SZOLIDARITÁS, KISZÁMÍTHATÓ GONDOSKODÁS, KÖLCSÖNÖS FELELŐSSÉG

Szolidaritás, kiszámítható gondoskodás,

kölcsönös felelősség

A Fővárosi Önkormányzat

szociálpolitikai együttműködési ajánlata

Tárgyalási dokumentáció

2002. június

Napirendek

1. A Főváros jóléti fejlesztési programja: esély a kirekesztetteknek!

1. Hajléktalan ellátás: krízis vagy rendszerszemlélet?

1. A lakhatás biztonságáért

1. Az egyházi tulajdonban lévő szociális célú ingatlanok jövője

1. A Főváros jóléti fejlesztési programja: esély a kirekesztetteknek!

A Fővárosi Önkormányzat által fenntartott szociális intézményhálózata az elmúlt időszakban a mennyiségi változások mellett különösen a nyújtott ellátások belső szakmai tartalmát tekintve fejlődött. Kialakult a szakmai felügyelet úgynevezett szupervíziós rendszere, kiépült az intézmények mentálhigiénés ellátása a megfelelő személyi háttérrel. Az érvényes szervezeti-működési szabályzatok és házirendek valamennyi intézményben garantálják a jogszerű és szakmai ellátást, az intézmények nyitottságát és a gondozottak emberi-polgári szabadságjogait.

Az egyes ellátási területeken megjelentek és folyamatosan teret nyertek a kis létszámú lakóotthonok, elsősorban a fogyatékosok intézetei kitagolásával. Sümeg-Darvastón, Kéthelyen és Zsirán ezek a magas színvonalú szakmai tartalmú programok igen sikeresek és nem utolsó sorban lakhatóbb, az előírásoknak megfelelő infrastruktúrát biztosítanak. A teljesen megújult tordasi intézet lakóotthoni kitagolása folyamatban van. Létrejött Budapest első pszichiátriai otthona a Ráday Gedeon utcában, amelynek kitagolása folyamatban van. E programok ésszerű folytatása, kiszélesítése az idősek és pszichiátriai betegek ellátására, illetve fővárosi, Főváros környéki kiterjesztése mindenképp kívánatos.

1993-ban megtörtént az intézményhálózat teljes körű felmérése és ez alapján döntött a Közgyűlés a Rekonstrukciós Programról. E Program korszerűségét, érvényességét és előremutató jellegét az bizonyítja, hogy az abban foglalt célkitűzések, előirányzatok teljes mértékben harmonizálnak a csak a Program elfogadása után megjelenő, a személyes gondoskodást nyújtó intézmények szakmai feladatairól és működésük feltételeiről szóló jogszabályokban rögzített előírásokkal.

A Fővárosi Önkormányzat természetesen nem egyoldalúan értelmezett szociálpolitikai gyakorlatával a rászorulók teljes körének esélyegyenlősége megteremtésén dolgozik. E munka főbb állomásai a Fővárosi Közgyűlés által elfogadott szakirányú előterjesztéseken keresztül láttatható és érthető meg (a részletes eljárásokat, döntéseket külön kiadványokban csatoljuk)

• A Fővárosi Közgyűlés 1997-ben fogadta el a Budapesti Szociális Chartát és a Fővárosi Önkormányzat szociálpolitikai cselekvési programját

• Ugyanakkor elkészült az ágazat Rekonstrukciós Programja, amelyet 2000-ben megújítottunk

• Első ízben 1994-ben, majd többször megújítva 2000-ben döntött a fogyatékos fővárosi polgárok társadalmi beilleszkedésére szolgáló Fővárosi cselekvési Programról, összhangban az Esélyegyenlőségi törvénnyel

• 1999-ben tekintette át a hajléktalan ellátás alakulását és meghatározta a további, középtávú feladatokat

• 2000-ben (egy átfogó szakmai tanulmánnyal megalapozva) készítette el „Esélyegyenlőség 2000” címmel foglalkoztatáspolitikai programját

• 2001. májusban tárgyalta a Fővárosi Közgyűlés az életkor szerinti hátrányos megkülönböztetés elleni budapesti fellépés alapdokumentumát, a „40+ Budapesti Etikai Kódex” című előterjesztést, melyet egy nemzetközi konferencia alapozott meg

A Fővárosi Önkormányzat a Rekonstrukciós Program folyamatos aktualizálásával (1997, 2000) az egészségügyi és szociális ellátás intézményi és szervezeti, valamint lakossági változásaival összhangban döntött a további ágazati fejlesztésekről és beruházásokról. Ennek következtében új férőhelyek jöttek létre, illetve a meglévő intézményhálózat egyes elemeinek rekonstrukciója,  komfortosítása megkezdődött. E döntésekkel és költségvetési kötelezettségvállalásokkal volumenét tekintve a Fővárosi Önkormányzat Közép-Kelet Európa legnagyobb jóléti beruházását valósítja meg, mintegy 31 milliárd forintos befektetéssel. Több éves programjához a Fővárosi Önkormányzat az elmúlt időszakban – a vámosmikolai Idősek Otthona rekonstrukciója és bővítésén kívül – központi költségvetési támogatást nem kapott. Legnagyobb és szakmailag legfontosabb programunkhoz, a tordasi Értelmi Fogyatékosok Otthona felújításához még a Horn-kormány nyújtott címzett állami támogatást.

A Fővárosi Önkormányzat az új kormánnyal fentiek tükrében nem öncélúan keresi az együttműködés lehetőségét akkor, amikor részletes, programokon alapuló együttgondolkodást és közös cselekvést ajánl a jóléti rendszerváltást programjában megfogalmazó Kormánynak!

A Fővárosi Önkormányzat szociálpolitikai cselekvési programjának támogatását javasoljuk, három „nagy program” címzett állami támogatással megvalósítandó kivitelezése érdekében.

Programok

(Fontossági és nem időbeli sorrendben)

2. Hajléktalan ellátás: krízis vagy rendszerszemlélet?

Ma Magyarországon az egyik legsúlyosabb jóléti válságjelenség a kirekesztődés a társadalomból, a lakhatás ellehetetlenülése és a hajléktalanná válás.

A Fővárosi Önkormányzat hajléktalan-ellátási gyakorlata jól ismert és szakmailag korszerű. Jellemzi a jelentős civil részvétel, az operativitás, a célzott támogatási és szerződéses rendszerek átlátható és kiszámítható biztonsága.

A nagyvárosi magas kockázatú csoportok – súlyosbítva a belső szociális migrációval érkezők ellátási kötelezettségeivel – gondozása és ellátása évtizedes közös, Kormány – Fővárosi Önkormányzat együttműködéssel volt megoldható, mely együttműködés keretei az elmúlt négy évben kiürültek és esetlegessé váltak.

Megrendült a pályázati források együtt-tervezése, az ellátó civil szervezetek forráshoz jutási esélyegyenlősége, a változó szakmai minimumfeltételekre adandó fejlesztési válaszok koordinálatlanokká váltak, és kiszámíthatatlan lett a téli ellátás tervezése, elszámolási, átmeneti finanszírozási–jogi problémák miatt. Mindezek együttesen oda vezettek, hogy ma már csak „téli krízis”-ként kezeli a közvélemény a november-március közötti időszakot.  A valóság az, hogy miközben Budapesten lenne elegendő tárgyi és emberi erőforrás, amely mobilizálható, volna elégséges szakértelem, ami alkalmas a ténylegesen hullámzó, ciklikus ellátási teher korrekt megoldására, a fenti kapcsolati kiürülés miatt a hajléktalanok téli ellátása mára a szakmai körökben is „krízis” kérdéssé vált.

Állításunk szerint vannak jó megoldások!

Egyeztetett pályáztatási rendszer és együttdöntés, átlátható és egységes civil szervezeti szerződéses rendszer, a fejlesztések összehangolása, a képviseleti fórumok (Hajléktalanügyi Konzultatív Tanács) működtetése egy Szaktárca – Fővárosi Önkormányzat közötti keret-megállapodással kezelhető volna. Erre 2001-2002-ben az elmúlt kormányzati ciklus végén ugyan mutatkozott készség, de tényleges eredményre az egyeztetések nem vezettek.

Kérjük a Minisztériumot, tegye lehetővé a folyamatos konzultációt és korábban tervezze meg a téli ellátások forrásait.

Indítványozzuk az ideiglenesen belépő kapacitások finanszírozhatósága jogi feltételeinek megteremtését.

Kezdeményezzük közös állandó konzultatív fórum működtetését.

3. A lakhatás biztonságáért

Amint álláspontunkat kifejtettük, az ország egyik legnagyobb szociális kockázata a lakhatás ellehetetlenülése és nagy társadalmi csoportok kirekesztődése. A Minisztérium előtt jól ismert az a véleményünk, hogy semmivel sem magyarázható, ha akár jogszerűen, a tulajdon védelmében eljárva, de mégis ártatlan gyermekeket az utcára kényszerítve történnek kilakoltatások a Fővárosban, vagy bárhol másutt, az országban. Semmivel nem magyarázható, ha csak az egyik – az erősebb – joga érvényesül, míg a másik – a gyermeké, a gyengébbiké – pedig sérül, amikor az addig családban élőt anyagi, szociális okokból szüleiktől elválasztják, és állami gondozásba veszik, vagy ami még ennél is rosszabb, hanyagságból, vagy bármi más okból elmaradnak a biztonságot jelentő, átmeneti szociális–gyermekvédelmi intézkedések.

Korábban a sajnálatos fővárosi Garay és Király utcai, vagy a Várna utcai esetek arra indítottak bennünket, hogy a minisztérium mai vezetői által is elismert szakértőkkel egyeztetve a mély szegénységben élők szociális migrációjának okait elemezzük. Ennek eredményeként ajánlásokat és szakmai megoldásokat készítettünk, amelyet a Szociális és Családügyi Miniszterhez eljuttattunk a partnerség, az együttműködés szándékával. Rávilágítottunk, hogy több százezer magyar család problémájára – jövedelemszegénység, kirekesztettség, esélytelenség – csakis közös, nemzeti léptékű programokkal lehet megoldást találni. Ezek az intézkedések akkor elmaradtak, Harrach Péter megkeresésünkre nem reagált.

A lakhatási válság okai többoldalúak és összetettek: az ország szociális kettészakadása, a díj-bér, és hiteltörlesztési hátralékosság (háztartási eladósodás és háztartáscsőd) problémája, valamint a földönfutóvá váltak, lakásfoglalók a gyermekvédelmi jogszabályokkal ellentétes, ellátás nélküli kilakoltatása egy nagy folyamat külön állomásai és konkrét, kezelendő problémái.

Javasoljuk, hogy a jóléti rendszerváltás kormánya a szaktárcán belül miniszteri biztossal megerősítve egy éven belül dolgozzon ki egy megvalósítható átfogó lakhatási programot, melyhez a fővárosi tapasztalatokat átadjuk.

E program elemei:

Azonnali lépések és megoldások:

• miniszteri biztos felkérése, kinevezése
• a „lex Juharos” néven elhíresült eljárásjogi, diszkriminatív jogszabályok visszavonása
• soron kívüli pályázat családok (gyermekek) átmeneti otthonai kialakítására
• - külön támogatás a „bennrekedt” és rossz állapotú önkormányzati lakás (ingatlanvagyon) újbóli mobilizálására
• háztartáscsőd törvény és adósságkezelés jogszabályi kereteinek megteremtése, előkészítése

Középtávú programok:

• díjhátralék kiegyenlítő országos program megalapozása és beindítása a szolgáltató vállalatok bevonásával (budapesti modell)
• egységes, rászorultság alapú lakhatási támogatás, mint új szociális ellátás bevezetése, központi, kötött felhasználású támogatással (kidolgozott programunk szerint a támogatás országosan és évente 6-9 milliárd Ft forrásigényű, szakértői anyagot szükség szerint átadunk
• az 1993. évi III. törvény érdemi átdolgozása

Hosszú távú programok

• valódi „vidékfejlesztési” és felzárkóztató projektek
• roma és más esélyegyenlőségi programok normatív és szubszidiaritás alapú elindítása, lehetőleg roma szakértők tevőleges részvételével
• a szociális migráció lassítása, egybekötve regionális fejlesztésekkel úgy, hogy a migrációval sújtott nagyvárosok (megyei jogú városok) érdemi közös platformja a programban érdekeltté tehető legyen

Olyan megoldásokat támogatunk, és javaslunk, amelyben a probléma által érintett nagyvárosi önkormányzatok egyaránt partnerek lehetnek, mert az önkormányzatiságban jelentős erőt látunk, ha ahhoz kellő kormányzati támogatás is társul. Az új Kormány megalakulásával együttműködésünk esélyeit nagyra értékeljük.

4. Az egyházi tulajdonban lévő szociális célú ingatlanok jövője

A Fővárosi Önkormányzat szociális ágazatának  ingatlanai közül az alábbiak kerültek egyházi visszaigénylés alá:

                                                                      ellátottak száma:

Bucsuszentlászló, Arany J. u. 15.         (305 hrsz.)                        140 fő

Az ingatlan templom, (600 m2, valamint a szolgálati lakás és iroda (340 m2) részt már használja a Szűz Máriáról Nevezett Magyar Ferences Rendtartomány. A Fővárosi Önkormányzat által használt értelmi fogyatékosok otthona részért a Rend pénzbeli kártalanítást kért. Az ingatlan egyházi visszaigénylése mindezek alapján rendezettnek tekinthető. A Renddel indokolt lesz rendezni a használati viszonyokat. Az ügyben államigazgatási határozatot nem kaptunk, csak tájékoztató levelet (levél mellékelve).

Budapest, I. ker. Fõ u. 41. sz.        (14448/4 hrsz.)                        108 fő

Az ingatlant funkcióval együtt a visszaigénylő Rend részére átadtuk, az egyházi visszaigénylést befejezettnek tekintjük.

Zsira, Rákóczi u. 12. sz.        (563/1 és 563/2 hrsz.)                        320 fő

Az ingatlant a Legszentebb Üdvözítő Leányai Női Szerzetesrend igényelte vissza. Az jelenleg állami tulajdonban van, kezelője a KVI, használója a Fővárosi Önkormányzat. A Rend fokozatosan természetben akarja átvenni az ingatlant, funkcióval együtt. Az átadással összefüggő kérdésekről a Rendnek és a Fővárosi Önkormányzatnak kellene megállapodni. Ilyen Megállapodás-tervezet korábban már készült, de a visszaigénylő Rend „hallgatólagosan” elállt a további tárgyalásoktól.

Máriapócs, Kossuth tér 13.        (2 és 3 hrsz.)                                100 fő

Az ingatlant a visszaigénylő Rend részére üresen átadtuk, az egyházi visszaigénylést befejezettnek tekintjük. A Fővárosi Önkormányzatnak járó állami kompenzációt nem kaptuk meg annak ellenére, hogy saját forrásból „megelőlegeztük” az ingatlan kiváltását.

Budapest, II. ker. Zugligeti u. 60.        (10819/30 hrsz.)                56 fő

Tudomásunk szerint a Rend az ingatlan helyett kártérítést kért és kapott az Államtól,  az egyházi visszaigénylést befejezettnek tekintjük. Az ügyről államigazgatási határozattal nem rendelkezünk.

Polgárdi-Ipartelepek        (034/26 hrsz.)                                165 fő

Tudomásunk szerint a Rend az ingatlan helyett kártérítést kért és kapott az Államtól, az egyházi visszaigénylést befejezettnek tekintjük.

Zalaapáti Deák Ferenc u. 3.         (581/1 és 581/2 hrsz.)                148 fő

A Rend az ingatlan helyett pénzbeli kártalanítást kért az Államtól. Az ügyről államigazgatási határozattal nem rendelkezünk.

Kezdeményezni fogjuk a ma szociális célú, de a visszaigénylés alá eső egyházi ingatlanok rendezését és ehhez a Szaktárca támogatását is igényeljük.

Különösen fontos a zsirai Értelmi Fogyatékosok Otthonának kérdése, amelynek telephelyén (Peresznye) súlyos fogyatékosok ellátását végezzük. A zsirai ingatlan átadásáért 1998-as árszinten (lásd a mellékelt dokumentumot) a Fővárosi Önkormányzatot  476 millió Ft illette volna meg. Ha ezt valorizáltan a Magyar Állam biztosítja, akkor az intézmény teljes vertikumát áttelepíthetjük a fővárosi 100 km-es agglomerációba, egybekötve egy kitagolási és modernizációs programmal.

Ezen egyeztetés eredményének ismeretében megkeressük az egyházi kártalanítási ügyekben illetékes vezető Kormánytisztviselőt.