Győri Péter - Gurály Zoltán:
A budapesti hajléktalan emberekre irányuló "február 3-i" adatfelvételek módszere (1999–2005)
Rövid összefoglaló
A kilencvenes évek második felében a hajléktalan népességre vonatkozó tudásunk egyedül a szakértői véleményekre támaszkodott. A korábbi adatgyűjtések minden esetben helyi jellegűek voltak és többnyire a nem-strukturált interjú módszerét alkalmazták.
A szakértői vélemények azonban gyakran egymással ellentétes döntéseket támogattak ugyanolyan biztosnak látszó érvekkel. Néhányan azt mondták, hogy a hajléktalanság problémáját kezelni kell, azaz krízis ellátást kell folytatni, mivel azokat a szocializáció során elszenvedett traumákat, amely okozzák a hajléktalanságot, nem lehet kompenzálni. Mások szerint a hajléktalanság a gazdasági tényezőkre vezethető vissza, ezért ők olyan megoldási módot ajánlottak, amely a gazdasági jellegű, célzott támogatásokat részesítettek előnyben. A vélemények egy újabb csoportja olyan egyéni szerencsétlenségnek tragédiának tartotta a hajléktalanságot, amelynél az egyes esetek közötti hasonlóság elhanyagolható a segítségnyújtás szempontjából.
Észleltük tehát, hogy közép, illetve hosszú távú koncepció kialakításához a rendelkezésre álló adatok nem elégségesek. A nagyon eltérő megközelítsek miatt jobbnak láttuk a kevesebb, de az érintettek lehető legszélesebb körére nézve releváns adatok gyűjtését. Ezért az adatgyűjtésre a strukturált kérdőíves módszert választottuk és úgy döntöttünk, hogy minden egyes hajléktalan embert be fogunk vonni az adatgyűjtésbe. Vagyis azt tűztük ki célul, hogy minden egyes ismert hajléktalan embernek lehetőséget biztosítunk arra, hogy válaszoljon a kérdéseinkre.
Fontos szempont volt a felvétel megszervezésekor, hogy a válaszok ugyanabban a helyzetben, ugyanolyan körülmények között találjanak meg mindenkit. Ezért az egy időpontban történő adatgyűjtés mellett döntöttünk. A pontszerű adatfelvétel egyik előnye, hogy az ismételt felvételek adatai egymáshoz jól hasonlíthatóak ezért ez a módszer nem csak a koncepciók kialakításhoz, hanem a változások követésére ill. egyes intézkedések hatásainak vizsgálatára is alkalmazni szerettük volna. Így az évenkénti azonos időpontban történő adatfelvételeket is tervbe vettük.
Az időpont kiválasztásakor egy átlagos téli napot kerestünk. 1999. február 3-án lebonyolítottuk az első adatfelvétel, amit az óta minden évben ugyanezen a napon megismétlünk.
Az adatfelvétel során megkérdeztük, hogy hol lakott, aludt az illető egy nappal, illetve egy évvel korábban. Természetesen feljegyeztük a válaszadó korát és a kérdezés helyszínét. A születés időpontjának és a név egyes betűinek a felhasználásával olyan azonosító kódot képeztünk, amely lehetővé tette, hogy a többszöri kérdezés hibáit kiszűrjük, valamint lehetőséget nyújtott számunkra, hogy a változásokat az egyes emberek sorsának az alakulása mentén is nyomon kövessük évről évre.
Első lépésként megkerestük a város összes olyan civil és önkormányzati fenntartású intézményét, amely hajléktalan emberek segítésével foglalkozott. Kértük, hogy vegyenek részt az adatgyűjtésben és járuljanak hozzá, hogy az intézményeikben lakókat az adott időpontban megkérdezhessünk. Felajánlottuk, hogy a kérdőívek felvételével az adott intézményben dolgozók közül önként jelentkezőket fogjuk megbízni, és csak akkor küldünk idegeneket az intézménybe ha nincs elég jelentkező a munkatársak között. A kérdőív felvételének a díját úgy állapítottuk meg, hogy az kicsivel magasabb legyen annál mint amit hasonló idő és energia ráfordítással a normál munkájával kereshet a szociális munkás. Minden év február 2-án tartottuk egy olyan összejövetelt, ahol általánosságban a vizsgálatról és konkrétan az adott kérdések felvételéről volt szó. Minden egyes kérdezőnek részt kellett vennie ezen a megbeszélésen, ahol minden egyes kérdést megbeszéltünk. 2-ai az összejövetel végén kapták meg a kérdőíveket az egyes kérdőzői csoportok úgy, hogy minden egyes helyszín (intézmény) előre saját azonosító kódot kapott. A kérdések ezt megelőzően nem voltak nyilvánosak. A próbakérdezés hetekkel korábban több helyszínen 50-100 fős mintán zajlott.
A kérdőívet egy olyan munkacsoport állította össze, amelyben kutatók és ellátásban dolgozó szakemberek kaptak helyet. A kérdezés elsősorban szállókon és utcai helyszíneken zajlott, vagyis a hajléktalan embereket lakó ill. alvó helyükön keresték meg a kérdezők ezen a napon. Az utcai segítői szolgálatok nem tudtak minden egyes utcán élő embert egy napon kérdezni ezért számukra 3-4 napot estét adtunk arra, hogy felvegyék a kérdőívet az általuk ismert hajléktalan emberekkel.
A tartózkodási helyen kívül megkérdeztük, hogy magányosan vagy valamilyen társas viszonyban él-e? Honnan jutott pénzhez januárban? Mennyi pénzt költött el 3-án? Mikor és hogyan vált hajléktalanná? Feltettük az a kérdést is, hogy mikor lakott utoljára lakásban, hiszen lehetett valamilyen intézmény lakója is az illető mielőtt utcára került.
A minden évben ugyanúgy felett kérdéseken kívül mindig, minden évben szerepeltettünk egy-egy speciális, csak abban az egy évben feltett kérdésblokkot is.
- 2000-ben a báziskérdések mellett megkérdeztük még azt is, hogy az elmúlt 52 hét alatt milyen helyeken éjszakáztak. Mennyi időt laktak lakásban, mennyi időt, hány hetet töltöttek korházban, vagy börtönben.
- A 2001. évi mérésünk alkalmat adott arra, hogy az állandó helyet biztosító (hotelszerűen működő) és a menedékhelyek (vagy krízisszállók) lakók helyzetét összehasonítsuk. Kiegészítő kérdésekkel a hajléktalan embereket körül vevő kapcsolathálót akartuk felmérni. Ebben az évben kérdeztük azt is, hogy kitől milyen sérelmet szenvedett el az illető azóta, hogy hajléktalanná vált.
- 2002. február 3-án a feltettük ugyanazokat a kérdéseket a Budapesten élő hajléktalan embereknek, amelyeket két évvel korábban egy kutatóintézet az ország lakosságát reprezentáló mintába választott 5500 embernek feltett. Az egészségi állapot felmérő vizsgálat a Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlása szerinti kérdéseket tartalmazta.
- 2003-ban a speciális kérdések között a szálláshelyek minősítése szerepelt. Megkérdeztük a hajléktalan embereket, hogy mely szálláshelyeket ismerik, és lehetőségük volt szállókat a jók és rosszak közé sorolni. Megjelölték azokat, ahol már aludtak és megjelölhették azokat, ahova semmilyen körülmények között nem mennének be.
- 2004-es az adatfelvételben arra voltunk kíváncsiak, hogy milyen tevékenységekkel mennyi időt töltenek a hajléktalan emberek és hol. Megkérdeztük hol volt és mit csinált 2004. február 3-a délelőtt tíz órakor, és azt is mivel töltötte az időt délután kettőkor. Megkérdeztük azt is, hogy mennyi időt töltött az adott napon munkával, utazással, tv-nézéssel stb.
- 2005-ben a megkérdezett hajléktalan emberek személyes tárgyait leltároztuk fel. Megkérdeztük van-e váltás ruhája, étkészlete, tisztálkodó eszköze, bútora stb.
- 2006. évben a kiegészítő kérdésekkel az emberek életútjának az alakulását próbáltuk nyomon követni. A szülői kapcsolat időtartamára, a munkába állás, házasság kötés (esetleges válás) és gyermeke születés időpontjára vonatkozóan tettünk fel kérdéseket.
A válaszokat minden évben kódoltuk és elektronikusan egy adatbázisba rögzítettük. A feldolgozást statisztikai szoftverrel végeztük.