Négy év a fôvárosi szociális ellátás szolgálatában
Szubjektív beszámoló szociológiai elemekkel vegyítve
Amikor 1990-ben az ôszi önkormányzati választások elôtt "jelentkeztem" a Szabad Demokraták Szövetségének fôvárosi listájára, több kutató, vagy szociális munkát végzô barátom kérdezte, hogyan jutottam erre az elhatározásra - bár döntésemmel nem leptem meg ôket. Akkor még szégyeltem elmondani, hogy - nem tudom másként kifejezni - "szeretnén visszaadni mindazt a lehetôséget, melyet a korábbi években kaptam." A nyolcvanas években a Beszélô körhöz, a Demokratikus Ellenzékhez (ezen belül a SZETA-hoz) közelálló fiatal szociológus kutatóként sem kerültem un. fekete listára, mely bizony az akadémiai intézetekben is keményen működött. Dolgozhattam, néha még szakmai utakra is elmehettem, sok olyan tapasztalatra, ismeretre tehettem szert, melytől margóra kényszerített társaim meg voltak fosztva. Amikor a rendszerváltás fordulata bekövetkezett, úgy éreztem, hogy némi felelôsség terhel e tudásbeli jószágoknak az új, demokratikus rend szolgálatába állítása ügyében. Addig is legfôképp a fôvárossal, a lakás- és szociálpolitika szociológiai elemzésével foglalkoztam, s nem vetettem meg a kritikai politizálást sem. Ráadásul az 1990-es tavaszi fordulatot követô hónapok már elôrevetítették egy vagdalkozó, hiszteroid, a higgadt társadalomismerettôl elszakadó politizálás perspektíváját - barátaim részben ezért sem tolongtak már ekkor a politikai aréna felé, ebben részt venni. Ez is motivált, mikor döntésemet meghoztam.
.....
Mit tudtam, s mit nem tudtam elhatározásomkor? Azt hiszem, hogy a fôbb bajokról, problémákról - nem csak a szociális feszültségre, hanem annak ellátási rendszerére vonatkozóan is - vállalhatóan reális diagnózissal rendelkeztem. Utólag azt kell mondanom, hogy még vészjóslóbbnak, robbanás-közelibbnek tartottam a fôbb szociális feszültségpontokat, tendenciákat, mint ami ténylegesen bekövetkezett - de errôl késôbb. Ezzel együtt - talán más, új képviselôktôl eltérôen - nem számítottam sok sikerélményre, "látványos eredményre" - ebben nem is csalódtam. A diagnózis mellett önmagam elé állított követelmény volt a megvalósítható célok és lépéssorozat ("program") tisztázása, rögzítése és nyilvánosságra hozatala a számonkérhetôség érdekében.
Amit - többek között - nem tudtam akkor, az a fôvárosi önkormányzati rendszer hamarosan bekövetkezett végletes decentralizálása ("szétverése") volt, illetve elôstúdiumaim ellenére nem tudtam, hogy a létezô gondolkodás módok, politizálási formák, intézményi és bürokratikus szervezetek személyközi viszonyoktól is terhes konzervativizmusa "belülrôl" is milyen rettentôen nehéz feladatok elé állít.
Az eredeti elképzelések súlypontjai a következôk voltak (lásd Budapesti Beszélô ....????):
* önkormányzati oldalról olyan társadalombiztosítási reform sürgetése, "melyben az új, biztosítási elvü mechanizmusok mellett helyet kap egy szolidarisztikus alapbiztosítási rész is, mely a ma tanácsi segélyre szorulók szolid, de biztonságos jövedelem-kipótlását is nagyobb részt megoldhatja.
* a jövedelemnélküliség és jövedelemhiány terheinek olyan megosztása, ahol "a központi költségvetés, a társadalombiztosítás(ok), a munkáltatók és a helyi önkormányzatok között meg kell találni az uj munkanélküli járadék és segély helyét"
* "egyéb váratlan jövedelemkiesés" esetére szóló alternatív biztosítási rész bevezetése (a meglévô öregségi, baleseti, betegségi biztosítás mellett), amely például a váláskori, munkahelyváltáskori stb. helyzetekben növelné a jövedelmi biztonságot.
* "drágán folyósított helyi segélykeretek társadalombiztosításon keresztüli folyósításáról is lehetne tárgyalni (pl. szerény "fôvárosi jövedelemkiegészítô járadék" formájában)" önkormányzati vagyon társadalombiztosításnak történô átadása ellenében
* Áttérés a bázisszemléletü intézményfinanszírozásról a funkció-, feladatfinanszírozásra az "ellátási verseny" pozitív hatásai és a szektorsemlegesség érdekében - mely a zárt intézményi ellátási formák versus lakóhelyi ellátás arányát is a szükségletekhez jobban közelítheti
* a lakóhelyi szociális segítô szolgálatok áttekinthetô szomszédsági (városrészi, telepszerü) egységekre építése, az egyéb humánellátások körzethatárainak megfelelô kiigazításával, az önszervezôdésekben rejlô erôforrásokat is így jobban felhasználva
* a lakókörnyezettôl elszakadó "totális intézmények" helyett, mellett un. kis szeretetotthonok, "védett házak" létrehozása, meglévô épületek átalakítása a speciális gondoskodásra szorulók számára
* A díjhátralékosok meghatározott körében nem a primér segélyezési koncepció erôltetése, hanem visszafizetendô jövedelemkiegészítô hitel-támogatás müködtetése. Adott esetben az adósok, az önkormányzat és a közüzemi szolgáltatók érdekszövetsége is létrehozható lenne sokezer átmeneti hátralék, s ennek folyományaként megjelenô segélyigény megoldása érdekében.
* a végrehajtó apparátus hivatali statisztikái értelmesek és nyilvánosak legyenek, mert a megfelelô döntések minimális feltétele, hogy a valóságos helyzetekrôl releváns információkkal rendelkezzünk. S ugyanígy a jogállamiság megteremtésének minimális feltétele, hogy kézbe vehetô, elolvasható, egyszerü és érthetô formában közöljék minden "ügyféllel", hogy adott helyzetekben mik a jogai, milyen juttatásokban részesülhet, milyen feltételekkel, melyek a jogorvoslat lehetôségei. Még szükös idôkben sem lehet anyagi akadálya annak, hogy az önkormányzatok korrekt és olcsó - a létminimum alatt pedig ingyenes - jogsegély és tanácsadó szolgálatot biztosítsanak polgáraiknak.
A késôbbi események ismeretében regiszrálhatjuk, hogy ezeknek a céloknak a megvalósítása feltételezett
(a) egy igen erôs, két milliós lakosságszámával arányos súlyu, kompetenciáju, tárgyalóképes fôvárost,
(b) olyan egységes fôvárost, melyben a belsô modernizációs szakmai programok végrehajthatóak,
(c) ezek a programok más várospolitikai lépésekkel összekapcsolhatóak,
(d) feltételezte az un. államháztartási reform országos és önkormányzati szinten párhuzamos lépéseit, s emögött a felgyűlt reformtörekvések elôrevivô nyomatékát.
(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy szorosan vett költségvetési keretfeltételt szándékosan nem érint a program 1990-ben.)
Ma már megállapíthatjuk, hogy ezeket a feltételeket jelentôsen "felülírta az élet", sok minden egészen másképp alakult. 1991 tavaszára már túl voltunk az elsô belerázódási szakaszon, konkrétabban körvonalazódtak bizonyos teendôk, már az elsô fontosabb döntéssorozatok is megszülettek, s ami a legfontosabb, megszületett az un. Fôvárosi Törvény. Ez körülbelül úgy festett, mintha egy focimeccs elôtti edzés után bevitték volna a csapatot egy terembe kézilabdázni.
Megpróbáltuk átprogramozni magunkat, melynek leírt formája az un. sárga könyv (Demszky Gábor programja). Szociálpolitikai fejezetében megfogalmaztuk stratégiánk "alapértékeit": az emberi jogok, emberi méltóság maximális tiszteletben tartása, az emberek szabad társulásainak tisztelete, valamint azt, hogy "tevékenységünk középpontjába helyezzük a szegregációs eljárások helyett az integrációt szolgáló eszközöket, a prevenciót, speciális helyzetekben a "pozitív diszkriminációt", egyébként a jogszerü normativitást, a segítségre szorulók autonómiájának tiszteletét, az érintettek számára a hatósági eljárások áttekinthetôségét és kontrollálhatóságát. Ezen alapelvekbôl nagyon is gyakorlatias következmények adódnak." … "nem azzal az illuzórikus céllal, hogy akkor "nem lesznek szegények", hanem azzal, hogy a bajba kerültek tudjanak hova segítségért fordulni, ne szakadjon szét a város társadalma polgárokra és számkivetettekre."
Két, egymástól jól elkülöníthetô tevékenységi körre lehetett bontani törekvéseinket:
(a) a kerületi hatáskörbe tartozó, de a város egészét érintô szociális feladatok megvalósításának "puha", közvetett eszközökkel történô elôsegítése, ilyenek:
* "Szociálpolitikai Konzultációs Fórumok rendszerének müködtetése a fôvárosi és kerületi szociális bizottságok, a szociális szervezetek, a Népjóléti Minisztérium képviselôi és szakértôk részvételével."
(A készülô Szociális Törvényrôl, illetve a fôvárosi Családsegítô Központok jövôjérôl rendezett fórumot követi a mozgássérültek, a fogyatékosok, a munkanélküliek és más csoportok helyzetének megvizsgálása, az önkormányzati segélyezési rendszer, a válságkezelô intézmények fejlesztésének a megtárgyalása.)
* "segítjük a meglévô hálózat fennmaradását, illetve a követésre méltó kezdeményezések elterjedését (a karitatív szervezetekkel való szoros kapcsolatok kialakítása, alapítványi formában történô finanszírozás stb.), pályázati pénzalap megteremtésével közvetlenül is ösztönözni kívánjuk e jelenleg még csak részlegesen kiépült fôvárosi családsegítô hálózat megteremtését."
* "új önkormányzati támogatási formák, eljárások és szervezet kialakítását. Ezért sürgetjük az ezt lehetôvé tevô un. Szociális Törvény megszületését, ennek kialakításában is megpróbálunk közremüködni."
* támogatjuk szervezéssel azokat a törekvéseket, amelyek például az un. hátralékos háztartások anyagi gondjain enyhíthetnek a kerületi önkormányzat és a szolgáltatók együttmüködésével, az olyan új formákat, ahol a problémának megfelelôen nem segélyt, hanem visszatérítendô támogatást (olcsó hitelt) kap a segítségre szoruló, ezért dolgozunk egy új, un. önkormányzati jövedelem-igazolási rendszer kialakításán.
(b) a fôvárosi önkormányzat saját hatáskörébe tartozó, illetve felvállalt feladatok ellátása.
* Közvetlen, sürgetô e szociális egység (hivatalon belüli) szervezeti helyének a rendezése, szakmai-vezetôi megerôsítése, a kialakuló új feladatcsoportoknak megfelelô egyéni felelôsség megvalósítása. Ma még az is gond, hogy a Fôvárosi Önkormányzat megfelelôen fogadókész legyen a hazai és külföldi jótékonységi adományok, kezdeményezések fogadására, de gond a folyamatos és intenziv ügyfélfogadás rendezetlensége, az intézmények szakmai irányítása, a kerületi hálózatok koordinálása, az információáramlás, a fôvárosi szociális hálózatokban dolgozók szakmai segítése, továbbképzése.
Fôvárosi Szociális Intézet (Központ) megalapítását, az anyagi háttér megalapozása érdekében létrehozzuk a Fôvárosi Szociális Alapot.
Ez biztosíthatja azt a stratégiai szervezeti keretet az elkövetkezô évekre, amely mind a válságkezelés, mind a hosszabb távú építkezés bázisa lehet. Olyan, ma teljesen szétszórt, vagy ellátatlan feladatok szervezeti kerete valósulna így meg, mint:
- a fôvárosi lakosság szociális helyzetének nyomonkövetése,
- statisztikai, információs rendszer müködtetése,
- fôvárosi létminimum-számítás,
- egyes hálózatok, illetve krízis-problémák célvizsgálata,
- a fôvárosi szociális ellátásban dolgozók továbbképzése,
- fôvárosi támogatási eljárások eszközeinek kifejlesztése,
- egyes (kerületi szintü) eljárások fôvárosi koordinálása,
- külföldi szociális projektek menedzselése,
- pályázati célprogramok lebonyolítása,
- illetôség nélküliek ügyeinek intézése.
Az elôsorolt tevékenységek mögött praktikusan egy-egy alprogram húzódik, melyek tisztességes megvalósítása a mai szervezeti keretek között igen nagy nehézségekbe ütközik.
- fôvárosi szociális otthonok térítési díjrendszerének fokozatos és - a nyújtott szolgáltatásoktól, illetve a jövedelmi helyzettôl függôen - differenciált átalakítását.
- mint fenntartó, "gazda" elemi információkkal nem rendelkezik az intézményekrôl, nyilván-tartások nem léteznek, a szakmai, gazdasági, müszaki és irányítási tevékenységek még csak nem is találkoznak egymással. Már készül az az információs, nyilvántartási és szervezeti rendszer, amely használható módon áttekinthetôvé teszi egy-egy intézmény, illetve a hálózat müszaki, szakmai stb. helyzetét, amely a konkrét fejlesztési és egyéb döntések alapjául szolgálhat. Úgy gondoljuk, hogy nem kis horderejü gazdasági és szakmai döntésekrôl van szó.
Mindezek miatt az elkövetkezô években amennyire lehet megpróbálunk egy olyan átalakítási programot beindítani, amelynek során egyes távoli férôhelyeket közelebbiekkel váltanánk ki, egyes nagyobb létesítmények ésszerübb más célu hasznosítása révén kisebb gondozási otthonokat alakítunk ki. Ezzel párhuzamosan folytatjuk az un. minôségi férôhely-fej-lesztési programot, mely elfogadhatóbb szinvonalu és speciálisabb ellátásra ad módot.
Több éves szakmai programunk lényege, hogy az izolációt és szegregációt az integrálódás irányába fordítsuk vissza:
- az eldugott és távoli intézményeket közelebbi otthonokkal cseréljük fel,
- a nagylétszámu intézeteket kisebb, speciális gondozói egységekre bontsuk,
- a kisebb, áttekinthetôbb gondozói egységeket, amennyire lehetséges az elhelyezésben is érvényre juttassuk,
- a szakfelügyeleti (szupervíziós) rendszer mellett aktívan bevonjuk a stratégiai irányításba a Hozzátartozók Fórumait,
- a mindennapi aktivitás, ahol ez lehetséges, ott a foglalkoztatás folyamatos fenntartása, az intézmények zártságának maximális oldása,
- az egyházak, szeretet-szolgálatok, karitatív csoportok bevonása a gondozói tevékenységbe,
- a szociális otthoni és a helyi házi szociális gondozás közötti határ átjárhatóvá tétele.
Ennek megalapozása és folyamatos fenntartása érdekében elkezdtük megszervezni a rendszeres szakfelügyeleti rendszert, továbbképzési rendszert, melyben az otthonokat is érdekeltté tesszük. Az ebben a körben még nem teljesen elterjedt nyilt pályázati rendszert vezetünk be a vezetôkiválasztásnál. A szakmai célfeladatokhoz kötôdô jutalmazással is ösztönözni kívánjuk a sajátos, kreatív megoldások elterjedését. Ugy itéljük meg, hogy még a jelenlegi szorító anyagi körülmények között is néhány év alatt javítani lehet a hálózat szinvonalán, ha egyes területeken utat engedünk a piaci formáknak, bátrabban gazdálkodunk a vagyonnal, s ezek hasznait a hálózatba forgatjuk vissza, miközben felhasználjuk a szakmai szinvonal emeléséhez azokat a belsô szakmai kapacitásokat is, amelyekkel a fôvárosi szociális hálózat egésze már ma rendelkezik.
A jelenlegi pénzbeli szociális támogatások és a családsegítô tevékenység koncentrálása a lakhatás fenntartására - ha ez veszélybe kerül
- A lakásügyi szabályok átalakításánál a magántulajdon védelme mellett is elkerülhetô a tömeges utcára kerülés, ha lehetôség van a szigorodó feltételekhez való fokozatos alkalmazkodásra (lakbér-támogatás, lakáscsere).
- Az átalakulás során külön oda kell figyelni egyes speciális csoportokra, helyzetekre (hosszabb ideje jogcím nélkül, szolgálati, átmeneti lakásban lakók stb.)
- Megszüntethetôk a hosszabb idôre börtönben, kórházban lévôk bérleti jogának hatósági megszüntetésére vonatkozó elôírásokat (ha közben fizetik a lakbért).
- A gyerekek lakhatási, tulajdonosi jogainak garanciáit meg kell erôsíteni (ez nem jelenti a bérlakások mai örökölhetôségét, de jelenti a lakás használatához való jogot).
- A privatizáció során az eredeti funkcióra szükségtelenné váló munkásszállásokat az önkormányzatnak, társadalombiztosításnak, közjóléti szervezeteknek kellene átadni, ezeket, vagy az ezek után befolyó bevételeket csak a lakástalanok lakhatásának elô-segítésére szabadna fordítani.
A ma meglévô hajléktalansegítô, családsegítô és részben oktató bázison kiemelt programként széleskörü középfoku (munkanélküli) szociális-egészségügyi átképzô programot lehetne elindítani, mert ez jelenti ma több oldalról is az egyik legfeszítôbb hiányt.
Alapos felülvizsgálat után át kellene szervezni a különbözô devianciákra (alkoholizmus, egészségnevelés, drog-program, bünözés stb.) irányuló alapok és szervezetek dzsungelét, hogy létrejöhessenek az, akár többcélu, valóban müködôképes segítô, terápiás, rehabilitációs bázisok.
A munkanélküli támogatáshoz hasonló lakhatási támogatási rendszerrel lehetne a családos, kisgyerekes hajléktalanokon segíteni (meghatározott körülmények között, meghatározott ideig, meghatározott összegü támogatások, rásegítô alrendszerekkel).
Az illetôség (bejelentett lakcím) nélküliek szociális alapellátása, többek között segélyezése ma teljesen megoldatlan, erre a fôvárosi önkormányzatnak sincs pénze. Mivel Budapesten jelentkezik e probléma nagy része, ezért tárgyalásokat folytatunk a Népjóléti Minisztériummal, hogy ennek az alapellátásnak (lényegében gyorssegély-rendszernek) a fedezetét addig is megkapjuk, amíg ezt a megfelelô jogszabályok nem rendezik.
A hajléktalanok, az átmeneti szállókon és menhelyeken lakók rendszeres orvosi ellátásban részesüljenek, a fôvárosi kórházak fogadják a hajlék nélküli betegeket. Ez része annak a stratégiának, amelynek során megpróbáljuk biztosítani a hajléktalanok egy részének intézményes és stabil ellátását - az állandó "tüzoltás" helyett.
Ebben az évben rendeznünk kell e szállások tulajdonjogi státuszát, ezzel sor kerülhet a Dobozi utcai szálló Üdv Hadseregnek történô, a Bánya utcai szállás Emberbarát Alapítványnak történô átadására, ugyanakkor a legnagyobb, budaörsi otthon esetleges kiváltása kb. 100 millió forintba fog kerülni.
A szakmailag indokolt kisebb intézmények beindulhassanak, melyek a szállásbiztosítás mellett differenciált rehabilitációt nyujtanak a különbözô problémacsoportoknak (alkoholbetegek, drogfogyasztók, volt állami gondozottak, nôk, idôs betegek stb.).
Még ebben az évben meg akarunk nyitni legalább kettô nappali melegedôt (tisztálkodási, mosási, fôzési lehetôséggel).
A tömeges hajléktalanná válás lehetô megakadályozása (az állami gondozottak intézetei-nek átalakításával, a volt állami gondozottak támogatásával, a tömeges kilakoltatás megelôzésével, lakbértámogatással, szociális foglalkoztatással stb.).