KOMOLY VÁLTOZÁSOKRA VAN SZÜKSÉG, S EHHEZ VASÁRNAP EL KELL MENNI SZAVAZNI
A mi Józsefvárosunk!
A mi Józsefvárosunkban jó élni, mert tiszta, rendezett és biztonságos. A mi Józsefvárosunkban kellemes sétálni a rendben tartott, takaros utcákon, ahol mindenki figyel a környezetére, a másikra, reggelre felsöprik az utcákat, kiürítik a szeméttárolókat, a játszótereken árnyat adó fák alatt pihenhetünk. Ha szükségünk van, a dolgunkat is kulturáltan elvégezhetjük a város illemhelyén. Az idősebbek is nyugodtan beszélgethetnek, sakkozhatnak, a nagyobb parkokban akár egy kellemes kerthelyiségbe is beülhetünk, és a kutyások is tiszta és rendezett futtatókban játszhatnak kedvenceikkel, barátkozhatnak egymással.
A mi Józsefvárosunkban éjjel nem ver fel bennünket a kocsmák zaja, senki nem kényszerül arra, hogy a bolt beugrójában vessen magának ágyat, a szomszéd sem veri az asszonyt, mert már megint nem hozott elég pénzt, hogy legyen italra, a gyereknek enni.
A mi Józsefvárosunkban nem leszegett fejjel, morcosan és megkeseredve mennek el egymás mellett az emberek az utcán, vagy lökdösik egymást a villamoson, az időseket, a gyerekkocsival közlekedőket felsegítik, egymásra mosolyognak és olykor megkérdezik, „hogy vagy?”.
A mi Józsefvárosunkban sok-sok segítséget kapunk ahhoz, hogy hogyan éljünk jobban és boldogabban együtt egy társasházban, egy szomszédságban, hogyan döntsük el közös dolgainkat akkor is, ha az nehéznek, vagy olykor lehetetlennek tűnik. Az idősek és a felnőttek is mindig tanulnak, ha mást nem, azt, hogy megértsék a másik embert, annak sorsát, megértsék egyre bonyolultabb világunkat, mely körülvesz bennünket. Lassan megtanuljuk, miként szólhatunk bele környezetünk gyors átalakulásába, merre legyenek a parkolók, mi mindent kellene akadálymentesíteni, hol játszhatnak majd a nagyobb gyerekek is, hogy lehet majd kerékpárral is biztonságosabban közlekedni. A mi Józsefvárosunkban ebben is segítenek választott képviselőink, bár kezdetben szokatlan, hogy mindig mindent megkérdeznek tőlünk és tényleg kiváncsiak is véleményünkre, olykor még figyelembe is veszik.
A mi Józsefvárosunkban állandóan pezseg az élet, mindig folyik a vita valamiről, hogyan legyen, mint legyen, de nem egymást pocskondiázzuk, alázzuk, szídjuk, hanem valamit közösen szeretnénk kigondolni, megcsinálni, s ezért lassan már megszokjuk, hogy a viták erre valóak és nem másra. Már az iskoláinkban is erre készítik fel gyerekeinket, hogy aztán ők is lelkesen vegyenek részt sorsuk alakításában, ne pedig elcsüggedjenek, hogy azt úgysem érdemes, csak megüti az ember a bokáját, ha megszólal.
A mi Józsefvárosunkban mindenki örül az új fejlesztéseknek, a megújuló utcáknak, tereknek és épületeknek, mert ezek az itt élőket szolgálják és senkit nem akarnak lesöpörni a térképről. A fejlesztések nem elzárják parkjainkat, tereinket előlünk, ellenkezőleg, megnyitják számukra az új lehetőségeket, általuk bővülnek, gazdagodnak, javulnak közszolgáltatásaink, nem becsuknak megszokott boltjaink, kereskedőink, a kisiparos a sarkon, hanem az eddig gazdátlan helyiségekbe is bennünket szolgáló vállalkozók költöznek, akik végre hosszú távra is tervezhetnek.
A mi Józsefvárosunkban egyre több a gyerekes család, akiket örömmel fogadunk, segítik őket abban, hogy ők is majd igazi „tősgyökeres” józsefvárosiakká váljanak, ehhez igazítjuk gyermekintézményeinket, az iskolákat, azon igyekeznek civilek és közintézményeink, hogy a jobb módúak és a nehezebb sorból jöttek egyaránt megtalálják boldogulásukat, békésen éljenek együtt különbözőségeik ellenére.
A mi Józsefvárosunkban nem a pillanatnak élünk, megtanultuk már Kőmives Kelemen balladai tanulságát (Amit raktak délig, leomlott estére, Amit estig raktak, leomlott reggelre.), nem emberáldozatok árán szeretnénk felépíteni erős várunkat.