Budapest Főváros

Szolgáltatástervezési

Koncepció

FELÜLVIZSGÁLATA

Budapest Fővárosi

Önkormányzat

2005.

Budapest Főváros Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálati dokumentációját készítette

a Fővárosi Önkormányzat Szakmapolitikai Munkacsoportja.

A Munkacsoport vezetője: Ikvai Szabó Imre főpolgármester-helyettes

A Munkacsoport tagjai:

• Antal Kálmán, az Egészségügyi és Esélyegyenlőségi Főpolgármester-helyettesi Iroda vezetője,
• Gosztonyi Géza, a Budapesti Szociális Forrásközpont igazgatója, 
• dr. Győri Péter, a BMSZKI szakmai igazgatója, 
• Hazai Istvánné, a FPH. Gyermekvédelmi Ügyosztály vezetője,
• Kulinyi Márton, a Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht. igazgatója,
• Skultéti József, a FPH. Szociálpolitikai Ügyosztály vezetője, 
• Szabó Attiláné, a FPH. Szociálpolitikai Ügyosztály Szakmai Alosztály vezetője,
• Pelle József, a BMSZKI igazgatója.

A dokumentációt összeállította és szerkesztette:

Budapest Főváros Önkormányzat Főpolgármesteri Hivatal

SZOCIÁLPOLITIKAI ÜGYOSZTÁLYA

Felelős szerkesztő: Skultéti József ügyosztályvezető

Felelős kiadó: Ikvai Szabó Imre főpolgármester-helyettes

A felülvizsgálati dokumentáció egyeztetéseit és közzétételét a

Fővárosi Önkormányzat Idősek Otthona

- 1173 Budapest, Pesti út 117. -

Módszertani Osztálya segítette.

A kiadvány nyomdai munkálatai készültek a

BUDAPEST FŐVÁROS ÖNKORMÁNYZAT

Főpolgármesteri Hivatal sokszorosító üzemében.

A dokumentum készítői köszönetüket fejezik ki

• a Fővárosi Szociálpolitikai Kerekasztal és Elnöksége Tagjainak,
• Budapest Szociális- és Gyermekvédelmi Ellátásában dolgozó Vezetőknek, Szakembereknek,
• a fővárosi kerületek Jegyzőinek,
• Budapest Főváros Közigazgatási Hivatala Munkatársainak

a készítés során nyújtott szakmai segítségükért.

Bevezetés .….

A legalább 2000 lakosú települési önkormányzat, illetve a megyei önkormányzat a településen, illetve a megyében, fővárosban élő szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása érdekében szolgáltatástervezési koncepciót készít. A szolgáltatástervezési koncepció tartalmát a helyi önkormányzat kétévente felülvizsgálja és aktualizálja -az 1993. évi III. törvény a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról 92. § (3) bekezdés.

A fővárosi szolgáltatástervezési koncepció célja a fővárosban élő szociálisan rászorult személyek részére biztosítandó szolgáltatási feladatok meghatározása és a biztosított ellátási formák megszervezésének módja, a felülvizsgálat célja a koncepcióban vállalt feladatok időarányos végrehajtásának helyzete és a változó feltételek aktualizálása. A Koncepciót a Fővárosi Közgyűlés fogadja el és kétévente vizsgálja felül, aktualizálja.

A Fővárosi Szolgáltatástervezési Koncepciót –a szociális ellátás területén- a Fővárosi Közgyűlés 2003. évi októberi ülésén, 1910/2003. (X.30.) számú határozatával fogadta el.

A Fővárosi Koncepció elfogadását követő időszakban

• a Fővárosi Koncepció megküldésre került a szakminisztériumnak, az egyeztetési folyamat során érintett véleményezőknek., valamint a kerületi önkormányzatoknak,
• a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottsága pályázati úton nyújtott támogatást a pályázó kerületi önkormányzatoknak saját koncepciójuk elkészítéséhez,
• a pályázat lebonyolítását követően a kerületi önkormányzatok megkezdték koncepcióik összeállítását,
• lefolytatták az előírt egyeztetési folyamatokat, a beérkezett és elhangzott észrevételek nyomán kiegészítették tervezeteiket, majd
• a testületi előterjesztésre kész koncepció-tervezeteket megküldték a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságának véleményezésre,
• a kerületi önkormányzatok az egyeztetési és véleményezési folyamat végén  beterjesztették az elkészült tervezési dokumentumaikat mellékleteivel képviselőtestületeik elé jóváhagyásra,
• a kerületi Szociálpolitikai Kerekasztalok létrehozását követően, annak monitorozása mellett,
• megkezdték a szociális ellátás területén koncepcionált elképzeléseik valóra váltását.

A kerületi önkormányzatok képviselőtestületei által elfogadott helyi szolgáltatástervezési koncepciók folyamatosan érkeztek a Fővárosi Önkormányzathoz a Fővárosi Szolgáltatástervezési Koncepció összeállításához. Az utolsó kerületi koncepció –a törvényes határidő lejártát követő fél évvel- került megküldésre véleményezésre a Fővárosi Közgyűlés Szociálpolitikai és Lakásügyi Bizottságának. A mulasztás a fővárosi és kerületi szakmai dokumentáció/k készítésének és felülvizsgálatának folyamatában nem behozható késedelmet okozott.

A tartalmi és formai kérdéseket illetően az egyes kerületi koncepciók jelentős különbségeket jelenítettek. Az adattartalmak és szakmai elképzelések különbözőségei miatt, jelenlegi állapotaiban nem összeegyeztethetőek és a felsoroltak miatt, csak a következő felülvizsgálat alkalmával teremthető meg Budapest Ellátási Térképe megrajzolásának lehetősége.

A jelenlegi helyzetben a Fővárosi Koncepció elfogadását követő időben bekövetkezett változások, valamint az eltervezett feladatok megvalósításának bemutatása lehetséges –a kerületi önkormányzatok koncepcióinak eredeti formában történő mellékelésével.

A fővárosi felülvizsgálat fontos célkitűzései között szerepelt

• megjeleníteni az eltelt időszak jelentősebb fővárosi történéseit a szociális ellátás területein,
• bemutatni a betervezett feladatok teljesítésének helyzetét,
• feltérképezni a kerületi –testületek által jóváhagyott- fejlesztések ütemezését és
• összeállítást készíteni az egyes kerületekben alkalmazott, fővárosi lakosok élethelyzetét segítő  „jó gyakorlatokból”.

A helyi koncepciók elfogadott, végső változatainak és azokat legitimáló testületi döntéseket megjelenítő határozatok beérkezését követően kezdődhetett meg a Fővárosi Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálata tervezetének előkészítése és összeállítása,  majd a véleményezési folyamat lefolytatása…..

A Fővárosi Koncepció felülvizsgálatának folyamata

1.) A Fővárosi Önkormányzat Szociálpolitikai Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálat-tervezetét elkészítő Szakmapolitikai Munkacsoport megalakítása (vezetője: Ikvai Szabó Imre főpolgármester-helyettes, tagjai: dr. Győri Péter szakmai igazgató, Gosztonyi Géza a BSzF. igazgatója, Antal Kálmán az Egészségügyi és Esélyegyenlőségi Főpolgármester-helyettesi Iroda vezetője, Skultéti József, a FPH. Szociálpolitikai Ügyosztály vezetője, Pelle József, a BMSZKI igazgatója, stb.)

2.) A Munkacsoport tagjai és az előkészítésre felkért Ügyosztályok vezetői és szakemberei tevékenységével a felülvizsgálati dokumentáció egyes fejezeteinek az összeállítása (Fővárosi Közhasznú Foglalkoztatási Szolgálat Kht., Budapesti Szociális Forrásközpont, FPH. Hatósági Ügyosztály., FPH. Oktatási Ügyosztály, FPH. Lakás Ügyosztály, FPH. Gyermekvédelmi Ügyosztály, FPH Szociálpolitikai Ügyosztály).

3.) Végrehajtásra került a statisztikai adattartalmak aktualizálása, a felülvizsgálat-tervezet harmonizáció és korrekciója.

4.) A felülvizsgálat tervezetének a Fővárosi Szociálpolitikai Kerekasztal Elnöksége elé terjesztése. Az Elnökség a dokumentum-tervezet véleményezését követően készíti elő a Fővárosi Szociálpolitikai Kerekasztal ülésének összehívását (a Kerekasztal összetételének aktualizálása a Közigazgatási Hivatal/ok és a települési önkormányzatok jegyzőinek közreműködésével -előkészítő a FPH Szociálpolitikai Ügyosztály).

5.) A beérkezett és elhangzott vélemények és javaslatok feldolgozása, a Koncepció felülvizsgálat-tervezetéhez beérkezett módosítási javaslatok vizsgálata (Szakmapolitikai Munkacsoport).

6.) A Kerekasztal által elfogadott Fővárosi Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálat-tervezet Fővárosi Közgyűlés elé terjesztése hivatali koordinációjának lefolytatása (előkészítő: FPH. Szociálpolitikai Ügyosztály)

7.) A Fővárosi Szolgáltatástervezési Koncepció felülvizsgálatának közgyűlési elfogadását követően a dokumentáció megküldése tájékoztatásul a szakminisztérium- és a Fővárosi Szociálpolitikai Kerek-asztal tagjai és a kerületi önkormányzatok részére.

Tartalomjegyzék

Bevezetés .….        3

0. A Fővárosi Koncepció felülvizsgálatának folyamata        4

I. A budapesti szolgáltatástervezési koncepció koncepcionális alapjai        6

II. Budapest jövőképe: a következő évek és évtizedek…        17

III. Statisztikai adatok        20

IV. A szociális ellátási kötelezettség általános tartalma        55

V. Az egyes szociális ellátási formák, szolgáltatások        58

VI. Hiányzó ellátások ellátási formák – teendők        125

VII. Egyes csoportok sajátos problémáihoz kapcsolódó speciális ellátási formák        137

VIII. A nem önkormányzati szociális szolgáltatások helye és szerepe az ellátásban        145

IX. A különböző ellátó szervezetek együttműködésének módjai, keretei        147

X: A fővárosi szolgáltatások korszerűsítésének irányai        153

XI. A fővárosi gyermekvédelem helyzete        199

XII. foglalkoztatási folyamatok Budapesten        203

XIII. egészségpolitika        224

XIV. lakáspolitika        234

XV. A fővárosi kerületek fejlesztési elképzelései        252

XVI. „Jó gyakorlatok” Budapest szociális ellátásában        271

Mellékletek:        292

I. A budapesti szolgáltatástervezési koncepció koncepcionális alapjai

1.1. Helyi településpolitikai, társadalompolitikai célok

        Budapest Főváros Közgyűlése 1997 május 29-i ülésén elfogadta a „Budapesti Szociális Charta” –t, melyet ezt követően  Budapest kerületi önkormányzati testületei megtárgyaltak, s a kerületi polgármesterek többsége aláírásával – mint a közös akaratot, szándékot, az összefogást megerősítő dokumentumot – hitelesített.

Budapest polgármestereinek közös állásfoglalása

“Budapest szociálpolitikája az ezredfordulón

Mi Budapest 24 önkormányzatának polgármesterei, megismerve a főváros szociálpolitikai fejlesztéséről szóló középtávú szakmai koncepciót, ahhoz csatlakozva megállapítottuk, hogy Budapest szociális helyzetének jobbításában közösen vállalható és vállalandó feladataink vannak. Közösen vállalt felelősségünk nevében az alábbi nyilatkozatot tesszük:

1. Budapest szociális problémái - mindannyiunk közös gondja, a szociális feszültségek enyhítése - mindannyiunk közös feladata.

Ahhoz, hogy Budapest valódi otthona legyen polgárainak, közös erőfeszítéseket teszünk azért, hogy a város társadalmi viszonyainak alakításában, szociális helyzetének jobbításában a lakosság minél szélesebb rétegei, intézményei, vállalkozásai, egyházi és világi civil szerveződései aktív, tevékeny részt vállalhassanak. Saját önkormányzataink hatáskörében és kialakítandó együttműködéseink keretében törekszünk arra, hogy Budapest önkormányzatai kivegyék részüket e közös feladatokból. Törekszünk arra, hogy az önkormányzatok saját intézményei és finanszírozási lehetőségeit eredményesebben hasznosítsák a szociálpolitikai feladatok ellátásában. Törekszünk arra, hogy az önkormányzati intézmények ágazatközi együttműködése, a különböző ágazatok munkájának összehangolása révén eredményesebben járuljanak hozzá a szociális problémák megoldásához.

2. A szociálpolitikai közös érdekeknek alárendelt közös fellépés feltételeinek kialakítása - tiszteletben tartva a résztvevők politikai, szakmai, intézményi és hatásköri szuverenitását

Az elmúlt években kialakult intézményi felépítés főbb elveit elfogadjuk, de tisztában vagyunk azzal, hogy bármilyen hatásköri szabályozás esetén lesznek olyan hézagok és átfedések, amely területeken csak közös megállapodásaink révén találhatunk megoldást. A szociálpolitikai feladatok területén az ilyen célú megállapodások irányait és kereteit illetően elfogadjuk a szakmai koncepció célkitűzéseit. A szakmai koncepció elfogadása kötelezettségvállalásunkat is rögzíti abban, hogy a megállapodások előkészítése és kidolgozása munkát és feladatot ró ránk magunkra is, de e munkában nem nélkülözhetjük a képviselők, tisztviselők, szociálpolitikai szakemberek munkáját sem.

3. Összehangolási feladatok a főváros szociálpolitikájában

Szükségesnek tartjuk azt, hogy a szociálpolitikai intézmények és ellátások áttekinthetőbbek és kiismerhetőbbek legyenek - úgy a szociális politika, mint az ellátásért folyamodó kliensek számára. E cél elérése érdekében közös fellépést tartunk szükségesnek:

  a segélyezési eljárás, a jogosultság mérlegelésének egyszerűsítésében, harmonizációjában és racionalizálásában,

  a szociális ellátások klienseinek jogait védő és garantáló feltételrendszer kialakításában és érvényesítésében.

  a területi alapellátási formák és a szakellátások közötti összhang, differenciált munkamegosztás feltételeinek megteremtésében.

 az ágazatközi együttműködés elveinek és igazgatási, finanszírozási feltételrendszerének kialakításában, különösen a szociálpolitika illetve az egészségügy, oktatás, foglalkoztatáspolitika és gyermekvédelem ágazatai közötti együttműködés területén.

·az egyes ellátási formák tartalmának, szakmai és pénzügyi kritériumainak meghatározásában, a szakmai tartalmakra és gazdálkodási követelményekre egyaránt érzékeny igazgatási (finanszírozási, elszámolási, minőségbiztosítási stb.) feltételek kialakításában,

  a szakmai és politikai elvárásokat egyaránt átláthatóan és ellenőrizhetően érvényesítő, a nem-állami szervezetekkel kötött szerződések tartalmát és eljárási kereteit rögzítő, az önkormányzatok munkaszervezeti rendjében érvényesített szabályozásban.

4. A legelesettebbek, a legszegényebbek kiemelt támogatása, a társadalmi kirekesztettség és marginalizálódás enyhítése, a főváros társadalmi integrációjának erősítése

Erkölcsi kötelezettségünknek tekintjük azt, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi, emberi és intézményi erőforrások eszközeivel kiemelt támogatást biztosítunk a legelesettebb társadalmi csoportok tagjai számára. Erkölcsi kötelezettségünkön túlmutató felelősséget jelent e csoportok ellátása annyiban, hogy e csoportok ellátása gyakorlatilag teljes egészében az önkormányzatok hatáskörébe tartozó feladat. A szegénység enyhítése érdekében törekszünk arra, hogy

· a segélyek hathatósabban célozzák meg a legszegényebbeket,

· különös gonddal kezeljük a gyermekek és fiatalok szegénységét, a legszegényebb gyermekek számára is biztosítva az oktatásban való részvétel lehetőségét, legalább napi egyszeri étkezés és tanfelszerelés biztosításával,

 támogassuk a legszegényebb, marginalizálódott csoportok önszerveződését, érdekképviseleti lehetőségeit, speciális programok segítségével tegyük számukra is elérhetővé a közszolgálati intézmények által biztosított szolgáltatásokat, előnyöket.

· az önkormányzatok lehetőségeit széles körben felmérve, közhatalmi szerepükön túl, mint hivatalaiban és intézményeiben munkaadók, mint piaci megrendelők is tegyenek erőfeszítéseket a leghátrányosabb helyzetű, megbélyegzett csoportok társadalmi integrációjáért.

        Minden tőlünk elvárható eszközt igénybe véve küzdünk minden fajta diszkrimináció, így minden fajta rasszizmus ellen. Politikai és közhatalmi eszközeinkkel egyaránt küzdünk a megbélyegzett, diszkriminált csoportok társadalmi egyenjogúsításáért, azért, hogy e csoportok tagjai is teljes jogú, méltósággal felruházott tagjai legyenek Budapest társadalmának.

5. Követés, értékelés

Vállalt céljaink megvalósulását annak folyamatában is követni és értékelni szándékozzuk. A szakmai és társadalmi nyilvánosság bevonásával évente át kívánjuk tekinteni azt, hogy meddig jutottunk, és a megalapozott helyzetértékelés alapján fenntartjuk magunknak azt a lehetőséget, hogy céljainkat kiegészítsük, pontosítsuk, módosítsuk.

A Budapest 24 önkormányzata közötti szociálpolitikai együttműködés kialakításában és karbantartásában bizalmunkról biztosítjuk a testületek szociálpolitikai bizottságainak elnökeit, akiktől el is várjuk azt, hogy konstruktívan és hatékonyan lépjenek fel a szociálpolitikai együttműködés szakmai és politikai tartalmainak meghatározásában és ellenőrzésében.

Budapest, 1997,

Budapesten egyetlen ellátást biztosító szervezet (legyen az önkormányzati, vagy nem-önkormányzati) sem képes a partnerekkel való szorosabb együttműködés nélkül megfelelni a vele szemben támasztott követelményeknek.

Ezért a megfogalmazott szakmai teendők során kitérünk az úgynevezett “ágazatközi együttműködési rendszer” kérdéseire is, a szociális ellátás “határterületeire”, azok kooperatív kezelésére.

Az elkövetkező években a legtöbb gyakorlati teendő a szociálpolitika és az egészségügy, a foglalkoztatás, a lakásfenntartás és lakásgazdálkodás, a városrehabilitáció, a gyermekvédelem, a kisebbségi politika és a közbiztonság határmezsgyéin akad. Ezért elengedhetetlen, hogy az egyes szakterületek ismerői és irányítói a döntés előkészítésének idején átgondolják az adott program helyi társadalompolitikai következményeit, és azt, hogy ezeket a szociálpolitika eszközeivel miként lehet kezelni. Kívánatos, hogy az ágazatközi együttműködés tartalmában és működési formáiban is teljesen megújuljon.

Elöljáróban azokat az alapelveket rögzítjük, amelyek – összhangban a “Budapesti Szociális Charta”-ban rögzítettekkel - meghatározzák cselekedeteink kereteit. A politikusokon és a szakembereken múlik, hogy mennyire tudják az elfogadott alapelveket és a gyakorlatot egymással összhangba hozni. Ez nemcsak a döntéseket hozó helyi politikusoknak ad feladatot, hanem a végrehajtásban, döntés-előkészítésben dolgozó szakembereknek is.

1.2. Alapelvek

• A helyi politikusok, köztük a szociálpolitikával foglalkozók feladata, hogy a polgárok otthonuknak érezhessék a várost.
• A polgárok önszerveződése, szolidaritása, érdekképviselete minél szélesebb keretek között szerepet kapjon a társadalmi kohézió erősítésében.
• A közszereplők felelőssége, hogy megakadályozzák a város társadalmának szétszakadását, csoportok, vagy egyének kitaszítottságát, erősítsék a város társadalmának integrációját.
• A helyi szociálpolitika gyakorlati alapelveként fogalmazható meg, hogy az ellátás középpontjában a szociális segítségre szoruló polgár áll.
• A szociális segítségre szoruló polgár elidegeníthetetlen joga emberi méltóságának, állampolgári jogainak tiszteletben tartása a szociális eljárások során is.

• Minden szociális ellátásért folyamodó és abban részesülő ügyfélnek joga van személyes önállóságára, erkölcsi méltóságának megtartására.
• A szociális ellátások célja e képességek elismerése és támogatása. A szociális ellátások révén arra kell törekedni, hogy az ügyfelek életfeltételei jobbá váljanak, hogy teljesebb jogú tagjai legyenek a társadalomnak, hogy jogaik és érdekeik érvényesítésére képes polgárai legyenek Budapestnek.
• Az ellátások meghatározásában és nyújtásában az ellátottak aktív részvételére kell törekedni. Ez a panaszra és tiltakozásra való jogra ugyanúgy vonatkozik, mint az egyéni és csoportos érdekérvényesítési eszközök alkalmazására.
• A szociálpolitikai ellátásokhoz vallási, felekezeti, etnikai, nemi, fizikai és mentális helyzetétől függetlenül mindenkinek joga van. Az egyenlő esélyű igénylés és az egyenlő elvű elbírálás feltételeit diszkriminációtól mentesen kell biztosítani.
• A szociális ellátások fontos funkciója az egyén autonómiájának, képességeinek megerősítése, egyedül-létének oldása. Biztosítani kell a gyermekek és felnőttek családban éléshez való jogát.

• A helyi szociálpolitikának a szociális segítségre szoruló polgárok jogai mellett tiszteletben kell tartania a város polgárainak egyéb jogait és érdekeit is. Ezek közé tartozik a döntések nyilvánossága, a források ésszerű felhasználása és kalkulálhatósága, az igazgatási eljárások egyszerűsítése, az ellenőrizhetőség biztosítása, a civil szerveződésekkel és egyéb ellátó szervezetekkel való együttműködés fejlesztése, és az ehhez kapcsolódó eljárások új formáinak kialakítása.
• A helyi szociálpolitika fontos feladata a kirívó esélyegyenlőtlenségek mérséklése, valamint az ebből adódó társadalmi feszültségek (a marginalizálódás, a kirekesztettség) csökkentése, a szegénységben élők esélyeinek, önálló boldogulási lehetőségeinek javítása. Ezen problémák kezelése a rendelkezésre álló források célzott felhasználását kívánja. A helyi szociálpolitikának közre kell működnie abban, hogy megelőzze a polgárok kisodródását a társadalom perifériájára.

Az alapelvek kijelölése a szociális ellátások fejlesztésében érdekelt politikusok és szolgáltató szakemberek közös érdeke. Szabályozott keretek között csak így lehetséges az együttműködés.

1.2.1. intézmények, eljárások fejlesztése

A helyi szociálpolitika feladata, hogy az intézményi és pénzügyi lehetőségek keretei között kialakítsa a segítségnyújtás azon formáit és eljárásait, amelyek a megfogalmazott alapelveknek megfelelnek.

• Fokozatosan pótolni kell a ma még hiányzó helyi szociális alapellátó intézményeket.
• Meg kell erősíteni a segítségre szoruló polgárokhoz közel lévő ellátási formákat.
• A speciális hátrányokra tekintettel ösztönözni szükséges a differenciált alapellátó és szakosított ellátást.
• Ennek során kulcsszerepe van az ágazatok közötti együttműködés fejlesztésének, az önkormányzatok közötti és a nem-önkormányzati szervezetekkel való együttműködési formák, eljárások bővítésének.
• Időszerű a szektorsemleges “verseny” szabályainak a kialakítása és ezen belül az “esetmenedzselés” újszerű feladataihoz való alkalmazkodás annak érdekében, hogy ki-ki a neki legmegfelelőbb ellátási formához juthasson.
• Az európai gyakorlatnak megfelelően – alapos szakmai munkára támaszkodva – fokozatosan ki kell alakítani az igénybe vevők és a szolgáltatók, vagyis a segítségre szorulók és az ellátó intézmények közötti szerződések rendszereit.
• Ezek a szakmai célok, valamint az, hogy átlátható legyen az adófizető polgárok pénzének felhasználása, megkövetelik az egyes ellátási formák konkrét szakmai tartalmának részletes kimunkálását, az ún. szakmai, intézményi standardok kialakítását.

1.2.2. Budapest Főváros önkormányzata és a kerületi önkormányzatok által biztosított szociális igazgatási feltételek

A főváros 24 önkormányzatát érintő hatásköri szabályozást elvi ellentmondások terhelik. E nehézségeket tudomásul véve is lehetséges feladat a Főváros és a kerületek, valamint a kerületek egymás közötti megállapodásainak és szerződéseinek a megkötése. E megállapodások eredményezhetik a szociális ellátások racionális működési feltételeinek javulását és az igazgatási feladatok munkamegosztását.

Az önkormányzatközi együttműködés a közös akaratot és szándékot feltételez. A kooperáció azonban nem csupán akarati kérdés, hanem a gyakorlatba átültethető elvek érvényesítését és a közösen működtetett mechanizmusok gyakorlását is jelenti. Ennek megfelelően:

• Javítani kell az ellátásokhoz való hozzájutás átláthatóságán.
• Csökkenteni kell az ellátásokból indokolatlanul kimaradó és lemorzsolódó, elvileg igényjogosultak számát. A legelesettebbek sem maradhatnak ki a támogatások köréből kulturális, a hivatali ügyintézést nehezítő hátrányaik miatt.
• Mind az átláthatóság, mind a bürokratikus hatékonyság szempontjából kívánatos az igazolási eljárások és dokumentumok egyszerűsítése és egységesítése, a dokumentumok önkormányzatok közötti átadhatósága szervezési-technikai feltételeinek megteremtése.
• Egységesebbé lehet tenni a különféle ellátásokra való jogosultság szempontjait és mértékeit.
• A szolgáltatási területeken javítani kell a szolgáltató intézmények és vállalkozások ellenőrzésének és tárgyszerű értékelésének feltételeit. Ez fontos szempont a fogyasztóvédelem és minőségellenőrzés területén is.
• Az igazgatási feltételrendszer fejlesztése érdekében rendszeressé kell válnia az igazgatási szakemberek közötti tapasztalatcserének. Ennek során széles körben ismertté válhatnak a bevált megoldások, az elért sikerek, a változások tapasztalatai és konklúziói.

1.3. A helyi szociálpolitika célcsoportjai, a szociális kirekesztettség enyhítése

Számos fővárosi polgár számára a szociális eszközök nyújtják a megélhetés kizárólagos forrását. A főváros társadalmi békéje, társadalmi kohéziója szempontjából kiemelt feladat azokat a polgárokat a normális lét felszínén tartani, akik másképp, maguktól erre nem lennének képesek.

E probléma mindenek előtt a következő szegény rétegeket veszélyezteti:

1.3.1. A fővárosi szociálpolitikai célcsoportjai:

• Különösen hátrányban vannak azok az idősek vagy rokkantak, akiknek sem biztosítási jövedelemre nincsen joguk, és családjuk, rokonságuk sincs, akik befogadnák és eltartanák őket.
• Vannak, akik nem jogosultak a “klasszikus” szociálpolitikai ellátásokra, mert nem is túl öregek, nem is túl betegek, de már hosszú ideje nincs munkájuk és önálló jövedelmük. Ezt a csoportot a hajléktalanná válás veszélye is nagymértékben fenyegeti.
• Különösen veszélyeztetett az, akit etnikai hovatartozása miatt előítélettel kezel a többségi társadalom. (Ma már nem csak a cigányok, hanem harmadik világbeli, hazatérni képtelen menekültek is ide tartoznak).
• Többszörösen sújtott az is, aki normasértő magatartása, “szerfüggősége”, vagy büntetett előélete miatt képtelen segítség nélkül beilleszkedni az őt befogadni nem hajlandó társadalomba.
• A töredék családokban, nagycsaládokban, alacsony jövedelmű családokban élő gyerekek veszélyeztetettsége egyre fontosabb összetevője a városi szegénységnek, ezért e korcsoport szegénységének enyhítése ugyancsak kiemelt feladat.
• A szegénység áldozatai mellett szintén kirekesztettséget eredményezhet az öregség, a mentális és fizikai egészség hiánya. Az igen öreg, mozgásában súlyosan korlátozott, valamint a fogyatékos polgárok társadalmi életfeltételeinek megfelelő szintű biztosítása szintén Budapest szociálpolitikájának kötelessége.

A marginalizálódott és szegény csoportok nem megfelelő szintű szociális ellátása más területeken is súlyos problémákhoz vezethet. E problémák könnyen kriminalizálódhatnak, elmérgesedésük ronthatja a város közbiztonságát, általános közhangulatát és arculatát is.

1.3.2. A szociális források és feladatok mértékének, egymáshoz való arányának várható alakulása

• A feladatokat és igényeket növeli a városi társadalom folytatódó elöregedése; egyre bővülő létszámú, igen öreg időskorú lakosságot kell ellátni. Mindez nemcsak mennyiségi, hanem minőségi kihívást is jelent. A feladat elsősorban a szociális és egészségügyi ellátások közötti szakmai és szervezeti határterületeken jelentkezik.
• Ugyancsak bővülő feladatkört vetít előre a munkanélküliség időtartamának növekedése is. A tartós munkanélküliségből következő helyzetek kezeléséhez a mai intézményrendszert fejleszteni és bővíteni kell. A tartós munkanélküliség kockázatával különösen sújtott rétegek – a roma lakosság, a hajléktalanok, korlátozott munkaképességgel rendelkezők – ellátása és segítése szintén így valósítható meg.
• A feladatorientált – tehát nem intézmény-orientált – finanszírozás jelentősen javíthatja az ellátások hatékonyságát. Ki kell alakítani az integráltabb forrásfelhasználás feltételeit.
• Ez jelentős hatást gyakorolhat a feladatok és források arányának viszonyára, érinti a feladat- és forrás-átcsoportosítás kérdéseit is. Hasonló problémák nemcsak a központi és önkormányzati alapok viszonyában várhatóak, hanem a budapesti önkormányzatok viszonyrendszerén belül is.
• A szakmapolitika a bentlakásos intézményi ellátásra nehezedő nyomást az otthoni, családi környezetbe eljuttatott szolgáltatások fejlesztésével akarja tehermentesíteni. Sajátos problémát vet fel az átmenet időtartama alatt felmerülő, változó összetételű működtetési kiadások finanszírozása. Az átmenet alatt a működtetés költségei jellemzően magasabbak, mint egy kialakult rendszer kereteiben. Arra célszerű törekedni, hogy a csökkenő kapacitásokból származó megtakarítások átcsoportosíthatóak legyenek az újonnan fejlesztendő szolgáltatási területekre. Ezek a megtakarítások jelenleg központi szinten mutatkoznak. A feladatok és a források megosztása az egyes ágazatok között nem megoldott. Megválaszolásukra a mai viszonyok között a konkrét projektek kapcsán látszik esély. Érdemes megkezdeni az egyes önkormányzatokon belül különféle ágazatokért felelős szakemberek közti egyeztetést.

1.3.3. Szektorsemleges és normatív elvű finanszírozás, a nem-állami és a közintézmények Budapest szociálpolitikájában

Napjainkra igen színes paletta alakult ki a szociálpolitikai intézmények típusai között. Sajátos, meghatározó kört jelentenek a különféle vállalkozási és nonprofit formában tevékenykedő, egyházi és világi nem-állami szervezetek. E szervezetek térnyerését a politika és a széles körű lakossági nyilvánosság egyaránt pozitívan értékeli.

• Megkerülhetetlen az önkormányzati politikák világos megfogalmazása, hogy milyen területeken, feltételekkel kívánnak együttműködni a nem-állami szervezetekkel.
• Meg kell határozni, hogy milyen megállapodási keretekben kívánják az önkormányzatok bevonni a nem-állami szervezeteket a feladatok ellátásába.
• Nagy gondosságot igényel az igazságos és méltányos elosztás biztosítása e szolgáltatási területeken. El kell kerülni, hogy a szociális ellátások finanszírozási forrásai túlzott arányban az amúgy is piacképes kereslet dotálására fordítódjanak. Éppen ezért a megfelelő ügyfélkör ellátására vonatkozó előírásokban különös gonddal szükséges eljárni.
• A nem-állami szervezetek közfinanszírozásának alapvető jogi eszköze a szerződés. Olyan szerződés, amely képes a kölcsönös érdekeknek megfelelő garanciarendszert felállítani és intézményesíteni.

1.4. A megoldandó szociálpolitikai szakmai feladatok, programok

1.4.1. A szociálpolitika intézményeinek és eljárásainak fejlesztése

a) Az egyes ellátási formák konkrét szakmai tartalmainak meghatározása

A szociálpolitikai forrásokkal való racionális gazdálkodás hatékonyságának és átláthatóságának javítása megköveteli azt, hogy követhető legyen az ellátások tartalma, mennyisége és minősége. El kell érni, hogy a közpénzek elosztása a finanszírozandó, elvégzendő feladatokhoz kapcsolódjon.

A tevékenységekhez és teljesítéshez kötődő elszámolás a feltétele annak is, hogy a már ma is teljesítményelv alapján finanszírozott egészségügyi szolgáltatások és a szociálpolitika határterületeinek finanszírozásában előbbre lehessen lépni, hogy az elvégzett egészségügyi szolgáltatások elszámolt teljesítése alapján a szociálpolitikai intézmények is szerződésképessé váljanak az Országos Egészségbiztosító Pénztár számára.

b) Súlypontáthelyezések a hagyományos szociálpolitikai ellátások között

A főváros szociálpolitikai ellátási szerkezete, intézményeinek összetétele nem felel meg a lakossági szükségleteknek. Bár a legjelentősebb hiányosság a szegénység és marginalizálódás kezelésében mutatkozik, a hagyományosnak tekinthető szociális problémák területén is jelentős szerkezeti módosulásokra van szükség, és várhatóan az ez irányú igények csak fokozódni fognak.

Idősellátás

Az egyik súlyos probléma a város elöregedéséből fakad, s e tendencián belül kiemelendő jelentőségű az igen öreg - s ezért igen védtelen - lakosok arányának növekedése. A növekvő igényeknek való megfelelés megköveteli a kapacitások bővítését, úgy az otthoni, házi gondozás, mint a bentlakásos ellátás területén is.

Kiemelt jelentőségű feladatok e területen:

• az egészségügyi alapellátás, a háziorvosi rendszer és az idősek szociális ellátását biztosító intézmények közötti információcsere, kooperáció és koordináció erősítése,
• a házi ápolás és a szociális gondozás összehangolása, a kliensek igényeihez igazodó komplex ápolási-gondozási formák fejlesztése,
• a kiegészítő egyéb szolgáltatási formák fejlesztése, így a különböző fizikoterápiás, gyógytorna, mentális szolgáltatások erősítése,
• a bentlakásos intézmények kapacitásainak bekapcsolása a területi ellátásba, az ellátási integráció erősítése,
• a bentlakásos intézményi struktúra differenciálása, - bekapcsolva az ápolási otthonok kapacitásait  is,
• szükséges kialakítani annak igazgatási és finanszírozási feltételeit, hogy egyaránt elismerést nyerjenek az egészségügyi intézmények által ellátott szociális, illetve a szociális intézmények által ellátott egészségügyi szolgáltatások.

Sérültek ellátása

A főváros meglehetősen szegény ellátási kapacitásokat örökölt a fogyatékosok ellátása területén. Mára fenntarthatatlanná vált az a korábbi szemlélet, amely a fogyatékos embereket “zárt” intézménybe, lehetőleg vidéki intézménybe akarta eltüntetni a város nyilvánossága elől. Az integrációs törekvéseket megerősítve az otthoni, közösségi ellátások fejlesztési igényeit kell megerősíteni. Az idősellátásban működtetett házi gondozási és nappali ellátási formák kiterjeszthetőek és adaptálhatóak a fogyatékosok ellátására  

c) Az ágazatközi együttműködés erősítése

Az együttműködés iránti szociálpolitikai ágazati érdek ma erősebb, mint eddig bármikor volt: nem csupán a szociális problémák mértékének és mélységének tendenciái miatt, hanem olyan szakmai elvek térnyerése és elismertté válása miatt, mint amilyen pl. a prevenciós és rehabilitációs szemlélet. A kompetencia-viszonyok tisztázása és az együttműködési keretek tisztázása megoldandó feladat az egészségügyi és a gyermekvédelmi reform végrehajthatósága szempontjából, érzékelhető a határozott törekvés a foglalkoztatáspolitika részéről, és várható az együttműködés erősítése iránti igény az oktatás és kultúra ágazata felől is.

Az együttműködési keretek kialakítása döntően szakmai feladat, de keretek kialakításának az adminisztratív és finanszírozási felelősség-megosztás megfelelő formáira is vonatkozniuk kell. Szükséges megkezdeni az ágazatközi egyeztetés fórumainak, kereteinek és tartalmainak kialakítását a tervezésben, a követés területén, az egyes önkormányzatokon belül, de még inkább az érintett állami szervek szélesebb körének bevonásával. A szükséges ágazati keresztfinanszírozás mértékét és mikéntjét, a forrásátcsoportosítást támogató egyeztetett fellépés tartalmát és formáját az egyeztetési folyamat részeként tárgyalni és rendezni kell. E kérdések mindenek előtt az egészségügy, a gyermekvédelem és a szociálpolitika ágazatközi viszonyában sürgősen megoldandóak

1.4.2. A szegénység, marginalizálódás és kirekesztettség enyhítése

A szegénység enyhítése részben a jelentős életfeltételbeli hiányok pótlását jelenti. E hiánypótlás egyik eszköze a segélyezés. Más jellegű eszközök magának a szegénységet eredményező helyzetnek a megváltoztatását vállalják fel. Ilyen jellegű programok a tisztes önálló keresettel járó munkavállaláshoz vezető programok: munkahelyteremtés, képzés, tágan értelmezett egészségügyi, mentális és szociális rehabilitációs programok. A kétféle program különböző intézményi kereteket és feltételeket követel meg, bár ezek nem függetleníthetőek egymástól. A szegénység enyhítésének mindkét célja jogos, mind a két irányba fejlődni kell.

A segélyezés fejlesztése

Ma a főváros szociálpolitikájának egyik legneuralgikusabb pontja a segélyezés. A helyi önkormányzatok segélyezési rendszereinek megkerülhetetlen reformja ki kell terjedjen:

• a segélyezési politikák racionalizálására és egyértelműbbé válására,
• a segélyező munkaszervezet és eljárásainak fejlesztésére,
• a segélyezési mértékek koncepcionális rendezésére, valamint
• a segélyezettel való együttműködés erősítésére.

A segélyezés technikai lebonyolításában számos, a munka leegyszerűsítését és hatékonyságának növelését lehetővé tevő eszköz kiaknázására van lehetőség. Ilyenek:

• a jogosultságot szabályozó helyi rendeletek harmonizálása, a főváros egészében érvényesítendő, garantált minimum kidolgozása,
• a jogosultság igazolási eljárásainak egyszerűsítése és egységesítése, egy-egy kerületen belül, s a főváros egészében is,
• ezen belül a jövedelembevallás egységesítése és egyszerűsítése,
• a kifizetés egységesítése, egységes pénztári rendszerek és számítógépes nyilvántartások bevezetése, készpénzkímélő (átutalásos) technikák bevezetése.

A szegények méltányos létfeltételeinek biztosítása során törekedni kell a pontos célzás feltételeinek biztosítására, vagyis arra, hogy az ellátások valóban a súlyos jövedelemhiánnyal küzdő csoportokat érjék el.

A munkahelyteremtés lehetőségei

A foglalkoztatáspolitika forrásai és szervezeti feltételei felett az önkormányzatok gyakorlatilag nem rendelkeznek. De nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a szegénység egyik legfőbb oka és eredete a tartós munka- és önálló jövedelemhiány. Ezért megvizsgálandó, hogy milyen önkormányzati eszközök járulhatnának hozzá a tartós és végletesnek tűnő munkanélküliség enyhítéséhez:

• önként vállalt foglalkoztatási kvóták bevezetésével maguk az önkormányzatok is alkalmazhatnak tartós munkanélkülieket, a tartós munkanélküliség veszélyének kitett személyeket;
• a közhasznú foglalkoztatási programok erősítésével a résztvevők jövedelemszerzés esélye nő, s esélyük nyílik a munkakarrier megkezdésére,
• az önkormányzatok hivatalai és intézményei piaci vásárlók is, s a közbeszerzés keretei között érvényesíthetnek olyan pozitív diszkriminációt, mely a hosszabb ideje munkanélküliek, a szegénység nagy kockázatával jellemezhető célcsoportok foglalkoztatását előnyként veszik figyelembe.

Fiatalok, gyerekek - képzés, oktatás

A szegénység generációk közötti öröklődésének enyhítése a leghatásosabb eszköz a szegénység, mint társadalmi strukturális probléma elleni küzdelemben. Ez messze túlmutat ugyanakkor a szegénység problémájához kötődő politikákon, hiszen

• alapvető elv az, hogy a fiatalabb generáció a szülők társadalmi helyzetétől függetlenül rendelkezhessen a felemelkedés lehetőségeivel és esélyeivel,
• a város egészséges társadalmi dinamikájának záloga az, hogy ne születési előjogok, hanem a tehetség és a képességek határozzák meg az érvényesülés sikereit.

E szempontokból különösen drámai az, hogy az elmúlt évek elszegényedési folyamatának legnagyobb veszteségeket elszenvedett generációja a gyerekek és fiatalok. Részben e veszteségek enyhítésére, részben a város társadalmi dinamikájára vonatkozó közérdek szempontjából jelentős erőfeszítéseket kell tenni a gyermekek és fiatalok közötti szegénység enyhítésére, a fiatalabb generációk perspektíváinak javítására.

• Mindenek előtt megvalósítandó cél az, hogy a szülők szegénysége esetén is, minden gyerek étkezése elégítse ki a legszükségesebb biológiai igényeket, hogy minden gyerek legalább naponta egyszer meleg ételhez, egy pohár tejhez és valamilyen gyümölcshöz jusson..
• Ugyancsak biztosítandó az, hogy a legszegényebb gyerekek is hozzájussanak az alapvető tanszerekhez, mindazokhoz az eszközökhöz, amelyek az iskola sikeres elvégzésében nélkülözhetetlenek.
• Kidolgozandóak és megerősítendőek mindazok az ösztönzési eszközök, tanulmányi ösztöndíjak és más támogatási konstrukciók, amelyek erősítik a tanulás iránti motiváltságot a szegényebb csoportok gyermekei körében is.
• Megerősítendőek azok a speciális felzárkóztató programok, célzott napközi és tanulószobai szolgáltatások, célzott felvételire előkészítő programok, kollégiumok, amelyek javítják a szegény gyermekek esélyeit az iskola sikeres elvégzésében.

E programok kapcsán különös gondot igényel a gyermekek kulturális és etnikai identitásának tiszteletben tartása, a kisebbségi lét értékeinek elismerése és integrálása - különösen a roma gyerekek esetében.

Városrehabilitáció, lakásügy és szegénység

Budapest tagolt és szegregált város, a város egészének a szegénysége néhány városrészben hatványozottabban jelentkezik, a város egészének sajátos problémái gyűlnek össze e városrészekben. A szegregációs tendenciák okozta egyenlőtlen szociálpolitikai igénymegoszlás kompenzálásának lehetséges eszköze a forrásmegosztás és az ún. Szolidaritási Alaphoz hasonló eszköz kialakítása - ezek egyszerre szolgálhatnak szociális intézményfejlesztési és területi egyenlőtlenségeket korrigáló célokat.

A város akut szociális problémákkal küzdő részei a deviancia (drog, szegénységi bűnözés, prostitúció) középpontjai ezek “szívják” fel a város hajléktalanságának jelentős részét is. Ma már a legszegényebb roma lakosság "etnikai gettósodási" folyamata is reális hátránynövelő veszélyként jelentkezik. Mára e problémák a városszerkezet egészséges fejlődését akadályozó körülménnyé léptek elő. Ezért a városfejlesztési szakmai terveknek kiemelten számolniuk kell ezen területek rekonstrukciójával, az itt sűrűsödő szociális krízis enyhítésével. Ennek egyik finanszírozási eszközeként továbbműködtetendő és fejlesztendő az ún. Fővárosi Városrehabilitációs Alap, s új kerületi, fővárosi, vállalkozói szervezeti formák is kialakítandóak. Nem mondhatunk le arról sem, hogy ezen problémák kezelésében a központi kormányzat is szerepet vállaljon.

A lakásügy szociális vonatkozásai hagyományosan a szegénység kérdésének fontos összetevői. Szociális lakáspolitika nélkül - amely azoknak segít, akik saját és családjuk erőfeszítései révén sem képesek elfogadható lakhatásukról gondoskodni - a szociális ellátó rendszerek segítsége gyakran eredménytelen marad. A szűkös erőforrásokat, lehetőségeket itt is ésszerű a legrászorultabb csoportok, egyének támogatására irányítani.

• Mára az egyik legégetőbb probléma a lakással rendelkezők lakhatásának megőrzése, azoknál a csoportoknál, ahol a rezsiköltségekre nem áll rendelkezésre elegendő jövedelem. Ezen csoportok lakhatásának a megőrzése érdekében fenn kell tartani a közműdíj-kompenzációs rendszereket, a mainál is nagyobb súlyt kell helyezni a szociális segélyek célzott, lakásfenntartási támogatási formában történő nyújtásának.
• Érdemes felülvizsgálni a lakásgazdálkodás helyi szabályait, eljárásait - mennyiben segítik, vagy hátráltatják az ilyen problémák megoldását.
• A központi és helyi lakhatáshoz jutást támogató pénzügyi eszközök és szabályozók elemzése alapján - közvetlen, vagy közvetett formában mennyiben segítik elő a szegénység terjedésének megakadályozását - fogalmazhatóak meg korrekciós javaslatok.
• Ösztönözni lehet a különböző speciális lakás-mobilitási kezdeményezéseket (önkormányzati "életjáradék" lakásért, hátralékosok lakáscsere programja, többlépcsős vállalkozói lakáshoz juttatás, telek akciók stb.).
• Fenn kell tartani, illetve ki kell dolgozni azokat az eljárásokat, amelyek a lakásukat elveszítők helyzetén segítenek, a családi háttér nélküli állami neveltek, illetve a hajléktalan kisgyerekes családok lakhatására nyújtanak elfogadható lehetőséget.

1.4.3. Hogy előrelépések történhessenek...

Budapest Főváros Önkormányzata

• koordinatív szerepet vállal a szakmai munkák összehangolásában,
• lépéseket tesz a munkák elvégzéséhez szükséges szakértői segítségnyújtás utolérhetősége érdekében,
• kezdeményezi az önkormányzatok közötti folyamatos és kölcsönös szakmai tájékoztatás intézményi feltételeinek megteremtését,
• felvállalja, hogy fórumot biztosít a közösen elhatározott célok elérésének számbavételére, a közös szándékok megfogalmazására, a közös tervek karbantartására,  
• kezdeményezi szociálpolitikai adatbázis és informatikai-kommunikációs rendszer kialakítását. A Fővárosi Önkormányzat vállalja a “rendszergazda” szerepét: a szakmai adatszabványok, kommunikációs, személyiség- és adatvédelmi, átviteli, stb. szabványok egységes kialakítása. Ugyanakkor az adatbázis feltöltését követően az informatikai rendszer képes lesz az elsődleges adatszolgáltatók tájékoztatására. A kialakult struktúra tervezési, menedzsment- és vezetői szociálpolitikai informatikai rendszerként is alkalmazható,
• Teljesítménymérés és nyilvánosság: A Fővárosi Önkormányzat a kidolgozott sztenderdekről és minimumokról kialakítja a folyamatos és rendszeres tájékoztatási kötelezettség rendjét olyan normák szerint, amelyek alapján
• lehetséges a visszacsatolás az intézményi munkára,
• kontrollálható az alapfeladat szerinti működés,
• az elvégzett szolgáltatások elszámolt teljesítése és a finanszírozási prognózisok készítése is lehetővé válik,
• a partner szervek és az ellátottak valamint a társadalmi nyilvánosság számára áttekinthetővé válnak az intézeteken belüli folyamatok.
• Az átalakított felügyeleti és szakmai ellenőrzési rendszer fenntartása: a felügyelet - a kialakított ellátási minimumok és standardok bázisán - egyaránt kiterjed a hatósági felügyelet-jellegű, fogyasztóvédelem-jellegű, valamint az intézmény-üzemeltető jellegű tevékenységekre. Az ellenőrzési rendszer inkább a menedzsment felelősségére, mintsem a folyamatos beavatkozásra bízza a pontosan megfogalmazott szabályzóknak megfelelő működést A felügyeleti és ellenőrzési rendszernek azonos mértékben kell támaszkodnia a szakmaiságra és az ellátottak által megfogalmazott jelzésekre, értékekre és érdekekre.
• A Fővárosi Önkormányzat szakosított ellátásokra vonatkozó hosszú távú fejlesztési programja:

• számol a Fővárosi Önkormányzat ellátási kötelezettségeivel,
• a jogszabályokban előírt ellátási minimum-paraméterekkel és szabványokkal,
• a valós szükségleteket figyelembe veszi,
• tekintettel van a nem állami-önkormányzati szervezetek fejlesztési elképzeléseire,
• a rendelkezésre álló forrásokból finanszírozható,
• megállítja, de legalább csökkenti a Fővárosi Önkormányzat működési kiegészítő finanszírozását.

• A fővárosi önkormányzat szociálpolitikai információs rendszerének megtakarításokat kell eredményeznie egyrészt a szociális adminisztráció költségeiben, másrészt az adminisztráció egyszerűsítése és gyorsítása által az adminisztráció emberi erőforrásai területén.
• A szakmai támogatás intézményi rendszerének kialakítása során kívánatos, hogy a támogatás - szakmai tanácsadás és segítségnyújtás az ellátásokban partner társ-szervezetek szolgáltatói számára is hozzáférhető legyen.

II. Budapest jövőképe: a következő évek és évtizedek…

-kivonat a Budapesti Városfejlesztési Koncepcióból-

„…Budapest nem csupán földrajzi, de gazdasági, kulturális, szociális értelemben is Európa közepén akar helyet foglalni. A jelenlegi adottságok és lehetőségek ismeretében nagy jövő előtt áll. Ennek érdekében lépésről lépésre kell végrehajtanunk a minden felelős fővárosi erő, az érintett budapesti és Budapest-környéki önkormányzatok, szakmai és civil szervezetek, állami intézmények egyetértésével született Városfejlesztési Koncepció által kijelölt stratégiai célokat, és az elkövetkező négy év döntéseivel kell megalapoznunk Budapest felemelkedését Európa horizontjára. Ez segíti hozzá a várost, hogy szembenézhessen a 21. század európai városfejlődésének, a budapesti társadalom változásainak kihívásaival.

A város állandó lakosainak száma csökken: az egykor kétmilliós Budapest megtarthatja mai 1,8 milliós népességét, de 15 év alatt akár 1,6 milliósra is fogyatkozhat. Ez a tendencia megfordítható, a visszaköltözés első jeleit a kutatások már kimutatták. Mégis ez az egyik legjelentősebb kihívás a város számára. Mérsékelni kell a népességfogyás, és ezzel párhuzamosan az elöregedés ütemét. Hatékony módon és egyre jobb minőségben kell városi szolgáltatásokat nyújtani az itt élőknek, a dolgozni, informálódni, szórakozni ide járóknak

Vonzás, lakhatóság, szolidaritás

Budapest európai fővárossá fejlesztésében három alapvető feladatcsoport között kell egyensúlyt teremteni:

1.hatékonyság - működőképesség: A város biztosítson megfelelő helyet és vonzó vállalkozási környezetet a gazdaság szereplőinek, a korszerű iparnak, a szolgáltató szektornak. Igyekezzék minél racionálisabban, minél magasabb szinten biztosítani a városlakók, a vállalkozások életfeltételeit.

2. élhetőség - lakhatóság: A város szellemi gazdagságának, egyediségének, környezeti minőségének, épített környezetének megőrzése és fejlesztése, a lakhatóság a mindennapi működőképességgel párosulva adja a város vonzerejét és otthonosságát.

3. szolidaritás - méltányosság: A leszakadó társadalmi csoportok vagy egyes városi területek támogatása, fokozatos felzárkóztatása, a szélsőségekből adódó feszültségek mérséklése annak érdekében, hogy a város fejlődését minden budapesti sikerként élhesse meg.

Ezen értékek egyike sem érvényesülhet a másik rovására. A városfejlesztés egyik legfontosabb feladata, hogy e három érték egyensúlyát a jövőben mindenkor biztosítsa. A cél tehát az, hogy a város gazdasági erejének növekedése mellett is élhető, a lakói által szeretett hely maradjon, ahol a szegények felzárkózhatnak a középosztályhoz. A városfejlesztés sokszereplős folyamat.

Ki kell alakítani az együttműködés legmegfelelőbb formáit a fejlesztésben közreműködő magán- és közösségi partnerekkel, a város és a városkörnyék közszereplőivel, az állami és nemzetközi szervezetekkel

Budapest, a gondoskodó város

A város célja, a mindenki számára egyformán használható város megteremtése. Az esélyegyenlőség városáé, kortól, nemtől, egészségi állapottól, társadalmi helyzettől függetlenül. Meg kell teremtenünk a piacgazdaság európai típusú jóléti-védelmi eszközrendszerét, szoros együttműködésben a kerületekkel, a civil és a piaci szférával. Ez annyit jelent, hogy a főváros az ellátásért továbbra is vállalt felelőssége mellett igénybe veszi a polgárok személyes élethelyzetére jobban reagáló intézményeket is.

A szociális és egészségügyi szektorban az állam, a főváros, a kerületek között mára kialakult feladatmegosztás nem ésszerű, gazdaságtalan, és a fejlődés ellen hat. A jövő útja a koordinált közösségi gondoskodás. A fővárosi jóléti szféra intézményrendszere kiépült, továbbfejlesztése az európai minőséget honosítja meg Budapesten. Európában azonban csak egyenlő esélyekkel lehetünk mindannyian otthon. Célunk, hogy behozzuk a ma létező, rendkívül nagy lemaradásokat a napközbeni ellátásokban, a halmozottan fogyatékosok, vagy  drog- és szenvedélybetegek ellátásában, a lakóotthoni és ápolási programokban.

Biztosítani kell a szociális ellátórendszerből kiesők védelmét is. Az állam, az egyházak, civil szervezetek, önkormányzatok és egyes lakóközösségek segítségével be kell avatkoznunk a súlyos szociális krízisekbe. Szociális városrehabilitációs programmal fékeznünk kell a városrészek társadalmi elkülönülését, és hatékonyan kell kezelnünk a leghátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok problémáit.

A legelesettebbek, a kirekesztettek támogatása a város fontos, erkölcsi feladata. Különös gonddal kell kezelni a gyermekek és fiatalok szegénységét, biztosítva nekik az oktatásban való részvételt, a tanszereket és legalább a napi egyszeri étkezést.

Város a szegénység ellen

A leromlott belső városrészek súlyos és egyre növekvő szociális problémáit az intézményes gondoskodás mellett a szociális városrehabilitációval lehet kezelni. A szociális városrehabilitációs programot a város legleromlottabb területein kell alkalmazni.

1. Szociális rehabilitációs modellkísérlet megindítása: A belső városrészek legleromlottabb területein olyan városrehabilitációs programot indítunk el, amely kifejezetten az ott élők nagyobb részének megtartására törekszik, és a lakosság aktív bekapcsolásával kísérli meg a környezet részbeni felújítását, felfrissítését. Első lépésként a VIII. kerület külső részén indítjuk el a programot.

2. A közösségi létesítmények fejlesztése: A közterületek fejlesztése mellett, új közösségi intézményeket hozunk létre a legleromlottabb területeken, annak érdekében, hogy ezek kisugárzó hatással legyenek környezetükre, és segítsék a lakosság és a magánfejlesztők bekapcsolódását a városrehabilitációs folyamatba.

3. A felújítási programok kitágítása: A belső városrészek mellett rehabilitációs programokat indítunk a legrosszabb adottságú paneles lakótelepeken, az átmeneti és a külső övezet zárványterületein, elsősorban a környezet megváltoztatásával, közterület-fejlesztésekkel, a tömegközlekedési kapcsolatok javításával.

Közösségi gondoskodás

A szociális védelem legáltalánosabb célja, hogy a jövedelmi, lakhatási gondokkal küszködő családok saját közösségük segítségével is kezelni tudják problémáikat. Szorgalmazzuk az egységes fővárosi lakhatási támogatás kialakítását, az esélykiegyenlítő alapok (díjhátralék, lakásfenntartási, szolidaritási) folyamatos további működtetését. Díjkompenzációs rendszerünk az elmúlt években több tízezer budapesti család közüzemi számláinak rendezéséhez járult hozzá, ezt a programot bővíteni kell, és érdemes Magyarország minden rászoruló háztartásába eljuttatni.

Újra kell szabályozni az érintett hivatalok hatáskörét, illetékességét is. Különösen fontos a mára kialakult civil szervezeti támogatási rendszer összefogása és koordinációja. A közösségi gondoskodási modell legfőbb elemei az alábbiak:

1. A kerületek szerint differenciálódó szociális támogatási rendszerek egységesítése: Nem intézményekre, hanem feladatokra, programokra koncentráló fővárosi pénzalapokat hozunk létre, ezek kezelésére pályázati rendszereket működtetünk. A lakhatási támogatási rendszerek budapesti szintű egyesítése is törekszünk.

2. A közösségi gondoskodás modellintézményeinek megteremtése: A hajléktalan-ellátás koordinálásában, a hátrányos helyzetűek foglalkoztatásában, vagy a fogyatékosok Támogató Szolgálata biztosításában Budapesten és országosan is mintaként szolgáló új intézményeket hozunk létre.

3. A szociális intézményhálózat korszerűsítése és bővítése: A fogyatékosok, a pszichiátriai betegek és az idősek ellátásában korszerű, családias lakóotthoni ellátástípust honosítunk meg. Ez nemcsak méltóbb körülményeket teremet, hanem a nagy intézményeknél hatékonyabban működtethető.

4. A hajléktalan-ellátás megújítása: Létrehozzuk a hajlétalan-ellátás hiányzó, elsősorban rehabilitációs és idősotthon típusú intézményeit. Az intézmény- hálózat megújításával párhuzamosan az ellátás térbeli rendszerét is korrigálni kell.

5. A hiányzó ellátások kialakítása: Célunk az időskorúak és a fogyatékosok gondozóházának kiépítése, a szenvedélybetegek rehabilitációs és foglalkoztató intézetének, a fogyatékosok rehabilitációs lakásotthonainak kialakítása, illetve az időskorúak és fogyatékosok átmeneti otthonának létrehozása.

6. A magas szociális kockázatú csoportok esélyeinek növelése: Kísérleti programokat kell indítani a munkaerő-piacon hátrányt szenvedők reintegrációjának érdekében, bővíteni kell a fogyatékos-ellátások rendszerét. Támogatni kell a tartósan munkanélküliek, megváltozott munkaképességűek, roma kisebbséghez tartozók, hajléktalanok, állami gondozottak, a hosszabb idejű otthonlét után a munkába visszatérni kívánó nők munkavállalását….”

III. Statisztikai adatok

3.1. A lakosság demográfiai összetételének változásai

Budapest lakosainak száma folyamatosan csökken. A népességszám csökkenése már a nyolcvanas évek elején elindult, a kilencvenes évek során „felgyorsult”. Bár a biológiai reprodukció „defektje” a teljes népességet érinti, mégsem kerülhető meg helyzetelemzésünkben a demográfiai helyzet- és magatartás néhány fontosabb, generációs metszetű összefüggésének - az ország és Budapest térségei közötti azonosságainak és különbségeinek - szükségképpen csak vázlatos bemutatása.

1. számú táblázat -

A fővárosi kerületek lakónépesség számának alakulása 1990-2003. között

                                                                             Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 2003. KSH

Budapest 1990-es lakosságának aránya 2003-ra 15 %-al csökkent, száma másfél évtized alatt közel 320 ezer fővel csökkent. Az elmúlt öt esztendőben a csökkenés mértéke évenként és átlagosan 20 ezer fő volt. A rendszerváltás óta a népesség csökkenése a fővárosi kerületek közül leginkább a V., VI., I., míg legkevésbé a XXIII., XVII., és aXVI. kerületeket érintette.

2. számú táblázat

A lakónépesség nem és korcsoport szerint  - 2005.január 1.

                                                                                                                  Forrás: KSH. Adatközlés 2005.

A főváros 2005. január 01. napján regisztrált lakosainak száma 1697343 fő volt, 21999 fővel kevesebb, mint 2004. évben és 42226 fővel kevesebb volt, mint két évvel korábban. Tárgyévben a budapestiek 54, 45%-a nő, míg 45,55,%-a férfi volt.

A korcsoportos bontás vizsgálata során szembetűnő, hogy az elmúlt két esztendőben növekedett a 30-39-, az 50-54-, a 60-64- és a 75 év felettiek-, míg legjelentősebb mértékben csökkent a 45-49 és a 20-24 év közötti korosztály száma és aránya. A 2. számú táblázatban „a nők aránya a teljes népességben” vizsgálatakor látható, hogy a gyengébb nem képviselői a            20 évesnél fiatalabbak körében még kevesebben vannak-, a 20-30 év közötti népességben nagyjából ugyanannyian-, majd egyre többen, 65 éves kortól már másfél-, majd 80 év felett már közel két és félszeres a számuk, mint a férfiaknak.

Az 525 km2-es Budapest legnagyobb -40,78 km2-es- területű  és legkisebb lélekszámú -20626 fős- kerülete a XXIII. kerület –Soroksár, a legnagyobb népsűrűséggel rendelkező kerülete a VII. kerület - 1 km2-en élő lakosainak száma 29357 fő volt, ez a kerület egyben a  legkisebb alapterületű városrész is. A legnagyobb számú lakosság a XI. kerületben él -1638660 fő.

3. számú táblázat

A budapesti kerületek területe és lakónépessége 2003.

                                                                                Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 2003. KSH

A 4. számú táblázatban Budapest és kilenc európai főváros területe-, népességének száma és népsűrűsége kerül összehasonlításra. A táblázatból látható, hogy a legnagyobb alapterületű főváros Berlin (892 km2), míg a legkisebb a közel hatodakkora Tallin. A legtöbben Berlinben -3,4 millióan-, míg a legkevesebben Ljubljanában élnek. A népsűrűség vonatkozásában a tíz főváros három csoportba osztható, a sűrűn lakott Bécs, Berlin, Varsó és Budapest, a közepes népsűrűségű fővárosok: Tallin, Ríga és Prága, valamint a kis népsűrűségű fővárosok, mint Vilnius, Pozsony és Ljubljana.

4. számú táblázat

Az európai fővárosok területe és népessége -2004. január

                                                                                                           Forrás: KSH. Adatközlés 2004.

Budapest a vizsgált tíz főváros közül egyike a nagy népsűrűségű metropolisoknak,               1 km2-en 3247 –en élnek.

Fővárosunk elmúlt két évi, népmozgalmi adatait vizsgálva megállapítható, hogy a házasságkötések száma tovább csökkent: A két év azonos időszakában az élveszületések száma emelkedett (több mint háromszázzal), a halálozások aránya 1,5 %-al (közel kétszáz fővel) emelkedett, míg az egy évnél fiatalabban elhunyt gyermekek száma közel felére csökkent. A természetes fogyás aránya továbbiakban is bő 3 %-os arányt képvisel.

5. számú táblázat

Népmozgalmi események Budapesten 2004-2005.

                                                                                                                  Forrás: KSH. Adatközlés 2005.

A következő, 6. számú táblázatban látjuk, hogy –valószínűsíthetően- Budapest lakossága a következő öt évben, illetve másfél évtizedben stagnál, nem csökken tovább, mint ahogy a férfiak aránya sem. Várhatóan 2011-től emelkedik a gyermekvállalási hajlandóság, így 2016-tól nő a 10 éven aluliak száma és aránya A korcsoportos megoszlásban jól megfigyelhető két hullámvölgy. Az első jövőre, amikor az 5-9 éves korosztály arányának közel 10 %-os csökkenése tapasztalható, mely 2021-ig nyomon követhető a népességen belül.

6. számú táblázat

Budapest népességének előreszámítása

–nemenként és korcsoportos bontásban  –2001-2021. között

         Forrás: KSH Népességtudományi Kutató Intézet, Előreszámítási adatbázis, 2004.

Második esetben, jó elkülöníthető, markáns határvonal figyelhető meg az 1945 után születetteknél, közel 15 %-al magasabb számuk mint a megelőző korosztályok reprezentatívitása. A hullámvölgy végigkísérhető táblázatunk oszlopain, a 2001. évi 60-64 korosztálytól egészen a 2016-os 75-79 éves korcsoportig.

A táblázatban érzékelhető a népesség további öregedésének folyamata. A húsz év alattiak közel változatlan megoszlási adatai mellett megfigyelhető a 65 évnél idősebbek egyre növekvő, 2011-re 22,1 %-os aránya!

Az idősek és a gyermekkorúak eltartottsági rátáját mutatja be –kerületenkénti bontásban- a következő táblázat.

7. számú táblázat -                        Budapest-eltartottsági ráta

-öregedési index kerületenként, 2003. (%)

                                                                     Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 2003. KSH

Az eltartott népesség korosztályi összetételének egyes kerületi számarányait vizsgálva a legkedvezőbb helyzetben a IV., XIX. és a XXI. kerületek vannak.

Az ezer lakosra jutó nyugdíjasok arányát tekintve nyugdíjasaink a legnagyobb arányban az I. V. és XII. kerületekben-, legkisebb arányban a IV. és XVII. kerületben élnek, míg a legnagyobb számban a XIV. kerületben és legkevesebben fővárosunk legkisebb lélekszámú városrészében laknak. A nyugdíjasok havi teljes ellátása tekintetében elmondható, hogy a budapesti átlaghoz viszonyítva a jobb anyagiakkal rendelkezők a XII., II. és az I. kerületben élnek, míg a „legszegényebbek” a XXIII., a VIII. és a XVII. kerületben laknak.

Az időskorúak szociális problémáinak és anyagi gondjainak növekedésére tehát nem csupán létszámarányuk emelkedése miatt számíthatunk, hanem nyugdíjaik vásárlóerejének stagnálása, illetve csökkenése miatt is.

8. számú táblázat: A nyugdíjban, járadékban részesültek száma és havi teljes ellátása -2004.

                                                            Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 2004. KSH

3.2. Foglalkoztatás és munkanélküliség

A nyugdíjasok táblázatai után a foglalkoztatottak, majd a munkanélküliek adatsorai következnek. A régió munkaerőpiaci helyzetére jellemző Budapest csökkenő-, Pest megye növekvő foglalkoztatottsága, arányosan, 5-7 %-al egyaránt növekvő keresetek –továbbra átlagosan 30 %-al alacsonyabb pest megyei bérek mellett.

9. számú táblázat: Az alkalmazásban állók száma

                                           Forrás: A Fővárosi Munkaügyi Hivatal adatközlése alapján -2005.-

Az elmúlt két esztendő adataiból látható, hogy Budapesten kis mértékben csökkent az alkalmazásban állók száma, ezen belül amilyen arányban (6,5 %) csökkent a fizikai-, olyan mértékben emelkedett a szellemi foglalkoztatottak száma. Pest megyében közel 10 %-al emelkedett az alkalmazásban állók száma, ezen belül kis mértékben a fizikai- és nagyobb mértékben a szellemi foglalkozásúak száma.

10. számú táblázat: Az alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete

                                            Forrás: A Fővárosi Munkaügyi Hivatal adatközlése alapján -2005.-

Az alkalmazottak után, a 11. számú táblázatban a munkanélküliek számáról és jellemzőiről alkothatunk képet. A regisztrált munkanélküliek száma a 2001.-es népszámlálás óta az ötvenezer felettiről a 2003-as 18 ezer-, majd tavaly közel 22 ezer főre csökkent. Az adatsorok kerületi eloszlásának vizsgálata szerint –nominálisan és relatíve is-, az elmúlt két évben a legtöbb munkanélkülit Józsefvárosban regisztrálták, miként a tartósan munkanélküliek is ebben a városrészben éltek.

11. számú táblázat  

Munkanélküliek számának megoszlása kerületenként *

                              Forrás: A Fővárosi Munkaügyi Hivatal adatközlése alapján -2004. december

*Kerületekben regisztrált hajléktalanok nélkül

** 1évnél régebben folyamatosan munkanélküli

Az elmúlt két esztendő viszonylatában nem változott (15,8 %-15,6 %) a regisztrált munkanélküliek között a tartósan -180 napon túli- munkanélküliek aránya.

Budapesten a munkanélküliek több, mint a fele 55 %-a nő, közel 40 %-uk fél éven túli regisztrációval rendelkezik. A regisztrált munkanélküliek több mint a fele középiskolainál alacsonyabb-, 36 %-uk középiskolai végzettséggel rendelkezik, és mindössze 12 %-uk diplomás.

A városrészek munkaerőpiaci státuszát vizsgálva igazolható Józsefváros rendkívüli helyzete, mivel -mint korábban is láttuk- itt él a legtöbb munkanélküli, akik közül a legtöbb tartós -180 napon túli- és a legtöbb középiskolainál alacsonyabb végzettségű regisztrált munkanélküli is helyi lakos.

12. számú táblázat:

A munkanélküliek végzettsége és száma -kerületenként -2004.

                                                                    Forrás: Fővárosi Foglalkoztatási Hivatal -2004. július

A két következő segédtábla a pályakezdők- és a diplomás munkanélküliek számadatait jeleníti meg. A pályakezdőknél látható, hogy az elmúlt két esztendőben a csökkenő népesség mellett, emelkedik a pályakezdő munkanélküliek száma.

A kerületi megoszlást vizsgálva, a legtöbb pályakezdő munkanélkülit Józsefvárosban-, míg diplomás munkanélkülit a XI.-, a III.- és a XIV. kerületben regisztráltak.

13. számú táblázat:

Regisztrált pályakezdő munkanélküliek

kerületenként

      Forrás: KSH. adatközlés 2004.

14. számú táblázat:

Regisztrált diplomás munkanélküliek kerületenként 2004.

    Forrás: KSH. adatközlés 2004.

A fogyatékossággal élők a társadalom tagjai, és joguk van helyi közösségük keretein belül élni és boldogulni. Kellő támogatást kell kapniuk az oktatás, az egészségügy, a foglalkoztatás és a szociális szolgáltatások hétköznapi struktúráiban.

A fogyatékos emberek a társadalom egyenlő méltóságú, egyenrangú tagjai, akik a mindenkit megillető jogokkal és lehetőségekkel csak jelentős nehézségek árán vagy egyáltalán nem képesek élni.

15. számú táblázat

Fogyatékos személyek gazdasági aktivitása a fővárosban

                                       Forrás: A Fővárosi Munkaügyi Hivatal adatközlése alapján -2004.

Súlyos kritikája a fővárosi munkaerőpiac lehetőségeinek, hogy a hatvanezer körüli fogyatékkal élő fővárosi lakos közül minden hatodik tudott csak találni kereső foglalkozást és minden hetedik eltartottként él. A legtöbb rokkantsági és öregségi nyugdíjas, járadékos-, illetve foglalkoztatott a főváros XI. és XIV. kerületében él.

A hátrányos helyzetű csoportok között fokozott odafigyelést és segítést igényel a hajléktalan személyek munkaerőpiaci reintegrációját segítő tevékenység. A hajléktalanok számára szervezett munkába állást elősegítő foglalkozások, tréningek és képzések hatékonysága nagyban függ a foglalkoztatási szakemberek és az ellátásuk biztosítását nyújtó szociális munkások együttműködésétől, példakövetésük ereje pedig későbbi elhelyezkedésük eredményességétől.

16. számú táblázat    Regisztrált hajléktalan munkanélküliek -kerületekenként

                                                          Forrás: KSH. adatközlés 2004.

A főváros területén élő kb. tízezer hajléktalan életmódjának és körülményeinek bizonytalanságát jellemzi, hogy az elmúlt két évben a KSH. nyilvántartása szerint 441-, illetve 317 fő hajléktalan munkanélkülit regisztráltak. A munkanélküli hajléktalanok józsefvárosi „többségi” jelenléte és regisztrációjában benne van, az ellátó intézmények VIII. kerületi túlsúlya.

3.3. A szociális szolgáltatások, az ellátás alakulásának jellemzői

Fővárosunkban –mint más nagyvárosban sem- a szociális ellátások iránti igények és szükségletek pontosan nem határozhatóak meg. Nem ismeretes azoknak a száma, akik rászorulnának, igényelnének bizonyos, akár alap-, akár szakellátási formákat. Következtetni a szakellátási rendszerben várakozók számából, és a lakossági kapcsolatok során felmerült esetleges problémákból lehet. Az ellátottak oldaláról fokozódnak az elvárások a minőségi, szakszerű, egyénre szabott, differenciált ellátásra. Magas az időskorúak, a fokozott ellátást igénylők, és szenvedélybetegek intézményi ellátási igénye.

Budapest területén minden típusú ellátási formát megtalálhatunk a szociális szakellátást biztosító és az alapszolgáltatást nyújtó intézmények körében. A mennyiségi fejlődés mellett mindenképpen nagy gondot kell fordítani a minőségi ellátásra. Az átmeneti intézmények körében mutatkozó hiányosságok az alapszolgáltató- és a tartós bentlakást biztosító intézmények fejlesztését irányozzák elő.

A szociális alapszolgáltatások paramétereinek országos és fővárosi adatait mutatja be a következő két táblázat.

17. számú táblázat

A szociális alapszolgáltatások országos adatai -2004.

                                                                       Forrás: ICsSzEM adatközlés 2004. szeptember

*Szolgáltatást nyújtó önkormányzatok száma

Az országos adatok beszédesen jelenítik meg a magyar szociális ellátás problémáit, az intézményi struktúra hiányosságait és torzulásait, megjelenítik az ellátási kötelezettségeiket nem teljesítő önkormányzatok felelősségét, valamint felhívják a figyelmet a szakmai jogszabályok -már régóta várt és elvárt- teljes körű átalakítására és szakmai felülvizsgálatára, a szakemberképzés és átképzés ellátórendszerrel kapcsolatos diszharmóniájára, valamint a végzett és még az ellátásban tevékenykedő szakembereink társadalmi- és anyagi megbecsülésének funkcionális „iránytévesztésére”, illetve totális hiányára.

A szociális alapszolgáltatások

Az alapszolgáltatások keretében nyújtott személyes gondoskodást az ellátást igénybe vevő lakóhelyén, ill. a lakóhelyéhez legközelebb eső intézménynek, szolgáltatást nyújtó személynek kell biztosítani. Az alapszolgáltatási formákat az önkormányzatnak valamennyi településen biztosítani kell, amelyek a falugondnoki szolgálat keretében is elláthatók.

18. számú táblázat: A szociális alapszolgáltatások és nappali ellátások -kerületenként

                                                                                    Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 2003. KSH

Az alapszolgáltatások és egyes nappali ellátási formák (házi segítségnyújtás) kiépítettségének megléte különösen fontos, mivel ezek a rendszerek vannak legközelebb a rászorulókhoz, az ellátásban hatékonyságuk igen magas fokú lehet, s ha jól működnek, tehermentesíthetik a szakosított ellátórendszereket. Az alapszolgáltatások nem megfelelő hatásossága és hatékonysága miatt, az ellátást igénylők nem a számukra legmegfelelőbb szolgáltatás „használatával” próbálnak megoldást találni gondjaik kezelésére. Az inadekvát ellátás nem kellő hatékonyságú az ellátott, az ellátott, a szakember, és a segítő foglalkozás, mint hivatás szempontjából egyaránt.

Az ellátási adatok között komoly jelentőséggel –később súlyos következtetésekkel- bír, hogy a foglalkoztatottak között egyaránt csökkent a hivatásos gondozók és a tiszteletdíjas gondozók száma. A foglalkoztatottak számának csökkenése egyrészt az alapellátást igénybevevők számának csökkenésével (nagyobb arányban csökkent a foglalkoztatottak száma, mint az ellátottaké), az alacsony társadalmi presztízzsel, az alacsony bérekkel és a nehéz munkakörülményekkel magyarázhatóak..

A fővárosi Koncepció adatsoraiban látható volt, hogy a régió helyzete jobb az országosnál: az országos átlag 30 %, a régióban 38%. Az idősek klubjaiban az átmeneti elhelyezést és tartós bentlakást nyújtó intézményekben dolgozók szakképzettségi arányai a régióban az országos átlaghoz képest jobbak, de a törvényi előírásoknak nem felelnek meg. A legrosszabb szakképzettségi arányokat a házi segítségnyújtásban dolgozók között találjuk.

Az országos adatokat vizsgálva, valamint a szakmai statisztikákat áttekintve megállapítható, hogy Budapesten a nappali ellátás intézményrendszere a leginkább kiépült ellátási forma.

19. számú táblázat  - Nappali ellátást nyújtó intézmények

                                                                       Forrás: ICsSzEM adatközlés 2004. szeptember

Ezek az ellátási formák elsősorban saját otthonukban élők részére biztosítanak segítségnyújtást, és adnak intézményi lehetőséget a napközbeni tartózkodásra, társas kapcsolatokra és biztosítják legalább a napi egyszeri meleg étkezést. A gondozottakra fordított napi négy óra a házi segítségnyújtásban kevés a feladatok ellátásának biztosítására, így a szolgáltatások nem minden esetben felelnek meg az idősek igényeinek.

Az ellátottak oldaláról fokozódik a minőségi, szakszerű, egyénre szabott, differenciált ellátás igénye. Magas az időskorúak, a fokozott ellátást igénylők, és szenvedélybetegek intézményi ellátási igénye.

Ha az életkoruk, egészségi állapotuk, valamint szociális helyzetük miatt a rászorult személyekről az alapszolgáltatási formák keretében már nem lehet gondoskodni, a rászorultakat állapotuknak és helyzetüknek megfelelő szakosított ellátási formában kell gondozni, tartós bentlakást nyújtó intézményben. A tartós bentlakást nyújtó intézmények az ápolást- gondozást nyújtó, a rehabilitációs intézmények, és a lakóotthonok.

A szakosított szociális ellátás jellemzői

A szociális szakellátást biztosító intézmények körében is -mint az alapellátási formák esetében- Budapest területén minden típusú ellátási formát megtalálhatunk, míg Pest megyében nem minden szakellátási forma biztosított. A mennyiségi fejlődés mellett mindenképpen nagy gondot kell fordítani a minőségi ellátásra. Az átmeneti intézmények körében mutatkozó hiányosságok az alapszolgáltató- és tartós bentlakásos intézmények            -kényszerű- fejlesztését irányozzák elő.

A tartós elhelyezést biztosító intézmények körében megjelenő egyházi és magán szerepvállalás mindenképpen segíti az ellátottak elhelyezését, de a rászoruló rétegek elhelyezésére ebben a formában nincs lehetőség, mert emeltszintű, emeltdíjas intézményeket hoznak létre.

A főváros ellátás volumenét és lakosságszáma arányait mutatja, hogy Budapesten tartják fennt a legtöbb tartós bentlakásos intézményi férőhelyet. Az időskorú népesség számaránya alapján –is- vizsgálható a tartósbentlakásos intézmények férőhelyeinek elégséges száma.

A következő táblázat a tartós bentlakásos intézmények közül az időskorúak és a rendelkezésre álló idősotthoni férőhelyek országos arányait vizsgálja.

20. számú táblázat

1 férőhelyre jutó 60 év felettiek száma (fő)

                                                                       Forrás: ICsSzEM adatközlés 2004. szeptember

Az ország 60 év feletti népességének ötöde él Budapesten és az idősotthoni férőhelyek hetede működik fővárosi otthonokban. A régiót vizsgálva, a közép-magyaországi régióban él a vizsgált populáció harmada és itt található a működő idősotthoni férőhelyek közel negyede.

Az idősotthoni férőhelyek legfontosabb országos paramétereit jeleníti meg a következő táblázat.

21. számú táblázat

Férőhely terhelési mutatók -tartós bentlakásos idősek otthonai esetében

                                                                       Forrás: ICsSzEM adatközlés 2004. szeptember

A táblázatban a működő férőhelyek száma, a várakozók száma és a terhelési hányados (valamint az átlagos terheléstől való eltérés) értékeinek országos megjelenítése látható.

A táblázat adataiból levonható idősotthoni tapasztalatok és azok összegzése csak az alapszolgáltatási-, a nappali- és az átmeneti elhelyezést nyújtó intézmények kiépítettsége, hatékony és hatásos működése esetén lenne lehetséges.

Jelen helyzetben az előbb sorolt intézménytípusok jelentős részének kiépítetlensége, illetve nem megfelelő működése miatt az egyes ellátástípusok szakmai összefüggései nem megfelelően értelmezhetőek és vizsgálhatóak  

Az országos ellátási adatok –idősoros és intézménytípusok szerinti- vizsgálatakor látható, hogy a szociális törvény hatályba megalkotása óta az idősotthoni férőhelyek és a fogyatékosok tartós bentlakásos intézményi férőhelyei másfélszeresére növekedtek, a pszichiátriai betegek intézményi ellátásának volumene nem változott, míg -arányait tekintve- a legjelentősebb mértékben a szenvedélybeteg- és a hajléktalan-otthoni férőhelyek száma emelkedett. Az összes intézménytípusban az ellátottak száma az elmúlt 12 évben ugyancsak másfélszeresére növekedett.

22. számú táblázat

Országos adatok a tartós bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményekben ellátottak számáról -az intézmény típusai szerint

                                                                           Forrás: ICsSzEM adatközlés 2004. szeptember

Szociális rászorultságtól függő pénzbeni ellátás

Budapesten mintegy 180 ezren kapnak valamilyen ellátást azért, mert ugyan munkavállalási korúak, de munkavégző képességük csökkent, gyermeket gondoznak, vagy nem kapnak munkát. Közülük 36 ezren ún. többes/kettős státuszúak, vagyis az ellátásuk mellett munkát is végeznek. Túlnyomó többségük nyugdíjas, mert a munkanélküli ellátásra és a rendszeres szociális segélyre vonatkozó szabályok kizárják a párhuzamos munkavégzést, és egyéb forrásokból (így az időmérleg felvételekből) azt is tudjuk, hogy a gyest, gyedet igénybevevőknek csak elenyésző része végez munkát saját háztartásán kívül.

A pénzben nyújtott támogatások táblázata -a jogszabályi meghatározottság keretei között-, az egyes kerületek szociális koncepcióinak és forráslehetőségeinek különbözőségét, ezzel összefüggésben a rászorultak lakóhely-szerint eltérő támogathatóságát és a támogatási paraméterek sokféleségét is jellemzi -érdekes tapasztalatokkal.

A következő, 17. számú táblázat bemutatja, hogy a szakmai jogszabályban definiált, legfontosabb pénzbeni támogatásokra az egyes kerületekben mennyien szereztek jogosultságot és megjeleníti az egyes pénzbeni támogatások eseti kifizetéseire jutó összegének kerületenkénti ”eltérését”. A támogatások kedvezményezettjei legtöbben -az egyes kerületek sorában- Józsefvárosban találhatóak, az eseti kifizetések viszonylatában a lakásfenntartási támogatás esetében a XVI. és XXI. kerületekben-, a gyermekes családokat leginkább érintő, rendkívüli gyermekvédelmi támogatás vonatkozásában pedig a I., XII. és a IX kerületekben történtek átlagnál magasabb összegű kifizetések.

23. számú táblázat  - A szociális segélyezés Budapesten -kerületenként, 2003.

                                                                                    Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 2004. KSH

Az előbbiekben a szociális ellátás fajtái (az alapszolgáltatások-, a nappali ellátások-, az átmeneti- és tartós elhelyezést biztosító intézményi adatok, valamint a szociális rászorultságtól függő pénzben nyújtott ellátások jellemző paraméterei és a Koncepció elfogadása óta eltelt időben szerzett számszaki tapasztalatok kerültek megjelenítésre.

A következőkben a gyermekes családok/anyák ismételt munkába állása szempontjából legfontosabb gyermekvédelmi intézmények -a bölcsődék fővárosi statisztikai adatait mutatjuk be.

24. számú táblázat - A bölcsődék fővárosi és kerületenkénti adatai

                                       Forrás: KSH adatközlés a 2003. évi OSAP jelentések összesítése alapján

A vizsgált időszakban a gyermekvédelmi intézmények száma- , a működő férőhelyek-,  és a beíratott gyermekek száma kis mértékben csökkent, a legtöbb gyermeket s legkevesebb gondozónő látja el a XVI. és a XXIII. kerületekben.

A következő táblázat a közép-magyarországi régió legfontosabb bölcsődei paramétereit mutatja be - idősorosan.

25. számú táblázat - A működő bölcsődék főbb adatai

                                                                       Forrás: ICsSzEM adatközlés 2004. szeptember

Budapest és Pest megye bölcsődei helyzete közötti azonosság az intézményszámok arányszámainak változásaiban-, a működő férőhelyek számának csökkenésében-, az eltérés a budapesti beíratott gyermekek nagyobb arányú növekedésében és a gondozónők számának jelentősebb arányú csökkenésében tapasztalható.

3.4. A fővárosi lakáshelyzetről …

Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a demográfiai és a lakáspolitika folyamatok összefüggésrendszere összehangolt fejlesztéspolitikát igényel a kormányzattól és a települési önkormányzatoktól –Budapesten a Fővárosi és a kerületi önkormányzatoktól egyaránt. Mivel a magánszemélyek és a piaci szereplők részére nemcsak Budapest, hanem a Budapesti Agglomeráció is egységként, egyetlen egészként jelenik meg, ezért Budapest lakáspolitikája nem állhat meg a jogilag korrekt, ám a piaci folyamatok volumenéhez és a lakosok szükségleteihez képest elenyésző mértékű lakásgazdálkodás feladatainál.

26. számú táblázat -  A lakásállomány és a laksűrűség -január 1.

                                                                                                Forrás: KSH. statisztikai adatközlés 2005.

Amint a statisztikai adatok is láthatóan alátámasztják, a lakásépítés területén az elmúlt években pozitív folyamatok következtek be – jelentős részben az új kormányzati támogatáspolitika megjelenésével, a kedvező hitellehetőségek keresletnövelő hatásával összhangban. Az eltelt három esztendőben évi ötezer lakással nőtt a fővárosi lakásállomány nagysága és az új, épített lakások esetében a 100 lakásra jutó lakos számának csökkenése a kényelmesebb, tágabb lakókörnyezet felé történő elmozdulást jelenti.

27. számú táblázat –   A fővárosi lakásállomány adatai   -kerületenként

                                                                               Forrás: Budapest statisztikai évkönyve 2004. KSH

A lakások szobaszám-szerinti kerületi számsorait vizsgálva látható, hogy a legkisebb szobaszámú lakások továbbra is a V.-X., és a XIII. kerületekben találhatóak, míg a nagyobbak a XVII.-, a  XVI. és a II. kerületekben épültek.

A rendszerváltás után beindult nagyarányú lakásprivatizáció hatására 2000-ben, az önkormányzati bérlakás szektor szintje alig érte el a teljes lakásállomány 7%-át, ami körülbelül 87 ezer lakást jelentett.

Az önkormányzatok hatásköre és felelőssége minimális, mert nincs olyan törvény mely a nagyobb szerepvállalást tenne kötelezővé. Ezt a szektort a legrosszabb műszaki állapotú lakások alkotják, melyekben olyan minőségi problémákat kell megoldani –mint a szükség- és komfortnélküli lakások minőségi kiváltása-, melyekre sem az önkormányzatok, sem a lakók nem képesek –így mindenképpen központi és fővárosi beavatkozásra van szükség.

28. számú táblázat

Az önkormányzati lakásállományok komfortfokozat szerinti alapterületei