Rövid szakvélemény az előterjesztésről
Előrebocsátok egy állítást és két kérdést:
Állítás: A lakásszektorból kifolyó minden egyes forint hozzájárul a lakás- és épületállomány további leromlásához.
Kérdések: A város fejlesztése szempontjából fontosnak tartja-e a lakóépületek fokozatos felújítását? Van-e az előterjesztőnek konkrét, megvalósítható elképzelése, működőképes eszköze e cél elérésére vonatkozóan?
A Fővárosi Városrehabilitációs Keret az ún Lakástörvény 63. §-a végrehajtásaként született, melynek (3) bekezdése kimondja, hogy Budapesten a lakóépületekben lévő lakások és helyiségek eladásából származó, fővárosi számlára átadott „bevétel csak a kerületi önkormányzati tulajdonú lakóépületek (lakóépületrészek) felújítására használható fel. E bevételekből a kerületi önkormányzatok pályázat keretében igényelhetnek. A juttatás feltételeit és a pályázati eljárás rendjét a fővárosi közgyűlés rendeletben határozza meg.”
A Lakástörvény vonatkozó előírásai a fővárosi szakértők határozott közbenjárásának eredményeként születtek meg annak idején.
(1) Az egyéb közhatalmi szereplők törvénykövető magatartásától függetlenül a Fővárosi Önkormányzat eljárásának, a vonatkozó források felhasználásának meg kell felelnie e törvény előírásainak. A jelen javaslat megítélésem szerint ettől elrugaszkodik, ezért a kodifikálás során e törvényi előírásokra különösen ügyelni kell.
(2) A Lakástörvény nem csak ezen a pontján érinti a vonatkozó fővárosi rendeletet, hanem a lakások, helyiségek, közös területek, felújítás-karbantartás, tulajdonos stb. stb. meghatározása során is, ezért nem véletlen, hogy a Főpolgármesteri Hivatalon belül mindeddig a Főjegyző irányításával a Lakásügyosztály, a társ ügyosztályokkal szoros koordinációban gondozta a vonatkozó rendelet szabályozási, módosítási, részben végrehajtási feladatait. A szakirányú szabályozás kerülhet veszélybe, ha ezt a feladatot a Főépítészi Iroda veszi át (gondolom, a Lakásügyosztályt sem bízzák meg az Építésügyi Törvényből adódó szabályozási feladatok végrehajtásával).
(3)
A Lakástörvény vonatkozó végrehajtása, az eddigi szabályozás során mindvégig figyelemmel volt a városfejlesztés, városrehabilitáció szempontjaira, azzal együtt, hogy magáról a komplex városrehabilitációról (a fővárosi keret neve ellenére) szakrendeletet mindeddig senki nem terjesztett elő, a meglévő rendelet forrásai mindeddig nem ezt a feladatot fedték le. Azonban a fővárosi saját források megjelenésével az önkormányzati tulajdonú lakóépületek feújításának támogatása mellé harmónikusan hozzá lehetett illeszteni a társasházi lakóépületek felújításának a támogatását, majd a fővárosi források szerény növekedésével párhuzamosan fokozatosan ki lehetett terjeszteni a támogatást a közterületek felújítására is. Ez utóbbi feladatokra a Stratégiai Alap további forrásokat biztosított az elmúlt években.
Amennyiben a Fővárosi Városrehabilitációs Keret rendelkezésére álló források nominálisan csökkenek ebben (esetleg az elkövetkező) évben, abban az esetben azt javasolom, hogy a realitásoknak megfelelően a fővárosi saját forrásokat felhasználó pályázati kiírások kizárólag a társasházi lakóépületek felújítására legyenek meghirdetve.
(4) Ennek megfelelően továbbra is szükségesnek tartom a társasházi pályázati rendszeren belül néhány prioritás meghírdetését és érvényesítését is (akció területen lévő épület, kerület is rendelkezik a területre vonatkozó saját rehabilitációs tervvel, a pályázaton elnyerhető támogatási összeg felső határának meghatározása, illetve a maximálisan nyújtható támogatási összegnél kisebb összegről történő döntés alkalmazása). Az ilyen előírások harmónikusan alkalmazhatóak a jelenlegi rendelet keretein belül is, a pályázati kiírás során. Egyben – s ez a legfontosabb - biztosítják az immár több éve elindult társasház-felújítási programok (több ezer társasházi közösségről van szó) folyamatosságat. (Ha nem is a kívánatos gyorsuló, hanem a kényszerűen lelassuló ütemben is.)
(5) Ennek megfelelően, értelemszerűen, nem lehet egyetérteni azzal, hogy a városrehebilitációs szempontokat is figyelembe vevő társasházfelújítási programok támogatása helyett a főváros jelenleg biztosítható forrásainak felhasználása során az ún. kerületi programok támogatása kerüljön az előtérbe. (Miután éppen megszűnt a forrásmegosztás rendszere, s a kerületek nem járultak hozzá a keret forrásaihoz, ezután jelen pillanatban ez a fajta forrásbiztosítás – megítélésem szerint – értelmezhetetlen.)
(6) Egyetértek az akcióterületi státusz finomabb szabályozásával (bár szerintem az időbeli lehatároláson túl máig nem született meg a szakmailag részletesebb tartalmi lehatárolás sem…), egyetértek azzal, hogy keresni kell a több évre szóló döntések lehetőségét a pályázati rendszer keretein belül, egyetértek a „projekt jelleg” erősítésével, de ennek részletes, szakszerű, szabályozási szintű és egyben végre is hajtható módjára vonatkozóan szintén nem készültek az elmúlt években bevezethető javaslatok…, ugyanakkor a forrásszűkülésre tekintettel nem tartom reálisnak a támogatás jelenlegi bővítését az önálló közterületi programok irányában.
(7) Magam nem pontosan tudom, hogy az előterjesztés készítői mire gondoltak, amikor az EU támogatás korlátos volta miatt ezek helyett(?) az EIB hitel felvételét javasolják, mikor – talán nem teljeskörű – ismereteim szerint az EU vonatkozó támogatási keretei messze meghaladják a Rehabilitációs Keret jelenlegi nagyságrendjét. Megítélésem szerint ezekre az EU támogatási lehetőségekre a kerületek is pályázni fognak (illetve már nagyösszegű benyújtott pályázatok is vannak), s a Fővárosi Önkormányzat is pályázhatna, akár ebben az évben is. E tényezők egyébként valóban új lehetőségeket jelentenek a jól kidolgozott önkormányzati projektek számára (miközben megmarad a speciális magyar társasházi lakóépületek felújításának támogatási feladata a hazai közszerereplőknek.)