanakkor ez a 10 év alatt nagy erőkkel létrejött ellátórendszer nem minden elemében elégíti ki az emberi méltósághoz való alapjog kritériumait. A Fővárosi Önkormányzat elfogadott rekonstrukciós programjai és éves költségvetései nyújthatnak biztosítékot arra, hogy ezen ellátórendszeren belül is mind a személyi, mind a tárgyi feltételeket illetően biztosíthatóak legyenek az emberi méltósághoz való alapjog követelményei, illetve további igen szervezett és szakmai munkát igényel az ellátás elvárható színvonalának javítása.
Az állampolgári jogok biztosa szintén igen nagy jelentőségű vizsgálatot folytatott egyes eladósodott családok helyzetére vonatkozóan. Konkrét ajánlásokat is tett ezzel kapcsolatban abból a célból, hogy a korábban kedvezményes kamatozású OTP hiteleket felvett családok hátralékban maradt csoportjait ne tegyék földönfutóvá az érvényben lévő végrehajtási jogszabályok alapján, segítségével. Az állampolgári jogok biztosa többször visszatért az elmúlt évek során erre a kérdéskörre tapasztalván azt, hogy milyen megoldhatatlan élethelyzetek elé kerülnek ezen önhibájukon kívül válsághelyzetbe került családok. Ezzel párhuzamosan a Fővárosi Önkormányzat már a kilencvenes évek közepén létrehozta az ún. közüzemi díjkompenzációs rendszerét, a célból, hogy megakadályozza a megemelkedő díjak miatti hátralékba kerülés tömegessé válását. Ezzel együtt létrehozta a hátralékkiegyenlítő támogatási rendszert is (melyet a Hálózat Alapítványon keresztül működtet) annak érdekében, hogy a már hátralékba került családok számára is legyen lehetőség a segítségnyújtásra. Külön krízistámogatást is működtet ezen belül, amely azt a célt szolgálja, hogy a lakbér, vagy közüzemi díjhátralék miatt kilakoltatásra ítélt családok, mint utolsó segítségnyújtási lehetőség fordulhassanak támogatásért, hogy elkerülhessék a lakásukból való kiköltöztetést. Miközben tehát az állampolgári jogok biztosa jogi eszközökkel, aközben a Fővárosi Önkormányzat a maga lehetséges gyakorlati eszközeivel próbálta megakadályozni a lakhatásukban bizonytalanná vált családok földönfutóvá válását.
Az állampolgári jogok biztosa külön célvizsgálatot vagy vizsgálatot nem folytatott le az ún. önkényes lakásfoglalókra, illetve az önkényes lakásfoglalókra vonatkozó államigazgatási eljárásokkal kapcsolatban. Azonban a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa külön alfejezetben foglalkozik az önkényes lakásfoglalások kérdésével, mint speciális budapesti nagyvárosi problémakörrel.
Ennek keretében Kaltenbach Jenő tájékoztatójában megállapítja, hogy az ilyen esetekben az önkényes lakásfoglalók kilakoltatása során a tulajdonos önkormányzatok az érvényben lévő jogszabályok alapján jogszerűen járnak el, ugyanakkor döntésük, eljárásuk nem feltétlenül célszerű és ésszerű. Vagyis megállapítja, hogy ezekben az esetekben a jogszerűség egyfelől, másfelől a célszerűség és ésszerűség konfliktusba kerülnek, nem feltétlenül fedik egymást. Hiszen nem tekinthető egy intézkedés megkérdőjelezhetetlenül célszerűnek és ésszerűnek abban az esetben, hogy ha az intézkedés hatásának eredményeképpen gyerekes családok az utcára kerülnek.
Az elmúlt években az önkormányzat létrejöttét követően is többször éltünk magunk is ajánlással a tulajdonos kerületi önkormányzatok felé, hogy legalább a téli időszakban függesszék fel a kilakoltatási eljárásokat emberiességi okokból, illetve minden ilyen eljárás során próbálják megvizsgálni az adott család szociális helyzetét, hátterét. Számosan közülük hosszú évek óta dolgoznak és laknak Budapesten. Gyerekeiket iskolába, óvodába járatják, s törekednek arra, hogy közvetlen lakókörnyezetük is befogadja, elfogadja őket. E kísérletek nem voltak mindig sikeresnek tekinthetőek. Az ajánlásokon túl a magunk sajátos eszközeivel megpróbáltunk megoldást is kidolgozni és megoldást is nyújtani e probléma néhány részére.
Ilyen volt az az elmúlt évi kezdeményezésünk, amikor ún. családok átmeneti otthona létrehozására hoztunk létre külön 100 mFt-os támogatási keretet, azokra a helyzetekre, amikor az érvényben lévő Gyermekvédelmi Törvény szerint a helyi önkormányzatnak kötelessége volt gondoskodni a kilakoltatásra váró családok elhelyezéséről, átmeneti ellátásáról.
Ezekben az esetekben ugyanis nem csak a jogszerűség egyfelől, másfelől a célszerűség, ésszerűség, tágabban az emberiesség került konfliktusba, hanem a különböző jogszabályi előírások is különböző lehetőségeket, illetve kötelességeket írtak elő a helyi önkormányzatoknak. A lakásügyi jogszabályok lehetővé tették, hogy immár gyorsított eljárásban a tulajdonos önkormányzatok kiürítsék az elfoglalt lakásokat, ugyanakkor a gyermekvédelmi jogszabályok a helyi önkormányzatok kötelességévé tették a kiskorú gyermekek elhelyezését. Szükség esetén szüleikkel együtt történő elhelyezését és ellátását abban az esetben, hogy ha pusztán anyagi okokból kerülnek krízishelyzetbe.
Ugyanakkor ezen a ponton föl kell hívnunk a figyelmet arra, hogy mind Budapesten, mind az ország több településén nem annyira az önkényes lakásfoglalók kilakoltatása jelenti ma a legsúlyosabb lakhatási krízis jellegű problémát, hanem nagyságrendjében ezt többszörösen felülmúlja azoknak a többnyire jogkövető, viszont szociálisan rendkívül nehéz helyzetbe került családoknak a problémája, akik immár hosszú évek óta nem voltak képesek önerejükből fizetni a megnövekedett lakásrezsit. Nagy összegű hátralékot, rezsihátralékot halmoztak fel és ma már a rájuk vonatkozó eljárások sokszor szintén a végrehajtási szakaszba jutottak és lakhatásuk biztonsága került közvetlen veszélybe. Nem csak az a kérdés ezeknek a családoknak az esetében, illetve a rájuk vonatkozó eljárások esetében, hogy vajon eljárásjogilag minden a szabályoknak megfelelően történt, illetve történik velük kapcsolatban, hanem az is kérdés, hogy megfelelően részesülhettek-e ezek a családok az elmúlt években állami, illetve helyi önkormányzati pénzbeli támogatásokban annak érdekében, hogy bizonyítottan rászorult helyzetükben is fenntarthassák lakásukat.
Nem mulasztottak-e azok a szervek, amelyek nem nyújtottak megfelelő szabályozási, illetve támogatási feltételeket ezen nehéz helyzetbe került családok számára az elmúlt évek során, s ezzel nem járultak-e hozzá ezen szervek és szervezetek is ahhoz, hogy ma családok tízezreinek lakhatása bizonytalanná vált. Ezzel a kérdéskörrel önállóan nem foglalkozik az állampolgári jogok biztosának, illetve a kisebbségi jogok biztosának jelentése. Ezért hívjuk fel itt erre külön a figyelmet.
Említhetnénk itt olyan jogi természetű problémákat is ezzel kapcsolatban, hogy a mai napig nem rendeződött az ún. Lakástörvény, illetve az ún. Szociális Törvény egymásnak ellentmondó vagy éppen egymással nem egyező előírásainak kérdése éppen a lakbértámogatás, illetve a lakásfenntartási támogatás szabályozására vonatkozóan.
Szintén a gyakorlat során kell tapasztalnunk azt, hogy a Szociális Törvény, illetve a Gyermekvédelmi Törvény által előírt eljárások, illetve intézmények, létrehozandó ellátási formák, nincsenek egymással teljesen összhangban szabályozva az egyes törvényekben és ez nehéz értelmezési problémákra, vitákra ad alkalmat a konkrét teendők során. Ez érinti a hajlék nélkül maradt egyedülálló személyek elhelyezésének, illetve a hajlék nélkül maradt gyerekes családok elhelyezésének a problémakörét. Már említettük és megemlítjük azt, hogy nincs összhang a Lakástörvény és a Gyermekvédelmi Törvény között, amely ellentmondás éppen a gyermekes családok kilakoltatásánál okoz komoly értelmezési és ezen keresztül a végrehajtás módjára vonatkozó problémákat.
A kisebbségi jogok országgyűlési biztosa tájékoztatójában külön fölhívja a Fővárosi Önkormányzatot a konfliktuskezelés fontosságára. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy az elmúlt hónapokban is, de azt megelőző hónapokban, sőt években is folyamatosan megpróbáltunk párbeszédet kialakítani az egyes súlyos szociális konfliktusokban résztvevő szereplők között.
Többször kellett és lehetett is egy asztal mellé ültetni különböző kerületi önkormányzatok, önkormányzati szervezetek képviselőit az érintett családok képviselőivel, vagy éppen különböző civil érdekképviseleti szervezetekkel. E párbeszéd kialakításához alapot nyújtott számunkra az, hogy folyamatosan úgy gondoljuk jó kapcsolatot alakítottunk ki az egyes szociális problémákkal érintett csoportokat képviselő civil szerveződésekkel. Több olyan fórumot is működtetünk, amelyen belül meghallgatjuk e szervezetek véleményét. A felmerülő problémákat folyamatosan velük való párbeszéd segítségével megpróbáljuk megoldani. Ilyen fórumot működtetünk az idősek érdekképviseleti szervezeteivel, a fogyatékkal élők szervezeteivel, a hajléktalan ellátásban részt vevő szervezetekkel például. De folyamatosan anyagi támogatást is nyújtunk a költségvetésből, illetve különböző fővárosi pályázatokon keresztül számos olyan ellátó, vagy éppen érdekképviseleti szervezetnek, amelyek részt vesznek a városban előforduló szociális konfliktusok enyhítésében, kezelésében.
A szakmai alapú párbeszéd, közös munka egyik eszközeként számos szakemberrel önkormányzati intézményekben, önkormányzatban dolgozó munkatárssal együtt kidolgoztuk évekkel ezelőtt az ún. Fővárosi Szociális Chartát, amelyik zsinórmértékül szolgál saját tevékenységünk, de az azt elfogadó civil szervezetek, illetve kerületi önkormányzati szervezetek számára is.
Úgy látjuk a mostani ombutsmani tájékoztató alapján, hogy a Fővárosi Szociális Charta az teljes mértékben összhangban van azokkal a jogállamisági törekvésekkel, amelyek az előttünk lévő tájékoztatókban is megfogalmazódnak. Ezen a ponton megemlítenénk a kisebbségi ombutsman tájékoztatójában szereplő ajánlásokat a lehetséges problémakezelés eszközeire irányuló összegzését.
Nem csak egyetértünk az ezen ajánlásban megfogalmazott céllal, hogy ösztönözni kell a mindenkori kormányzatot arra, hogy létrehozza az ún. lakhatási minimum feltétel és eszközrendszerét, hanem magunk is megpróbálunk mindent megtenni annak érdekében, hogy akár a Fővárosi Önkormányzati példákat fölhasználva mielőbb létrejöhessen egy országosan egységes és garantált lakásfenntartási támogatási rendszer. Ez számos olyan problémára nyújthat megoldást, amely a jelentésekből is kiderül.
Az ajánlások másik része arról szól, hogy a kisebbségi jogok országgyűlési biztosa javaslatot tett és tesz egy antidiszkriminációs törvény megalkotására az országgyűlésben. Ezt magunk is hangsúlyozottan szükségesnek látjuk, sőt ezen túlmenően szükségesnek látunk egy antidiszkriminációs helyi fővárosi önkormányzati rendelet megalkotását is, melynek szakmai kidolgozását már korábban megkezdtük, azonban ennek megalkotására a szakértők szerint csak akkor kerülhet sor, hogy ha előbb a parlament elfogad egy országos érvényű antidiszktriminációs törvényt. Szándékunkban áll egy ilyen törvény elfogadását követően rendkívül rövid időn belül rögtön egy ezzel párhuzamos, a végrehajtás részleteit szabályozó fővárosi önkormányzati antidiszkriminációs rendeletet alkotni.
Most ennyi…
2001-magnó