Gyôri Péter
Eddigi munkáimról és röviden a tervekrôl
Lakás és szegénység, vagy együtt "lakásszegénység", lakásnyomor: e szavak jelölik ki annak a szerteágazó problémakörnek a határait, mellyel az elmult tiz évben szociológusként (s bevallom "mozgalmárként", résztvevô megfigyelôként, s helyi politikusként is) foglalkozni próbáltam.
A kiindulás a 70-es évek magyarországi szegénység-kutatásaihoz, a rétegzôdés-kutatásokhoz és a nemzetközi városszociológiai kutatások társadalmi szegregációra vonatkozó kérdésfelvetéseihez nyúlik vissza. A különbözô un. lakásosztályok, a hierarchikusan szervezôdô társadalmi strukturát alkotó társadalmi csoportok milyen térbeli makro és mikro strukturákba szervezôdnek az ország fôvárosában, Budapesten. Mi a térbeli szegregáció szerepe a tágabb társadalmi egyenlôtlenségi rendszerben, milyen konkrét szegregációs formák rakódtak egymásra a városfejlôdés elmult száz éve során. (Publ. (1)-(4)) A statisztikai adatokkal "könnyebben" megközelithetô, mérhetô, szegregációs indexbe sürithetô jelenségeken túl releváns, Budapestre jellemzô árnyaltabb, differenciáltabb térbeli elkülönülési, szegregációs formákat is ki lehetett mutatni.
A mikroelemzések elsôsorban a fôvárosi munkástelepek, szegény-telepek belsô világának, a szegény szubkultura életforma-csoportjainak a feltárására irányultak, a makroelemzések a különbözô szociális és lakásügyi politikák céltételezéseit és társadalmi hatásait próbálták történetileg nyomonkövetni. (Publ. (6), (10), (11), (13), (20), (23), (25))
Ha nem magát a választott problémakört, hanem a kérdésfelvetést nézzük, akkor "kulcsszavaim": választás és/vagy sodródás, illetve más szavakkal, az egyént, azok kisebb-nagyobb csoportjait tekintve jelenlegi mindennapi, társadalmi helyzete, státusza mennyiben tekinhetô egyéni választások, motivációk, kulturális és egyéb készségek eredôjeként, s mennyiben determinált a hovaszületés, a strukturális viszonyok által. A 80-as évek közepén folytatott, nagy elemszámu un. társadalmi reprodukciós vizsgálat "Egyenlôtlenségek az életidôben" c. összefoglalójában is erre kerestem a választ két kohorsz összehasonlitó elemzésében. (Publ.(7)-(8)) A hazai idômérleg kutatások metodikáját felhasználva, alkalmazva az adatfelvételig eltelt teljes életidô-mérlegek elemzésére, egyszerre, egymással párhuzamosan lehetett az elmult 50 év "történelmi idôben" és "egyéni életidôben" lezajlott meghatározó sulyu eseményeit elemezni. A két kohorsz összehasonlitása kiváló alkalmat adott annak a kérdésnek a megválaszolásához, hogy hogyan "szólt bele" a történelem az egyének, csoportok életének alakulásába. Hasonló kérdésre kerestem a választ akkor is, amikor egészen más empirikus anyagon és módszerrel az un. szociális célu kisközösségi szervezôdések (civil kezdeményezések) titkait próbáltam hazai ujraszervezôdésük idején, a 80-as évek elején-közepén megfejteni. Kik, miért, milyen motivációk, milyen élettörténetekkel a hátuk mögött szervezôdnek ilyen csoportokba, s vajon ezek az önszervezôdô, magaválasztotta csoportok valóban a "szabadság kis körei"-e, avagy itt is dominálnak az egyéb elemek. (Publ. (12), (27), (28))
Visszatérve a "lakás és szegénység" problémakörhöz, hangsulyozni szeretnék egy, szerintem jellemzô és fontos megközelitési módot, avagy módszertani hitvallást. Gábor Lászlóval közösen megpróbáltunk és próbálunk kitaposni egy olyan ösvényt a hazai empirikus szociológia erdejében, mely pontosan körülírható kisminta "kérdôives-mélyinterjus" adatainak intenziv elemzésén alapul, lehetôséget adva az adatok korrekt felhasználására és az adatok "mögött" lévô emberek, csoportok mikrotörténeti és -környezeti kontextusban való elhelyezésére, elemzésére egyaránt. (E hitvallást persze a szükös és bizonytalan kutatás-finanszirozási környezet is elôsegitette.)
Az un. dijhátralékosokra (és lakásfoglalókra) irányuló kutatásunk lehetôvé tette e módszerbeli megközelités kipróbálását, ahol egyszerre elemeztük a hatóságok e problémacsoporthoz, a városi szegénység e jellegzetes jelenségeihez való viszonyának változásait az elmult 40 évben, s ugyanakkor a közvetlen szereplôket, a dijakat beszedô vállalatot, mint sajátos szervezetet és a hátralékba került háztartásokat. Különbözô, addig "ismeretlen", a szegénységen belül el nem különitett, karakterisztikus életforma-csoportokat sikerült igy találnunk, elemezve sajátos háztartási stratégiáikat, viszonyukat a "külvilághoz". (Publ. (13)-(16)) Az akkor még kisléptékünek tünô jelenség mára már komoly, lakás- és szociálpolitikusokat foglalkoztató társadalmi problémává dagadt, s ugyanez történt egy másik, korábban ismeretlen és megfogalmazatlan társadalmi problémakörrel, melynek kutatását ebben az idôben kezdtem, az un. hajléktalanüggyel.
A hazai szegénységen és lakásnyomoron belül a hajléktalanok megjelenése oly mértékben provokálta, irritálta a társadalmi környezetet, s e társadalomalatti lét olyan kihivást jelentett, melynek eredményeképpen ebben az esetben elôbb fogalmazódtak meg a szükséges "politikák", lehetséges lépések, mint a jelenség elemzése. Az e körben végrehajtott kutatások, elemzések egy-egy részjelenség feltárásán tul máig még nem tekinthetôk koherens elemzésnek. (Publ. (17),(24))
*
Mindebbôl persze számos további, még megválaszolatlan kérdés maradt, mely - a lehetôségek függvényében - a most folyó, vagy késôbbi munkák tárgya lehet. Ezekrôl, csak távirati stilusban:
Feldolgozásra vár a fôvárosi szegregációs minták egy jellegzetes tipusára, az un. szegénytelepekre, kolóniákra vonatkozó empirikus szociológiai és társadalomtörténeti anyag jó része.
Az un. szociális lakásépités és lakáspolitika alapvetô paradigma-váltáson megy keresztül, melynek mikroelemzését - fôvárosi fiatal házasok elemzésén keresztül - most végezzük, makroszociológiai elemzése, a régi és uj támogatási rendszerek hatásvizsgálata az elkövetkezôkben történhet meg. A korábbinál, s talán a vártnál is szélesebb, differenciáltabb csoportok, háztartások kerültek sulyos válságba a lakhatás és lakásfenntartás területén. Az uj csoportok leszakadása, stratégiáik, a tömegesedés megint csak uj kérdéseket vet fel, amint a merôben uj politikai viszonyok között létrejôvô és müködô, s most vizsgált, immár konkrétan a lakhatáshoz kapcsolódó polgári szervezôdések, csoportosulások viszonya e problémákhoz és az uj hatalmi strukturákhoz szintén elemzésre vár.