Ide-oda tologatja a szegénységet Józsefváros
Már nem alvilági “nyolcker” Budapest nyolcadik kerülete, hanem öntudatos, megújuló “Józsefváros” - ezzel kampányol a közelgő nyolcadik kerületi polgármester-választásra a Fidesz. A jelenlegi polgármester, Kocsis Máté országgyűlési képviselő lett, ezért kell időközi választást tartani a kerületben, amely egyelőre csak részben vetkőzte le a “nyolcker” jellegét. A legoptimistább fideszes nyilatkozatok szerint is “van még tennivaló”, a hangsúlyt a polgármesteri székre pályázó alpolgármester, Sára Botond arra helyezi, hogy milyen nagy fejlődésen esett át a kerület 2010 óta. Mellette szólnak a megújult közterek és a felújított, embermagas zöld kerítéssel körbekerített játszóterek, amelyeket éjjelre még mindig le kell lakatolni. Ezen kívül a bűnözési statisztika javulása, több felújított orvosi rendelő, és a nagy rehabilitációs építkezések, részint magánberuházásból, mint a Corvin-negyed, részint állami pénzből – ilyen például a Közszolgálati Egyetem campusának bővítése, de ilyen lehetett volna a máig üresen álló holokauszt-múzeum, a Sorsok Háza is, már ha valaha megtelik élettel.
A Fidesz legesélyesebbnek tűnő ellenfele, az összes baloldali párt támogatását élvező, függetlenként induló Győri Péter nem vitatja, hogy vannak eredmények, de a kerület jövőjéről és a problémák megoldásáról más a véleménye, mint ellenfelének, vagy ahogy ő mondja: versenytársának, Sára Botondnak. Győrinek a fideszes káté szerint több halálos bűne is van, mint SZDSZ-es volt fővárosi képviselőnek, hajléktalalanok és dorogosok istápolójának ( a Fővárosi Önkormányzat hajléktalanellátó szervezetének igazgatója), Soros emberének (az általa vezetett Menhely Alapítványt Soros Györgyhöz kötődő szervezet is támogatta). Ezt a kormánymédia még azzal is megfejelte, hogy a közgazdász nem ismeri Józsefvárost. Hogy kiderüljön, valóban képtelen-e tájékozódni a kerületben, megkértük Győri Pétert, kísérjen el minket Józsefvárosba. Harminc éve él itt, a körút közelében lakik. A Rákóczi téren, a vásárcsarnok előtt találkozunk vele, és elsétálunk az Auróra utcai orvosi rendelőig, ahová a polgármesterjelölt is jár – már, ha kap időpontot a szemészetre két hónapon belül. De az egészségügyi rendszer működtetése nem az önkormányzat asztala. A rendelő felújítása annál inkább – ez sikeres volt. Hogy mennyire sikerült hosszú távon is jól a másfél milliárd forintot felemésztő projekt, majd az évek mutatják meg. Győri szerint nem biztos, hogy sok bizakodásra ad okot, hogy nemrég kiderült: a kivitelező szabálytalanul nyerte meg a tendert. A Direkt36 oknyomozó portál derítette ki, hogy csak egyetlen referenciája volt bármiféle felújításról, amit Uruguay-ban végzett. Ahogy kiviláglott, még ez a referencia sem volt megfelelő egy ilyen épülethez.
- Rengeteg olyasmi van, ami meg van csinálva, csak kiderül, hogy nem jó, nem használható,sokszor azért, mert nem kérték ki a lakók véleményét. Itt van például ez a játszótér – nem akarom simpfelni, tetszik nekem. De a környéken lakók azt mondják, használhatatlan nyáron, mert nincs egy árva fa sem, semmi árnyék, odaolvadnak a gyerekek a mászókához. Nyitott önkormányzatot szeretnék, ahol megbeszéljük lakókkal, mit szeretnének. A játszótér csak egy példa erre. Rendszeressé tenném az együttműködést az érdeklődő polgárokkal, ez nem kerül semmibe, külföldön már régen bevett gyakorlat – mondja Győri az orvosi rendelővel átellenes játszótér kerítése előtt. Az óriási, puszta tűzfalat a Nagy Ho-Ho-Ho Horgász teszi barátságosabbá, de fa tényleg nincs egy szál sem.
Van persze, ami nagyobb horderejű kérdés, mint hogy használható-e nyáron mászóka. Az orvosi rendelő meg a játszótér szerencsésnek látszik a környezetéhez képest. A Rákóczi teret elhagyva egyre több lepattant társasházat látunk már a Csarnok-negyedben is. Ez még inkább jellemző a Magdolna-negyedre, ahová az utunk vezet, de a Losonci-negyedre, a távolabbi Orczy-negyedre és a Népszínház negyedre is. Voltaképp a Palotanegyed, a rehabilitált Corvin-köz, a körút és néhány frekventált helyszín a kivétel - például a Baross utca egyes részei rossz állapotúnak látszanak az ingatlanok. A történet többnyire egy kaptafára megy: a közösből nem telik nagyobb felújításra, a lakók pedig túlságosan szegények ahhoz, hogy kipótolják. Szinte mindegy, melyik házba megyünk be, az udvarok, lépcsőházak rémisztő, de legalább erősen kifogásolható képet mutatnak, és a Magdolna-negyedben előrehaladva a helyzet csak romlik.
Győri megmutatja egyik kedvenc józsefvárosi házát, a Zsibárus-házat, ahol a világháború előtt kereskedők dolgoztak. Ez az egyetlen olyan ház, amit a rendszerváltás után társasházzá alakítottak, de csődbe ment, ezért inkább visszaadták az önkormányzatnak. A ház szó szerint félig van felújítva, legalábbis kívülről. Az egyik felén potyog a vakolat, kiesnek az ajtók, a másik oldalt meg az emeleteket renoválták. De csak kívülről. Az udvarban a szokásos szürreális hangulat fogad, ide semmi nem ért el a felújításból. Egyszerre érkezünk a rendőrséggel, az egyik első emeleti lakásba csöngetnek be, hosszan tárgyalnak egy atlétatrikós férfival. - Józsefváros szisztematikusan űzi azt, hogy pénzt ad a homlokzat rendbehozására. Kell javítani az utcaképet, de nem az alapján a logika alapján kellene gondolkodni, hogy minél több homlokzat legyen kész, a többit meg úgy hagyjuk. Nem ígérem én sem, hogy minden házat felújíttatnék, de lehetne sorban haladni – mondja Győri.
Társasházak felújítására körülbelül évi félmilliárd forintot osztottak ki pályázati úton az elmúlt években Józsefvárosban, a választás közeledtével pedig erősen megemelték a keretet, másfél milliárd forintra. Sára Botond már egy ideje járja a társasházakat a kibővített pályázat hírével. Győri szerint ez dicséretes – még akkor is, ha ő az idei választás “kampányköltségvetésének” tudja be az emelkedést. Nagyobb bajnak tartja, hogy ismét inkább a tehetősebb társasházak tudnak majd élni a lehetőséggel. Eddig is inkább azok a házak szépültek, ahol a lakók képesek voltak beruházni, a pályázathoz le kell tenni ugyanis bizonyos önrészt. - Sokszor tapasztaltam, hogy olyan házakban, ahol szerény anyagi körülmények között élő emberek, nyugdíjasok élnek, nem mernek indulni a pályázaton, hiszen ehhez minden lakónak hozzá kellene járulnia, de nem mindenki képes rá. Közép-Józsefvárosban például nem, vagy alig kaptak társasházak ilyen támogatást. Megoldaná a problémát, ha az alacsony jövedelműek által lakott házak önrész-támogatást is kaphatnának – ilyen most egyáltalán nincs, minden lakónak ugyanannyival kell hozzájárulnia egy ilyen pályázathoz. Ezért inkább azok a házak tudnak előre menni a pályázatok által, ahol anyagi értelemben “stramm” a lakóközösség - mondja Győri.
A leromlott magánházak még mindig jobb állapotban vannak, mint a kerületi önkormányzati lakások egy jelentős része. A Diószeghy Sámuel utca eleve hanyagul, olcsón megépített házaiban mára valóban emberhez méltatlan körülmények között élnek a bérlők. 4700 józsefvárosi önkormányzati lakásból ma körülbelül 365 áll üresen Győri szerint, amit nem tart felelős vagyongazdálkodásnak még akkor sem, ha ezek egy részének a lebontását tervezi az önkormányzat – évek telhetnek el, amíg egy ilyen döntés megszületik, a lakások addig üresen állnak. Rosszabb esetben önkényes lakásfoglalók költöznek beléjük. A Diószeghy Sámuel utcának több házába is bemegyünk, mindenütt ugyanaz a túlvilági állapot fogad minket. Az egyik házban a lakások felének ajtaját és ablakait lefalazták, hogy távoltartsák az önkényes beköltözőket. Egy asszony jön ki a gangra, panaszkodik, hogy már a lakásoknak csak a kisebb részében élnek, a többit elfalazta az önkormányzat, és ezért attól tartanak, lebontják az egész házat. Nem beszélve arról, hogy rendes ember már szégyell idehívni bárkit is – felajánlja, hogy szívesen megmutatja a lakását, hogy milyen szép rendben tartja - de az udvar, a lépcsőház, a gang, vagyis minden egyéb, amiért a tulajdonos önkormányzat felel, tarthatatlan állapotban van.
A városrehabilitáció, hiába tett jót nyilvánvalóan a kerületnek, Győri szerint csak egyik helyről a másikra tette át a szegénységet. Szerinte kérdéses az is, érdemes-e úgy rehabilitációba, nagy állami vagy akár magánberuházásokba fogni, hogy a lakhatási szegénységet nem felszámolni próbálják, hanem a kerület más részébe “költöztetik”. - A rehabilitáció a legfontosabb a kerület számára, és vannak eredmények is, ez tény. A kerület jelenleg a klasszikus “hard rehabilitációban” utazik. Egy beruházó nekimegy buldózerrel egy rossz állapotú területnek, legyalulja, és felhúz a helyére valami újat– itt gyakran a fejlesztő felé billen a mérleg, aki zsebre teszi nem csak a jogos profitot, hanem még az extra profitot is, az ott élő lakosság viszont nem részesül a fejlesztés előnyeiből. A Corvin-projekt helyén élőket például elköltöztették hasonlóan leromlott lakásokba, többek közt a Diószeghy Sámuel utcába. Most lehet, hogy azt is lebontják, és jó esetben költöztetik őket tovább, valószínűleg hasonlóan lelakott lakásokba. A beruházói és a lakossági érdekeket kellene az önkormányzatoknak kiegyensúlyozni. Ha például elbontanak egy önkormányzati bérházat, mert útban van a fejlesztésnek, akkor érdemes a beruházóval egyeztetni, hogy kifizesse az önkormányzatnak azt a pénzt, amibe a lakók elhelyezése kerül. Az ilyesmi nem kis meccs, de tárgyalással megoldható – véli Győri.
A hajléktalanok közül pedig sokan élnek továbbra is életvitelszerűen az utcán, ami miatt a lakosság joggal elégedetlen – de pusztán rendőri intézkedéssel Győri Péter szerint ezt a problémát nem lehet megoldani. A baloldali polgármesterjelölt szerint érdekes, hogy Kocsis Máté következetes hajlétalanellenessége dacára továbbra is sokan tartózkodnak életvitelszerűen az utcán Józsefvárosban - erről egyébként a legfrekventáltabb Blaha Lujza téri aluljáróban mindenki maga is meggyőződhet. Közben vannak kerületek, ahol ez a küzdelem jóval sikeresebb volt. Győri másképp szervezné meg a hajléktanellátást, a rendőrség és a szociális ellátók szoros együttműködésével, Józsefváros ugyanis eddig sosem ült le tárgyalni egyszerre ezekkel a szervezetekkel, hogy hosszú távra összehangolják a működésüket, pedig az ő tapasztalata szerint a problémát így hatékonyan lehet kezelni. Amelyik kerület meglépte ezt, ott gyakorlatilag megszűnt az életvitelszerű utcán tartózkodás. Állítja: jó lelkiismerettel megígérheti, hogy egy év eteltével egy ember sem lakna az utcán a nyolcadik kerületben sem.
A másik forró kampánytéma a drog. Győri ellen azzal kampányoltak, hogy drogosokat hozna a kerületbe. A tűcsere program valóban a Kálvária térre vonzotta a drogfüggőket, és mindenki számára ismert a játszóterek homokozóiban eldobált kábítószeres tűk rémtörténete. Győri azt mondja: a tűcsere-programnak nem lett volna szabad olyan következményekkel járnia, mint Józsefvárosban. A programot korábban bonyolító Kék Pont Alapítvány szerinte egyrészt hibásan járt el, másrészt egyedül maradtak a feladattal.
Józsefvárosban a függők új tűket kaptak, ám ezeket nem ellenőrzött körülmények között használták, hanem az utcán, így nem volt a szakembereknek lehetősége a tűk azonnali begyűjtésére. A tűcsere egyébként a szakemberek által elismert, bevett prevenciós módszer, a használt tűk által terjesztett betegségek kivédésre szogál, és az ilyen programok visszaszorulásával a nemzetközi példák alapján emelkedik a járványügyi kockázat, elsősorban a HIV-fertőzések száma nő. Józsefvárosban Győri szerint az is probléma volt, hogy a Kék Pont nagy területen egyedül nyújtott hasonló ellátást, így a környező kerületek kábítószeresei is odaszoktak. Ekkora leterheltség mellett pedig már valóban nem volt normálisan működtethető a program.
Ami a bűnözési statisztikákat illeti, ezek valóban javultak, és Győri szerint a lakosság szubjektív biztonságérzete is nőtt. De szerinte azon is érdemes lenne elgondolkodni, hogy Józsefváros belvárosi elhelyezkedése és turisztikai vonzereje ellenére is még mindig az öt legveszélyesebb kerület között van a 23 budapesti kerület közül, 2017-ben az ezer főre jutó bűnelkövetések száma alapján a harmadik legtöbb elkövetett bűncselekménnyel dicsekedhetett.
Győri Péternek nem lesz könnyű dolga a július 8-i voksoláson, már csak azért sem, mert egy nyár közepi vasárnapon nehezebb mozgósítani azokat az iskolázottabb, illetve a fiatal középosztálybeli szavazókat, akiknek Győri tapasztalatai szerint szimpatikus a “nyitott önkormányzat” koncepciója, a Fidesz stílusa viszont már jóval kevésbé. 2010 óta fideszes a kerület vezetése, akkor Kocsis Máté 58 százalékos, négy év múlva 57 százalékos eredménnyel lett a kerület polgármestere.