Deli Bálint:
„Nagyon fel kell kötni a gatyeszt!”
Barátságos interjú dr. Győri Péterrel, a BMSZKI igazgatóhelyettesével
–2013. szeptember 9. napján a reggeli kilenc óra bennünket már egy irodai tárgyaló asztala mellett talál, a módosított időpont egyeztetése szerint. Témánk az elnyert, hajléktalanok számára megvalósítandó lakásbérleti projekt koncepciója és gyakorlata. Az első kérdés természetesen a finanszírozásé – honnan a forrás, amely kétszáz körüli hajléktalan ember számára kínál a legkülönbözőbb formációkban új, vagy hajdani életkereteket, vagy legalábbis ezen keretek újrateremtésének lehetőségével kecsegtet?
–A projektet mi támogatott lakhatási programnak hívjuk (ez ’laktám’-ként,,sőt ’támog’-ként terjed a hajléktalan szlengben – D.B.), vagy beilleszkedési programnak. A működését kormányzati fedezet biztosítja, de úgy, hogy a Hajléktalanokért Közalapítvány évente kap egy keretösszeget, amelyen keresztül jut el a nyertes pályázókhoz a megvalósításhoz szükséges anyagi erőforrás. A keretösszeg 200 és 250 millió között van, ebből fedezi a hajléktalan ellátó rendszer a speciális ellátásokat is, úgy mint nappali melegedő, fürdőzők fenntartása és a többi. És ebből az összegből kerül ki évek óta, most már csak Budapesten, régebben volt vidéken is, a támogatott lakhatási program forrásigénye.
–Az elmúlt évek során volt már ilyen nagyságrendű, 110 milliós összeg?
–Volt már ilyen. De volt olyan is, amikor 70 millióval kellett gazdálkodnunk. Öt év, amit átnéztünk, mert ennek a programnak folyamatos a végrehajtása, öt év alatt körülbelül 1500 ember jutott lakásba a program közvetítésével. Ez is mutatja, hogy hiedelem az a köz, sőt szakmai vélekedés, hogy ez az összeg semmire sem elég.
–És hányan vallanak kudarcot, kerülnek vissza a korábbi státuszba, legyen az átmeneti szálló vagy éjszakai menedékhely, esetleg az aluljáró, az utca?
–Igen jó hatásfokot regisztrálhatunk: a program résztvevőinek 80-85%-a megmarad lakásbérlőnek, sőt egy kis hányad még tovább is lép, saját bérleményre, vagy tulajdonra tesz szert, például házasságkötés révén.
És most egy lélegzetvételre elmondom a folyamat összefüggéseinek elemeit, aztán visszaadom a szót; a támogatás összege egy ember esetében maximum 300 ezer forint, ebből 60 ezer forint 12 hónapra a szociális munkás részesedése, aki a programban dolgozik, így mintegy 240 ezer forint 12 hóra a lakhatási támogatás fejenként. Az a szabály, hogy kezdetben magasabb összeget adunk, az induláshoz, melyet fokozatosan csökkentünk, vagyis egyre több önerővel kell rendelkeznie a támogatásban résztvevőnek. Másik vonatkozásban fontos, hogy a támogatottnak önrésszel kell rendelkeznie már az induláshoz, amely összeg többnyire az előtakarékosságból halmozódott föl, kinek mennyi, az más kérdés. Ezzel összefüggésben természetszerűleg ritkulnak a szociális munkás látogatásai, teendői is, vagyis – sikeresnek mondható a beilleszkedés.
–Kik keresnek a hajléktalan emberek számára kiadó lakásokat?
–A szociális munkás, de kereshet a programban résztvevő is. Eb ebben a programban, budapesti relációban 14-15 intézmény vesz részt, van amelyik 6, van, amelyik 30-40 ember elhelyezését vállalja. Ide tartozik egy fontos elméleti és gyakorlati mozzanat, éspedig az, hogy éves szinten monitor rendszerben dolgozunk, vagyis tapasztalatcserét folytatunk a fejleményekről, melybe beletartozik egy olyan dokumentum létrehozása, mint például a lakásbérleti szerződés, a közüzemi díjak ellenőrzése, a felmerülő konfliktusok kezelése, akár a résztvevők között, akár a tulajdonossal, aki a lakását bérbe adja, a kauciók rendezése és a többi. Előfordult, hogy a tulajdonos a kaució érvényessége után felmondta a szerződést – nyilván pénzre és nem hajléktalan bérlőkre volt szüksége; ezzel persze alaposan elbánt a lakhatási támogatási program egyéb szereplőivel, lenullázta egy esetleg sikeres kísérlet lehetőségét. Évente egy-két olyan esetünk van, amikor a tulajdonos részérről valamifajta visszaélést tapasztalunk, ezek et módunkban áll a monitor-rendszer segítségével megelőznünk, kiszűrnünk. Ez az egész tulajdonképpen egy komplex tanulási folyamat.
–Volt szerencsém közreműködni egy nyertes lakhatási támogatásban, még 2005/2006-ban; ott az egyik tulajdonos a villanyt lopta, egy másik pedig hígította az olajkályhához szükséges olajat, vagyis nem biztosították a szerződésben rögzített szolgáltatásokat, a hajléktalanok ezt észlelték, de nem mertek szólni, mert attól tartottak, hogy visszakerülnek az éjszakai menedékhelyre. Én léptem közbe, lobogtatva a szerződést leültem a tulajdonosokkal és ecseteltem számukra egy lehetséges per következményeit.
–Vannak ennél kackiásabb ügyek is. Lényeg az, hogy írásban rögzített szerződés köttessék; mi nem vagyunk adóhivatal, hogy ellenőrizzük, hogy a tulajdonos adózik-e a plyyyusz bevétel után. Amióta a program fut (2005) nem volt még olyan év, hogy ne találtunk volna lakást. Olcsó lakások ezek, persze, de színvonalukat tekintve mindenképpen magasabb rendűek, mint egy átmeneti szálló. A lakhatási támogatási program résztvevőinek többsége meg tud kapaszkodni benne, és ez a fő célkitűzés.
–Mi a kaució esetén a megoldás?
–A kauciót a programban résztvevőnek kell előteremtenie, ezt önrészből szükséges megoldani. Valójában a lakhatási támogatás finanszírozásának kétharmadával lehet számolni, mint önrésszel, egy évre kivetítve. Ennek megfelelően sokszor találkozunk 3-4 szereplős bérlőcsoportokkal is, melyekben megosztják a kiadásokat. Elővesznek egy kockás lapot, egy tollat és a szociális munkás segítségével megtervezik a háztartást.
–Milyen nem anyagi természetű kritériumokat alkalmaznak a beilleszkedési programban a merítésekor, és vannak-e olyan prioritások, melyeket alkalmaznak?
–Igen fontos, hogy a lehetőségek szerint folyamatosan munkája legyen, az előtakarékosság során tartson egy normatív, megbízható színvonalat. Ennél is fontosabb, hogy az illető – megragadva mintegy a támogatás nyújtotta alkalmat – akarjon részt venni a programban, értse meg, fogja fel a benne rejlő lehetőséget, azt, hogy például párkapcsolatra tehet sszert, tőkéje van, sőt lehetővé válhat egy széthullott család renoválása.
–Körvonalazná a szociális munkások attitűdjeit a lakhatási támogatás programban?
–Ez egy nagyon sokrétű munka, a kezdetektől a – pozitív esetben – sikeres visszaillesztést jelentő végéig, amikor is a szociális munkás munkája befejeződik. Szinte össze sem hasonlítható a hagyományosnak mondható szociális munkával, mert olyan ismeretek elsajátítását feltételezi, lásd például a szerződéskötést, melyek nem tartoznak a szociális munka területéhez. Sokan félnek is a kudarcélménytől, sokukat meg kell győzni, sőt rávenni arra, hogy a lakhatási támogatási programban részt vegyen, egy olyan munkában, amellyel még nem találkozott. És, lássuk be, hogy az évi 60 ezer forint tulajdonképpen jelképes összeg, viszonyítva egy olyan munkához, amelyhez nagyon fel kell kötni a gatyeszt. Másfelől viszont ott van a szociális munka iránt érzett elkötelezettség, hivatástudat, valamint az új kihívás kockázatos kalandja, megspékelve azzal, hogy nem babra megy a játék, más emberek sorsfordító lehetőségéről van szó, és történik a gyakorlatban, tehát messze kileng a felelősség ingája, amelynek a lelkiismeretes munka mellett, lássuk be, a szerencsének is jut szerep, nemcsak a lakáskeresésben, de a lakótársi csoportok létrejöttében is. El lehet azt is mondani, hogy a munkahelykeresésben az elmúlt két évben nagyon szűkké váltak a lehetőségek, ami növeli a stresszt, emelkedett a lakhatási támogatás rizikófaktora, és a szociális munkásnak erre is gondja kell, hogy legyen, lelki-idegi segítségnyújtóvá lesz adott helyzetben; egyszóval nagyon inog ez az amúgy is kaleidoszkóp-szerű rendszer: hiába van lakhatása, ha elfogy a fenntartásához szükséges muníció: a kör bezárul.
–Egészen másként viszonyul a saját hajléktalan státuszához a kezdő hajléktalan, aki átmenetinek fogja föl a helyzetét, mint aki már évek óta, esetleg több kudarccal felvértezve éli meg ugyanazt a helyzetet. Ez például a lakótársi csoportok szerveződésekor fontos szempont lehet.
–Ez így van. Ahogy azonban lehet vivő erő, ugyanígy lehet visszahúzó erő,megkell találni a helyes arányokat lelkesedés és tapasztalat között, ami szociálpszichológiai, csoportdinamikai és a többi ismeretét, alkalmazni tudását jelenti. Ezeket az eseményeket is megbeszélik a szociális munkások, amit mi monitorozásnak hívunk, vagyis monitorozzuk a lakhatási támogatási program egészét, és nem kevés haszna van, többek között az újonnan kezdő szociális munkás számára, aki még tanulja, de már gyakorolja a munka módszertanát.
–A kérdések irányvonalát most eltérítem, elfogyott a rendelkezésre álló időnk, villámkérdés – mi a véleménye az FN-ről?
–A Fedél Nélkül-t fontos és jeles vállalkozásnak tartom, amelyik szintén betölti a szociális ellátórendszer és a társadalmi rétegcsoportok között kommuniikációt, amennyiben közvetítői feladatokat lát el. Nemcsak azt persze, hiszen esztétikai formában közvetít, valamint szerény jövedelem kiegészítő tevékenysége többszáz hajléktalan ember számára jelent kereseti forrást. Tudom, hogy az ötszázadik számnál tart, és elárulhatom, hogy nekem megvan mind az ötszáz példány, a szerény kezdetektől a mostani színes borítósig. Még nem tudom, de lehet, hogy kezdek vele valamit.
–Kíváncsivá tett, örömmel olvasnék egy komoly átvilágítást a folyamatról és meghatározóiról; egyúttal köszönöm a beszélgetést.
–Én köszönöm az alkalmat és az érdeklődést.
(PS.: azt a körülményt, hogy Győri Péter a Menhely Alapítvány kuratóriummának elnöki posztját tölti be nem állt módomban figyelembe venni, mivel a beszélgetés rögzítése után szereztem róla tudomást. A beszélgetés vajon másként zajlott volna? Nem.)