Sejtettük, vagy inkább feltételeztük, hogy a Szeta körül összeverődött kis társaságban besúgók is mozognak. A rendőrállam működéséről, ha máshonnan nem, a csehszlovák szolidaritási aláírások nyomán volt némi tapasztalatunk. Bármilyen békés célokkal indult is mozgalmunk, biztosak lehettünk abban, hogy az állambiztonsági hatóságnak szemet szúr – mint minden államtól független kezdeményezés. Számítottunk telefonjaink lehallgatására, postánk megfigyelésére. Arra is gondolunk kellett, hogy „téglák” épülnek be körünkbe, de
már kezdetben elhatároztuk, hogy ezzel nem törődünk. Nem lehet úgy élni – gondoltuk –, hogy azt keresed egy másik ember szemében, hogy vajon jelent-e rólad. Utólag is világos, hogy helyesen döntöttünk. A Szeta alapítói, csatlakozó munkásai és aktív támogatói között nem volt besúgó. Voltak ellenben a periférián megjelenők között, nem is kevesen. Ezek az emberek, férfiak és nők, öregek és fiatalok, akik igen különböző indíttatással álltak az állambiztonsági szervek szolgálatába, nem specializálódtak a Szeta felderítésére. A 70-es/80-as évek fordulójának ellenzéki nyüzsgésében halászgattak, kit erre, kit arra irányított a szerv, gyakran pillanatnyi ötlettől, adódó kapcsolattól vezérelve. Így, esetlegesen kerültek a Szeta környékére is. Többször nem is értették, hol vannak, ki miről beszél, így születtek a sületlenségeket, logikátlanságokat leíró jelentések, anelyek nyomán olykor meglódult a tartótiszt fantáziája, olykor maga is rájött, hogy zsákutcát jelentenek. (Ezeknek szép példáit olvashatjuk a besúgói Munka dossziék mellett a Napi Operatív Információs Jelentésekben is.)
A beépült emberek nem befolyásolták lényegében a Szeta működését. Olyasmikről tudósítottak beszámolóikban, jelentéseikben, amiket amúgyis a nyilvánosságnak szántunk. A Szeta működésének alapelve a nyilvánosság volt, támogatott családjaink nevét bizalmasan kezeltük, adományozni lehetett névvel és név nélkül, de ezeken kívül minden nyitott volt, pénzügyi nyilvántartásunktól kezdve havi rendszeres megbeszéléseinken át nagyobb rendezvényeinkig. Azt nem mondom, hogy amikor bonyolult előkészítést igénylő eseményre készültünk, mint például az l980-as képzőművészeti aukcióra és vásárra, vagy 1982-ben a Feketében című antológia kiadására, ne konspiráltunk volna egy darabig, vagyis ameddig a sikeres megszervezés érdekében szükséges volt.
A Szetáról jelentő besúgók az állambiztonsági levéltárban nem túl nagy fáradság árán beazonosíthatók. Néhány alakra jól emlékszem. Egy rejtélyeskedő szakállas fiatalembert, Algolt gyakran láttam Ottiliánál. Virág János, magas, bajszos, őszes úr kimért, udvarias mosolyával fel-feltűnt nagyobb találkozóinkon, ő Vitéz néven jelentett. A köpcös, nyomasztóan kedélyes Mikes Tamás tragikus történetét Andor Mihály megírta Szegény Micsinay címmel. (Hajnal - Huszti László?) Velük személyes, igaz, távoli ismeretségben voltam, a többi besúgóra, bár olvasom jelentéseiket, nem bírok visszaemlékezni.
Van még egy felrémlő alak, aki az eddigieknél később, 1982 tavaszán bukkant fel. Mayer Ferenc, balatonfűzfői nevelőtanár, levelet írt, telefonált, majd egy reggel ott állt az ajtómban, terepruha, bakancs, hátizsák, egy vidékies turista. Nem örültem a váratlan látogatásnak, már levele is rossz benyomást tett rám, nehézkesen fejtegette javaslatait, hogy a Szeta alakuljon egyesületté, a lengyel segélyakcióhoz használja fel többek között az üzemi szakszervezeteket, üzemi, oktatási intézményi KISZ-bizottságokat. Az egész ember nem volt bizalomgerjesztő, inkább olyan fontoskodó nyomulós benyomást tett rám. Pár hónap múlva jelentkezései elmaradtak, többé nem hallottam hírét.
Harminc év múltával az állambiztonsági levéltár irataiban találkoztam ismét a nevével: Régész fedőnévvel jelentett 1978 és 1984 között.
Két dossziéja van, egy vizsgálati dosszié, amit gyanúsítottakról vezetnek, egy munka dosszié, amiben az ügynökök iratait gyűjtik, és megvan ezek mellett beszervezési kartonja is.
A vizsgálati dosszié levéltári kivonata:
Mayer Ferenc 1948. szept. 19. anyja neve Linka Margit
V-153869
Mayer Ferenc ajkai gimnazista 1966. októberében - a forradalom 10. évfordulójára emlékeztetve - "Bakonyi Forradalmi Bizottság" ill. "Szabadság Barátainak Szövetsége" aláírással az Ajka környékén foganatosított rendőri intézkedésekről beszámoló és forradalmi követeléseket tartalmazó levelet küldött Cseke Lászlónak a Szabad Európa Rádióba és a Minisztertanács titkárságához. (ld. 67. lap) Mivel az 56-os eseményekről szóló sajtógyűjteményét bevitte az iskolába is, és leveleit szervezet nevében fogalmazta meg, azt feltételezték, hogy kiterjedt szervezkedés áll a háttérben.
A 68. lapon található a lefoglalt "Hírek-rémhírek 1966-ban" című spirál szótárfüzet másolata, melyben az Ajka térségében történt eseményeket és 11 politikai viccet jegyzett le. A sajtógyűjtemény 71. lapján szerepel a Soproni Egyetem 1956-os kiáltványa.
Mayer Ferencet 1967-ben a Devecseri Jb. egyrendbeli folytatólagosan elkövetett államrend elleni izgatás miatt 6 hónap szabadságvesztésre ítélte.
A beszervezési (6-os) karton 1978. december 1-én keletkezett. A fűzfői szakmunkásképzőben nevelőtanár, iskolai végzettsége középiskolai érettségi, KISZ-tag. Beszervezte Döbrentei Gábor rendőrhadnagy Veszprém III/III., a beszervezés alapja „hazafias”, minősítése TMB (társadalmi megbízott), a foglalkoztatás vonala „ifjúságvédelmi vonal”, fedőneve „Régész”.
A karton 1984. október 2-án került irattárba, „árulóvá vált” bejegyzéssel.
A munka dosszié iratait az eredeti számozás szerinti sorrendben ismertetem. Így előfordul, hogy a cselekmény visszatér egy már ismertetett eseményre, tartói olykor bővebben, részletesebben megismételt leírást kértek tőle. Az iratokat igyekeztem az eredeti szóhasználatot, nyelvi fordulatokat megőrizve kivonatolni, a szószerinti idézeteket idézőjellel, saját megjegyzéseimet dőlt betűkkel jelölöm.
A jelentések többnyire írásban születtek, de előfordul, hogy szóbeli beszámolóját tartótisztje rögzítette utólag.
Egy-egy jelentés végén a tartótiszt leírja a kiadott következő feladatot, utasítást, gyakran kerül értékelés és megjegyzés is a szöveghez, ezek vagy a közvetlen tartótiszttől, vagy munkatársaitól, feletteseitől származnak. Van, hogy a BRFK III/III. osztály is becsatlakozik.
„Régész”
M 40.448
(Eredeti dossziéja I. H-64247, 1978. dec. 1. – 1984. szept. 12.)
Veszprém megyei rendőrkapitányság III/III osztálya
Első tartótiszt Döbrentei Gábor rendőrhadnagy 1978. december 1. – 1980. szeptember 9.
Második tartótiszt Csik József rendőrhadnagy 1980. novembertől ír.
1978. dec. 1.
A tartótiszt jelentése
A beszervezés célja Fejtli Zoltán fűzfői lakos (Fejtli Zoltán korábban szakmunkástanuló volt) megfigyelése, a köréje csoportosuló fiatalok magatartásának megfigyelése, ellenséges magatartás megfigyelése
Fejtli Zoltánról a későbbiekben nem esik szó, Régész nem említi, megbízói nem kérdeznek rá.
1978. dec. 2.
Régész első jelentése
A KISZ-Komszomol találkozó, vita: csatlakozzon-e a Magyarország a Szovjetunióhoz, vélemények (nevek említése nélkül ír)
Feladatok 1979-ben:
Forradalmi Ifjúsági Napok, a pedagógusok, tanulók körében kialakult hangulat
Hallgatnak-e ellenséges rádióadást
Külföldön járt kollegák véleménye, magatartásukban bekövetkezett esetleges változások
Megyei természetjárók, vannak-e körükben nacionalista törekvések
Mintha nem tudnának vele mit kezdeni.
Általában az a ritmusa a jelentéseknek, hogy adnak neki egy általános feladatot, hogy pl. írjon környezete hangulatáról, Régész ír valamit, megemlít egy helyszint, egy eseményt, akkor a következő feladat, hogy erről írjon részletesen, konkrétumokkal. Így tulajdonképpen Régész alakítja a tematikát.
Jelentései 1979-ből:
id. Mayer Ferenc nyugdíjas fodrász Ajkán, verseket, novellákat akar megjelentetni
Nem derül ki, hogy Régész hozzátartozójáról van-e szó.
Kábítószer használat, azaz szipuzás jelenléte a fiatalok körében
Diákokról magatartási dolgok, lopás a kollégiumban
Néhány kollégájáról név szerinti jellemzés: politikai véleményt nem nyilvánítanak, a fennálló rendszer hívei
Feladat: adjon jellemzést Sipos Imre vegyész szakoktatóról
Az említett nevek közül Sipos Imre keltette fel érdeklődésüket.
1979. október 9.
„Sipos Imre vegyész szakoktató az Intézet régi dolgozója. Évek óta vezeti a fotószakkört, besegít a vegyész szakkör munkájába is. Évente részt vesz néhány természetjáró túrán, amit munkatársa, Horel Ferenc szervez. Kocsival rendelkezik. Párttag. Baráti körét nem ismerem. Zárkózott természetű, elsősorban a munkájával foglalkozik. Beszélgetések során is a tanulókkal kapcsolatos dolgokkal foglalkozik. Gyengének tartja a fegyelmet, ezt különösen a kollégiumra értelmezi. Politikai rendezvényeken (Ápr. 4, Nov. 7. stb.) részt vesz, ezeken az Intézet részére fotókat készít. Politikai megnyilatkozásairól nincs tudomásom.”
Értékelés: „Sipos Imre munkatársáról adott jelentését nevezett nyilvántartási anyagában elhelyeztük. Ellenőrizzük azt az információt, hogy MSZMP tag. Amennyiben a valóságnak megfelel, úgy alapszervezetét tájékoztassuk vele kapcsolatos ismereteinkről, ill. töröljük a nyilvántartásból.”
Sipos Imréről ezek szerint nyilvántartást vezetnek. Az abtl katalógusában nem találom. Később említik egy másik jelentéshez fűzött megjegyzésben, hogy a III/II-es osztálynak továbbítják a róla írtakat.
1979. november 6.
Bejegyzés: nem párttag. F(eladat). adjon Sipos Imréről táj-t III/II O.H.
Révész nem veszi komolyan az utasítás. Legközelebb majdnem két év múlva tér vissza Sipos Imrére.
Révész további jelentései:
Panasz a túlóra miatt a Nitrokémiában, a kollégiumban a tanulók a kenyér minősége és mennyisége miatt panaszkodnak.
NOB tiltakozás (hivatalos tiltakozás, az 1980-as nyári olimpia előzményei), éjszaka hozták az aláíró ívet, ezért írták alá kevesen a diákok között, „azt hozták ki, hogy bojkottálták az aláírást, pedig nem”.
Külföldi utakra indul, feladatául kapja, hogy ezekről írjon úti beszámolókat.
Hosszadalmasan és unalmasan ír utazásairól. Nevek nélküli hangulatjelentések hiánycikkekről, helyi nehézségekről, elégedetlenségekről.
1980. január 15., lengyelországi kirándulás.
Itt használja először az „ismerősöm ezt mondta, azt csinálta stb.” formulát.
1980. május 13.
Mustos Gábor első említése, Régész magától ír róla. M.G. volt kollégista, foglalkozásnélküli litéri lakos megjelent a kollégiumban, ajánlotta, hogy szerez rubelt, dollárt, de csak rubelt hozott, és egy használt kis fényképezőgépet.
1980. júl. 20-26., Ausztria
1980. augusztus 18-25. Lengyelország
1980. november 14. Csik József r.hdgy első jelentése.
Az előző tartótiszt, Döbrentei a szövegeiben „hálózat”-ként emlegette Régészt, olykor „h”-nak rövidítette. Csik a „tmb” megjelölést használja.
1981. április
Jelentés Szlovákiáról és Lengyelországról, sorbaállás, tüntetés
1981. május
Ajkán nemzetiszín zászlókat loptak május 1-én, Régész megjegyzi, lehet, hogy ötvenhat 25. évfordulójára készülnek?
1981. augusztus 1.
Az ajkai bányászok zúgolódnak a trösztösítés hírére
1981. augusztus, jugoszláviai utazás
1981. augusztus 18., bányász hangulatjelentés
„Ajkán a bányászok között elégedetlenség jelei mutatkoznak. Helytelennek tartják a trösztösítést. Szerintük ezzel az adminisztratív dolgozók létszáma tovább növekedett, miközben a termelésben résztvevőké stagnál.
Július végén az Ármin-aknán látogatást tettek a tröszt egyes vezetői. Kifogásolták az alacsony termelési értéket. Ezt egyikük szabotálás szagúnak nevezte. Ezzel a dolgozók nem értettek egyet, és éles szóváltásra került sor. A munkások szerint a feltételeken kell javítani, akkor több lesz a termelés. Az ármin-aknai dolgozók többsége a megüresedett Kossuth-aknáról került át. Ez pedig évek óta első volt a munkaversenyben.
Többek kifogásolták azt a gyakorlatot, hogy a bánya vezetői minden nap megszabják, hogy az üzemorvos aznapra hány embert vehet betegállományba. Ha a létszám megvan, hiába ér valakit baleset, csak másnap írják ki betegszabadságra.”
Értékelés: „ezt a témát már oszt-unk más hálózata is felvetette”.
1981. szeptember 15.
Iskola kiürítés, telefonok. 1981. szeptember 10-re utalások.
Nem lehet pontosan tudni, miről is van szó. Feltehetőleg robbantással fenyegetőzött valaki telefonon, több hívással. Konkrétumot nem tud, a tanulók viselkedéséről ír, hogy viccnek vették az egészet.
Tt. megjegyzése: kapcsolódik a „Telefonáló” fn. biz. nyomozáshoz.
Ugyanezzel a dátummal továbbiak Sipos Imréről:
„rendszeresen ellenőrzi a tanulók által bevitt filmeket” … „lengyelországi film előhívásakor az intézeti pártszervezetnek jelzett. Ő maga nem párttag.”
Értékelés: „A jelentésből kitűnik, hogy Sipos beilleszkedett társadalmunkba, annak lojális tagja. Pozitívumként emelhető ki a Lengyelországban készített fotókkal kapcsolatos magatartása.”
A végén megjegyzés: kapja Sipos Imre nyilvántartási anyaga.
Sipos Imre előélete nem ismert, a szervek szövegében nincs rá utalás, hogy mi történhetett akkor, amikor nem volt beilleszkedett és lojális. Mit kompenzál azzal, hogy a gyerekek fényképfelvételeivel a pártbizottságra megy? Milyen jellegű ez a nyilvántartás, amiből törölnék, ha időközben belépett volna a pártba? A III/II-nek (kémelhárítás) adnak, vagy onnan kérnek tájékoztatást Sipos Imréről?
1982. január. 19. (a Szeta első említése)
„A Szabad Európa Rádió több műsorában is reklámozta a Szegényeket Támogató Alap felhívását Lengyelország megsegítésére. A felhívás aláírói között volt Balczó András és ifj. Bibó István is. Többet nem sikerült lejegyeznem.”
Ezek szerint a Szabad Európa rendszeres hallgatója, tmb-nek lehet.
Régész a megfigyelés alanyaként az „ismerősöm” kifejezést használta eddig, amióta – nyilván utasításra – elhagyta az egyes szám első személy. Most áttért a „barátom” megnevezésre. Úgy tűnik, nem veszi olyan komolyan ezt a szabályt, mint általában a tmb-ék, mert ebben a jelentésében a harmadik személyes forma mellett az első személyest is használja. Később majd láthatjuk, hogy amikor engedélyt kér egy szöveg nyilvános közlésére, vagy mély érzelmek jelennek meg a jelentésben, egyes szám első személyben ír. Mintha értelmetlennek tartaná ezt a belső szabályt, és csak tessék-lássék tenne neki eleget.
Kenyérhiány a kollégiumban, állami gondozottak a hangadók:„Itt is Lengyelország lesz?”
Feladat: Szipusok összetételét mérje fel.
A Szeta említésére a tt nem reagál, Régész nem kap ilyen feladatot - egyelőre.
1982. március
Március 15. Budapesten, Petőfi szobor, spontán ünnepségről részletek, gyerek szavalat, Himnusz.
Megjegyzés: „A tmb kétkulacsos, komoly ellenőrzés alá kell vonni. Tisztázni hovatartozását.”
Először merül fel Régésszel szemben komolyabb bizalmatlanság: a március 15-i nemhivatalos ünnepségről rokonszenvvel írt, nem volt elítélő szava.
1982. április
Erdély, úti beszámoló.
Megjegyzés: „A tmb saját véleményét írja le. Miért nem említ neveket, ki hogy viselkedett. Nac. meggyőződését az úton szerzett benyomások erősítették.”
Itt ismét feltűnik a szervnek az az elképzelése, hogy a külföldi utak erősen befolyásolják az emberek gondolkodását: azzal az ideológiai indoklással nehezítik meg a külföldre utazást, hogy megóvják az embereket a káros hatásoktól. Nyugaton ugye a kapitalista hatások, de a Kelet is veszélyes, Romániában a nacionalista hatások, Lengyelországban a tüntetések…
1982. május 18.
Veszprémben falfeliratok: körbe foglalt A, Gumibot Punk Rock, rövidítve is GPR., horogkereszt
Beszámoló egy fűzfői fiatal társaságról, szakmunkástanulók, kollégisták (szociogram, személyenként leírás, születési idő, iskola, családi körülmények).
A kortárs csoport leírása láthatólag nem a jelentés számára készült, gondos kézírás, mutatósan megszerkesztve. Lehetséges, hogy kollégiumi nevelőként készítette valamilyen pedagógiai anyaghoz..
Feladat: „Számoljon be részletesen a Szetával kialakított kapcsolatáról, tagjairól, céljairól, stb.” Csik József hdgy
A szervet nem érdekli tovább a fiatalok leírása, bár eddig többször utasította Régészt, hogy számoljon be róluk. Régész csak most tett az utasításnak eleget. Lehet, hogy most lett meg más célból az a munkaanyag, amit beadott? Az érdeklődés áttér a Szetára - amit Régész hónapokkal ezelőtt már felkínált.
1982. május
Visszamenőleges beszámoló arról, hogyan kerül kapcsolatba a Szetával. A kezdet időpontját ködösíti. Januárban hallott a Szabad Európában a Szeta lengyel felhívásáról. Úgyis lehet érteni, hogy ekkor kereste meg a Szetát. Később azt írja, hogy már1981. júniusában érdeklődött a Vöröskeresztnél lengyel segély ügyben. Ott elutasították, ezért fordult a Szetához. Hogy a közbeeső félév alatt mi történt, arról nem ír. Igaz, nem is kérdezik tőle.
Levélben érdeklődött a Szetánál, hogy milyen formában vehetne részt a lengyel nép megsegítésében. Ajánlotta, hogy a Szeta vegye föl a kapcsolatot a Vöröskereszttel, vagy lépjenek a nyilvánosság elé. Levélben kapott választ: a részletek megbeszélése céljából keresse fel LG-t a lakásán. Ez meg is történt, LG-nél felhalmozva talált a segélyhez gyűjtött ruhákat, konzerveket, gyerekjátékot. A találkozáskor ajánlotta, hogy a Szeta törvényesen alakuljon meg.
Budapesti útja alkalmával március 15-én ismét felkereste LG-t, innen ment a Petőfi szoborhoz, majd Krassóhoz. Krassó szerint felesleges, ami a Petőfi szobornál zajlott:
„A Szeta nem támogat ilyen akciókat, tagjai nem vettek részt ebben sem.”
Krassónál volt egy 22-24 év körüli fiatal nő, egy idős nő, aki 100 évesnek mondta magát, és egy 40-50 közötti molett nő, aki valamilyen cigánytelepről beszélt, majd távozott. „Krassó csitította a nőt. mondván, hogy felmérésekkel és környezettanulmányokkal kár foglalkozni, ezt a tanács is megteszi, ők pedig nem tudnak lényegesen változtatni a sorsukon (mármint a
Szeta).”
A fiatal nő valószínűleg Háy Ági, az öreg Krassó nagymamája. A középkorú talán Diósi Ági?
„Krónikás” néven beszámolót ír március 15-ről, levélben elküldi Krassónak, LG-nek és Haraszti Miklósnak, mint a Beszélő szerkesztőjének. Nem kapták meg a leveleket. LG azt mondta Régésznek legközelebbi találkozásukkor, hogy „rossz húzás levélben küldeni ilyen anyagot, úgy tűnhet, mintha hírügynökség lennénk.”
„Ezzel az volt a célom, hogy megtudjam, melyik Szeta tag informálja a nyugati rádiókat. Mivel az eseményről nem számoltak be a rádióadók, a kísérlet nem járt sikerrel.”
Ezzel a logikátlan magyarázattal próbálja menteni, hogy meg akart jelenni a Beszélőben?
Áprilisban írt LG-nek, hogy Romániába megy, elvisz üzenetet, levelet. LG. visszautasította. „Április végén ismét felkerestem L-t. Ekkor egy vízvezetékszerelő dolgozott náluk. A szobába most sem vitt be, gondolom, bizalmatlanságból. Azt kérte, ne menjek bejelentés nélkül. Ha meg akarom látogatni, akkor telefonáljak előbb. A Vöröskereszt járt nála, de nem tudtak megegyezni. Ők ugyanis konkrét címre – sokgyerekes családokhoz – akarják küldeni az adományokat, azokhoz, akiket ismernek. Adott csekket is a Vöröskereszthez történő befizetésre, mivel ők semmit nem tudnak kiküldeni.” Régész megjegyzése: ’A Vöröskeresztnél érdeklődtem segély ügyben a múlt év júniusában. Azt a választ kaptam, hogy nem tesznek különbséget, és nem kezdeményeznek lengyel akciót. Ez indított arra, hogy csatlakozzam, illetve érdeklődjem a Szeta akciója iránt. Lengyellel azért vettem fel a kapcsolatot, mivel ő nő, én pedig nőtlen vagyok. Gondoltam, ha jól néz ki, akkor elmélyítem a kapcsolatot.” … ”Vártam, hátha megtudok valami lényegest. Különösebbet nem tudtam meg, ezért nem jeleztem a kap. felvételt. Érzésem szerint nem bíznak meg bennem teljesen.”
Értékelés: „a tmb jelentése részletes, azonban őszintesége még így is kétségbe vonható, ugyanis azt nem említi, hogy a vatikáni rádió magyar adásának prospektusát is elküldte LG-nek. Fokozott ellenőrzése szükséges.”
Szóval figyelték a levelezésemet. Arra már nem emlékszem, hogy a vatikáni rádió prospektusa egyáltalán megérkezett-e.
Intézkedés: a BM III/III-4 o alo-val konzultálunk telefonon. Egyeztetünk Nagy István et-sal, addig feladatot nem kap.
„Feladat: Keresse fel LG-t a lengyel gyerekekkel kapcsolatban.
Megjegyzés: A látogatása idejét közöltem a BM III/III-4 o Alo-val. a látogatástól függően telefon útján leszünk kapcs.„
III/III-4 alosztály a kulturális terület elhárítási szerve. Miért éppen ők?
Rajtam keresztül ellenőrzi Régészt Veszprém és Budapest összekapcsolódva. Mi lett ezzel a látogatással? Az iratokban sincs róla szó, és én sem emlékszem.
1982. aug. 24.
A vállalat (Nitrokémia) nem akarja téríteni az utazási költségeket. Fizetési nehézségekkel küzd. Blokádot emlegetnek, nincs megrendelés külföldről. Sok dolgozót el kellene küldeni, így jól jön az utazás megdrágítása, sokan önként mennek el.
Próbálkozott, nem találta otthon LG-t, Kőszeg Ferencet, Petri Görgyöt, SZETA tagok, a Beszélő szerkesztői. A Rajk butikban egy cédulát talál a falon, hogy a lengyel gyerekek üdültetése elmarad.
Intézkedés: A III/III-4 alosztállyal egyeztetni, hogy a jelentésben leírtak megfelelnek-e a valóságnak.
Nagy a bizalmatlanság. Azt akarják ellenőrizni, hogy Rajknál tényleg kint volt-e a cédula?
1982. szept. 7.
Nitrokémia, a vezetők prémiumát a felére csökkentették, nem lesz nyereség jövőre. Több üzemrész leállt, több vidéki dolgozó leszámolt.
Tanévnyitó, a tanulók politikai nevelésének fontosságát hangsúlyozza a beszéd. Pedagógusok szerint hiába mond a tanár bármit, ha a gyerek mást tapasztal a gyárban, az utcán. A lengyel helyzetről azt mondják, „csak nálunk ne legyen ilyesmi”, mint az áremelés, gazdasági helyzet.
Feladat: Vegyen részt szeptember 18-án a Szeta közgyűlésén.
A Szeta rendszeres havi harmadik keddi találkozójára céloznak. Ez közgyűlésnek számíthat a szervi szóhasználatban.
1982.szept. 10., a tartótiszt jelentése
„Szeptember 9-én telefon Farkas Antal rfhadnagy a III/III-3 o mts
Szeptember 8-án „Vitéz” tmb dr. Krassó György bp-i lakásán tartózkodott. 10.30-kor megjelent Mayer Ferenc, a fűzfői szakmunkásképző I. kollégiumának nevelőtanára. Krassónak átadott egy kb. 20-25 kg-os zsákot, a tanulók gyűjtése a lengyel gyerekeknek, húskonzerv + csokoládé. „Vitéz” leírása szerint Polszki 120-al érkezett, túra öltözet, keki sporting, lengyel jelvényekkel ékesítve. „Vitéz” jelentésének egy példányát szervünk megküldi a Veszprém megyei rendőr főkapitányság III/III-as osztályának.
Megjegyzés:
„Régész” fn. tmb és Krassó kapcsolata előttünk ismert. A találkozások során a budapesti Szeta tagok irányában konkrét feladattal nem bíztuk meg, mert őszinteségének hiányát tapasztaltuk.
Csik József r.hdgy elvtárs 1982 szept 7-én ütemezés szerinti találkozót tartott. A találkozás során a hálózat a Budapestre tervezett útjáról és a konzerv és csokoládé gyűjtéséről nem beszélt. A fentiek alapján szükségesnek találom Régész alaposabb ellenőrzésének megszervezését, ennek érdekében előkészíteni és végrehajtani a technikai beépítést, telefon ellenőrzésének bevezetését, fűzfői és ajkai lakásának átvizsgálását.”
1982. szept. 24., a tartótiszt jelentése
Régész személyesen beszámol a tartótisztnek Krassónál tett látogatásáról. Elmondja, hogy amikor a másik látogatót („Vitézt”), akinek a nevét nem tudja, kérdezgetni próbálta, az kérdezett vissza a válaszadás helyett.
Két vak ügynök küzdelme. Vitéz (polgári nevén Virág János) a tapasztaltabb, ügyesebb egymás kikérdezésében. És amúgy sem szívbajos, simán beírja Régész nevét, foglalkozását a jelentésébe. Régész név nélkül említi Vitézt, pedig ugyanúgy megtudhatta ő is a másik nevét. Meg kellene nézni „Vitéz” dossziéjában a jelenetet, az átküldött jelentés nincs az iratok között
Régész lebukott a konzerv és csokoládé szállítmányával, már nincs kétség, hogy igazi kétkulacsos. De mintha a tartótiszt is zavarban lenne, részben köszöni a kioktatást, de tudott Régész és Krassó kapcsolatáról, ugyanakkor mintha szabadkozna is, hogy a veszprémi osztály beleavatkozik a fővárosiak dolgába, bizonygatja, hogy nem is kapott Régész feladatot Budapesten. Ami tudjuk, hogy nem igaz.
1982. szept. 24.
Krassó azt mondta, hogy a Szeta akciója gyerekes, elhibázott, rosszul előkészített.
Egyelőre nem tudni, hogy milyen akcióról van szó.
A jelentés szóbeli kiegészítése
Látszik, hogy nyomás van Régészen, ismét személyes találkozáson akarnak további részleteket tőle
Krassótól két felhívást kapott
- a lengyel gyerekek üdültetése
- augusztus 30., lengyel-magyar szolidaritási gyűlés a Bem szobornál, a Szeta szervezte
Krassónál látogató volt, magas, őszes, 50 körüli férfi (ez Vitéz)
A találkozón Régész ezt mondta (idézi magát): Veszprém megyében az ellenzék úgynevezett kiscsoportos foglalkozásokat tart, kollégái rokonszenveznek a Szeta lengyel szolidaritási akcióival.
Krassót idézi: A Szeta egyre szervezetlenebb, gyülevész társaság, akcióikat a meggondolatlanság jellemzi. Nem vett rész augusztus 30-án, Pákh Tibortól hallotta. Elítéli Pákh Tibor tevékenységét, a SZER-ben kinyilvánított nyilatkozata nem fedi a valóságot.
Krassó nem tagja a Szetának, csak a lengyel akcióhoz csatlakozott. Az anyagi és természetbeni juttatásokat LG lakásán tárolják, de a többi tag is elfogadja.
Régész felajánlotta a segítségét, de Krassó nem adott tájékoztatást.
Régész a tartótisztnek beszélgetés és kérdések hatására elmondta, hogy ő is vitt egy táska konzervet.
Krassó elmondta, hogy a Szeta vezetője nem LG, hanem a Komjádi utcában lakó hölgy.
A Beszélőben „Krónikás” néven megjelent két hír március 15-ről, Régész csak az egyiket jelentette.
Régész javasolja a tartótisztnek, hogy egy Veszprém megyei turistaházban legyen Szeta közgyűlés, ő majd megszervezi. Válasz: ő még nem férkőzött annyira a Szeta tagok bizalmába, hogy ilyen javaslatot feltétel nélkül elfogadjanak tőle.
Jóval hosszabb és részletesebb a szóbeli kiegészítés, mint az írásos jelentés. A konzerveket jól kiszedték belőle. Mi értelme van variálni Krónikás cikkeivel, mikor úgyis elolvassák a Beszélőben? Ez hasonló ahhoz, amikor úgy viselkedik, mintha nem tudná, hogy az ellenzék postai levelezését elolvassák, aztán hol továbbítják, hol nem. Néha már az az érzésem, hogy Erre csörög a diót játszik tartóival, de nincs feltételezésem, mit is akar elérni ezzel. Lehet, hogy egyszerűen valami lelki játszma?
Az biztosnak látszik, hogy a turistaházas ötlet durva visszautasításával megintcsak tmb-és kezdeményező kedvét akarják letörni.
Feladat: Érdeklődjön Krassónál a Szeta következő akciója iránt, a Szeta célja-e megyei közösségek kiépítése.
1982. október 5.
Levelet kapott LG-től szeptember 19-i dátummal a lengyel gyerekek üdültetésének elmaradásáról. Azoktól kérnek választ, akik segítséget ajánlottak fel:
„Akik készpénzt juttattak el hozzám, értesítsenek:
- tartalékoljuk egy esetleges téli vagy jövő nyári gyermekmeghívásra
- csomagküldés rászoruló lengyel családoknak
- átadjuk a Szetának a magyar szegények javára
- átadjuk valamelyik egyházközösségnek
- átutaljuk a Vöröskeresztnek
- visszaküldöm az adományozónak”
Értékelés: A Szeta nem tud mit kezdeni a felhalmozott adományokkal. Napi jelentésbe leadjuk.
1982. november 16,
Brezsnyev temetés, romániai utazás
Feladat: Keresse fel LG-t a kapott levél kapcsán, érdeklődjön a Szeta terveiről.
1982. november 30.
A Rajk butikban járt, arról beszélnek, hogy sikerült a Vöröskereszttel megegyezni a lengyelek részére összegyűlt élelmiszerekről,
Áremelési rémhírek terjednek, benzin, hús, cigaretta.
A Nitrokémia dolgozói között ez a mondás: „Aki árt mond, mondjon bért is!”
1982. nov. 20.
Jólesz Antal kiállítás
1982. december 14.
Rajk butik
1983. január 6.
Mustos Gábor, börtönviselt, barátja Árpi, szintén, részletes útitervet csinálnak Veszprém megyében. Régész többször fuvarozza Mustost, benzinpénz, társaság, nők is.
Régész betörési előkészületekre következtet. Mustosnak a megyei kapitányságon Kamondy ezredes a haverja, néha nagybátyjaként emlegeti Mustos, őt nem érheti semmi baj, mert az kimenti.
Intézkedés: átadják a jelentést a megyei bűnügyi osztálynak.
1983. január 25.
Hírek a legutóbbi hadászati gyakorlat alatti balesetekről.
Január 16-án fel akarta keresni LG-t budapesti lakásán, de a csengetésre nem jelentkezett. Később telefonálásra válaszolt, ezek szerint mégis otthon volt.
Feladat: Az új békemozgalmakról gyűjtsön információt mozgási környezetében.
1983. február 8.
Mustos február 3-án jelentkezett. Elmondta, hogy letett betörési kísérletéről, gyermekéről, családjáról úgy kíván gondoskodni, hogy békeharcos lesz.
Szóbeli kiegészítés: Mustos a teljes leszerelés híve, akár egyoldalú leszerelés, kéri, hogy a tmb hozza össze budapesti ellenzéki ismerőseivel, cserébe ő is bemutatja egy katonatiszt ismerősének, aki a leszerelés híve.
Mustos szoros kapcsolatban áll Szabó Ferenc papkeszi jehova szekta tagjával.
Intézkedés: átadjuk az infót az egyházi vonalnak.
Valaki nagyon okos akar lenni. Mintha Mustos megtudta volna mondjuk Kamondytól, hogy Régészt a békeharcos vonalra állítják rá. De mi a szándéka? Megtudhatta, hogy besúgó, ezért állt le előtte a betörési tervről. Azt tudja, hogy Régész az ellenzéki dolgokra harap. Később jön a terv, amiből pénzt is lehet csinálni Régész mozgatásán, kihasználásán kívül.
1983. március 22.
Az ajkai Timföldgyárban és a fűzfői Nitrokémiában alakult gazdasági munkaközösségeket és kisvállalkozásokat a többi dolgozó ellenszenvvel fogadta. „Általános az a nézet, hogy sok az olyan vállalkozó ezekben, akik amúgyis a főnökök kedvencei voltak. A délelőtti műszakban nem dolgoznak úgy, mint a többiek, ’pihentetnek’, illetve előkészítik a délutáni maszek munkát. Feltöltik pl. a targoncát és lezárják, lefoglalják a darut, emelőt stb., és előkészítik az anyagot. A rendes műszak viszont ezek hiánya miatt nem tud rendesen dolgozni, vagy rosszabb körülmények közé kerül, pl. kézi emelőt kell használni, kiskocsin húzzák az anyagot, stb. Gyakori panasz, hogy a nehéz, vagy egészségre káros munkákat a rendes műszak, a jólfizető könnyűt pedig a ’maszekok’ végzik. Ez feszültséget okoz a dolgozók között.”
1983. április 29.
A tartótiszt jelentése Régész beszámolójáról
Mustos írt egy tanulmányt, amelyben Marx és Engels munkásságával és korunkkal foglalkozik. Felajánlotta Régésznek jó pénzért megvételre.
1983. május 3.
Távolsági buszban a lengyel eseményekről (május 1.), igazuk van a lengyeleknek, ha elkezdték, csinálják végig.
Mustos ajánlata, Marx és Engels művei alapján a mai állapotokról írt tanulmányt, benne vannak a vezetők sikkasztásai, hogy melyik villa miből épült. 20-30 ezer forintot kér érte.
Itt a nagy terv. Lehet, hogy Mustos arra gondolt, hogy majd a BM megveszi tőle Régészen keresztül? Beveszik-e?
Feladat: kérje el betekintésre, hogy megnézi, mielőtt fizetne érte.
Kézírásos megjegyzés a jelentésen: „Tud ez a Mustos egyáltalán ilyesmit írni?”
Az írásműről a továbbiakban nem esik szó Régész és Mustos között, csak a tartótiszt utasításaiban lesz említve.
1983. május 31.
Nagyon vegyes írásbeli jelentés, mintha bizonyítani akarná, hogy ő őszintén beszámol mindenről, és mintha nagyon meg akarná tartani tmb-és helyét.
Ifjú Gárda szemle Veszprémben. Amerikai Magyar Szó. Honismereti tábor Gyulán, Régész 3 diákkal vett részt benne. Tűzoltóverseny. Béke Nap Pápán.
Mustost viszi autóval, bort hoznak a Balatonról, és szovjet katonáktól vett leölt disznókat szállítanak.
1983. július 7.
Romániai úti beszámoló.
1983. július 29.
A tartótiszt jelentése Régsz szóbeli beszámolójáról
Régész részt vett Orfűn az ODOT-on (Országjáró Diákok Országos Találkozója), egy 10 fős csoport Dialógus jelvényt viselt, és ezeket az eszméket terjesztette, szegediek voltak, faipari szakközépiskolások.
Az egyik balatonfűzfői diák takarékbetétkönyvet lopott otthonról, állami gondozott diáktársával csöveznek a Balatonnál.
Feladat: ODOT névsor.
1983. augusztus 23.
NDK sportfesztiválon KISZ funkcionárius csoporttal
1983. augusztus 23.
Nyugati úton július 30. és augusztus 19. között.
Bécs, megismerkedik Zsille Zoltánnal. Zsillét idézi:
5 magyar belügyi dolgozó járt a SZER-ben és felajánlották, hogy egymillió forintért átadják a belügyminiszter egyházügyi belső utasítását, a SZER visszautasította, provokációtól és hamisítástól tartottak.
Hanák Tibor rossz viszonyban van a SZER-rel.
Zsillét egy évig nem fogadta a SZER. sokat kellett győzködni neki és a barátainak, mire a magyar adásban bemondták a Rajk butik és a Szeta tagjainak budapesti címét. Erre a nagyobb nyilvánosság miatt volt szükség.
Az osztrák rendőrség kelet felé dolgozik, többeket ért baleset, ő (Zsille) is fél.
Az Ellenpontok Romániából kerülnek Bécsbe, itt sokszorosítják, innen kerülnek vissza, és Magyarországra is.
A mai magyar ellenzéknek, a Szetát és a Rajk butik olvasóközönségét érti ezalatt, jelentős része kiábrándult és megsértődött párttagokból áll, akik gyakran „ingadoznak”. Mivel a megbeszélések és a tervek megvitatása nyilvánosan történik, sokminden kiszivárog, ezért sok a lebukás.
A Szetának, a Rajk butiknak, az AB kiadónak ki kellene használni az új törvények adta lehetőségeket az egyesületalapítással, kisvállalkozással. elutasítás esetén is van fellebbezési lehetőség, az üggyel lehet foglalkozni a sajtóban, rádióban, stb. Ő már az alakulásnál a törvényes utat javasolta, de nem hallgattak rá.
A SZER-ben elhangzott háromrészes Nagy Imre emlékműsor káros volt, sok embert kellemetlenül érintett. Nem tudták, hogy magnóra veszik a szavaikat. Krassót néhány órával azelőtt kérték fel, hogy a szabadegyetemen ő tartson megemlékezést, csak rögtönzött. Bibó özvegye sem a nyilvánosságnak beszélt, hanem a baráti körnek. Ő nem bírta leállítani a hanganyag sugárzását, nem hallgattak rá. Ez ugyanannyit ártott az ellenzéknek, mint a rendszernek.
Értékelés: „Abszurdnak tűnik – és az is – Zsille Zoltánnal történt megismerkedése. Egy sor kérdést vet fel.”
Bennem is kérdések sora merül fel. Zsille jó érzékével megsejtette, hogy gyanús alakkal van dolga, azért beszélt így? Vagyis egyenesen a magyar belügynek üzent?
Mennyit konfabulált bele Révész az elhangzottakba?
1983. augusztus 23.
Nyugati útjáról hozott néhány könyvet a Rajk butiknak. Ahol ő átjött a határon, kicsi, lassú az ellenőrzés. A vámos megtalálta, elvette, az adatokat felírta. Régész javasolja, hogy a könyveket juttassák el a címzetthez, „mivel úgy el lehetne hitetni a ’lazaságot’. Ide terelődne az illegális könyvforgalom, és később esetleg komolyabb anyagot is el lehetne fogni. Barátom emiatt vállalta a küldemény áthozását. Elképzelését illetve ezt a szituációt előre nem tudta megbeszélni senkivel, mivel nyugati útja előtt is külföldön volt.”
Értékelés: elképzelhető, hogy néhány fontos, meghatározó momentumot elhallgat.
Intézkedés: Parancsnok jelenlétében találkozó tartása, a leírtak tisztázása.
Nem derül ki, hogy mit akart a könyvekkel. Az biztos, hogy a könyvforgalom terelése hamis szöveg. Talán jó akart lenni Zsillénél és Rajknál, örök nyüzsgönc.
1983. augusztus 29.
Kiegészítés írásban. Kiegészítések a parancsnok által ellenőrzött találkozón elhangzott utasítások szerint.
Most mégegyszer leírja az egészet, aprólékos részletekkel. Ez a parancsnoki meghallgatás következménye. De miért ilyen rettenetesen fontos neki, miért szenved ennyit velük?
Részletesen leírja nyugati útját, milyen útvonalat járt be. Visszafelé jött Bécsbe, és ismerkedett meg Zsillével. Felhívta telefonon, találkoztak egy cukrászdában, odajött hozzá egy férfi, ő-e az, aki az előbb felhívta telefonon, így ismerkedtek meg. Zsille sört ivott. Miért akar velem beszélni? Előadta Krassó üzenetét a Nagy Imre műsor leállításáról. Az adás már elhangzott, de Zsille nem is tudta volna elérni, hogy leállítsák, kisfiú ő ahhoz. Megkérte, vigyen át néhány könyvet. Másnap találkozzanak ugyanitt, ugyanekkor. Régész felajánlotta, hogy elmegy Zsille lakására, de ő ezt elutasította.
Másnap találkoztak, 8-10 darab könyvet hozott a megbeszélt 1-2 helyett.
Régész ködösít, biztosan tudta, hogy hány darabot vesz át, hány darabot akar átvinni a határon, hány darabot akar eljuttatni Rajkhoz. Lehet, hogy nem adott le mindent a határon, és megmentett néhány példányt?
Méraytól Nagy Imre élete és halála, Bill Lomax 56-os könyve, és a párizsi Irodalmi Újság legutóbbi számai. Zsille: „Mindegy, hogy egyet vagy többet vesznek el a határon, ha észreveszik.” Zsille elmesélte még, hogy hogyan lehet Bécsből pénz nélkül telefonálni: „tárcsázás után a hívott fél tud beszélni, de a hívó nem, ha a piros gombot nem nyomja be, így megmarad a pénz”.
Kőszegen (a határátkelőn) a könyvek egy részét megtalálták nála, a másik részt és az újságokat ő maga adta oda.
„ZsZ magas (kb. 180-185 cm) barna, kisportolt egyén. Ruhája használt volt. Világos sárgás-barnás nadrág és fehér ing volt rajta. Órája nem volt, barátomból kérdezte meg, mennyi az idő. Magyarországot három éve hagyta el útlevéllel. Első alkalommal apróval fizette ki az elfogyasztott sört, úgy kotorta össze. Második alkalommal barátom fizetett. Zs elmondta, hogy drága az élet Bécsben, különösen a közlekedés. Ő le szok (sic!) ugrani, ha jön az ellenőr, mivel jegyet sose vesz. Szerencsére ez csak félévente fordul elő, hogy ellenőr van a villamoson. Zs kispénzű ember benyomását keltette, aki nem találta fel magát nyugaton. Munkájáról, fizetéséről nem beszélt. Néha ír újságcikkeket, meg fordít.”
Amikor a vámnál megtaláltak nála néhányat, miért adta elő a többit is, és az újságokat? Lehet, hogy arra gondolt, ha már lebukott, biztosan megtudják a tartói, úgy bizonyítja a szándékosságot, ha előadja a többit is, mintha direkt nekik vitte volna?
1983. augusztus 30.
Az NDK-beli út kiegészítései írásban.
1983. szeptember 13.
NITROKÉMIA
Az ÉPK dolgozói fél éve nem kapnak veszélyességi pótlékot. Brigádvezetők csoportosan bementek a bérosztályra és az üzemvezetőhöz. Követelték a bérlistát, kik kapnak pénzt. Egyesek kapnak veszélyességi pótlékot, akik irodán dolgoznak, a fizikaiak nem.
Délelőtt leállították a betonkeverőt, elmosták, elvitték a gyárból a délutáni maszek munkához, a műszak kézzel kevergette a betont. Az Almádiban épülő társasházak jó része üzemi anyagokból épül fel.
A dél-koreai gép lelövéséről ezeket mondják: a SZU elszámította magát, sokan vannak, pár ember nem számít nekik, mindegy, mit mondanak, sose tudjuk meg az igazat.
Értékelés: „a tmb feltehetően erős szubjektív véleményét is belefogalmazta az anyagba”
1983. szeptember 20.
Jelentés kiegészítés írásban
Szeptember 14-én Krassónál látogatást tett személyek leírása:
„a nő kb. 25-26 éves, 170 cm magas, barna félhosszú hajú, testalkata vékony, ruházata szürkés-kékes répanadrág, és bő, sötét színű pulóver.
Ez csakis Háy Ági lehet.
A férfi hasonló korú (25 év körüli), világosbarna rövid hajú szemüveges (fémkeretes szemüveg), kb. 170 cm magas sovány testalkatú volt, világos színű (drapp) nadrág és világos ing volt rajta.
Ez pedig Phillipp Tibor?
Kinézetük értelmiségire vallott. Mindketten az előszobában álltak Krassóval együtt.”
Értékelés: a tmb nem tartotta be adott utasításainkat, ugyanis tudtunk nélkül kereste fel Krassót. Megfigyelése felhasználható Krassó kapcsolatainak ellenőrzésére.
Feladat: Keresse fel Krassó Györgyöt és mondja el nyugati útja tapasztalatait.
Vajon miért olyan fontos, hogy ne menjen magától Krassóhoz, hanem akkor menjen, ha erre utasítják? Megrendszabályozás? Így kell pórázon tartani? Nem hiszem, hogy a találkozás közvetlen ellenőrzése lenne a céljuk, hiszen a pontos időpontot nem tudják előre meghatározni, még a napban sem lehetnek biztosak egy Krassónál.
1983. október 5.
Szeptember 29-én járt Krassónál, átadta Zsille üzenetét, és röviden beszámolt a nyugati útról. A Zsille által a Szeta támogatására küldött könyvek elkobzását nem említette, ehelyett azt mondta, hogy barátai meg szeretnék ezeket venni.
Ez új! Eddig szó nem volt arról, hogy Zsille a Szetának, vagy a Szeta javára küldené, arról volt szó, hogy a Rajk butiknak küldi. Nagyonis elképzelhető, hogy Zsille a Szetának szánta úgy, hogy Rajk adja el, és utána kapja meg a Szeta az árát, nem emlékszem már. És mi lett az esetlegesen megmentett példányokkal?
Miért nem említette az elkobzást? Szégyellte? Vagy már a könyvforgalom terelés fantazmagóriája járt az agyában?
Krassónak nem volt kifogása, ezek megvoltak neki (Méray és Bill Lomax). Krassó érdeklődött, hogy van-e vidéken kereslet szamizdat iránt, ha igen, őt, Régész bíznák meg a terjesztéssel. „Az ’eladandó’ könyvek árából 1200 forintot barátom kifizetett Krassónak a SZ javára.”
Nem értem. Miből fizetett Régész 1200 forintot? A BM nem hiszem, hogy ezt megtérítette volna neki, miért is? Csak nem hogy a Szetát akarta Mayer kárpótolni, hamár az ő ügyetlenségén elúszott a könyvekből remélt bevétel?
Megvette a Beszélő 7. számát, többet kért, de csak egy példányt kapott Krassótól, nem nyomtak eleget, mondta Krassó.
1983. október 3.
Jelentés kiegészítés írásban
Krassó: Demszky megverése, a Beszélő lapindítási kérelme elveszett, Csoóri és az Írószövetség
Értékelés: „tájékoztat arról, hogy a Szeta vidéki szamizdat terjesztőket óhajt beállítani a sorba.” „Nem az eligazításnak megfelelően, ami dekonspirációs veszélyt is hord magában.”
Feladat: Mustos Gábor ellenőrzése, az általa „készített” Marx cáfolatot kérje el elolvasásra.
Az ellenforradalom évfordulójára felkészítve.
Most jelenik meg először, hogy a kókler Mustos Marx cáfolatot írt volna, eddig arról volt szó, hogy Marx és Engels alapján elemzi a mai helyzetet. Talán most jutott el Veszprémbe a szamizdatos Marx bírálatoknak a híre.
1983. október 25.
Mustos bérelt autóval Budapestre akar menni feleségével és kisgyerekükkel. Az MSZMP ügyfélfogadó irodájához mennek, hogyan kaphatnak pluszban 50 ezer forintot családi ház vásárlására.
Megjegyzés: Szóban közölte, hogy az ügyfélszolgálaton közölték, írjon a Szirmai et-nak – OTP vezérig – ő esetleg tud pluszba biztosítani 50 ezer forintot.
Feladat: Kísérelje meg Mustostól elkérni az anyagot, amelyet ő írt Marx és Engels cáfolataként. A jelentést csatoljuk Mustos Gábor F dossziéjába.
Tehát Mustosnak figyelő dossziéja van. A börtön miatt?
Külön A5-ös papíron kézírásos feljegyzés Révésztől október 17-i (!) dátummal.
Mustos Gábor október 17-én kérte, hogy kocsival vigye el Füredre, mert kocsit akar kölcsönözni, Mercedest, vagy valami nagy kocsit, mert Budapestre akar utazni olyan helyre, ahol a megjelenés is számít. Minisztériumba, Kádárhoz, pénzt fog kapni. Révész nem vitte el Füredre, Mustos telefonon megrendelte a bérelt autót, 1200-as Ladát. Kedden reggel kell menni a kocsiért Füredre, Papkeszin felveszik a feleségét és a gyereket, úgy mennek az M7-esen Budapestre. Az Országház környékén kellene parkolni.
1983. november 8.
„Munkaerőcsábítási manőverek dívnak a Nitrokémiánál. Több most végzett tanulót, akik a Nitrokémiánál voltak tanulók elcsábít a Csopak-tája tsz., ezek továbbra is a Nitrokémiánál dolgoznak, de a tsz fizeti őket magasabb órabérrel, mint az ugyanott maradt többi fiatal szakmunkás kap. Ez bérfeszültséget és elégedetlenséget vált ki.”
1983. november 16.
Zászlóletépés
„…nem ellenséges szándékkel vették le a zászlókat, hanem játékból, hogy kardozzanak vele. A másik társaság a Sirályból jöttek kifelé, részegek voltak. Ők sem zászlógyalázási szándékkel cselekedtek, csak unalmukból, heccből.”
November 7. körül történt. Nagyon jóindulatú, mentegeti a gyerekeket.
1984. január 31.
”Az áremeléseket Füzfő gyártelepen megértéssel fogadták. Általában többre számított mindenki, mint ami bekövetkezett. Legtöbben január első hetére várták az intézkedést, hogy a késedelem és az, hogy kevesebb árucikk drágult, mint várták, azt a benyomást keltette, hogy ’gyenge’a kormány.”
Megjegyzés a jelentés túloldalán:
„Nyitrai e.
A tmb igen nagy körültekintést kíván. Segíts Csik ets-nak
Balázs”
Nyitrai e. Nyitrai László r. alezredes o. v., a Balázsként aláírót nem tudom beazonosítani. A magasabb rangúak bekapcsolódásából látni, hogy növekvő bajuk van Régésszel.
1984. január 31.
Nem jelentés, Régész rendkívüli szövege
„Kérem az alábbi szöveg közlésének engedélyezését a Beszélőben.
’Dokumentumgyűjteményemet szamizdat részleggel egészítettem ki. Kérek mindenkit, aki saját kiadásban könyvet, folyóiratot, tájékoztatót stb. jelentet meg, hogy a szamizdat archívum részére minden kiadványból legalább két példányt juttasson el. Az egyik példány törzsanyagként szerepelne külön tárolva, a másik példány a helyszínen tanulmányozható, ill. kölcsönözhető.’
Az archívum létrehozása megsegítené a BM szervek munkáját is, mivel az egyes kiadványok eredeti származási helye kiderülne, ismert lenne a kiadó és esetleg az előállító személy.”
Megjegyzés: „A tmb saját archívumát Ajkán, állandó lakásán működtetné. Kérem Vezető Elvtárs állásfoglalását.”
1984. február 28.
Tartótiszt jelentése:
„Közöltem vele, hogy az elképzeléséhez nem járulunk hozzá. Feleslegesen provokálná a SZETA-t.”
Ez igen érdekes. Miért gond, ha valami provokálná a Szetát? És egyáltalán, hogy provokálta volna egy ilyen ajkai archívum a Szetát? És miért pont a Szetát? A Szeta kímélése csak ürügy lett volna Régész visszaszorítására?
Feladat: Igyekezzen a Szeta jelenlegi szándékairól, tevékenységéről információt szerezni Krassó Györgytől.
1984. március 14.
Régész hangulatjelentése
Andropov halála, munkásbuszon, bányászok, amikor a múlt évben 40 bányász halt meg, nem volt nemzeti gyász. Brezsnyev halála után sem volt ekkora felhajtás. Azért mindig öreg az elsőtitkár, mert félnek minden változástól, könnyen lehet befolyásolni, „a háttérben sokan sütögeti a saját pecsenyéjüket”.
Megjegyzés: „Csik e.
Saját mocskos véleményét írja le nekünk táj.-ul.”
1984. március 29.
Március 15-re Budapestre ment 30 diákkal a hivatalos rendezvényekre, semmi különös nem történt.
1984. április 19.
Ápr.4., csak 15 állami gondozott vett részt a rendezvényeken, a többiek otthon voltak szüneten. 21.30-kor jött a körzeti megbízott, az emlékműről ellopott 12 tő fehér krizantémot keresi. „Véleményem szerint felnőtt vihette el a virágokat.”
Feljegyzés tompa zöld filccel a túloldalon, olvashatatlan aláírással:
„A ’M’ d-t (munka dossziét) ellenőriztem.
- Ismerem a h. mocskos ellenzéki magatartását Jelentéseiben mások nevében saját nézeteit írja le.
- Nem őszinte kétkulacsos, nem szabad fiatalokat rábízni
Ki kell mozdítani a munkahelyéről
- Javasolt intézkedés: hatósági ellenőrzés – után dönteni sorsát illetően.”
Elkezdődött. Régész tán még ma is azt hiszi, hogy a későbbi olimpiai aláírásgyűjtése miatt küldték el a munkahelyéről.
1984. május 24.
A szövegben nem a szabály szerinti „barátom” szerepel, aki ezt-azt csinál, gondol, hanem én, Régész, egyes szám első személyben. Valami itt már megváltozott. Mintha elhatározásra jutott volna. Vagy mégsem?
Az olimpiai válogatott szereplésének, esetleges távolmaradása
„Az emberek túlnyomó többsége a részvétel mellett van. Ez az én meggyőződésem is.” Nem szabad a politikát és a sportot összekeverni. De ha mégis bojkott, akkor fel kellett volna készíteni a lakosságot.
„Aláírás ívet készítettem: ’Támogatjuk a magyar csapat részvételét az 1984. évi Nyári Olimpiai Játékokon.’ Ezt kb. 15 példányban írógépen indigóval készítettem munkaidőn túl, egyedül.” Tanulók és munkások aláírták, május 23-án adta postára Kis János címére, mellette levélben kérte, hogy Balczó Andráson keresztül juttassa el a Magyar Olimpiai Bizottsághoz. Összesen 7 ívet küldött el, 3 volt tele (25-ös), 3 félig, 1 íven 3 név volt. Maximum 140-150 aláírás lehetett. Ezután következik 30 név a kollégiumból, az iskolából 5 név, a kollégiumból az I. éves műszerésztanulók többsége aláírta, de ezeket nem tudja név szerint, plusz az üzemben vagy az iskolában aláírók. Másolatot nem készített, az eredeti íveket küldte el Kis Jánosnak.. „Az ívek közül 2 kék, 4 fekete indigóval készült.”
Az indigó vajon miért fontos? Igaz, hogy a belügyes szövegekben előfordul, hogy emlegetik az indigó színét, az iratok beazonosítása vagy inkább kizárása (?) miatt figyelhetnek erre?Hogy itt most nincs semmi jelentősége, az valószínű. Pontos akar lenni, ő minden elmond aprólékosan – a sokat beszélő ember esete.
Az ívek kiadását és beérkezését napra, órára pontosan írja le. Név szerint felsorolja azt az 5 ember, aki visszahozta az íveket. Kolompár Attilát külön is megemlíti, hogy ő a Nitrokémia dolgozója, aki az üzemben gyűjtött. A kitöltetlen íveket a kapcsolattartó tisztjének átadta.
Jelentés „Kapcsolódó véleményem” címmel (azonos dátummal, továbbra is egyes szám első személyben)
Az alapötlet a Radnóti Emlékmenetben fogalmazódott meg benne, támogatni kellene a részvételt akaró sportvezetőket. Egyezett a gyerekek akaratával, „már nem lehetett leállítani, bármennyire akartam”… „Láttam, hogy a sport és a politika ennyire összekapcsolódik”, megszűntette az aláírásgyűjtést.
Nem érthető, mitől lett ez hirtelen világos a számára. Az első jelentésben még nincs szó erről, inkább arról ír, hogy véleménye szerint nem helyes a politikát és a sportot összekeverni. Amikor postára adta előző nap az íveket, még úgy tervezte, hogy folytatja? Vajon kivel beszélt erről ebben az időben? Vagy magától gondolta meg?
Régész kitalál egy aláírásgyűjtést, megszervezi, elindítja, utána följelenti azokat, akik aláírták, valamint azokat, akik gyűjtötték neki az aláírásokat.
„Az anyag elküldését megbántam.” Fel akarta hívni Krassót vagy Kis Jánost az akció leállítása érdekben, de vagy foglalt volt a telefonjuk, vagy voltak a szobában, ahonnan telefonált volna.
„Tevékenységemmel belátom, hogy kárt okoztam, kérem az ügy jóindulatú elbírálását, mivel továbbra is ezen a pályán szeretnék dolgozni.”
Következik még négy név, akik további ívet kértek, a Nitrokémiában íratták alá munkatársaikkal
„A továbbiakban kérni fogom kapcsolattartóm irányítását, egyéni kezdeményezéseim a jövőben nem lesznek. Kötelezően tartani fogom magam a titkos megállapodásban foglaltakhoz, tartózkodni fogok minden előzetes megkérdezés nélküli akciótól.”
1984. május 29.
Újabb kiegészítés, valószínűleg azt kérték tőle, hogy rekonstruálja a Kis Jánosnak írt levelét.
„Levél Kis Jánosnak:
Kedves Kis János, kérem, hogy a mellékelt anyagot ismertesse barátaival, ismerőseivel, újságírókkal, sportolókkal. Balczó András minél előbb juttassa el a MOB címére.
Tisztelettel: Mayer Ferenc, cím, dátum
Nyilatkozat
A Magyarok az Olimpiáért Akció szervezői és támogatói”
Szabálytalanságot követett el, mikor saját nevét használta egy idézett levélen? Vagy ilyenkor lehetett? Hogy tudta volna különben hűen visszaadni, hogy mit írt? Mindenesetre mostmár senkinek nem lehet kétsége személyazonossága felől az utókorban sem.
1984. június 14.
Kimutatás szamizdat anyagokról
28 kiadványt sorol fel, amelyek nála vannak, könyvek, felhívások, folyóiratok (ezeknek több száma is megvan). Felsorolja azt is, kik láthatták ezeket nála, a kollégiumi szobájában:18 nevet említ, ”Pénzük van nálam, magnózni szoktak a szobámban”.
1984. június 29.
„Korlátozások a munkahelyemen” címmel nem jelentést ír, egyes szám első személyben fogalmaz:
Eltiltották kirándulások szervezésétől, hivatalos programokon sem vehet részt diákokkal (Dimitrov, TIT, Marica kávéházi esték, Múzeumbaráti Kör, Földrajzi társaság). Felelősségre vonták az ODMT, a Radnóti Békemenet, IG hárompróba megyei versenyen való részvételéért. Kikérőjét, megbízólevelét visszatartják (Szakmunkástanulók honismereti tábora – Szeged, Országjáró Diákok Országos Találkozója – Salgótarján, Úttörő Olimpia megyei versenyek) „Az olimpiai akció miatt az iskolaigazgató megkért, hogy az év végéig keressek új munkahelyet.” … „A tanulókkal célzatosan kiépített közvetlen kapcsolat kifogásolása ill. megtiltása nagymértékben megnehezíti az informátori munkát. Hozzájárul ehhez jogosítványom bevonása is.
Ez mi lehetett? Nem említette eddig. Talán Mustos fuvarozgatásával volt összefüggésben?
A fent jelzett megbízatásokon való részvétel (ODOT, Honismereti tábor, Úttörő Olimpia) nem esnek munkaidőbe, ill. a nyári szabadság időbe esnek. Ha továbbra is fennállnak az említett korlátozások, vagy nem születik valamilyen kompromisszum, akkor rendkívül megnehezedik, ill. lehetetlenné válik informátori megbízatásomnak eleget tenni, ezért kérem az említett intézkedések megváltoztatásának befolyásolását.”
Ez Régész utolsó bejegyzése.
1984. szeptember 12.
A tartótiszt utolsó bejegyzése
„Jelentem, hogy 1984. szeptember 11-én Régész fn. tmb-t dekonspirálódás – árulás – miatt hálózatunkból kizártuk.”