Győri Péter „Tékozló koldus…”
Győri Péter:
A normatív finanszírozásról
Tartalom:
- Mit is jelent a normatív finanszírozás „elburjánzása” a szociális szolgáltatások területén?
- A szociális szolgáltatások normatív támogatásának kronológiája
- A normatív támogatás – fizetendő önrész szabályozása jelenleg
- Lehetséges alternatívák az ellátottak jövedelmét jobban figyelembe vevő térítési díj, illetve állami támogatás rendszerére
- További eldöntendő kulcskérdések
- Egy lehetséges szabályozási alternatíva bemutatása lépésről-lépésre
- Rövid összegzés
A szociális szolgáltatások Magyarországon mára kialakult rendszere valóságos hungaricum. Az Európai Únió 15 + 10 tagállamában nem találjuk párját. Ez egyszerre büszkeséggel is eltölthetne bennünket (a szabályozás – finanszírozás - szolgáltatás-szervezés olyan modelljét sikerült megtalálnunk, mely egyedülálló innováció az európai régióban), ugyanakkor némileg el is gondolkodtathat bennünket, hogy vajon máshol miért nem találtak rá eddig erre az útra? Ha a magunk mára kialakult szabályozási-finanszírozási-szervezeti rendszerének nem csak lehetséges, hanem mára már szükséges megváltoztatásán gondolkodunk, akkor – az eddigi közös gondolkodások, eszemecserék tanulsága szerint – jelentős riadalom támadhat, hogy akkor hogyan is lehet másképp, mint ahogy most van, ahogy eddig megszokuk, aminek az ellentmondásaiba is már-már beleszoktunk. E riadalom igen jelentős táptalaja – hangozzék bármily meghökkentően – maga a tudatlanság. A konkrét, gyakorlati ismeretek hiánya arról, hogy máshol hogyan működnek jól, vagy rosszul nagy intézményrendszerek, milyen viták, változtatások zajlanak ezek körül a világban, milyen megoldási módok születnek hozzánk hasonló, vagy nagyon is más történelemmel rendelkező országokban.
Az eddigi gondolkodások azt mutatják számunkra, hogy maga a normatív finanszírozás mára kialakult rendszerének a megváltoztatása olyan mértékben érinti a szociális szolgáltatások irányítási-szervezési-működési rendszerét, a központi állam – helyi önkormányzatok – civil szerveződések – családok – polgárok felelősségi viszonyait, hogy e finanszírozási mód megváltoztatása reform-léptékű munkálatokat és lépéseket igényel.
Csupán a nagyságrendek érzékeltetése miatt érdemes látnunk, hogy a Szociális törvény által szabályozott, rászorultságtól függő pénzbeli támogatások valamelyikét összesen mintegy 1,5 millió ember veszi igénybe. Az ország adófizetői (a központi költségvetésen és az önkormányzatokon keresztül) erre évente mintegy 100 milliárd forintot fordítanak. A Szociális törvényben szabályozott különböző intézményeket, szolgáltatásokat együttesen mintegy fél millió ember veszi igénybe évente, e szolgáltatások fenntartási költsége meghaladja a 150 milliárd forintot. Ennek az összegnek a legnagyobb hányadát a (tartós) bentlakásos intézmények működtetése teszi ki, melyekben közel 80 ezer bentlakó él. Csak ezekben az intézményekben mintegy 40 ezer dolgozó gondoskodik a lakók ellátásáról, a többi szolgáltatásban dolgozók száma is meghaladja a tízezer főt. Az évi 3,5 milliós szociális ügyiratforgalom (melyből közel 3 millió valamilyen elsőfokú határozat) mintegy 5-6 ezer szociális ügyintézéssel foglalkozó köztisztviselőnek ad munkát. Összehasonlításként: évente mintegy kettő ezer milliárd forintot tesz ki a közel három millió nyugdíjas jogos járandósága, de száz milliárdos nagyságrendű költségvetési kiadásokat jelentenek a kamattámogatás, a családi pótlék, a gyógyszerár-támogatás, vagy akár a különböző adókedvezmények is.
„A szociális szolgáltatások és támogatások újraépítésének programja” Győri Péter – Mózer Péter, szakértői anyag 2006. augusztus)[1] c. dokumentumban a következőképpen fogalmaztunk:
„… egyre jobban felerősödött az a folyamat, mely a szolgáltatások területén a radikális decentralizálás negatívnak ítélt következményeit úgy kívánta orvosolni, hogy egyre több fajta, központilag meghatározott szolgáltatás biztosítására kötelezte a helyi önkormányzatokat, ennek megfelelően hihetelenül elburjánzott a szolgáltatások központi szabályozása, s egyre több szociális szolgáltatásra kiterjedt azok központi normatív finanszírozása. A jelentős szükségletkielégítési problémákat, hiányokat pénzbeli támogatások helyett néhány szolgáltatás működtetésével próbálták meg (látszat)orvosolni, s ez a hangsúly-eltolódás máig jelen van mind a szabályozás, mind a finanszírozás terén. (Ennek egyik oka szintén a relatív forráshiány, de jól megfigyelhető a szabályozásban-szolgáltatásban-kapcsolódó intézményekben érdekelt lobbik jelentős befolyása is e folyamat ilyen alakulása során.)
Szemben a jóléti (pénbeli) transzferek normatív finanszírozású, fokozatos elterjedésével, a szolgáltatások terén e gyors és egyre burjánzó központosított szabályozási, finanszírozási folyamatot igencsak problematikusnak tartjuk.”
A jelenlegi normatív finanszírozás főbb problémáit a következőképpen foglaltuk össze:
’Egyre inkább elterjedt a szociális szolgáltatások központi állami normatív finanszírozása (normatív két értelemben: egyrészt abban az értelemben, hogy az állami támogatás összege normatív, egységes, másrészt abban az értelemben, hogy a támogatáshoz jutás normatív, egységesen és garantáltan jogosult rá minden olyan szolgáltató, amely az ahhoz kapcsolódó feltételeket teljesíti).
Előnyei mellett e finanszírozási forma problémái a következők:
- nyílt végű támogatási kasszát feltételez, vagyis mindentől függetlenül, annyi és olyan szolgáltatónak kell folyósítani a normatív támogatást, ahány szolgáltató működési engedélyt kér és kap
- a nyílt végű kassza túlfutásának szabályozását is szolgálják az ellátás szempontjából magyarázhatatlan bürokratikus akadályok, a szabályokba és eljárásokba épített formális és informális gátak
- nem ösztönöz sem eredményességre, sem hatékonyságra, sem szükségletorientált szolgáltatásokra/módszerekre (mindezt legfeljebb, jó esetben a szolgáltatásban dolgozók elhivatottsága pótolhatja)
- elsősorban fennmaradásra ösztönöz, illetve a normatív finanszírozás előírásainak és ellenőrzésének való megfelelésre ösztönöz
- nem differenciál semmi szerint, mindenki ugyanazt az összeget kapja - azt viszont biztosan („buta, de biztonságos")
- nem differenciál szükségletek szerint, minden szolgáltató megkapja, amely működési engedélylyel rendelkezik (ha mondjuk öt szolgáltató akar feladatot ellátni, bár kettő is elég lenne, akkor mind az öt megkapja a támogatást)
- miközben látszólag "olcsó, egyszerű és igazságos", aközben óhatatlanul (belső logikájából következően) folyamatosan túlszabályozást indukál, az ehhez kapcsolódó tevékenységeken keresztül - melyek fennmaradásában erős lobbik (benne dolgozók, szabályozók, ellenőrök, erre képzők) érdekeltek - rendkívül drágává válik e rendszer működtetése és ráadásul igazságtalan is:
- nem érte el és mai szerkezetében nem is érheti el egyik legfőbb célját, nevezetesen, hogy egyes (az állami normatívával finanszírozott) szolgáltatások egyenlő esélyekkel hozzáférhetőek legyenek minden, arra a szolgáltatásra rászoruló polgár számára, vagyis megvalósuljon az "országos lefedettség". Ezzel szemben jelentős ellátatlan területek (fehér foltok) maradtak meg, sőt alakultak ki e forrásallokációs mechanizmus hatására.
- igazságtalan és növeli az egyenlőtlenséget mivel – többnyire jövedelemtől, tehervállaló képességtől függetlenül, vagy majdnem függetlenül - normatív támogatásban részesülnek azok, akik hozzájutnak, miközben semmiben nem részesülnek azok, akik nem jutnak hozzá, függetlenül attól, hogy ezutóbbiak is rászorulnának a szolgáltatásra
- különösen kirívó "eredmény", hogy éppen a legrászorultabbak által lakott településeken nem lehet - már magából a szabályozásból adódóan sem - hozzájutni a normatívával támogatott szolgáltatásokhoz, illetve hátrányt szenved minden olyan szolgáltatás és szolgáltató, mely a szükségleteket ugyan kielégítené, de nincs benne a normatív finanszírozási körben
- nem kompatíbilis (sőt ellentmond) az EU-pályázatokkal, vagyis éppen azokkal a finanszírozási-szabályozási stb. fomákkal, melyek irányából a legfőbb források lennének várhatóak az elkövetkező években e területen”
Az átalakítás főbb irányai javaslatunk szerint a következők:
„Az átalakítás főbb irányai
- A szolgáltatások központi normatív finanszírozásának és szabályozásának jelentős visszaszorítása
- Új pénzbeli támogatási formák kialakítása – az állami normatívák kiváltására
- A pénzbeli ellátások körének és normativitásának megerősítése, szélesítése, szükség esetén mértékének emelése
- A központi állami támogatások felosztásának, elosztásának, a szolgáltatás-finanszírozás nagy részének regionális szintre delegálása
- Probléma- és szükségletorientált központi állami programtámogatások kialakítása (figyelemmel az EU-támogatások keretében létrejövő (illetve létre nem jövő) szolgáltatásokra is)
- A szolgáltatásokra vonatkozó központi jogszabályok maximális deregulálása
- A szolgáltatások körében - ahol lehetséges - jövedelemfüggő térítési díj bevezetése”
„Ennek során meg kell erősíteni és szükség szerint ki kell szélesíteni a pénzbeli ellátások normatív törvényi szabályozását és finanszírozását. Csak ezekre a jóléti pénzbeli transzferekre épülhet fel egy elfogadhatóan biztonságos és igazságos jóléti, szociális védő rendszer.
A szolgáltatások (állami) támogatásán keresztül igénybe vett jóléti transzferek igazságosabb elosztása érdekében, valamint az igénybe vevők szükségleteinek hatékonyabb megjelenítése érdekében - ahol ez ésszerű és indokolt a szociális szolgáltatások körében, ott - át kell térni a szolgáltatások közvetlen támogatásáról a szolgáltatások közvetett, az igénybe vevőkön keresztüli támogatására, vagyis be kell vezetni, illetve ki kell szélesíteni e körben is az egyéni tehervállalási képességtől, a jövedelemtől függő térítési díjak rendszerét.
Ezzel párhuzamosan, ennek megvalósításaként új pénzbeli támogatási formákat kell kialakítani az állami intézményi normatívák kiváltására.”
„Ez azt is jelenti, hogy szakítani kell azzal a fejlesztési iránnyal, mely szerint a jelentős szükségletkielégítési problémákat, hiányokat pénzbeli támogatások helyett szolgáltatások működtetésével próbálja meg (látszat)orvosolni. Ellenkezőleg, a pénzbeli ellátások mellett kell kialakítani – ahol ezt a pénzbeli ellátással elérni kívánt cél megköveteli – az ennek megfelelő szociális szolgáltatásokat.
Azt a mára kialakult ördögi kört, mely az egyre terjedő központi állami normatív finanszírozás – a helyi önkormányzatok központi állami kötelezése – az egyre részletesebb központi állami szabályozás - az egyre duzzadó kapcsolódó tevékenységek és intézmények összetartó rendszeréből áll össze, olyan irányban kell átépíteni, hogy abban az elismert szükségletek kielégítése, az ezeket kiszolgáló szükségletorientált szolgáltatások kerüljenek a középpontba.
A szolgáltatások mára kialakult központi normatív finanszírozását (abban az értelemben is, hogy a támogatáshoz jutás normatív, egységesen és garantáltan jogosult rá minden olyan szolgáltató, amely az ahhoz kapcsolódó feltételeket teljesíti, és abban az értelemben is, hogy az állami támogatás összege normatív, egységes) jelentősen át kell alakítani.
Az átalakítás eredményeképpen
- a jelenlegi (és reálisan tarthatatlan) nyílt végű támogatási kasszának zárt költségvetési kasszává kell válnia. Ennek együtt kell járnia az ellátás szempontjából egyéb okokból magyarázhatatlan bürokratikus akadályok, eljárások, formális és informális gátak leépítésével.
- olyan mechanizmusokat kell kiépíteni, melyek szükségletorientált szolgáltatásokra/módszerekre, amennyire lehetséges eredményességre, hatékonyságra és gazdaságosságra ösztönöznek, s módot nyújtanak mind a támogatások összegének ennek megfelelő differenciálására, mind a szolgáltatások közötti választási lehetőségre (nem minden szolgáltatónak jár támogatás)
- olyan mechanizmusokat kell kiépíteni, melyek csak a lehető legelemibb szükségletek körében célozzák meg azt, hogy bizonyos szolgáltatások egyenlő esélyekkel hozzáférhetőek legyenek minden, arra a szolgáltatásra rászoruló polgár számára, vagyis megvalósuljon az "országos lefedettség".
- olyan mechanizmusokat kell kiépíteni, melyek – többek között a probléma- és szükségletorientált központi állami programtámogatások kialakítása révén - éppen a legrászorultabbak által lakott, ellátatlan területeket (ellátási „fehér foltokat”), problémacsoportokat céloznák meg
- olyan mechanizmusokat kell kiépíteni, melyek kompatíbilisek az EU-pályázatokkal, azokkal a finanszírozási-szabályozási formákkal, melyek irányából a legfőbb források várhatóak az elkövetkező években - figyelemmel az EU-támogatások keretében létrejövő, illetve létre nem jövő szolgáltatásokra is”
„Javaslatunk szerint:
A szolgáltatások központi normatív finanszírozásának és szabályozásának jelentős visszaszorítása egyfelől úgy, hogy új pénzbeli támogatási formák váltanák ki az eddigi állami normatívák egy részét, ez egyben azt is jelenti, hogy javaslatunk szerint bővülne és megerősödne a pénzbeli ellátások köre és normativitása, valamint az eddiginél nagyobb szerepet kapna a szociális szolgáltatások körében is - ahol lehetséges – a támogatások összegének jövedelemfüggő megállapítása.”
„E szolgáltatások – melyek mind az idősekre, mind a fogyatékkal élőkre kiterjednek - finanszírozása, szabályozása, szervezése jelenleg néhány mozzanattól eltekintve (házi orvosi vizsgálat, vélemény, személyes és állami tehervállalás részleges megosztása) teljesen összehangolatlan, sőt ellentmondásoktól, diszfunkcióktól terhes. Ezért megpróbáljuk javaslatunkat először erre a szolgáltatás-csoportra vonatkozóan vázlatosan bemutatni.
A jelenlegi rendszerben az ápolásra-gondozásra szoruló jobb módú polgárok sokszor azért nem veszik igénybe a szolgáltatást, mert a nem-piaci szektorban szűkek és rugalmatlanok a kapacitások, nem bíznak annak színvonalában, „szegényellátásnak” tekintik azt, inkább a magánpiacon veszik meg a szolgáltatást.
Az ápolásra-gondozásra szoruló legszegényebbek pedig – az elégtelen pénzbeli szubvenció miatt – sokszor azért nem tudják igénybe venni a szolgáltatást (pl. a házi segítségnyújtást), mert nincs elégséges jövedelmük annak megvásárlására.
Követendő alapelv (1): a finanszírozás – a kapacitásszabályozás – a felelősségi körök hármasát együttesen, összehangoltan kell kezelni.
Követendő alapelv (2): Intézményes eszközökkel kell biztosítani a bentlakásos intézmények – átmeneti otthonok – otthon közeli ápolást, gondozást és személyi segítést nyújtó formák között az átjárhatóságot. a szabályozásnak közös elveken kell nyugodnia.
Ehhez összehangolt szervezeti-eljárási-szabályozási rendszert kell működtetni mind a különböző finanszírozási csatornákra vonatkozóan, mind a szükséglet- (állapot-) felmérés terén, az egyes szolgáltatási területeken, valamint a szükséglet- (állapot-) változás felülvizsgálatai és a kapcsolódó ellenőrzési funkciók terén.
A bentlakásos intézmények esetében a szolgáltatásvásárló számára a megvásárolt szolgáltatás tartalma egyfelől hotelszolgáltatást (ezt hívhatjuk támogatott speciális lakhatásnak is – supported housing), másfelől közvetlen humánszolgáltatást jelent. Ezt egészítik ki az intézmény-működtetés egyéb (általános) költségei, gazdasági-műszaki szolgáltatások, vagyonfenntartás, vagyonvédelem stb.
A jelenlegi rendszerben a normatíva – lényegében – egységes (bár ebben az évben már megjelent a demens betegek után járó speciális normatíva, illetve az emelt szintű intézmények körében az átlagos térítési díjtól függő differenciálás).
A jelenlegi rendszerben a fenntartók az ún. szűkített önköltség alapján állapíthatják meg az intézményi térítési díjat, majd a helyi jegyző állapítja meg az ellátott által fizetendő személyi térítési díjat, mely nem haladhatja meg az intézményi térítési díjat, illetve .az ellátott jövedelmének 80 %-át.
Javaslatunk szerint:
- A bentlakásos intézmények körében külön kell választani a hotelszolgáltatás (speciális lakhatás biztosítása) és a közvetlen humánszolgáltatás (ápolás-gondozás-személyes segítségnyújtás), valamint az általános intézmény-működtetés finanszírozását.
- A hotelszolgáltatás költségei javaslatunk szerint megoszlanának az intézményi ellátást igénybevevők és a központi kormányzat között. Az igénybevevők a jövőben is – a jelenlegi rendszerhez hasonlóan – a nyújtott hotelszolgáltatás igen differenciált színvonalától és a jövedelemüktől függő személyes térítési díjat fizetnének, melyet - annak érdekében, hogy az alacsony jövedelmű, intézményi ellátásra szorulók ne szoruljanak ki az ellátásból - a jövedelmük miatt rászorulók „speciális lakhatási támogatása” egészítene ki jövedelemfüggő normatív pénzbeli ellátásként (voucher formájában).
- Az ápolási-gondozási-személyes segítségnyújtási szükséglet mértékét a jelenlegi - tartós bentlakásos intézménybe való bekerülést, illetve házi szociális gondozásba vételt megelőző – eljáráshoz hasonló, de annál alaposabb és részben kiterjedtebb „szükségletfelmérés” állapítaná meg.
- Ennek alapján kerülne megállapításra az ápolási-gondozási-személyes segítségnyújtási szükséglet mértéke, és - az ellátásra szorulók jövedelme függvényében - az ennek megfelelő ápolási-gondozási-személyes segítségnyújtási járadék összege. Ez az összeg szolgálna a közvetlen humánszolgáltatás (ápolás-gondozás-személyes segítségnyújtás) fedezetéül. A járadékot az a szolgáltató kapja, amely a szükségletfelmérésnek megfelelő szolgáltatást nyújtja.
- Az ellátottak által fizetett személyes térítési díjat (melyet a speciális lakhatási támogatás egészíthet ki), valamint az ellátott után járó járadékot egészítheti ki az intézmény-működtetés egyéb (általános) költségeit (gazdasági-műszaki szolgáltatások, vagyonfenntartás, vagyonvédelem stb. ) fedező támogatás.
Míg a normatív lakhatási támogatást és gondozási járadékot a normatív pénzbeli ellátásokat folyósító szerv ítéli meg, addig a kiegészítő intézmény-működtetési támogatásról a – később tárgyalt – Regionális Szociálpolitikai Tanács dönt és köt szerződést a szolgáltatóval.
Táblázatba foglalva:
Forrás | Központi kormányzat | Régió | Ellátott |
Költség típus | |||
Hotelszolgáltatás | Speciális lakhatási támogatás | Személyes térítési díj | |
Humánszolgáltatás | Ápolási-gondozási járadék | ||
Intézmény-működtetés általános költségei | Kiegészítő intézmény-támogatás | Kiegészítő intézmény-támogatás |
A jelenlegi intézményi normatíva ilyen felbontása és pénzbeli támogatásokká transzformálása, az ehhez csatlakozó igazgatási változásokkal együtt a következő előnyökkel járna:
- A (speciális) lakhatási támogatás összehangolható (akár csatlakoztatható is) a jelenlegi lakhatást elősegítő pénzbeli támogatásokkal
- Intézményi elhelyezést nem indokló ápolási-gondozási-személyes segítségnyújtási szükséglet esetén a lakhatási támogatás megítélése önmagában is mérlegelhető (ez mind az idős, mind a fogyatékos, mind a pszichiátriai beteg, mind a hajléktalan csoport esetén jelentős előnyöket jelentene)
- Az ápolási-gondozási-személyes segítségnyújtási szükséglettől is függő „gondozási járadék” megállapítása összehangolható, illetve csatlakoztatható is a jelenlegi házi szociális gondozás és a jelenlegi ápolási díj megállapítására irányuló eljárással
- Ezzel a támogatást nyújtók számára is reális alternatívaként működhet az intézményi versus otthoni, szolgáltatói versus magán ápolás-gondozás lehetősége/szükségessége
- A mindkét támogatás jövedelemfüggő jellege a jelenleginél reálisabb, igazságosabb módon osztaná meg a terheket az ellátásra szorulók és a támogatást nyújtók között
- Ugyanakkor javíthatja a szolgáltatók szükségletorientált (igénybe vevő orientált) működésre ösztönzését, az igénybe vevők autonóm választásának lehetőségét (reális keretek között)
- Fenntartaná (talán még erősítené is) a szolgáltatások szektorsemleges (önkormányzati, civil, piaci) jellegét, továbbra is lehetőséget nyújtva a nem-állami ellátások elterjedésének
- Előkészítené és megkönnyítené a – jelenleg még nem tudható, hogy a jövőben mikor bevezethető - ápolásbizosítási rendszerre történő (részleges, vagy szélesebb körű) áttérést.
- Az így kialakított támogatási rendszerrel közelebb kerülnénk az Európai Únió jóléti államaiban kialakult gyakorlathoz”
Mit is jelent a normatív finanszírozás „elburjánzása” a szociális szolgáltatások területén?
Ha ehhez átböngésszük az elmúlt másfél évtized költségvetési törvényeit, akkor azt találjuk, hogy a szociális és gyermekvédelem (gyermekjólét) területén a kezdeti 4 normatív támogatás helyét mára több, mint 28 normatív támogatási forma vette át. (Lásd e törvényeket: http://www.complex.hu/external.php?url=3 ).
Ahogy az 1991. évi költségvetés fogalmaz: ”1. § (1) Az Országgyűlés a helyi önkormányzatok költségvetéséhez való állami hozzájárulás normatív mértékeit - a gazdaság teljesítőképessége, valamint a külső és belső egyensúlyi helyzetre való tekintettel - a következők szerint állapítja meg: a) Közvetlenül - felhasználási kötöttség nélkül - illeti meg a települési önkormányzatokat:…”. Majd négy támogatást határoz meg e területeken: „szociálpolitikai feladatok” (általános, népesség-számtól függő támogatás a pénzbeli ellátásokra és az alapszolgáltatásokra), „nappali ellátás” támogatása, „bentlakásos intézmények” támogatása és „gyermekvédelmi intézmények” támogatása. Ugyanez, ugyanazokkal az összegekkel jelenik meg a nem-állami szervezetek, egyházi szervezetek, ellátók támogatásaként is.
Az elmúlt másfél évtized alatt több fajta folyamat követhető nyomon a normatívák területén. Részben folyamatosan „szétváltak” egyes normatívák, differenciálódtak, „speciális normatívák” jöttek létre. Részben „leváltak” új normatívák és „önálló életre keltek”. Részben létrejöttek korábbi előzmény nélküli normatívák, s arra is találunk példát, hogy megszünnek normatívák. Közben elhalványulni látszik, hogy mindezen normatívák mindvégig kötetlen felhasználású normatívák, vagyis amelyik szervezet kapja, bármire használhatja.
A normatívák összegének alakulásáról megállapíthatjuk (ismerve az érintett szolgáltatásokra vonatkozó előírások változásait is, valamint az infláció alakulását), hogy a tényleges átlagköltségek alakulásával semmiféle összefüggés nem mutatható ki (hol devalválódnak az összegek, hol túlvalorizálják), ezek az összegek sokszor kimondva is csak kiegészítő támogatásként működnek, de arra is találunk példákat, hogy túlfinanszíroznak szolgáltatás-csoportokat, nyereségképzés sem kizárt ezekben az esetekben. Mindezzel folyamatosan torzítva a teljes ellátás-szerkezetet…
A szociális szolgáltatások normatív támogatásának kronológiája. Összefoglaló táblázat a rendszerváltástól napjainkig (A költségvetési törvények alapján összeállította Győri Péter) | ||||||||
Szolgáltatás | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 |
Szociálpolitikai feladatok | 3000 Ft egy állandó inaktív lakosra számítva | 3500 Ft a település 0-17 év közötti, valamint a 60 éves és ennél idősebb 1991. január 1-jei állandó népessége után, személyenként | 2200 Ft-3600 Ft/állandó népesség | 2500-4700 Ft/állandó népesség | 2200-2900 Ft/állandó népesség | 2800-7000 Ft/állandó népesség | ||
Pénzbeli szociális juttatások | 3500-10 500 Ft/állandó népesség | 2500-12 500 Ft/fő állandó népesség | ||||||
Lakáshoz jutás feladatai | 4680 Ft/20-30 éves korúak | 5970 Ft/20-30 éves korúak | ||||||
Szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás feladatai | ||||||||
Szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások általános feladatai | 933 Ft/fő | |||||||
Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat kiegészítő támogatása | 300 Ft/fő | |||||||
Gyermekjóléti központ | ||||||||
Gondozási központ | ||||||||
Szociális étkeztetés | ||||||||
Szolgáltatás | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 |
Szociálpolitikai feladatok | ||||||||
Pénzbeli szociális juttatások | 2500-11 500 Ft/fő | 2 700-13 000 Ft/fő | 2 900-14 000 Ft/fő | 3300-15 000 Ft/fő | 3500-16 000 Ft/fő | 3700-17 050 Ft/fő | 3700-17 800 Ft/fő | |
Lakáshoz jutás feladatai | 720-1900 Ft/fő, de legalább 200 000 Ft/település | 1 000-2 000 Ft/fő, de legalább 200 000 Ft/település | 1 100-2 100 Ft/fő, de legalább 200 000 Ft/település | 1100-2100 Ft/fő, de legalább 200 000 Ft/település | 1100-2100 Ft/fő, de legalább 2 000 000 Ft/település | 1150-2200 Ft/lakos, de legalább 200 000 Ft/település | 1150-2200 Ft/fő, de legalább 200 000 Ft/település | |
Szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatás feladatai | ||||||||
Szociális és gyermekjóléti alapszolgáltatások általános feladatai | 965 Ft/fő | 1 030 Ft/fő | 1 100 Ft/fő | 1 160 Ft/fő | 1 300 Ft/fő | 1 300 Ft/fő | 650 Ft/lakos | 500 Ft/fő H = (L/5000) x 3 950 000 Ft H = (L/6000) x 3 950 000 Ft H = (L/7000) x 3 950 000 Ft |
Családsegítő és gyermekjóléti szolgálat kiegészítő támogatása | 328 Ft/fő | 350 Ft/fő | 380 Ft/fő | 410 Ft/fő | 520 Ft/lakos | 520 Ft/lakos | 174 Ft/lakos | |
Gyermekjóléti központ | 2 340 000 Ft/központ | |||||||
Gondozási központ | 2 200 000 Ft a 3000 főnél kisebb 3 300 000 Ft a 3000 és 5000 fő közötti lakosságszámú települések esetén | 2 400 000 Ft a 3000 főnél kisebb 3 500 000 Ft a 3000 és 5000 fő közötti lakosságszámú települések esetén | 3 001 000 Ft a 3000 főnél kisebb 4 001 700 Ft a 3000 és 5000 fő közötti lakosságszámú települések esetén | 3 001 000 Ft a 3000 főnél kisebb 4 001 700 Ft a 3000 és 5000 fő közötti lakosságszámú települések esetén | ||||
Szociális étkeztetés | 75 600 Ft/ellátott | 70 800 Ft/fő |
Szolgáltatás | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 |
Házi segítségnyújtás | 60 000 Ft/gondozó | |||||||
Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás | ||||||||
Falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás | 900 000 Ft | |||||||
Támogató szolgálat | ||||||||
Közösségi ellátások | ||||||||
Utcai szociális munka | ||||||||
Gyermekjóléti központ speciális szolgáltatásai | ||||||||
Alapszolgáltatási központ | ||||||||
Időskorúak, pszichiátriai és szenvedélybetegek, hajléktalanok nappali intézményi ellátása | 24 000 Ft/ellátot | 28 000 Ft/ellátot | 30 850 Ft/ellátott | 30 850 Ft/ellátott | 30 850 Ft/ellátott | 36 200 Ft/ellátott | 48 000 Ft/ellátott | 60 000 Ft/ellátott |
Fogyatékos személyek nappali intézményi ellátása | ||||||||
Szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és átmeneti elhelyezés | ||||||||
Hajléktalanok átmeneti intézményei | 78 000 Ft/férőhely | 78 000 Ft/férőhely | 87 000 Ft/férőhely | 102 200 Ft/férőhely | 120 200 Ft/férőhely |
Szolgáltatás | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 |
Házi segítségnyújtás | 1 313 300 Ft/körzet | 120 000 Ft/számított ellátott | 104 800 Ft/fő | |||||
Jelzőrendszeres házi segítségnyújtás | 2 500 000 Ft/szolgálat | 62 000 Ft/ellátott | 50 000 Ft/fő | |||||
Falugondnoki vagy tanyagondnoki szolgáltatás | 980 000 Ft | 1 000 000 Ft/szolgálat | 1 400 000 Ft/szolgálat | 1 500 000 Ft/szolgálat | 2 000 000 Ft/szolgálat | 2 000 000 Ft/szolgálat | 2 120 000 Ft/szolgálat | 2 100 000 Ft/szolgálat |
Támogató szolgálat | 10 000 000 Ft/szolgálat | 10 000 000 Ft/szolgálat | 10 200 000 Ft/szolgálat | 8 722 000 Ft/szolgálat | ||||
Közösségi ellátások | 7 000 000 Ft/szolgálat | 6 200 000 Ft/szolgálat | ||||||
Utcai szociális munka | 6 300 000 Ft/szolgálat | 5 750 000 Ft/szolgálat | ||||||
Gyermekjóléti központ speciális szolgáltatásai | 2 640 000 Ft/központ | |||||||
Alapszolgáltatási központ | 3 800 000 Ft/központ | |||||||
Időskorúak, pszichiátriai és szenvedélybetegek, hajléktalanok nappali intézményi ellátása | 77 100 Ft/ellátott | 96 500 Ft/ellátott | 118 300 Ft/ellátott | 143 300 Ft/ellátott | 176 000 Ft/ellátott | 177 300 Ft/ellátott | 200 000 Ft/ellátott | 197 000 Ft/fő |
Fogyatékos személyek nappali intézményi ellátása | 442 000 Ft/ellátott | 450 000 Ft/ellátott | 465 100 Ft/ellátott | 465 100 Ft/fő | ||||
Szociális és gyermekvédelmi bentlakásos és átmeneti elhelyezés | ||||||||
Hajléktalanok átmeneti intézményei | 159 800 Ft/férőhely | 170 600 Ft/férőhely | 202 650 Ft/férőhely | 230 200 Ft/férőhely | 399 500 Ft/férőhely | 522 000 Ft/férőhely | 548 000 Ft/férőhely | 548 000 Ft/férőhely |
Szolgáltatás | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 |
Intézményi ellátás Átlagos szintű ápolást, gondozást nyújtó ellátás bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményekben | 147 000 Ft/ellátott | 174 000 Ft/ellátott | 186 400 Ft/ellátott | 186 400 Ft/ellátott | 186 400 Ft/ellátott | 202 000 Ft/ellátott | 246 900 Ft/ellátott | 292 000 Ft/ellátott |
Fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményi ellátása | 234 000 Ft/ellátott | 234 000 Ft/ellátott | 391 000 Ft/ellátott | |||||
Emelt színvonalú bentlakásos ellátás | ||||||||
Demens betegek, fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményi ellátása | ||||||||
Idősek és fogyatékosok szállást biztosító intézményi ellátása | 40 000 Ft/ellátott | 80 000 Ft/ellátott | 87 000 Ft/ellátott | 87 000 Ft/ellátott | ||||
Fogyatékosok ápoló-, gondozóotthoni és gyógypedagógiai intézeti ellátása | 275 000 Ft/ellátott | 275 000 Ft/ellátott | 289 500 Ft/ellátott | 337 300 Ft/ellátott | ||||
Gyermekvédelmi különleges és speciális ellátás |
Szolgáltatás | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 |
Intézményi ellátás Átlagos szintű ápolást, gondozást nyújtó ellátás bentlakásos és átmeneti elhelyezést nyújtó szociális intézményekben | 323 200 Ft/ellátott | 388 000 Ft/ellátott | 455 700 Ft/ellátott | 539 200 Ft/ellátott | 725 000 Ft/ellátott | 737 000 Ft/ellátott | 769 200 Ft/ellátott | 730 000 Ft/fő |
Fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményi ellátása | 432 500 Ft/ellátott | 472 700 Ft/ellátott | 537 900 Ft/ellátott | 606 380 Ft/ellátott | 770 000 Ft/ellátott | 780 000 Ft/ellátott | 820 600 Ft/ellátott | |
Emelt színvonalú bentlakásos ellátás | 640 000 Ft/fő | |||||||
Demens betegek, fogyatékos személyek, pszichiátriai és szenvedélybetegek bentlakásos intézményi ellátása | 815 000 Ft/fő | |||||||
Idősek és fogyatékosok szállást biztosító intézményi ellátása | ||||||||
Fogyatékosok ápoló-, gondozóotthoni és gyógypedagógiai intézeti ellátása | ||||||||
Gyermekvédelmi különleges és speciális ellátás | 900 000 Ft/fő |
Szolgáltatás | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 |
Gyermek- és ifjúságvédelem Gyermekvédelmi szakellátás Otthont nyújtó ellátás | 210 000 Ft/ellátott | 233 000 Ft/ellátott | 245 000 Ft/ellátott | 245 000 Ft/ellátott | 245 000 Ft/ellátott | 270 000 Ft/ellátott | 330 200 Ft/ellátott | 400 000 Ft/ellátott |
Különleges ellátás | ||||||||
Speciális (gyermekotthoni) ellátás | ||||||||
Utógondozói ellátás | ||||||||
Területi gyermekvédelmi szakszolgálat működtetése | ||||||||
Gyermekek napközbeni ellátása | ||||||||
Családi napközi ellátás | ||||||||
Ingyenes intézményi étkeztetés | ||||||||
Szociális és gyermekjóléti szolgáltatások módszertani feladatai | ||||||||
Módszertani feladatok ellátása | ||||||||
Bentlakásos intézményi módszertani feladatok | ||||||||
Családsegítő szolgálat módszertani feladatai |
Szolgáltatás | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 |
Gyermek- és ifjúságvédelem Gyermekvédelmi szakellátás Otthont nyújtó ellátás | 450 000 Ft/ellátott | 488 000 Ft/ellátott | 576 100 Ft/ellátott | 640 590 Ft/ellátott | 794 000 Ft/ellátott | 805 000 Ft/ellátott | 857 200 Ft/ellátott | 785 500 Ft/fő |
Különleges ellátás | 900 000 Ft/ellátott | 958 200 Ft/ellátott | ||||||
Speciális (gyermekotthoni) ellátás | 664 800 Ft/ellátott | 714 400 Ft/ellátott | 952 600 Ft/ellátott | 966 000 Ft/ellátott | 1 029 780 Ft/ellátott | |||
Utógondozói ellátás | 576 100 Ft/ellátott | 640 590 Ft/ellátott | 720 000 Ft/ellátott | 750 000 Ft/ellátott | 780 000 Ft/ellátott | 730 000 Ft/fő | ||
Területi gyermekvédelmi szakszolgálat működtetése | 40 000 Ft/fő | 49 700 Ft/fő | 62 200 Ft/fő | 69 000 Ft/ellátott | 69 000 Ft/ellátott | 71 500 Ft/ellátott | ||
Gyermekek napközbeni ellátása | ||||||||
Családi napközi ellátás | 100 000 Ft/ellátott | 104 000 Ft/ellátott | 156 200 Ft/ellátott | 152 000 Ft/fő | ||||
Ingyenes intézményi étkeztetés | 30 000 Ft/ellátott | 31 500 Ft/ellátott | 50 000 Ft/fő | |||||
Szociális és gyermekjóléti szolgáltatások módszertani feladatai | ||||||||
Módszertani feladatok ellátása | 6 000 000 Ft | 6 200 000 Ft | ||||||
Bentlakásos intézményi módszertani feladatok | 10 550 000 Ft/szolgálat | 10 550 040 Ft/szolgálat | ||||||
Családsegítő szolgálat módszertani feladatai | 6 000 000 Ft/szolgálat | 6 000 000 Ft/szolgálat |
Szolgáltatás | 1991 | 1992 | 1993 | 1994 | 1995 | 1996 | 1997 | 1998 |
Gyermekjóléti szolgálat módszertani feladatai | ||||||||
Szociális szolgáltatások regionális módszertani feladatai | ||||||||
Szociális szolgáltatások országos módszertani feladatai | ||||||||
Szociális szolgáltatások megyei módszertani feladatai |
Szolgáltatás | 1999 | 2000 | 2001 | 2002 | 2003 | 2004 | 2005 | 2006 |
Gyermekjóléti szolgálat módszertani feladatai | 4 060 000 Ft/szolgálat | 4 060 020 Ft/szolgálat | 4 160 000 Ft/szolgálat | |||||
Szociális szolgáltatások regionális módszertani feladatai | 6 170 000 Ft/szolgálat | |||||||
Szociális szolgáltatások országos módszertani feladatai | 10 800 000 Ft/szolgálat | |||||||
Szociális szolgáltatások megyei módszertani feladatai | 13 000 000 Ft/szolgálat |
Hozzáférés – jogosultságok (Mózer Péterrel)[2]
A jelenlegi szolgáltatási rendszer működése számos diszfunkciót tartalmaz. Ez a megállapítás egyaránt vonatkozik a hozzáférés megállapításra, valamint igazgatási, szabályozási és finanszírozási megoldásokra. Világos, hogy e struktúra bemeneti oldalon történő átalakításának egyik kardinális kérdése, hogy ki, milyen ellátásra jogosult, azaz az egyes szolgáltatások tekintetében miként szabályozzuk a hozzáférést.
A jelenlegi szabályozás ehhez semmiféle támpontot nem nyújt, mivel sem a szociális törvény (Szt.), sem az alacsonyabb szintű jogszabályok pontos meghatározások hiányában nem képesek a kor kihívásának megfelelően szabályozni e területet. Nyugodtam kijelenthetjük, hogy a mai szabályzásban a „gumi”-jelleg dominál, sőt ennél a helyzet a tekintetben rosszabb, hogy az intézmény működtetőit a szabályozás abban teszi érdekeltté, hogy potenciális ügyfelek közül a jobb státuszúakat válassza ki. A rendszer tehát „lefölözésre” motiválja a fenntartókat és az ellátókat.
A változtatás általános elvei
Az elismert szükségletekhez való hozzájutás intézményi struktúrájában több alternatíva is létezik. Bármilyen javaslatot nézzünk, az biztos, hogy a jogosultsági szabályozás típusai azon eszközök, melyeken keresztül lehet szűkíteni, vagy tágítani a hozzáférést. Ezek alapesetei:
Finanszírozáson keresztül (voucher-rendszer). A voucher-rendszer lényege, hogy a fogyasztó viszi magával a támogatást. Ez mindenképpen a vásárló erősítését, és a kormányzati szerepkör visszaszorítását (kivéve: szabályzó funkció) jelenti, ahol a hozzáférés oldaláról az a központi kérdés, hogy hogyan és milyen mértékben vonódjanak be a magánforrások, illetve az, hogy az állam – amennyiben a fogyasztó nem rendelkezik saját forrással - a magánforrásokat milyen mértékben pótolja. Ez rögtön felveti azt a problémakört, hogy a pénzbeli ellátások egyfelől hogyan tudják kiváltani a szolgáltatások egy részét, másfelől miként lehet összekapcsolni a pénzbeli ellátásokat a szolgáltatási rendszerrel. Előbbire számos bíztató külföldi példát találhatunk. Utóbbira láthatunk hazai pozitív példákat, de van külföldi tapasztalat is.
Szolgáltatás-vásárlás (esetmenedzser – case manager). Olyan új szereplő kerül a rendszerbe, amelynek funkciója a szükségletek meghatározásán keresztül definiálja a szolgáltatások tartalmát és ezen keresztül a hozzáférést. A feladat tehát annak meghatározása, hogy egy adott területen milyen ellátásokra mutatkozik igény, és melyekre nem. A fenti meghatározás alapján a szolgáltatásvásárló dönthet arról, hogy a rendelkezésre álló forrásokból milyen szolgáltatási kapacitások működtetését kívánja biztosítani, s így ezeket a szolgáltatási kapacitásokat megvásárolja. Ekkor a közvásárló mind a szükségletek tartalmát, mind a szolgáltatási kapacitásokat erős jogosítvánnyal szabályozza. A fenti megoldás azon szolgáltatások körében alkalmazható, amelyek esetén az ellátott (fogyasztó) érdekérvényesítő képessége gyenge, így például akkor, ha a cél a szegénység enyhítése, a kommunikációs akadályok csökkentése, vagy a beilleszkedési esélyek javítása. Ebben az esetben a hangsúly a társadalmi és területi hátrányok kiegyenlítésén van. (Azaz ez a modell alkalmazható például a jelenlegi étkeztetési, közösségi pszichiátriai ellátások tekintetében. Ebben az esetben a közvásárló gondoskodik arról, hogy felmérje a valós szükségleteket, hogy biztosítsa a túlkapacitások felszámolását és a valós igényeknek megfelelő ellátórendszert.)
A hozzáférés kritériumrendszerének meghatározásakor mindenképpen különbséget kell tennünk a megállapító és a szabályozó funkció között. Előbbi esetben végső soron mindig hatósági jellegű funkciót értünk. Ehhez – természetesen – kapcsolódik egy sor egyéb funkció is, attól függően, hogy a fogyasztó/igénybevevő milyen típusú intézményt kíván igénybe venni. A szabályozás ennél komplexebb feladat, hiszen ez kiterjed finanszírozási, szakmai, elszámolási, valamint kimenet-szabályozási kérdésekre is. (Az általunk javasolt modellben a szolgáltatás vásárlója egy középszinten [régió] működő korporatív testület, amely a források allokálásával elégíti ki a szükségleteket).
Jelenleg hogyan szabályozzák a központi jogszabályok az egyes szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést, jogosultságot?[3]
A normatív támogatás – fizetendő önrész szabályozása jelenleg
A támogatás normatív: a működési engedéllyel rendelkező szolgáltató megkapja és az összege egységes, nincs meghatározva, hogy mi alapján állapítják meg évről-évre az országosan egységes mértéket (szolgáltatásonként változó, hogy a mértéke fedezi-e az átlagos költségeket, vagy sem).
Az önrész (személyi térítési díj) nem haladhatja meg az ellátást igénybe vevő havi jövedelmének
20%-át a házi segítségnyújtásnál
25%-át az étkeztetésnél
30%-át ha a házi segítségnyújtás keretében étkezést is biztosítanak
30%-át a támogató szolgáltatásnál
30%-át a nappali ellátásnál
50%-át a rehabilitációs célú lakóotthoni elhelyezésnél
60%-át az átmeneti elhelyezésnél
80%-át az egyéb tartós elhelyezésnél
A jelzőrendszeres házi segítségnyújtás éves térítési díja nem haladhatja meg az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb havi összegének 20%-át.
A személyi térítési díj nem haladhatja meg az intézményi térítési díjat, az intézményi térítési díj nem haladhatja meg - elnagyoltan fogalmazva - az egy ellátottra jutó tervezett múködési költségeket.
Vagyis jelenleg bármekkora is az ellátottak jövedelme, bármekkora az szolgáltatás önköltsége, az állami támogatás összege egységes.
Lehetséges alternatívák az ellátottak jövedelmét jobban figyelembe vevő térítési díj, illetve állami támogatás rendszerére
- alternatíva
Az egyes szolgáltatások esetében meghatározásra kerül, hogy az ellátottaknak jövedelmük hány százalékát kell az adott szolgáltatás igénybe vétele esetén megfizetniük önrészként (térítési díjként), az ezen felüli költség-fedezetet a támogatás biztosítja.
(Pl.: minden étkeztetést igénybe vevő a jövedelmének a 25 %-át kellene, hogy fizesse - de legfeljebb a bekerülési költséget -, s akiknél a jövedelem 25 %-a kevesebb, mint a bekerülési költség, ott a támogatást nyújtó fizeti a költség és a jövedelemhányad különbözetét.)
- alternatíva
Az egyes szolgáltatások esetében meghatározásra kerül, hogy az ellátottak jövedelmének legfeljebb hány százalékát kellene az adott szolgáltatásra fizetni, s akiknél ennek a jövedelemhányadnak összege nem fedezi a szolgáltatás árát, azoknál az önköltségi ár és a jövedelemhányad különbözetét a támogatást nyújtó biztosítja.
(Pl.: minden étkeztetést igénybe vevőnek ki kell fizetnie a bekerülési költségnek megfelelő összeget, amennyiben ez nem haladja meg a jövedelmének az 50 %-át. Ha a bekerülési költség ezt meghaladja, akkor az igénybe vevő jövedelmének 50 %-a és a bekerülési költség közötti különbözetet a támogatást nyújtó biztosítja.)
C)
Az egyes szolgáltatások esetében meghatározásra kerül, hogy az ellátottak jövedelmének hány százaléka (C/2: vagy mekkora összeg) kell, hogy megmaradjon az ellátottnak a szolgáltatás igénybe vételének kifizetését követően. Amennyiben az igénybe vevőnél megmaradó összeg ennél kisebb lenne, akkor e költség-fedezetet a támogatást nyújtó biztosítja.
(Pl. minden étkeztetést igénybe vevőnek meg kell, hogy maradjon jövedelme 50 %-a (C/2: pl. 40000 Ft). Ha a bekerülési költségnek megfelelő összeg kifizetése után ennél kisebb hányad (C/2: összeg) maradna a különbözetet a támogatást nyújtó biztosítja.)
További eldöntendő kulcskérdések (melyek önmagukban is alternatívákat jelölnek ki)
Jövedelem:
- Kizárólag a rendszeres jövedelem legyen-e a számítás alapja?
- Mikori (múltbeli, vagy az igénybevételkori) jövedelem legyen a számítás alapja?
- A különböző pénzbeli támogatásokat (melyeket, milyen sorrendben) is be kelljen-e számítani a jövedelembe?
- Az értékesíthető vagyon is beszámításra kerüljön?
- Egyes támogatások örökösödési teherként megjelenjenek-e?
- Kinek a jövedelme legyen-e a számítás alapja?
- Kizárólag az ellátott jövedelme?
- Az ellátott és a vele közös háztartásban élő közeli hozzátartozók egy főre jutó jövedelme?
- Az ellátott és az ellátásra kötelezhető személyek jövedelme?
Költség
- A bekerülési költség, az önköltség, a szűkített önköltség, a közvetlen, illetve a közvetett (esetleg az összköltség) pontosan mely elemeit lehet beszámítani?
- Lehet-e amortizációval, egyéb költségekkel kalkulálni, mely szolgáltatásoknál?
- Mikori költségekkel lehet kalkulálni (múltbeli tényleges, szolgáltatásnyújtáskori számlázott, jövőbeli tervezett)?
- Ha átlagköltség a számítások alapja, ezek megállapításának módja, viszonya az egyes szolgáltatók tényleges költségeihez?
- Ha elismert költség a számítások alapja, ezek megállapításának módja, viszonya az egyes szolgáltatók tényleges költségeihez?
Támogatás
Az egyes szolgáltatások esetében mely szerv fedezi a támogatás forrását?
- Kizárólag a központi állam?
- A központi állam és az ellátás szerint illetékes önkormányzat meghatározott arányban?
- A központi állam meghatározott összeggel és az ellátás szerint illetékes önkormányzat ezt kiegészíti?
- Az ellátás szerint illetékes önkormányzat, de bizonyos feltételekkel ezt a központi állam kiegészíti?
Egy lehetséges szabályozási alternatíva bemutatása lépésről-lépésre
Az alapképlet:
Költségek = Önrész + Támogatás, vagy ugyanaz másképp: Támogatás = Költségek – Önrész
Önrész:
Ha az önrész az igénybe vevő saját jövedelmének előre meghatározott hányadával azonos:
Önrész = Saját jövedelem meghatározott része = Költségek - Támogatás
vagy másképpen:
Támogatás = Költségek – Saját jövedelem meghatározott része
Vagyis, a jelenlegi szabályok némi korrekciójával:
Az önrész azonos az ellátást igénybe vevő havi jövedelmének
20%-ával a házi segítségnyújtásnál
30%- ával az étkeztetésnél
40%- ával ha a házi segítségnyújtás keretében étkezést is biztosítanak
30%- ával a támogató szolgáltatásnál
30%- ával a nappali ellátásnál (amelyeknél ez önrész-köteles)
40%- ával a hajléktalanok átmeneti elhelyezésénél
50%- ával a rehabilitációs célú lakóotthoni elhelyezésnél
60%- ával az átmeneti elhelyezésnél
80%- ával az egyéb tartós elhelyezésnél
Az önrész nem haladhatja meg az egy ellátottra jutó tervezett önköltséget.
Ha az önrész az igénybe vevő saját jövedelmének a vele egy háztartásban élők egy főre jutó jövedelmének függvényében változó hányadával azonos:
Támogatás = Költségek – (Saját jövedelem X a háztartásban élők egy főre jutó jövedelmének függvényében változó jövedelemhányad)
Ha például a házi segítségnyújtásnál az előírt önrész az igénybe vevő saját jövedelmének a 20 %-a (0,2 x Sj), de ha a háztartás egy főre jutó jövedelme az öregségi nyugdíjminimum 2-szerese alatt van, akkor az előírt önrész a saját jövedelem 20 %-ánál kisebb lenne, viszont ha a háztartás egy főre jutó jövedelme az öregségi nyugdíjminimum 2-szerese felett van, akkor az előírt önrész a saját jövedelem 20 %-ánál nagyobb lenne, ez a következőképpen oldható meg:
Önrész = Saját jövedelem x (0,2 x (háztartás egy főre jutó jövedelme / (2 x önym) )
vagy általánosan:
Ö = Sj x (Jh x HTj / (R x Önym) )
ahol:
Ö: az önrész összege
Sj: igénybe vevő saját jövedelme
Jh: irányadó jövedelemhányad, szolgáltatásonként szabályozva, az igénybe vevő saját jövedelme százalékában (ezt kell szabályozni)
HTj: a háztartás egy főre jutó jövedelme
R: az öregségi nyugdíj annyiszorosa (szolgáltatásonként szabályozva), mely alatt a jövedelemhányadnál kevesebbet, fölötte pedig többet kell fizetni (ezt kell szabályozni)
Önym: öregségi nyugdíjminimum
Saját jövedelemből
fizetendő jövedelemhányad
Tényleges
önköltségi határ
Jh 
0 R x Önym Háztartás egy főre
jutó jövedelme
vagyis:
Önrész = Saját jövedelem X jövedelemhányad, ahol
Az önrész minimum 0, maximum a teljes saját jövedelem, de legfeljebb a tényleges önköltség.
Vagyis az önrész mértéke a saját jövedelem, a háztartás egy főre jutó jövedelme és a szolgáltatás tényleges (egy igénybe vevőre jutó) önköltségének a függvénye.
Költségek:
Ha a költségek a támogatás kialakítása során olyan elismert költségek, melyek a szolgáltatás országos átlagos önköltsége alapján kerülnek meghatározásra:
Támogatás = Elismert átlagos önköltség – Önrész
vagy másképpen:
Támogatás + Önrész = Elismert átlagos önköltség
Az Önrész felső határa ekkor is a tényleges önköltség.
Támogatás:
A támogatás mértéke a szolgáltatás elismert országos átlagos önköltségének és az igénybevevők által fizetendő (fizethető) önrésznek a függvénye:
Támogatás = Elismert átlagos önköltség – Önrész
vagy másképpen:
Támogatás + Önrész = Elismert átlagos önköltség
(Felmerülhet, hogy az alacsonyabb önrész-fizető képességü személyek ellátását (a jogosultság ellenére) még plusz honorálni, kiegészíteni lenne indokolt a szolgáltatók ösztönzése érdekében. Ez megoldható például oly módon, hogy a támogatáshoz egy korrekciós szorzó kerül bevezetésre, mely fordított arányos a jövedelemhányaddal.)
Ha az ily módon, a támogatás meghatározásakor elismert átlagos önköltségnél magasabbak a tényleges költségek és a maximált önrészek sem elegendőek a tényleges költségek fedezetéül - ha szükséges és lehetséges - a szolgáltatás fenntartása érdekében a különbözet más módon (más forrásból) finanszírozható:
Fenntartói hozzájárulás = Tényleges költségek - (Támogatás + Önrész)
vagy másképpen:
Tényleges költségek = (Támogatás + Önrész) + Fenntartói hozzájárulás
Ha a támogatás az igénybe vevő személyéhez kötött (természetben nyújtott) pénzbeli támogatásként kerül meghatározásra, akkor
„… szolgáltatáshoz” nyújtott személyes, normatív támogatás = Államilag elismert átlagos önköltség egy igénybe vevőre jutó összege – Önrész
Ekkor is a támogatás mértéke a szolgáltatás elismert országos átlagos önköltsége egy igénybe vevőre jutó összegének és az igénybe vevő által fizetendő (fizethető) önrésznek a függvénye. (De maximum a tényleges önköltség és az előírt önrész különbözete.)
Ha a fenntartói támogatás is az igénybe vevő személyéhez kötött (természetben nyújtott) pénzbeli támogatásként kerül meghatározásra, akkor
Fenntartói hozzájárulás = Tényleges költségek - (Támogatás + Önrész)
„… szolgáltatáshoz” nyújtott személyes, fenntartói támogatás = tényleges költségek egy igénybe vevőre jutó összege - (személyes, normatív támogatás + Önrész)
Vagyis az igénybe vevő és háztartásának tagjai jövedelme alapján meghatározott önrészt a normatív támogatás kiegészíti a szolgáltatás elismert országos átlagos önköltsége egy igénybe vevőre jutó összegére, s ezt a személyes, fenntartói támogatás kiegészíti a tényleges költségek egy igénybe vevőre jutó összegére, amennyiben az az országos átlagnál magasabb.
Ha a támogatás egy része (például a hotelszolgáltatásra vonatkozó része) az igénybe vevő személyéhez kötött, garantált, központi (természetben nyújtott) pénzbeli támogatásként, „speciális lakhatási támogatásként” kerül meghatározásra, akkor:
„… szolgáltatáshoz” nyújtott speciális normatív lakhatási támogatás = A …. szolgáltatás államilag elismert átlagos hotelszolgáltatási önköltségének egy igénybe vevőre jutó összege – Önrész1
és
„… szolgáltatáshoz” nyújtott intézményi támogatás = a hotelszolgáltatáson túli tényleges költségek egy igénybe vevőre jutó összege - (személyes, normatív támogatás + Önrész2)
Vagyis az igénybe vevő jövedelme alapján meghatározott önrészt (Önrész1) a speciális normatív lakhatási támogatás kiegészíti a hotelszolgáltatás (speciális lakhatás) elismert országos átlagos önköltsége egy igénybe vevőre jutó összegére. Majd az egyéb szolgáltatásokra meghatározott önrészt (Önrész2) az intézményi támogatás kiegészíti az egyéb szolgáltatásokra elismert országos átlagos önköltség egy igénybe vevőre jutó összegére. (Ezt a személyes, fenntartói/helyi/regionális támogatás kiegészíti a tényleges költségek egy igénybe vevőre jutó összegére, amennyiben az az országos átlagnál magasabb.)
Összefoglalva a bemutatott lehetséges szabályozási alternatívát:
- Meghatározásra kerülnek azok a különböző élethelyzetek, amelyek különböző, a központi költségvetésből támogatott szolgáltatások igénybe vételére, illetve a központi költségvetésből finanszírozott – a különböző szolgáltatások igénybe vételét lehetővé tevő – támogatásokra jogosítják fel a meghatározott élethelyzetben lévőket.
- Meghatározásra kerül az egyes szolgáltatások (speciális lakhatás, ápolás, gondozás, étkeztetés, személyes segítségnyújtás stb.) egy igénybe vevőre jutó államilag elismert fajlagos önköltsége – az országos átlag alapján.
- Meghatározásra kerül az egyes igénybe vevők előírt önrésze számításának módja (irányadó jövedelemhányad, öregségi nyugdíjminimum-határ, saját jövedelem – háztartás, család jövedelme, vagyon stb.)
Ezt követően az ismertetett alternatíva szabályozási kerete:
A ……………. élethelyzetben lévők jogosultak a központi költségvetésből támogatott ……………… szolgáltatások igénybe vételére, illetve a …………… szolgáltatások igénybe vételéhez szükséges - központi költségvetésből finanszírozott – támogatásra.
A szolgáltatás igénybe vételekor fizetendő önrész mértéke az igénybe vevő saját jövedelme, a vele egy háztartásban élők egy főre jutó jövedelme és a szolgáltatás tényleges (egy igénybe vevőre jutó) önköltségének a mértékétől függ, a következő módon:
A fizetendő önrész mértéke az igénybe vevő jövedelmének „Jh” %-a, ha a vele egy háztartásban élők egy főre jutó jövedelme az öregségi nyugdíjminimum „R”-szerese.
A fizetendő önrész mértékének számítási módja az igénybe vevő jövedelme és a vele egy háztartásban élók egy főre jutó jövedelme alapján:
Ö = Sj x (Jh x HTj / (R x Önym) )
ahol:
Ö: az önrész összege
Sj: igénybe vevő saját jövedelme
Jh: irányadó jövedelemhányad, szolgáltatásonként szabályozva, az igénybe vevő saját jövedelme százalékában (ezt kell szabályozni)
HTj: a háztartás egy főre jutó jövedelme
R: az öregségi nyugdíj annyiszorosa (szolgáltatásonként szabályozva), mely alatt a jövedelemhányadnál kevesebbet, fölötte pedig többet kell fizetni (ezt kell szabályozni)
Önym: öregségi nyugdíjminimum
Az önrész mértéke maximum a teljes saját jövedelem, de legfeljebb a tényleges önköltség.
Amennyiben a fizetendő önrész nem éri el az adott szolgáltatás egy igénybe vevőre jutó országos átlagos önköltsége alapján államilag elismert fajlagos önköltség összegét, akkor az igénybe vevő jogosult az elismert önköltség és az előírt önrész különbözetének a megtérítésére. Ezt a különbözetet a központi költségvetés, természetbeni támogatás formájában finanszírozza.
Az egyes szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások tényleges és indokolt önköltségének a fedezése érdekében a központi költségvetés különböző (regionális és szolgáltatás-típusonkénti) kiegészítő támogatási alapokat hoz létre, melyeken keresztül az egyes szolgáltatók által nyújtott szolgáltatások tényleges és indokolt költségének és az igénybe vevők önrészének, az igénybe vevők által kapott normatív támogatásnak a különbözete támogatható.
Egy konkrét, fiktív példa:
Nagy János jogosult átmeneti intézményi lakhatásra jogosult, jövedelme 50.000 Ft/hó, családja, háztartása nincs
Az átmeneti intézményi lakhatás egy igénybe vevőre jutó országos átlagos önköltsége alapján államilag elismert fajlagos önköltség összege: 46.000 Ft/fő/hó
Jh: az irányadó jövedelemhányad átmeneti intézményi lakhatás esetén például: 20 %
R: például 2 (az öregségi nyugdíj kétszerese alatt a jövedelemhányadnál kevesebbet, fölötte pedig többet kell fizetni
Ö = Sj x (Jh x HTj / (R x Önym) )
ahol:
Ö: az önrész összege
Sj: igénybe vevő saját jövedelme
HTj: a háztartás egy főre jutó jövedelme
Önym: öregségi nyugdíjminimum
Nagy János esetében ez alapján az önrész mértéke (kerekítve): 8.900 Ft/hó
Nagy János esetében ezek alapján a speciális normatív lakhatási támogatás összege: 37.100 Ft/hó, melyet a központi költségvetés finanszíroz, Nagy János nevén az az intézmény kapja, melybe beköltözik.
Az intézmény így hozzájut Nagy Jánostól 8.900 Ft-hoz, a központi költségvetéstől 37.100 Ft-hoz, együttesen 46.000 Ft-hoz. Ha a szolgáltatás tényleges önköltsége ezt (az országos átlag alapján kialakított elismert önköltséget) meghaladja, akkor vagy költségcsökkentésre kényszerül az intézmény, vagy a különbözetet megpróbálja más forrásból kipótolni (fenntartó, helyi önkormányzat, decentralizált támogatási alap stb.).
Ez egy 150 férőhelyes intézmény esetében: 82.800.000 Ft/év.
Ha az intézmény teljes működésének tényleges önköltsége ezt (az országos átlagot) meghaladja, akkor vagy költségcsökkentésre kényszerül az intézmény, vagy a különbözetet megpróbálja más forrásból kipótolni (fenntartó, helyi önkormányzat, decentralizált támogatási alap stb.).
Rövid összegzés
Minden nagyobb átalakításnak sok-sok ága-boga van. Ezek közül most tudatosan egy kicsi, de fontos ágon probáltunk előre araszolni. „A szociális szolgáltatások és támogatások újraépítésének programja” c. dokumentumban a szükséges és lehetséges átalakítások kapcsolódó vonatkozásait is megemlítjük. Mindegyik további folyamatos és intenzív munkálatok igényel – beleértve ebbe az átalakításhoz nélkülözhetetlen nyilvános párbeszédet.
A szociális szolgáltatások mára hazánkban kialakult normatív finanszírozásának fentebb vázolt átalakításától - többek között – a következő eredményeket várjuk:
- Pozitív irányban változik a szolgáltatást igénybe vevők helyzete a szolgáltatókkal való kapcsolatban
- Átjárhatóvá válnak a hasonló szükségleteket kielégítő szolgáltatások
- A szükségletek jobb kielégítésére ösztönzi a szolgáltatókat
- A jelenlegihez képest javíthatja az anyagilag rászorultak hozzáférési esélyeit
- Akadályozza a „szegény” és „gazdag” ellátások szegregációját
- Költséghatékonyságra ösztönöz
- A polgárok számára a jelenleginél sokkal átláthatóbb szabályokat biztosít
- Lehetőséget nyújt a pénzbeli támogatások és személyes szolgáltatások összehangolására
[1] A teljes dokumentum megtalálható a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei honlapján a „Tékozló koldus” Dosszié cím alatt: http://bmszki.hu/file/tekozlo/tekozlo01/Tekozlokoldus01Avaltozat.doc
[2] Részletesebben lásd (egyéb dokumentumokkal a http://bmszki.hu/file/tekozlo/tekozlo04/Aszocialisszolgmegujncsszi.doc linken.
[3] A változtatási javaslatok a Megjegyzés (korrektúra) dobozokban találhatóak. (NÉZET-ESZKÖZTÁRAK-MEGJEGYZÉS)