A nagyvárosi hajléktalanság megszűntetésének lehetőségei és eszközei Magyarországon

(2007- 2013 közötti középtávú program megalapozása)

        2005-ben az EPSCO (Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács), a hajléktalanság kezelését az Európau Únió szegénységellenes politikájának egyik prioritásaként határozta meg (Magyarországot a 2005. március 3-i ülésen Dr. Göncz Kinga és Csizmár Gábor miniszterek képviselték). A FEANTSA (Európai Hajléktalanellátó Szervezetek Szövetsége) 2006. évi közleményében (www.feantsa.org/code/en/pg.asp?Page=558 ) sürgette, hogy a tagállamok „tűzzék ki célul az utcai hajléktalanság 2010-ig történő felszámolását Európában”. Megvalósítható kormányzati célként lehet kitűzni a hajléktalan emberek számának a csökkentését, ahogy azt Anglia példája is mutatja, ahol a szakértőkkel jól előkészített vállalkozást siker koronázta: néhány év alatt sikerült az utcán élők számát a 2/3-ára csökkenteni (erről bővebben: www.odpm.gov.uk/index.asp?id=1149659).      

          A hajléktalanság kezeléséhez olyan programokra van szükség, amelyek egyrészt a már hajléktalanná vált emberek számára nyújtanak visszatérési lehetőségeket lakhatás, a foglalkoztatás, a társadalmi kapcsolatok világába, másrészt megakadályozzák a hajléktalanná válást. A hajléktalanná válás okainak pontos ismerete elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a megelőzés megfelelő technikáit kialakítsuk, a kivezető utakat pedig azért kell vizsgálnunk, hogy a már hajléktalanná vált emberek rehabilitációjához rendelkezésünkre álljanak a legszélesebb körben elfogadott és már bizonyítottan hatékony megoldási módok.    

        A Menhely Alapítvány a Twist Olivér Alapítvány és Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei 1999 óta végez felméréseket, keres válaszokat a hajléktalansággal, a Budapesten élő hajléktalan emberek helyzetével kapcsolatos kérdésekre. A hazánkban is és külföldön is „Február 3.” néven ismert budapesti éves felmérések eredményeiről megjelent írások az ESÉLY 2000/1-es és 2002/3-as számában, valamint a www.menhely.hu címen olvashatóak. A kutatási programon belül tervezzük a Budapesten– és lehetőség szerint az ország más nagyobb városaiban - hajléktalan szállókon lakó, illetve az utcai szociális munkások által ismert fedél nélkül élő hajléktalan ember megkérdezését a már kialakított és bevált empírikus szociológiai eszközeink segítségével. E több ezer emberre irányuló struktúrált kérdőíves felmérés módot ad mind a hajléktalanságba vezető utak pontos diagnózisának elkészítésére, mind a jelenlegi támogatási formák hatékonyságának értékelésére, mind a lehetséges kivezető utak körvonalazására. Ehhez részben az eddig összegyűlt adatbázis újrafeldolgozását, részben a következő vizsgálat célzott, e kérdéseket érintő információinak az elemzését kívánjuk felhasználni.

        A hajléktalanságból való kikerülés esélyei – a nemzetközi szakirodalom tanulságai szerint is – elsősorban longitudinális módszerekkel vizsgálhatóak, értékelhetőek. Ilyen követéses vizsgálatra Magyarországon eddig még nem került sor a hajléktalan emberek körében. Jelen kutatási program keretében tervezzük egy olyan – kisebb, mintegy száz hajléktalan emberre irányuló – célzott követéses vizsgálatsorozat megkezdését, mely módot adhat a már elindult, illetve az elkövetkező években induló „visszailleszkedési program” hatékonyságának az értékelésére, a kivezető utakra vonatkozó metódusok továbbfejlesztésére.

Hazánkban is léteznek már olyan ismeretek, amelyek az elmúlt évek során a kivezető utak keresése kapcsán halmozódtak fel. Ilyen fontos, gyakorlati tudás birtokában vannak egyes segítő intézmények szociális munkásai, akik évek óta egyéni gondozást végeznek. A legnagyobb és legjelentősebb adatforrás ebben a tekintetben a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei, mely több tucat egyéni gondozásban járatos, tapasztalt hajléktalan segítőt alkalmaz. Ezeknek a tapasztalatoknak az összegyűjtése, feldolgozása, értékelése szintén része tervezett kutatási programunknak. A Van Esély Alapítvány (www.vanesely.hu) 2000. óta szintén működtet olyan programokat, melyek a hajléktalanságból való kikerüléshez, az újrakezdéshez nyújtanak segítséget. Az ilyen és ehhez hasonló programok tapasztalatainak az értékelése és összegzése hozzájárulhat a hazánkban alkalmazható megfelelő módszerek kialakításához, elterjesztéséhez, „rendszerbe állításához”.

        A kutatási program célja mindezek alapján, olyan konkrét javaslatok megfogalmazása, melyek - a kormányzati munkában is felhasználható módon - hozzájárulhatnak a hajléktalanság megelőzéséhez, illetve középtávon a hajléktalanok számának csökkentéséhez, melyek kitérnek a jelenlegi támogatási-szabályozási rendszer új alapokra helyezésére, a megteendő intézményi-szabályozási-finanszírozási intézkedésekre és a gyakorlati módszerekre. Ezek kialakítása érdekében összefoglaljuk, elemezzük és értékeljük az adaptálható nemzetközi példákat is, a hajléktalanság csökkentésére irányuló politikák sikeresnek ítélhető Európai Úniós és amerikai modelljeit.  

Kutatásvezető:

Dr. Győri Péter, a szociológiai tudományok kandidátusa,

        Menhely Alapítvány – Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei

        FEANTSA National Correspondent

Résztvevők:

Breitner Péter szociálpolitikus, szociális munkás

        Van Esély Alapítvány – Menhely Alapítvány – BMSZKI

Gróf András, szociálpolitikus

        Twist Olivér Alapítvány

Gurály Zoltán, szociológus

        Menhely Alapítvány

Mózer Péter, szociológus

        Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium – ELTE

Pelle József  szociálpolitikus

        Budapesti  Módszertani Szociális Központ és Intézményei

                                        KÖLTSÉGVETÉS