KÜLÖN KÖSZÖNET
Soha annyi időt a Facebook előtt nem töltöttem, mint az elmúlt hetekben. „Ne csüggedjetek!” – írtam most a Facebookra és egyben megköszöntem minden közreműködő aktivitását.
Itt azonban szeretnék külön köszönetet mondani annak a fantasztikus csapatnak, a csapat minden egyes tagjának, akik időt-energiát-lelkesedést nem kímélve rengeteget dolgoztak és áldoztak az elmúlt hetek során, hogy egy vállalható és tisztességes kampányt csináljunk.
Arra gondoltam, hogy jó lenne név szerint is most egyenként megköszönni az aktivitását, de – szerencsére – olyan sokan vagyunk, hogy végül erről lemondtam. Így most a nevek említése nélkül (biztos ki-ki úgyis össze tudja kapcsolni) szeretnék külön köszönetet mondani a „civil csapat” minden egyes tagjának (köztük becsatlakozó számos barátomnak, ismerősömnek és engem rendíthetetlenül támogató csodás családtagjaimnak), az MSZP fiataljainak, a DK időseinek (bocs), a Párbeszéd, az LMP, a Momentum, a Szolidaritás Mozgalom nélkülözhetetlen tagjainak.
Nem rejtettem véka alá már a kampány elején sem, hogy részemről az elsődleges cél (mely a jövő felé vezethet) az, hogy mindazok, akik tenni is tudnak és akarnak a változásért, a szabadabb Magyarországért, próbáljanak, tanuljanak meg együtt dolgozni, még ha külön csapatokba is tartoznak. Ha a munka közbeni természetes surlódásokat leszámítom, akkor ez a cél jól teljesült, s ez nagyon-nagyon fontos. Az is láthatóvá vált, hogy ki mihez ért jobban, kinek-kinek mik az erényei és mik a gyengéi, ki végzi el valóban, amit vállalt, s ki az, aki nem annyira. Ezek csak közös munka közben válnak igazán láthatóvá, s a jövőben ezek a tudások remélem jól hasznosíthatóak lesznek.
Igen szépen kirajzolódtak ezek alapján egy olyan munkamegosztás körvonalai, mely biztosíték lehet később is közös tettek végrehajtására.
Azt is megtapasztalhattuk, hogy akik nyitottak a többiek irányában, elégé bíznak magukban ahhoz, hogy kompromisszumokat is tudjanak kötni és jó csapatjátékosok, azoknak nagyon nagy haszna van egy ilyen közös munkában. Akik pedig még kevésbé érzik e nyitottság előnyeit, ők is megérezhették, hogy érdemes lehet még csiszolódni, formálódni.
Vannak köztünk, akik először vettek részt ilyen kampányban (de hát ugye, valamikor ezt is el kell kezdeni), s vannak, akik „régi harcosok”. Sokunk sok demonstrációban, tüntetésen részt vett eddig is, de ez most valami egészen más volt. Itt egy konkrét, megfoghatóbb célért, a NER egy darabkájának megszüntetéséért dolgoztunk. Ehhez kinek-kinek ki kellett lépnie a komfort zónájából, áldozatokat kellett hoznia. Csak emlékeztetném magunkat, hogy még egy rendes demokráciában sincs ez másképp, ott is szükség van arra, hogy aki tud, szerveződjön, vegyen részt mozgalomban, olyan szerveződésekben, melyek változásokat szeretnének elérni. Remélem, hogy ez a kampány csak erősíti az ilyen szándékot mindannyiunkban.
Nagyon fontos célom volt a kampány elejétől a végéig, hogy egy tisztességes, korrekt, ha lehet, akkor kreatív, sőt jó kedvű kampányt vigyünk végig. A megvalósulthoz képest kreatívabbat, a szabadság ízét jobban felmutatót el tudtam volna képzelni. De így is, kampányunk nagyon tisztességesre és korrektre sikeredett, ez a mai Magyarországon végtelenül nagy eredmény, becsüljük meg ezt (ezzel magunkat is megbecsüljük), s ezt nagyon-nagyon köszönöm nektek!
Engem csak sokszorosan megerősített ez a kampány is abban, hogy a NER-fidesz nyelv és módszerek átvétele a semmibe vezet, a saját tisztességünk vállalása nagyon is sokak óhajtott vágya, s ebből semmit nem érdemes feladni.
Azt is mindannyian tudjuk, hogy ez egy végtelenül pénztelen kampány volt – bár azokat, akik azért némi forrást tudtak erre rászánni, csak köszönet illeti ezért. Mégsem csak erre a pénztelenségre fognám, hogy – talán természetem miatt is – én egy jobb szervezettséget is el tudtam volna képzelni. Nyilván nem volt idő az előkészítésre, nagyon gyorsan kellett helyzeteket megoldani, folyamatosan alakultak a várható lépések is, a lehetőségek is és maga az együttműködés is. Ebből mindenképpen tanulni kell, de lehet is. Azt gondolom, hogy egy következő közös munka jobb megszervezéséhez is rengeteg muníció halmozódott fel az elmúlt hetek során.
Érdemes higgadtan, okosan értékelni, mit tettünk, hogyan tettük, hogyan tehetnénk még jobban legközelebb, s erre érdemes némi időt és energiát szánni. Előttünk a következő választások, és egyáltalán még számtalan, ma még nem is tudjuk mennyi sok teendő.
Mindenkinek nagyon-nagyon megköszönöm én is, mint a csapatok jelölt-tagja a sok munkát és folytatjuk!
Győri Péter