Botrány Józsefvárosban – Romák romokban
Ha valami igazán botrány – a lakásgarázdálkodáson, antiszociális intézkedéseken, sokmilliós túlárazásokon kívül – az a romák helyzete és a „roma-kérdés” kezelése Józsefvárosban. Mint oly sok minden, ez is szorosan összefügg a Fidesz országos gyűlöletpolitikájával, ahol folyamatosan újabb és újabb ellenségképpel kell etetni a nagyközönséget, nehogy bajaink valós okairól akárcsak gondolkodni kezdjünk. A legkülönbözőbb csoportok egymásnak ugrasztása e politika egyik kedvenc eszköze.
A „józsefvárosi romák” ugyanúgy egy igen heterogén csoport, akárcsak a nem-romák. Vannak köztük szegények és gazdagok, még ha több is köztük a szegény, mint a nem-romák körében, elesettek és sikeresebbek, küzdők és önfeladók. De egymást elválasztó árkok is szabdalják e közösséget: oláh cigányokra és magyar cigányokra, zenész cigányokra, tősgyökeres józsefvárosi cigányokra és a vidéki nyomor elől menekülő „újbeköltözőkre”, szerencselovagokra és a kenyerüket rosszul fizetett nehéz munkával megkeresőkre.
A helyi politika azonban hosszú évek óta mindent megtesz azért, hogy ezek az árkok még inkább mélyüljenek és újabb és újabb ellentétek szabdalják széjjel a józsefvárosi cigányok közösségét. Minden eddigi vezetés kinevezte a saját cigányait. Ők csoda mód lakásokat kaptak (a többiek erről csak álmodhattak), szervezeteik sok tízmilliós támogatásokban részesültek/részesülnek, miközben a többiek becsukhatták kapuikat, s tönkre mehettek, a kiválasztottak különböző kisebb-nagyobb pozíciókhoz juthattak – hogy aztán ők és családjaik megfelelő időben hozzák a támogató szavazatokat. És ez a cinikus politikai machináció így zajlik sok év óta.
Elkeserítő azzal szembesülnöm, ahogy aztán ezek a begyakorlott szavazatfelhajtók próbálkoznak nálam, hogy szállítanák az x darab szavazatot, ha mondanék egy árat.
Elkeserítő azzal találkozni, hogy hány száz szerencsétlen helyzetben lévő családot tartanak sakkban a lakásmaffiára szakosodott „vállalkozók”, akiknek a keze a kerület határain is messze túlnyúlik.
Eközben a Fővárosi Önkormányzat által még anno („a legsötétebb Demszky korszakban”) létrehozott FROKK (Fővárosi Roma Oktatási és Kulturális Központ) és intézménye, a Napház támogatása a töredékére visszavágva, alig-alig működik, a roma fiatalok felzárkóztatását szolgáló Roma Józsefvárosi Szolgálat becsukott, éppúgy, ahogy a Roma Parlamentnek is mennie kellett a Tavaszmező utcából. Azzal sem törődött eddig senki, hogy nincs egy virrasztásra alkalmas hely a kerületben, ahol a cigányok szokásuknak megfelelően méltó módon elbúcsúzhatnának elhunyt hozzátartozójuktól – melyre sokszor a vizes szoba-konyha nem igazán alkalmas.
De legalább ennyire elkeserítő, hogy a kerület eddigi vezetése eddig semmit nem tett az itt élő romák lakóhelyi szegregációjának megakadályozása, vagy enyhítése érdekében. Az ezzel együtt járó iskolai szegregációnak immár több kerületi intézmény áldozatául esett. A szegényebb gyerekek, köztük a roma gyerekek elől zárja el a jövőbeni boldogulás útját az, ahogy az elmúlt években megvonták - az amúgy sem nagy összegű - helyi támogatások nagy részét a szegényebb családoktól, párosulva az iskolai szegregációval, a kulturális-közösségi intézmények és megfelelő pedagógiai módszerek hiányával.
Mindez és mindennek számos hétköznapi következménye a józsefvárosi roma és nem-roma lakosság közötti konfliktusok melegágya, mellyel lépten-nyomon találkozhatunk. E konfliktusokkal és megoldhatatlan szomszédsági helyzetekkel aztán teljesen magukra vannak hagyva a lakók. Oldják meg, ahogy tudják!
Meggyőződésem, hogy az összes elősorolt kérdésben alapos és alapvető fordulatra van szükség ahhoz, hogy a „Józsefváros újjáépül” szlogent valóban őszintén kirakhassuk házaink falára. Romák és nem romák által közösen kimunkált, lépésről-lépésre végrehajtott stratégiára van szükség (a helyi lakás- és oktatásügy, foglalkoztatás és szociális ügyek, kulturális intézmények területén), ahhoz, hogy Józsefváros valóban mindannyiunk élhető otthona lehessen a jövőben.