Jegyzetlap – Ellenzéki Kerekasztal
Az ún. Ellenzéki Kerekasztal - (az akkori lengyel minta alapján) a Független Jogász Fórum segédletével, az 1989-es március 15-i tüntetést követően, az SZDSZ március 19-i küldöttgyűlésének támogatásával - 1989. március 22-én alakult meg az új pártok és szakszervezetek részvételével.
1989. június 13-án, a Nagy Imre újratemetés előtti napokban született meg a megegyezés a Nemzeti Kerekasztal tárgyalások elindításáról. Az 1989. június–szeptember között folyó Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásoknak volt egy Plenáris szintje, egy Középszintje, mely egy Politikai egyeztető bizottságból és egy Gazdasági és szociális bizottságból állt, s ezeknek voltak az ún. Szakértői szinten munkabizottságai. A Gazdasági és szociális bizottsághoz hat szakértői munkabizottság tartozott, ennek egyike volt a 2.2 A gazdasági válság társadalmi szabályozása nevezetű munkabizottság. Minden szinten ún. háromoldalú tárgyalások folytak: az egyik oldal az MSZMP képviselőiből, a másik oldal az EKA, Ellenzéki Kerekasztal képviselőiből, az MSZMP által behívott ún. harmadik oldal az MSZMP-hez kapcsolódó társadalmi szervezetek képviselőiből állt.
A 2.2 A gazdasági válság társadalmi szabályozása nevezetű munkabizottságot Ottília (Solt) vezette. Társadalombiztosítással, foglalkoztatás-politikával, szegénységgel, társadalomstatisztikával, családpolitikával és hát lakáspolitikával foglalkozó közgazdász és szociológus tagjai voltak a tárgyaló delegációnknak (többek között Csaba Iván, ifj. Fekete Gyula, Havas Gábor, Köllő János, Szűcs László, Törzsök Erika, Zám Mária és jómagam).
Először összegyűjtöttük a témajavaslatainkat, az MSZMP1 és mi2 is, az ún. harmadik oldal3 is.
Az MSZMP javaslata hosszú és – szerintem – üres lózungok tömegeit tartalmazta (delegációjuk vezetője Bánfalvi István volt, a Szociális és Egészségügyi Minisztérium államtitkára), a többiek inkább tekinthetően pragmatikusnak.
A különböző dokumentumok részleteiből jól kiérződik, hogy ekkor még fogalmunk sem volt, hogy mennyire másképpen fognak működni a dolgok a jelentős változásokat követően, mint éppen akkor.
Nálam a tárgyalások vége felé sorra kerülő lakáspolitikai anyagok maradtak meg, mivel ezek tartoztak leginkább hozzám. Mind a témajavaslatokból, mind az egyébdokumentumokból4 jól kivehető, hogy minden létezhető információt az egypárt és kormányzata birtokolt, a többiek ezektől szisztematikusan el voltak zárva. Ezért maguknak a hiteles információknak az átadása is a komoly követelések része volt. Az első oldal a kormány meglehetősen technokrata lakáspolitikai koncepcióját5 terjesztette elő, melyben meglepően sok ponton köszöntek vissza az előző évek koncepció-vitáiban általam képviselt javaslatok. Így is bőven volt megvitatni való. De az ún. harmadik oldal lakáspolitikai javaslatai6 sem voltak kevésbé pragmatikusak. (Persze pont a mi oldalunk javaslatait nem találom magamnál…, még a tárgyalás közben készült feljegyzésekben7sem találom nyomát, hisz magát nem jegyzeteli az ember)
Az MSZMP oldal álláspontját az Országos Tervhivatalból Oszlányi Zsolt képviselte, de végül az oldaljavaslat8 egy igencsak lebutított skicc lett.
Részben e szakértői tárgyalások „komolyságát”, részben a politikai tárgyalások radikális, sürgető előrehaladását tükrözi, hogy végül a munkacsoport szintű szakpolitikai „megállapodások” csak a szeptemberi politikai megállapodás aláírását (vagy éppen nem-aláírását) követően születtek meg. A szociálpolitikára vonatkozó megállapodás-tervezet nem több egy gyors skiccnél9, talán a nem-állami szervezetek felé történő nyitás szándékát érdemes kiemelni, a lakáspolitikai megállapodás is egy nagyon rövidke összefoglaló10, mely a magán- és bérlakás-építés, az OTP lakáshitel-adósok problémája mellett, a bérlakás-rendszer reformjára fókuszál, lakbér-rendezéssel, lakbér-támogatással, egymással versenyző lakásüzemeltető társaságokkal.
Őszintén szólva – jó-rossz javaslatok ide, vagy oda – nekem végig az volt a benyomásom (akárcsak az előző években), hogy a tárgyaló felek inkább csak húzzák az időt a sok koncepció-javaslattal, -megbeszéléssel. (Persze azért álltuk a sarat, amire Ottília is humorosan biztatott bennünket, nyári svédországi nyaralásából hazaüzenve11.)
A szeptember 18-án lezárult Nemzeti Kerekasztal tárgyalásokat követően az Ellenzéki Kerekasztal még egy ideig működött (ekkor készült pl. az a levél12, melyben munkabizottságunk hiányolja a szakértők szélesebb körű bevonását a Parlament megalakuló Társadalombiztosítási Bizottsága munkájába).
A háttérhez még hozzátartozik, hogy közben már NDK-s menekültek tömegei töltötték meg a német nagykövetséget, a Balaton partját és a Csillebérci úttörő tábort, szeptember 11-én hivatalosan is megnyílt a magyar határ a nyugatra távozni szándékozó keletnémet állampolgárok előtt, november 9-én este „leomlott” a berlini fal, október 23-án először lehetett szabadon megünnepelni az 56-os forradalmat a Kossuth téren, november 26-án lezajlott a sikeres ún. négyigenes népszavazás, decemberben csúfosan megbukott a Ceaucescu-rendszer.
1.1989-07-18 MSZMP Témaajánlat
2.1989-07-25 Témaajánlat
3.1989-09 Lakpol Harmadik oldal javaslat
4.1989-09 Lakás javaslat Harmadik fél
5.1989-09 Lakáskoncepció Kormány javaslat
6.1989-09 Lakpol Harmadik oldal javaslat
7.1989-09 EKA Kézijegyzet lakás
8.1989-09 Lakpol MSZMP javaslat
9.Szocpol megállapodás tervezet
10.1989-09-22 Lakpol megállapodás tervezet
11.1989-08 EKA Ottília levele
12.1989-11-07 Parlamenti bizottságnak Levél